Az antiszemitizmus köde ellen


2010-09-18 01:03:11  | cikk: Tóth Tamara  | fotó: Tóth Tamara  | 


Az antiszemitizmus köde ellen főképe
A nyári szünidő után tegnap ült össze első alkalommal a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület kuratóriumi tanácsa. Az ülést Politzer Sándor elnök vezette. Beszámolóját a régi zsidó temetővel kapcsolatos hírrel kezdte: Winkler Miksa Veszprém megye temetőinek elismert kutatója a Magyarországi Zsidó Temetőkért Alapítvány (továbbiakban: MAZSIT) közreműködésével közel 400 kelet-európai elhagyott temetőt, köztük a pápai ótemetőt is kitisztítaná, rendbe hozná, később pedig állandó karbantartására ügyelne. Az alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy megmentse a hányatott sorsú zsidó temetőket, óvja őket az enyészettől és a pusztulástól, a temetőket védelmezze és kegyeleti emlékhellyé nyilvánítsa őket. Továbbá beszámolt az elmúlt időszak sikeres rendezvényeiről és a közel 4000 eurós európai uniós pályázat elbírálásáról, melynek augusztus 31-én telt le az elbírálási határideje, de válasz még nem érkezett a pályázattal kapcsolatban. Ha nyertes lenne, a pályázaton nyert összeget az antiszemitizmus ködének szétzilálására fordítaná az egyesület-fogalmazott Politzer Sándor, az egyesület elnöke.

- Az arra alkalmas helyen szeretnénk egy antifasiszta konferenciát összehívni, minimum két ország jelenlétével. Jó kapcsolataink vannak az izraeli és az amerikai nagykövetséggel is-tette hozzá az elnök. A konferencián elhangzottak könyv és DVD formátumban is megjelennének.

- Napjainkban rengeteg rosszindulatú megnyilvánulás hangzik el a közéletben. A Jobbik által nemrégen kiadott választási programot bemutató újság címlapján a mi fényképünk van, mint Magyarország örökös ellenségei, úgy tüntetnek fel bennünket, mint Simon Perez pápai helytartóit és mi vagyunk a magyar nép örökös árulói. A cikkből már csak az hiányzik, hogy mi zsidók a pászkát keresztény gyermekek véréből gyúrjuk. Ez ellen szeretnénk fellépni és szeretnénk, ha tisztán látnának az emberek.

Az elnök beszámolt arról is, hogy nemrégiben kiváló minőségű DVD-k jelentek meg a Hit Gyülekezete közreműködésével az egyesület munkájával kapcsolatban, illetve az egyesület egyik tagjának unokája, Szántói Krisztián rajzaival díszített ószövetségi gyermek-meséskönyv jelent meg, melynek címe, Ádám világgá megy.

Az ülés végén Politzer Sándor ismertette a zsidó őszi nagyünnepeket. A Gergely-naptár szerinti 2010. szeptember 8. és 10. között ünnepli a zsidóság az úgynevezett zsinagógiai újévet - a Rós hásánát, azaz mostanában lépnek át 5770-ből 5771-be.

A zsidó naptár szerint négy újév van:

• niszán hónap elseje (a királyok és ünnepek újéve – a Tóra ezzel kezdi számolni a hónapokat, az alul található ünneplista szintén)
• elul elseje (a tizedek újéve)
• tisri elseje (a zsinagógai újév, a teremtés ünnepe, a naptári év kezdete, jelen cikkünk)
• svát hónap tizenötödike (a fák újéve)

A ros hásánát megelőző teljes hónap már a tesuva, azaz a megtérés jegyében telik el. E felkészítő hónap minden egyes reggelén a zsinagógákban megfújják a sófárt, hogy felébresszék a hívek szívében a megtérés vágyát és felhívják a figyelmet a közelgő „Félelmetes Napokra”.
A nap előestéjén kitlit, azaz fehér színű gyolcsruhát öltenek, melyet sokan tévesen gyászruhának hisznek, azonban nem az, a zsidó kultúrában a fehér az ünneplőruha színe, bár szokás a halottakat ünneplőruhában búcsúztatni. Az is igaz, hogy a tizenharmadik századtól a kitli főleg a gyászszertartások öltözéke, így rávezeti az embert a bűnbánatra. Ilyenkor a zsinagógákban is a fehér szín az uralkodó, fehér többek között a frigyszekrényt (áron hákodes) takaró függöny (párochet), a Tóraolvasó asztal (sulhán) terítője is.
Babonásabb gondolkodású családokban ros hásáná idején az egész napot olyan dolgokkal töltik, amelyeket egész évben szeretnének végezni. Egyes helyeken ilyenkor nem alszanak, nehogy végigaludják az évet. Erre tanít a Talmud is a szimán tov (jó ómen) magyarázatánál. Alvás, pihenés helyett a Tórát tanulmányozzák és a zsoltárokat olvassák (általában kétszer olvassák el a százötven zsoltárt, mert az pont háromszázat ad, ami egyenlő a megbocsátás héber szavának számértékével).
Ilyenkor a máskor hosszúkás, sós ünnepi kalács (barchesz) is kerek és édes. A szokásos sóba mártást felváltja a mézbe mártás. Szokás a kalácsot a zsinagógában közösen fogyasztani és jókívánságokat mondani (sáná tová umtuká – jó és édes év köszöntsön mindannyiunkra, vagy lesáná tová tikátévu vetéhátému! – jó évre legyetek beírva és lepecsételve!). Innen ered az ünnep kesze (gyülekezés) elnevezése.

Szokás az esti édes és zsíros (kövér) ételekből álló vacsoránál halat is tálalni a fejével egyben, utalva a Tóra ígéretére: „ És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat;” Mózes V. könyve 28. fejezet 13. (Károli Gáspár fordítása). Egyes helyeken az esti vacsoránál a fiúgyerekek bűnvallást tesznek apjuknak az elmúlt évre vonatkozóan (ezt többnyire az apai tányér mellé helyezett levélben teszik meg). Ilyenkor az apa természetesen megbocsát és az évet tiszta lappal indítják.

A riadó napja, a kürtharsogás napja – a Tóra így nevezi az ünnepet, mert az esemény nagyon jellemző tartozéka a sófár, egy ősi zsidó hangszer. Ez a hangszer egy egyszerű kosszarv, melyet fújva szólaltatnak meg. A Talmud szerint ez a kosszarv emlékezteti a zsidókat arra a kosra, amelyet Ábrahám feláldozott fia helyett:

„És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.” (1 Mózes 22:13; Károli)

A reggeli szertartás központi eleme a sófárfújás. Ennek során száz sófárhangot szokás meghallgatnia a hívőknek, de harminc a háláhá szerint kötelező. A sófár eredetének magyarázataként első napon Izsák születését, másodikon megkötözését tanulmányozzák.

A sófárt háromféleképpen szólaltatják meg, ezek a tkiá, a svárim és a t(e)ruá. Tisri elsején a délelőtti istentisztelet (muszáf) hármas tagolása is a sófár hangjaira utal. Tisri elsején legfontosabbként a teruá (riadó) fújást érdemes megemlíteni, amely arra emlékezteti a zsidóságot, hogy Isten mellette áll, és megsegíti a bajban. Erről a hangról nevezték el az ünnepet a riadó napjának, vagy még inkább a biztató sófárhang napjának. Ha a ros hásáná szombatra esik, nem fújnak sófárt.
Forrás: wikipédia

 


Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!