A város elismert testnevelő tanára - interjú Koncz Sándorral

Meséljen arról, miért lett testnevelő tanár? Illetve miért a tanári pályát választotta?
- Hogy miért éppen tanár, arra talán a válasz, hogy a szüleim mind a ketten tanárok voltak - mondta Koncz Sándor. - Testnevelő pedig azért lettem, mert édesapám sportoló volt.
A szüleim elsősorban erdőmérnöki pályára szántak, de én mindig is tudtam, hogy testnevelő leszek…

Kik voltak a tanárai?
- Általános iskolába a Zárdába jártam, ott Mester Gáborné, Ancsi néni tanított, majd ötödikbe átkerültem a Püspökibe (a mai Tarczy)  Csapó tanár úr kezei közé. Tornásztunk és kézilabdáztunk, az országos negyedik helyig jutottunk a szertornában. Középiskolába a Türrbe jártam, Tóth Jóska volt ott a testnevelő tanár. Itt már csak a kézilabdáztam. Szerencsére elsőre fel is vettek a Testnevelési Főiskolára.

Mit sportolt,  amikor a Testnevelési Főiskolára járt?
- Belecsöppentem az NB1-be, kézilabda kapus voltam. De sok más sportot is űztem, fociztam, tornásztam is. Nagyon szép volt a négy év a főiskolán, főleg azért, mert egy évvel járt alattam a későbbi feleségem is - mondta elmosolyodva.

Hogy teltek az évek a főiskola elvégzése után?
- 1968-ban végeztem. Akkor választhattam, hogy Győrbe megyek el kézilabdázni vagy visszajövök Pápára tanárnak, és hát természetes, hogy hazajöttem, édesanyámhoz, aki özvegy volt, másrészt a lokálpatriotizmus miatt is Pápára húzott a szívem. A tókerti iskolába, mai nevén a Munkácsy Mihály Általános Iskolába kerültem, ott voltam úttörővezető és testnevelő tanár. Majd később igazgatóhelyettesé választottak két évre.

Kedves felesége is testnevelő tanár volt, ő melyik sportban volt kiemelkedő?
- Pápáról tornászként került fel a főiskolára, meg kell mondanom sokkal jobb volt a tornában, mint én, olyan elemeket tudott, amit csak az akkori válogatottak. Limperger Pista volt az edzője. Később Budapest egyéni bajnoka lett. Amikor Pápára hazakerült, már csak tánccal foglalkozott, mivel két gyermeket szült és tornászni úgy már nem nagyon lehet. A táncosaival rengeteg versenyen megfordultak, még Európa Bajnokságon is, nagyon tehetségesek voltak.

Két fia született, és mind a kettő szintén testnevelő  tanár lett, mit szólt ehhez? Esetleg befolyásolta ebben őket?
- 1970-ben született Sándor, 1972-ben János fiam. Sanci fiam inkább a labdarúgást kedvelte, míg Jani a tornát. Nagy szerencsénk volt, mert amikor a Sanyika végzett, akkor a volt Kilián György, mai nevén Weöres iskolában volt üresedés, amikor pedig a Jani fiam szerzett diplomát, akkor a Petőfiben kerestek testnevelőt. Így mind a ketten tanári pályára tudtak menni. Úgy gondolom, nem mi befolyásoltuk a fiúkat, hogy ezt a pályát válasszák. Mert mit láttak? Reggel elment az anyu és az apu iskolába, délután pedig az edzéseinkre vittük magunkkal a gyerekeket. Végül is ott szerették meg a sportot, ott ivódott beléjük a mozgás.
Jani fiam felesége, Hetti is testnevelő, a legnagyobb örömünkre, ő először hozzám, a Munkácsyba került, majd terhes lett az első unokámmal, és utána Klári feleségemmel a közgazdaságiban tanítottak és nevelték a sport szeretetére a diákokat.
Családunkban egyetlen „kakukktojás”, Sanci fiam felesége, Kriszti, mert ő nem lett testnevelő, bár ő is szeret sportolni.

Ön szerint az unokák is testnevelők lesznek?
- Három unokám van, Gergő, Lilla és a Beni, de szerintem egyik sem lesz tanár, bár nem tudhatom, még fiatalok, majd kialakul. Mindegyik szeret sportolni, Gergő tornászott, majd atletizált az anyukájával, most kosárlabdázik.
Lilla unokám örökmozgó, egyből csinál mindent és ragyogóan táncol, de az atlétika és a torna is megy neki. Beni, a legkisebb unoka, ő az édesapja, Sanci vezetésével kézilabdázik, a korosztályukban országos negyedikek lettek.
Hadd dicsekedjek még annyit el, hogy nagyon jó tanulók mind a hárman, nyelvérzékük is jó, erre nagyon büszkék vagyunk a feleségemmel.

Van esetleg olyan tanítványa akire szívesen emlékszik vissza?Akire különösen büszke?
- Van, akiből labdarúgó magyar válogatott lett, ő Limperger Zsolt, Spanyolországban is játszott és megemlíteném Présinger Ádámot, aki az U20-as válogatott tagja most.
Összesen tizenkilencen lettek testnevelő tanárok, akik az én irányításommal kezdtek el sportolni.

Hogy telnek manapság a hétköznapjai?
- Azt mondják, aki nyugdíjas, annak mindenre van ideje. Hát ez nálam nem egészen így van -mondta nevetve. - Az iskolában már nem tanítok, de délutánonként edzéseket tartok még a kicsiknek. A városi kispályás labdarúgó bajnokság vezetője, a körzeti felnőtt labdarúgó bajnokság fegyelmi bizottság elnöke is vagyok. És hát nem utolsó sorban, az idén a kézilabda EB pápai helyszínigazgatója is lettem. De ha van Pápán valami sportrendezvény, szívesen kérnek fel, hogy segítsek megszervezni, és ez azért nagyon jól esik.

Sportol még valamit?
- Minden pénteken focizok a senior korcsoportban.


Babos Petra