A múltból fontos dolgok átadása a jövőnek a jelen pillanatában nem más, mint a történelem- Donáth László volt a Petőfi Asztaltársaság vendége
2010-10-14 20:40:41 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
A Petőfi Asztaltársaság ötödik alkalommal ült ma össze beszélgetni az egykori parlamenti képviselővel Donáth Lászlóval. A hagyományoknak megfelelően előtte megemlékezést tartottak a szervezők, koszorút helyeztek el a Várkastély előtti kopjafánál. Grőber Attila a koszorú elhelyezése előtt elmondta, egyrészt a vendég édesapja emléke előtt tisztelegtek ezzel, másrészt pedig a közelgő nemzeti ünnepről emlékeztek meg így.
- Három részből álló megemlékezést szerveztünk a forradalom és szabadságharc emlékére. Az első a mai alkalom, amikor is Donáth Lászlóval beszélgetünk, másodszor természetesen részt veszünk a városi ünnepségen közösen, ahogy ezt eddig is szoktuk és másnap elutazunk a rákoskeresztúri köztemetőbe, illetve a Nagy Imre Emlékházhoz, ezzel is adózunk nagy tisztelettel a mártírok előtt - mondta Grőber Attila.
Két tanulságot kiemelt, amelyet, mint fogalmazott Nagy Imre és az ő mártírtársai mutatnak számára. Az egyik mindenkinek szól, a másik pedig a baloldalnak. Nagy Imrét és társait valamint az általuk mutatott példát nem elegendő nemzeti-politikai illusztrációként, és mint egy színpadi kellékként felhasználni aktuális, vélt vagy valós politikai célok érdekében, hanem az általa sugalltakat a közjó részévé kell tenni-mondta el Grőber Attila e mindenki számára szóló üzenetet. Másrészt Nagy Imre erkölcsi nagyságát, tevékenységét és társai munkálkodását mintegy fundamentummá kell tennie az újjáépülő, újraszerveződő baloldalnak. Fel kell vállalnia a baloldalnak Nagy Imre örökségét, annak minden tisztességével és minden problémájával.
Donáth László evangélikus lelkész elmondta, Pápa városa azt jelenti számára, mint a hívő embereknek a Paradicsom, ami már réges-régen nincsen, de tudja, hogy valaha volt. Édesanyja évtizedeket töltött a városban, hiszen az egykori Nátusban, a Református Intézetben tanult. Úgy fogalmazott, számára Pápára jönni mindig egyfajta zarándoklatot jelent, annak a tradíciónak a fenntartását, amelyet a szülei honosítottak meg.
Október kétszeresen is az emlékezés hónapja. A mai alkalommal a közelgő ünnepről, a forradalomról, eszményeiről, annak feldolgozhatatlan utóhatásairól beszélgetett Grőber Attila Donáth Lászlóval. Az evangélikus lelkész szerint a forradalomról éppúgy beszélni kell, mint arról, hogy amiben mi élünk az egy egészen más világ. A más, az nem attól más, hogy én másnak akarom látni.
- A történelem különleges valósága az ember életének, úgy tűnik, hogy mindig a múlttal foglalkozik. Amikor tanítunk, gondolkodunk, írunk, publikálunk, nem teszünk más, mint hogy a jövőnek fogalmazzuk meg azt, amiről azt gondoljuk abban a pillanatban, hogy a múltból fontos-vélekedett a volt parlamenti képviselő.
A forradalomról csak mesélt emlékei vannak, apja barátaitól, cellatársaitól, ismerőseitől. Mint mondta, őt ez tette lelkésszé: sok öregember között nőtt fel és egy életre elkötelezte őt az a tény, hogy a nála harminc, negyven vagy akár ötven évvel idősebb emberek az életüket tették fel valamiért, mert hittek valamiben, amiért mindent hajlandóak voltak feláldozni. Göncz Árpád és Mécs Imre kivételével már senki nem él az emberek közül, akik olyan jól példázzák, hogy a forradalom nem egyszerűen a benne való aktivitás mennyiségétől vagy terjedelmétől függött, hanem az ahhoz kapcsolódó álmokhoz, vágyakhoz, ami az emberekben sokkal tovább él.
- Három részből álló megemlékezést szerveztünk a forradalom és szabadságharc emlékére. Az első a mai alkalom, amikor is Donáth Lászlóval beszélgetünk, másodszor természetesen részt veszünk a városi ünnepségen közösen, ahogy ezt eddig is szoktuk és másnap elutazunk a rákoskeresztúri köztemetőbe, illetve a Nagy Imre Emlékházhoz, ezzel is adózunk nagy tisztelettel a mártírok előtt - mondta Grőber Attila.
Két tanulságot kiemelt, amelyet, mint fogalmazott Nagy Imre és az ő mártírtársai mutatnak számára. Az egyik mindenkinek szól, a másik pedig a baloldalnak. Nagy Imrét és társait valamint az általuk mutatott példát nem elegendő nemzeti-politikai illusztrációként, és mint egy színpadi kellékként felhasználni aktuális, vélt vagy valós politikai célok érdekében, hanem az általa sugalltakat a közjó részévé kell tenni-mondta el Grőber Attila e mindenki számára szóló üzenetet. Másrészt Nagy Imre erkölcsi nagyságát, tevékenységét és társai munkálkodását mintegy fundamentummá kell tennie az újjáépülő, újraszerveződő baloldalnak. Fel kell vállalnia a baloldalnak Nagy Imre örökségét, annak minden tisztességével és minden problémájával.
Donáth László evangélikus lelkész elmondta, Pápa városa azt jelenti számára, mint a hívő embereknek a Paradicsom, ami már réges-régen nincsen, de tudja, hogy valaha volt. Édesanyja évtizedeket töltött a városban, hiszen az egykori Nátusban, a Református Intézetben tanult. Úgy fogalmazott, számára Pápára jönni mindig egyfajta zarándoklatot jelent, annak a tradíciónak a fenntartását, amelyet a szülei honosítottak meg.
Október kétszeresen is az emlékezés hónapja. A mai alkalommal a közelgő ünnepről, a forradalomról, eszményeiről, annak feldolgozhatatlan utóhatásairól beszélgetett Grőber Attila Donáth Lászlóval. Az evangélikus lelkész szerint a forradalomról éppúgy beszélni kell, mint arról, hogy amiben mi élünk az egy egészen más világ. A más, az nem attól más, hogy én másnak akarom látni.
- A történelem különleges valósága az ember életének, úgy tűnik, hogy mindig a múlttal foglalkozik. Amikor tanítunk, gondolkodunk, írunk, publikálunk, nem teszünk más, mint hogy a jövőnek fogalmazzuk meg azt, amiről azt gondoljuk abban a pillanatban, hogy a múltból fontos-vélekedett a volt parlamenti képviselő.
A forradalomról csak mesélt emlékei vannak, apja barátaitól, cellatársaitól, ismerőseitől. Mint mondta, őt ez tette lelkésszé: sok öregember között nőtt fel és egy életre elkötelezte őt az a tény, hogy a nála harminc, negyven vagy akár ötven évvel idősebb emberek az életüket tették fel valamiért, mert hittek valamiben, amiért mindent hajlandóak voltak feláldozni. Göncz Árpád és Mécs Imre kivételével már senki nem él az emberek közül, akik olyan jól példázzák, hogy a forradalom nem egyszerűen a benne való aktivitás mennyiségétől vagy terjedelmétől függött, hanem az ahhoz kapcsolódó álmokhoz, vágyakhoz, ami az emberekben sokkal tovább él.
Képek:
1955. december 5-én született Budapesten. Apai nagyapja liberális gondolkodású ügyvéd volt Jászárokszálláson, nagyanyja gyáros Nagyrédén. Édesapja, Donáth Ferenc (1913-1986) jogi egyetemet végzett, politikus, agrártörténész. 1932-ben Debrecenben bekapcsolódott a kommunista diákmozgalomba. Tevékeny résztvevője volt az 1937-ben kibontakozott, Magyarország függetlenségét és társadalmi reformokat hirdető antifasiszta Márciusi Frontnak. A népfrontmozgalmat szervezve került közel a népi írókhoz, akikkel élete végéig együttműködött. Az 1940-es évek elején pár hétig Geszten munkaszolgálatos. Ezt követően évekig illegalitásban élt, és bár többször letartóztatták, sikerült túlélnie a Horthy-rendszert. 1945-ben az Országos Földbirtok-rendezési Tanács alelnöke, majd 1948-ig a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára volt. Politikai meggyőződése alapján célja a munkásság és a parasztság szövetségén alapuló újfajta demokrácia kialakítása volt. Tagja lett a Magyar Kommunista Párt
(1948-tól Magyar Dolgozók Pártja) Központi Vezetőségének, később a KV titkárságát is vezette. 1951-ben az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés koholt vádjával letartóztatták. Koncepciós per keretében, Kádár Jánossal és más, ún. "hazai" (azaz nem Moszkvából hazatért) kommunistával együtt elítélték. Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1954-ben szabadult. 1956-ban részt vett a forradalmat megelőző politikai, gazdasági vitákban, majd Nagy Imréhez csatlakozva a forradalom irányításában. 1956. november 4-én a forradalom számos vezetőjével együtt a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket. Az ide menekülteket, családjukkal együtt cselszövéssel a romániai Snagovba vitték. Néhány hónap múlva a magyar hatóságok tartóztatták le, Budapestre szállították, és a Nagy Imre-perben a vádlottak padjára ültették; 1958. június 15-én tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. Az 1980-as évek elejéig tudományos kutatóintézetekben dolgozott, a mezőgazdaság problémáival foglalkozott, számos agrártörténeti művet publikált magyar és idegen nyelven. Az 1970-es évektől egyre aktívabb szerepet vállalt a szerveződő ellenzék soraiban. A különböző politikai irányzatok között közvetítő, összefogó személyiség volt, a demokratikus és a népi ellenzéket egységes frontba tömörítve akarta szolgálni a közvetlen demokrácia ügyét és az ország gazdasági felemelkedését. 1979-ben õ lett az elnöke a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságának. Kiemelkedő politikai érdeme volt a monori ellenzéki tanácskozás megszervezése
(1985), amely előkészítette a politikai rendszerváltozást.
Anyai nagyapja osztrák-magyar származású katonatiszt, nagyanyja erdélyi szász lutheránus paplány volt, aki tanítónő lett. Édesanyja, Bozóki Éva (1923) Budapesten született, de Egerben és Pápán nőtt fel. A háború után népi kollégistaként járt egyetemre, eredeti végzettsége szerint pedagógus. 1948-ban a Magyar Rádiónál kezdett dolgozni. Röviddel férje letartóztatása után őt is lefogták, három és fél évet töltött per és ítélet nélkül börtönben. Kiszabadulása után nevelőtanárként dolgozott egy állami nevelőotthonban. Romániából való hazakerülésük után a közgazdaság-tudományi egyetem könyvtárában kapott állást. 1960-tól nyugdíjazásáig a Könyvtáros című folyóirat irodalmi rovatvezetője, emellett a Nők Lapja pedagógiai rovatvezetője, számos egyéb folyóirat és napilap rendszeres szerzője, több szépirodalmi műszerkesztője. Maga is írt regényeket, amelyek az 1970-es évek végétől jelentek meg. Az 1980-as évek elején beiratkozott az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatára, ezt elvégezve a budavári, majd a csillaghegyi gyülekezet lelkészi munkatársa. Jelentős eredményeket ért el a teológiai publicisztika és a felnőtt katekézis területén.
Két testvére van. Bátyja, Mátyás (1950) kertészmérnök. Szüleik 1951. évi letartóztatását követően három és fél évre állami gyermekotthonba vitték. Öccse, Ferenc 1956 decemberében, romániai internálásuk idején, Bukarestben született, ma orvos. Felesége, Muntag Ildikó, akivel
1979-ben kötöttek házasságot, könyvtáros, tanár, mentálhigiénés szakember. Az 1970-es évek közepétől az Országgyűlési Könyvtár dolgozója. Az 1980-as évek közepétől férje mellett gyülekezeti gyermek- és ifjúsági katekézist vezet. 1990 óta pasztorál-pszichológusi munkát is folytat. Három gyermekük született: Mirjam (1980) és Dávid Ferenc (1984), Anna (1987).
1974-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban.
1974-1979 között az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé.
1990-1994 között szociáletikát és 20. századi teológiatörténetet tanított a Miskolci Bölcsész Egyesületben, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékén és a Wesley Károly Teológiai Főiskolán. 1978 óta jelennek meg publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban, írásai főleg teológiai, kulturális és politikai témájúak.
Több könyv társszerzője, illetve szerzője. 1989-tõl rendszeres külső munkatársa a Magyar Rádiónak. 1989-ben tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottság Kegyeleti Bizottságának, és aktív résztvevője a június 16-i, Nagy Imrének és mártírtársainak végtisztességet adó temetésnek. 1989-ben alapító tagja a Magyar- Zsidó Kulturális Egyesületnek. Részt vesz a Keresztény- Zsidó
Tanács és a Keresztény- Zsidó Társaság munkájában. 1989-tõl az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagja. Számos kulturális, egyházi és kisebbségi alapítvány kuratóriumának tagja. Részletes életrajz jelent meg róla az Oral History Archívumban.
Forrás: www.parlament.hu
(1948-tól Magyar Dolgozók Pártja) Központi Vezetőségének, később a KV titkárságát is vezette. 1951-ben az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés koholt vádjával letartóztatták. Koncepciós per keretében, Kádár Jánossal és más, ún. "hazai" (azaz nem Moszkvából hazatért) kommunistával együtt elítélték. Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1954-ben szabadult. 1956-ban részt vett a forradalmat megelőző politikai, gazdasági vitákban, majd Nagy Imréhez csatlakozva a forradalom irányításában. 1956. november 4-én a forradalom számos vezetőjével együtt a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket. Az ide menekülteket, családjukkal együtt cselszövéssel a romániai Snagovba vitték. Néhány hónap múlva a magyar hatóságok tartóztatták le, Budapestre szállították, és a Nagy Imre-perben a vádlottak padjára ültették; 1958. június 15-én tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. Az 1980-as évek elejéig tudományos kutatóintézetekben dolgozott, a mezőgazdaság problémáival foglalkozott, számos agrártörténeti művet publikált magyar és idegen nyelven. Az 1970-es évektől egyre aktívabb szerepet vállalt a szerveződő ellenzék soraiban. A különböző politikai irányzatok között közvetítő, összefogó személyiség volt, a demokratikus és a népi ellenzéket egységes frontba tömörítve akarta szolgálni a közvetlen demokrácia ügyét és az ország gazdasági felemelkedését. 1979-ben õ lett az elnöke a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságának. Kiemelkedő politikai érdeme volt a monori ellenzéki tanácskozás megszervezése
(1985), amely előkészítette a politikai rendszerváltozást.
Anyai nagyapja osztrák-magyar származású katonatiszt, nagyanyja erdélyi szász lutheránus paplány volt, aki tanítónő lett. Édesanyja, Bozóki Éva (1923) Budapesten született, de Egerben és Pápán nőtt fel. A háború után népi kollégistaként járt egyetemre, eredeti végzettsége szerint pedagógus. 1948-ban a Magyar Rádiónál kezdett dolgozni. Röviddel férje letartóztatása után őt is lefogták, három és fél évet töltött per és ítélet nélkül börtönben. Kiszabadulása után nevelőtanárként dolgozott egy állami nevelőotthonban. Romániából való hazakerülésük után a közgazdaság-tudományi egyetem könyvtárában kapott állást. 1960-tól nyugdíjazásáig a Könyvtáros című folyóirat irodalmi rovatvezetője, emellett a Nők Lapja pedagógiai rovatvezetője, számos egyéb folyóirat és napilap rendszeres szerzője, több szépirodalmi műszerkesztője. Maga is írt regényeket, amelyek az 1970-es évek végétől jelentek meg. Az 1980-as évek elején beiratkozott az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatára, ezt elvégezve a budavári, majd a csillaghegyi gyülekezet lelkészi munkatársa. Jelentős eredményeket ért el a teológiai publicisztika és a felnőtt katekézis területén.
Két testvére van. Bátyja, Mátyás (1950) kertészmérnök. Szüleik 1951. évi letartóztatását követően három és fél évre állami gyermekotthonba vitték. Öccse, Ferenc 1956 decemberében, romániai internálásuk idején, Bukarestben született, ma orvos. Felesége, Muntag Ildikó, akivel
1979-ben kötöttek házasságot, könyvtáros, tanár, mentálhigiénés szakember. Az 1970-es évek közepétől az Országgyűlési Könyvtár dolgozója. Az 1980-as évek közepétől férje mellett gyülekezeti gyermek- és ifjúsági katekézist vezet. 1990 óta pasztorál-pszichológusi munkát is folytat. Három gyermekük született: Mirjam (1980) és Dávid Ferenc (1984), Anna (1987).
1974-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban.
1974-1979 között az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé.
1990-1994 között szociáletikát és 20. századi teológiatörténetet tanított a Miskolci Bölcsész Egyesületben, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékén és a Wesley Károly Teológiai Főiskolán. 1978 óta jelennek meg publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban, írásai főleg teológiai, kulturális és politikai témájúak.
Több könyv társszerzője, illetve szerzője. 1989-tõl rendszeres külső munkatársa a Magyar Rádiónak. 1989-ben tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottság Kegyeleti Bizottságának, és aktív résztvevője a június 16-i, Nagy Imrének és mártírtársainak végtisztességet adó temetésnek. 1989-ben alapító tagja a Magyar- Zsidó Kulturális Egyesületnek. Részt vesz a Keresztény- Zsidó
Tanács és a Keresztény- Zsidó Társaság munkájában. 1989-tõl az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagja. Számos kulturális, egyházi és kisebbségi alapítvány kuratóriumának tagja. Részletes életrajz jelent meg róla az Oral History Archívumban.
Forrás: www.parlament.hu
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!