Hegyeket mozgatók: Ákos, Osgyán Dániel, Pitti Katalin

Milyen indíttatás vezérelte Őket az elinduláskor?

Pitti Katalin operaénekesnő nemcsak tiszta hanggal, de hiteles élettel lép fel a világ színpadain úgy, hogy közben a legfontosabb számára a szülőföld és a nép, amelyhez tartozik. Saját bevallása szerint, az élete nagy ajándéka az, hogy viszonylag korán tudta, milyen úton kell haladnia a pályaválasztást illetően. Azzal a szándékkal teszi ezt, hogy ami neki kedves, fontos és szép, örömet okoz, azt átadja másoknak, hogy mások is boldogok legyenek.

- Az ember a válaszutaknál rádöbben, hogy mekkora feladatot kapott Istentől, amivel a talentumok szerint el is kell számolnom majd mind az Úr, mind pedig embertársaim felé, és természetesen önmagam felé is. Amikor fellépek a színpadra maximálisan kell teljesítenem, itt nincs mese, kimagyarázás, félrelépés. Amikor kiállsz az emberek elé, egyetlen feladatod van: a legmaximálisabban átadni azt, ami vagy. A műveken át is, hiszen önmagaddal azonosnak kell lenned.

Osgyán Dániel a Református Szeretetszolgálat Nemzetközi Munkacsoportjának vezetője. Ő ezt vallja: cselekedni és segíteni a világ bármely pontján ismeretlen embereknek ismeretlen helyeken! Benne a szülei plántálták el azt az irányt, ahová végül kikötött. Már gyerekként érezte, ha jót ad, valami jót kap az ember.

Ákos indíttatásáról azt mesélte, hogy mivel alapvetően ő maga világi ember, ezért szeretné az irányokat meglátni és a jó irányba fordítani a tekintetét. Szerinte egy jó irány van csak. De vannak olyan emberek is, akik minden irányt tiszteletben tartanak, melyből az következik, hogy nem kell különbséget tenni a jó és a rossz irányok között.

- Így lehet ma eladni azt is, hogy az egyikből áldozat lett a másikból meg rablógyilkos, ő azt választotta, tiszteljük. Én nem vagyok hajlandó tisztelni a másságot a másságáért. Csak azt tudom tisztelni, ami, vagy aki tiszteletre méltó. Az, hogy valaki másmilyen, az önmagában nem tiszteletre méltó.

Mint mondta, nem kapott vallásos nevelést szüleitől. Édesapja református, édesanyja pedig katolikus, tehát egyfajta keresztény párbeszéd termékeként ül a színpadon. Az életükben a nagy ünnepek mind a helyükön voltak, csak vallási tartalom nélkül. Később, amikor idősödött elkezdett áhítozni Isten után és csak fel kellett töltenie ezeket az ünnepeket vallási tartalommal. Úgy fogalmazott, rendkívül hálás ezért a szüleinek, hogy viszonylag kialakult világszemlélettel, tapasztalattal tudhatta meg, hogy mi az, amit nem tudott, nem értett korábban, csak érzett, hogy van.

A hivatás megkezdése után az ember számtalan buktatóval találkozik az életben. Hogyan lehet kikerülni vagy megoldani azokat?

Pitti Katalin bevallotta, az ember önmaga is sokszor kétségekkel küzd, hogy miért pont ezt csinálja, amit csinál. És gyakran felteszi a kérdést, hogy vajon én a helyemen vagyok? Jó az, amit csinálok? Azért, hogy a helyünkön legyünk, mindig áldozatokat kell hoznia az embernek- mondta a művésznő. Szerinte oda kell figyelni a csendre, mert a mai világ állandóan zajos. Zajban nem lehet gondolkodni, nem halljuk azt a hangot, aki bennünk, hozzánk szól. Elmondta, a balesete után sokszor vágyik az egyedüllétre, a csendre.

- Az embernek nagyon oda kell figyelnie a belső hangra, amikor úgy érzed, hogy eltévedtél, akkor állj meg! Ennek ellenére az emberek sokszor külső kényszerek miatt tovább haladnak a rossz úton, aztán egyszer csak rájönnek, hogy semmi keresni valójuk nincs ott, ahol épp vannak. Most jöttem rá, hogy mi is az én igazi feladatom: az, hogy a lelkeket felemeljem.

A művésznő bevallotta sokszor kinevették a kollégái és a családtagjai akkor, amikor ő szívből örült más sikerének. Úgy véli, ha nem állunk meg időben a belső hangra, akkor Isten olyan helyzetet teremt, amelyben az ember kénytelen megállni, elgondolkodni, hogyan tovább. A legfontosabb a lélek békéje, mert ha az nincs, akkor semmink sincs.

Az emberi akadályok kérdéséről Osgyán Dániel is azt vallja, hogy az ember maga állít akadályt a boldogsága útjába. Naponta találkozik azzal a kérdéssel, hogy miért csinálja azt, amit csinál. Ha ezt tisztázza, akkor a következő akadályt már könnyebben leküzdi. Sokszor teszik fel neki a kérdést, hogy miért hagyta ott a sikeres gazdasági pályát egy segélyszervezeti munkáért? A válasz egyszerű, mert így azt csinálhatja, amit szeret.

Ákos azt mondta, hogy vannak akadályok, de nem akar rájuk emlékezni. Ő egy József Attila sorban hisz: „Nem emlékszem és nem felejtek.”.

Ha jót kapunk, azt tovább kell adni! Erre számos Ószövetségi és Újszövetségi példa van a Bibliában. Hogyan tudják átadni azt, amit kaptak?

Osgyán Dániel szerint olyan emberekkel kell körülvenni magunkat, akik fogékonyak arra a célra, arra az útra, amin ő jár. Kihangsúlyozta, hogy még neki is van mit tanulnia, ezért olyan emberek társaságát is keresi, akiktől tanulhat. Szeretne minél többet úgy megtanulni, átvenni, hogy azt majd később értékként tudja továbbadni.

Pitti Katalin elmondta, nagyon egyszerű a képlet: adni, adni, adni. Mert amint az ember ad, azonnal fog kapni is.

Ákos elmondta, nekik, akik a színpadon vannak, az a dolguk, hogy adjanak. De nem azt, ami az övék. Ákos szerint ez a dolog lényege:

- Mi csak tovább adhatunk valamit, ami szerencsés esetben rajtunk keresztül nyilvánul meg. Aki olyan rendszeresen van mediális szerepben, mint én, az megtanulja, hogy amit ír, az nem a sajátja. Nem a saját gondolatunk, csak eszközök vagyunk mindannyian, és ha más számára hasznosítható, az a gondolat, ami bennünk megjelenik, akkor az a feladatunk, hogy leírjuk. Erre jó példa, hogy még 1991-ben írtam egy dalt, melynek az a címe, hogy a Megváltó. Akkor még azt sem tudtam, hogy miről beszélek.

Az embereknek kellenek mesterfigurák, tanítók, példaképek az életébe. Nélkülük nem tudjuk csatornába önteni azt a rengeteg energiát, amit kapunk, nem tudunk vele mit csinálni. Ezért aztán gyakran rossz dolgokra fordítjuk. Fontos, hogy megtaláljuk a helyes irányt, még ha néha tévúton is járunk…Szerencsére vannak előttünk példaképek, akiktől tanulhatunk, ők a Hegyeket mozgatók.