Kolozsvári Györgyre emlékezünk
2010-09-16 21:35:55 | cikk: |
A napokban helyezték örök nyugalomra a Magyar Honvédség hősi halottját, a pápai születésű Kolozsvári György posztumusz hadnagyot. A 36 éves fiatal katona a pápai Petőfi Sándor Gimnázium tanulója volt. Egykori osztályfőnöke, Nagyné Benkovics Márta megindító szavaival emlékezünk a hősi halált halt fiatalemberre.
2010. augusztus 23-án a hírekben hallottam, hogy Afganisztánban életét vesztette egy magyar katonanő és az áldozat egyik társa életveszélyben van, két másik pedig súlyosan megsérült. Akkor neveket még nem mondtak.
Pár nap múlva olvastam az interneten, hogy a német légierő repülőgépe hazaszállította az Afganisztánban életveszélyesen megsérült Kolozsvári György zászlóst, aki kómában van.
Döbbenten meredtem a monitorra. Nem akartam elhinni, hogy a katona, akivel ez a szörnyűség történt azonos Kolozsvári Gyurival, a tanítványommal.
A Petőfi Sándor Gimnázium IV.B osztályában érettségizett 1992-ben. Négy éven keresztül voltam az osztályfőnöke. Csendes, szolid fiú volt. Szerettem, ahogy mosolyog.
Ebben az osztályomban a diákok emelt óraszámban tanulták az idegen nyelvet. A negyedik év végére osztálytársaihoz hasonlóan, Gyuri is jól beszélt németül. Később, a középiskola befejezése után angolul is megtanult. Szerette a történelmet, azonban a matematika és a fizika-amit én tanítottam- nem tartoztak a kedvenc tantárgyai közé, de azokat is megtanulta.
Gyurit szerették a tanárai és az osztálytársai is. Tisztelettudó, kedves diákunk volt.
Magas, vékony fiú, rövidre nyírt hajjal. Emlékszem, szinte mindig fekete ruhába öltözött. Amikor ennek okáról faggattam, azt mondta: „..nem kell semmi rosszra gondolni tanárnő, egyszerűen csak tetszik a fekete szín.”
Már a középiskola kezdetétől tudatosan készült arra, hogy az érettségi után valamelyik fegyveres testületben folytatja pályáját. Rendőr vagy katona akart lenni.
Aztán évekig nem találkoztunk. A legutolsó érettségi találkozóra sem tudott eljönni, akkor is éppen Afganisztánban volt.
Két éve az utcán futottunk össze, a szüleitől jött, őket látogatta meg. Jól állt neki a katonai egyenruha. Jóképű fiatalember lett belőle.
Büszkén mesélt a családjáról, a két kislányáról és mondta, hogy újra külföldi szolgálatra készül, Boszniába. Akkor találkoztunk utoljára.
2010. szeptember 7-én, két héttel a Baglan tartományban történt támadás után, elhunyt Kolozsvári György zászlós. 36 évet élt.
Nézem a régi fotókon. Osztálykirándulás Kőszegen, nyaralás a Balatonon, ballagás, sok felejthetetlen élmény az együtt töltött évekből. De Ő, a kedves, fiús mosolyával már nem lesz többé velünk, örökre elment.
A volt petőfis diák, Kolozsvári György posztumusz hadnagy, hősi halott. Az egész ország gyászolja.
Nyugodj békében! Amíg élünk, emlékezni fogunk rád: a IV.B osztály és osztályfőnököd, Márti néni.
2010. augusztus 23-án a hírekben hallottam, hogy Afganisztánban életét vesztette egy magyar katonanő és az áldozat egyik társa életveszélyben van, két másik pedig súlyosan megsérült. Akkor neveket még nem mondtak.
Pár nap múlva olvastam az interneten, hogy a német légierő repülőgépe hazaszállította az Afganisztánban életveszélyesen megsérült Kolozsvári György zászlóst, aki kómában van.
Döbbenten meredtem a monitorra. Nem akartam elhinni, hogy a katona, akivel ez a szörnyűség történt azonos Kolozsvári Gyurival, a tanítványommal.
A Petőfi Sándor Gimnázium IV.B osztályában érettségizett 1992-ben. Négy éven keresztül voltam az osztályfőnöke. Csendes, szolid fiú volt. Szerettem, ahogy mosolyog.
Ebben az osztályomban a diákok emelt óraszámban tanulták az idegen nyelvet. A negyedik év végére osztálytársaihoz hasonlóan, Gyuri is jól beszélt németül. Később, a középiskola befejezése után angolul is megtanult. Szerette a történelmet, azonban a matematika és a fizika-amit én tanítottam- nem tartoztak a kedvenc tantárgyai közé, de azokat is megtanulta.
Gyurit szerették a tanárai és az osztálytársai is. Tisztelettudó, kedves diákunk volt.
Magas, vékony fiú, rövidre nyírt hajjal. Emlékszem, szinte mindig fekete ruhába öltözött. Amikor ennek okáról faggattam, azt mondta: „..nem kell semmi rosszra gondolni tanárnő, egyszerűen csak tetszik a fekete szín.”
Már a középiskola kezdetétől tudatosan készült arra, hogy az érettségi után valamelyik fegyveres testületben folytatja pályáját. Rendőr vagy katona akart lenni.
Aztán évekig nem találkoztunk. A legutolsó érettségi találkozóra sem tudott eljönni, akkor is éppen Afganisztánban volt.
Két éve az utcán futottunk össze, a szüleitől jött, őket látogatta meg. Jól állt neki a katonai egyenruha. Jóképű fiatalember lett belőle.
Büszkén mesélt a családjáról, a két kislányáról és mondta, hogy újra külföldi szolgálatra készül, Boszniába. Akkor találkoztunk utoljára.
2010. szeptember 7-én, két héttel a Baglan tartományban történt támadás után, elhunyt Kolozsvári György zászlós. 36 évet élt.
Nézem a régi fotókon. Osztálykirándulás Kőszegen, nyaralás a Balatonon, ballagás, sok felejthetetlen élmény az együtt töltött évekből. De Ő, a kedves, fiús mosolyával már nem lesz többé velünk, örökre elment.
A volt petőfis diák, Kolozsvári György posztumusz hadnagy, hősi halott. Az egész ország gyászolja.
Nyugodj békében! Amíg élünk, emlékezni fogunk rád: a IV.B osztály és osztályfőnököd, Márti néni.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!