A kézműves örökség több mint múlt!- beszélgetés Szulovszky Jánossal

Napjainkban egyre többet haljuk ezt a szót, kulturális örökség. De vajon mit jelent? Skanzenben Szellemi Kulturális Örökségi Igazgatóság alakult a különféle szokások, hagyományok őrzésére. Korábban pedig az épített környezet megóvása érdekében kezdtek felfigyelni a különféle műemlékekre, táj együttesekre. Pápa Város napja alkalmából Szulovszky János, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartott előadást Pápa város kézműves kulturális örökségéről. Az előadás után beszélgettünk vele a témáról.

- Miről szólt az előadása? Mi volt a célja?
- Szeretném, hogyha tudatosulna mind a döntéshozókban, mind az érintettekben az, hogy a kézművesség, az iparosok kultúrája, az elmúlt évszázadok során készített termékei, ezek mind nagyon sok információt és kulturális kincset jelentenek. Ez egy olyan élő dinamikus rendszer, amelyet ha tudatosan fejlesztenénk, erősítenénk, akkor napjaink egyik legégetőbb problémájában, a szakmunkásképzés minőségében, az utánpótlás problémáiban is lehetne segíteni.

- Ön miben látja a megoldást erre a közismert problémára?
- Vannak példák arra, hogy a különben érdektelen gyermekeket meg lehet nyerni. Egy jó szakember, egy jó mérnöktanár, aki megmutatja az egyes szakmák múltját, hagyományos fogásait, s mindennek kulturális jelentőségét és ráéreznek a gyerekek az alkotás folyamatára, hogy ez milyen boldogságot ad, akkor meg lehet nyerni a gyerekeket. Nekünk van erre kidolgozott javaslatunk. Bízunk benne, hogy az új idők elhozzák végre azt a pillanatot, amikor lehet is majd hasznosítani azokat.

A szakember véleménye szerint olyan szörnyű helyzetben van az ország, hogy az már reményteli. Véleménye szerint tovább nem lehet odázni a lépéseket. Eljutottunk egy mélypontra, onnan már csak emelkedni lehet. Csak el kell kezdeni a lépéseket. Az iparos kulturális örökség, a kézműves örökség pedig egy ilyen lépés. A 19. század utolsó harmadában meg tudták ezt csinálni, tehát van működőképes modell előttünk, ez nem lehetetlen. Egy olyan szintre jutottak el a 20. század elejére, hogy amikor kilencven évvel ezelőtt bekövetkezett a trianoni trauma, akkor gazdasági szempontból hiába érte hatalmas vérveszteség az országot, erőforrásait, nyersanyagkincseit elcsatolták, néhány év alatt az iparosok tudatos munkájával talpra sikerült állítani Magyarországot.

- Ha ma a kis-és középvállalkozásainkra odafigyelnénk, akkor meg lehetne támogatni azt az erőt, amely munkahelyeket teremtene, amely öntudatot tudna adni. Az igazi polgárok hajdan az iparosok voltak, s ha ezt az eposzt sikerülne életre kelteni és megerősíteni, akkor én hiszem, hogy tényleg előrelépés lesz az országban. Nemcsak napjaink szomorú állapotát kellene tekintenünk, hanem a távlatokat is.
Városunk rendkívül gazdag a kézműves kulturális örökség tárgyiasult formáit tekintve. A kézműves/kisipari mesterségek művelőinek szellemi hagyatékát tekintve, mely tartalmazza a napjainkig felhalmozott és továbbadott szak- és üzletviteli ismereteket, munkakultúrát, magában foglalja az iparosok tárgyiasult tudását, termékeiket és tárgyi világukat: munkaeszközeiket, műhelyeiket, életmódjuk anyagi elemeit és az ezekre vonatkozó történeti és recens,„élő” és „élettelen” forrásokat. Érdemes lenne dokumentálni, leírni a régi technológiai eszközöket, módokat, azokat is, amelyeket még a képesítés előtt használtak.

- Ha elérjük azt, hogy minőséget tudnak előállítani az iparosok, akkor le lehet győzni akár a multinacionális cégeket és a hipermarketeket - véli a szakember.

- Hogyan tudna egy vállalkozó szembeszállni pl. a Tescoval?
- Csak minőséggel és az arculat megőrzésével lehet eredményt elérni. Sokszor megkísértik a vállalkozókat, hogy a hipermarket neve alatt hozzák forgalomba a termékeiket, de azt mutatja a legtöbb példa, hogyha valaki megőrzi a saját arcát, a termékére büszke és nem adja el magát, akkor a minőségre előbb utóbb lesz kereslet.

- Pápa város kézműves öröksége mennyire gazdag?
- Érdemes lenne tudatosítani a pápaiakban, hogy a pápai szabók 1510-ben Szapolyai János erdélyi fejedelemtől kapott céhlevele, a magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere szerint a hazai gyűjteményekben őrzött, legrégebbi eredetiben megmaradt privilégiumlevél.  A korabeli másolatokban megmaradt céhlevelek közül is csak 18 van korábbi időpontból. Csaknem három tucat céh működött itt. Figyelemre méltó, hogy ez a város mindig milyen központi szerepet töltött be. Itt sokszor olyan iparok is megtalálták a művelőiket, amelyek csak nagyobb távolságra voltak legközelebb, így természetes volt a borbély, a pékek vagy a kéményseprők megjelenése.  Ez azt jelentette, hogy jelentős városiasodottsági fokra jutott el a település.

Az előadásában kiemelte, a mesterember nem egyenlő a szakmunkással. Lényegesen több annál, hiszen önálló egzisztenciát jelent mesterembernek lenni, aki a családja eltartása mellett munkaadó is. A mesterember a speciális munkakultúra birtokosa, kultúrahordozó, teremtő és támogató ember. Ő az igazi polgár.

- A Kluge család mennyire volt meghatározója Pápa életének?
-A Kluge család hagyatéka rendkívül értékes kincse a városnak. Nem véletlen, hogy szerte Európában a Kluge-féle Kékfestő Múzeumról is nevezetes Pápa. Hiszen amikor a 18. század végén áttették székhelyüket Sárvárról Pápára, akkor itt egy olyan űrt töltöttek be a kékfestő mintás anyagok készítésével, ami hosszú távra biztosította a megélhetésüket. Olyan polgári életviteli modellt lehet belőlük megfogni, különösen abból az okból kifolyólag, hogy nagyon gazdag iratanyag áll a rendelkezésünkre, amelyből sokat tudhatunk meg a céhek múltjáról. Nagyon gazdagon van dokumentálva az üzleti vállalkozásuk, még arra is odafigyeltek, hogy az egyes vidékeken milyen minták voltak a kelendőek, és akkor olyan portékát készítettek arra a vidékre. Odafigyeltek a megrendelőikre, a vasút kiépülésével pedig kifejlesztettek egy széles viszonteladói hálózatot.

A Veszprém Megyei Levéltár Pápai Fióklevéltárában mintegy 18 folyóméternyi iratanyagot őriznek a Kluge-család pápai életéről.

A szakember kiemelte, a kézműves örökség, több mint múlt. Ez egy élő, dinamikus rendszer, amely tanulságokat tud nyújtani és alkalmas arra, hogy megragadja a ma emberét, így lehetne általa küzdeni a manuális analfabétizmus ellen és segíteni a fiatalokat a pályaorientációjuk során.
A hajdani pápai céheknek az ország 18 őrzőhelyén mintegy 200 tételnyi céhemlékét őrzik. Szép számmal maradtak fenn a pápai céhekre is vonatkozó árszabások, városkép-ábrázolási kuncsaftlevelek Pápáról.

1972. november 16-án született meg az ez idáig legjelentősebb eszköz földünk egyetemes természeti és kulturális értékeinek megőrzésére: az UNESCO Világörökség Egyezménye. Az egyezmény olyan egyedülálló jogi eszköz, amely globális felelősségvállalást tesz lehetővé a világ kulturális és természeti értékeinek megóvásáért. Az UNESCO az ICOMOS-szal (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) együttműködve hozta létre az egyezményt a kulturális örökség védelmére. Egy 1965-ös, washingtoni konferencián született meg a gondolat, hogy ezt az egyezményt kiterjesszék a természeti örökségre is, azaz hogy a kulturális emlékek megőrzését összekössék a természeti helyek védelmével. A konferenciát „World Heritage Trust” címmel rendezték – ekkor született meg a „World Heritage”, azaz világörökség fogalom. Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) 1968-ban fogalmazta meg – az ICOMOS előterjesztéséhez hasonlóan – javaslatait a természeti értékek védelmére. A közös indítványt az Egyesült Nemzetek 1972-es stockholmi konferenciáján terjesztették elő. A résztvevő államok egyhangúlag döntöttek a szövegjavaslatról, amelyet az UNESCO Közgyűlése „Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről” címen még ugyanebben az évben elfogadott. Az egyezmény ratifikálása után 1978-ban vették fel az első helyszíneket a Világörökségi Listára.  A Világörökség Egyezmény azóta – tagállamai számát tekintve – a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb szervezetévé nőtte ki magát: 1972. óta már 186 állam csatlakozott hozzá, többen, mint az UNESCO bármely más akciójához.

Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez és vált annak Részes Államává. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságát azonban csak 1999-ben hívta életre egy miniszteri rendelet: 6/1999. (III. 31.) NKÖM rendelet a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságáról.

Szulovszky János szerint a folytatást Pápa város Digitális Céhládája jelentené, amely megőrizné gazdag örökségünket. Ipolyi Arnold idézetével zárta beszélgetésünket:

„Az ipari hivatás felér bármely más
kenyérkereseti foglalkozással. Ipari téren
épp úgy lehet alkotni a munkásságnak
ésszel, tehetséggel és szorgalommal, mint a
legmagasabb pályákon.”