A pápai hősökre emlékeztek
2020-08-16 13:50:11 | cikk: Babos Petra |
Pápa Város Önkormányzata, a Pápai Huszár Egyesület és a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ szervezésben tartottak megemlékezést a Pápai Hősök Napján, az Esterházy út és a Szent István út kereszteződésében álló I és II. világháborús emlékműveknél.
A megemlékezésen Horváth Ferenc hagyományőrző huszár őrmester mondott emlékbeszédet. Mint mondta, a hősi halottak előtti rendszeres tisztelgés, az első világháború alatt megfogalmazódott, hiszen annak kezdetén már százezrek veszítették el a fiaikat. 1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy tett javaslatot egy olyan törvény elfogadására, amelynek célja az volt, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Az 1924. évi 14. törvénycikk pedig a nemzeti ünnepek közé sorolta a megemlékezést, május utolsó vasárnapját nyilvánítva a Hősök Emlékünnepévé.
A megemlékezésen Horváth Ferenc hagyományőrőz huszár őrmester mondott beszédet-Mi, pápaiak a Hősök Emlékünnepét az 1914. augusztus 17-ei Gorodoki lovasroham emlékére és évfordulóján rendezzük. Magyarország geopolitikai helyzeténél fogva nem maradhatott ki a 20. század első felének két nagy világháborújából, melyek hazánk számára kiemelkedően magas emberveszteséggel jártak. Az I. világháború csataterein mintegy 660 ezer katona hősi halált halt, mintegy 760 ezer ember megsebesült, vagy esett hadifogságba - emelte ki, majd felidézte a Magyar királyi 7. Honvéd Huszárezred történetét.
A Gorodoknál elszenvedett vereség után a lovashadosztály maradékából szervezett dandárnyi különítmény folytatta a harcokat. A 7- es honvédhuszárok harcoltak egészen a háború befejezéséig a Dnyeszter és a Kárpátok térségében, és ott voltak Premisl és Lemberg újbóli visszavételénél.
Horváth Ferenc hangsúlyozta, nekünk megjelenésünkkel, életvitelünkkel és erkölcsi tartásunkkal, külön kötelességünk a meghalt magyar huszárok drága vérének, kemény öklének és szótlan magyar hűségének emlékét örökre megőrizni.
-Az 1939. szeptemberétől Pápán állomásozó 1. honvéd ejtőernyős század, később vitéz Bertalan Árpádról elnevezett 1. honvéd ejtőernyős zászlóalj, majd ezred katonái, az ejtőernyős félelmet és hadifogságot nem ismer jelszó alatt nevelkedtek és élték a mindennapjaikat. Első harci bevetésük 1941. április 11-én a Magyar Délvidék visszafoglalására indított hadműveletek során volt, ami tragédiával végződött. A vezérgép lezuhant és elégett. Itt halt hősi halált katonáival vitéz Bertalan Árpád. Ezután az ejtőernyősök 1944-ig csak egyes harcosként vettek részt tapasztalat szerzés céljából frontszolgálaton. Aztán augusztusban nekik is elkezdődött. A visszaemlékezésekben olvashatjuk, az oroszok mindent elkövettek, hogy a gyűrű bezáruljon Budapest körül. A novemberi hidegben, esőben napokig leváltás nélkül a lövészárkokban, folyamatos ellenséges aknavető és minden létező ágyú és kézifegyver tüzében harcoló szinte idegek nélküli, rendkívül bátor emberek, a pápai ejtőernyősök, állták a sarat. Decemberben Kéthelynél, majd a Garamnál, 1945 tavaszán pedig a Balaton felvidéken. Nem ismertek félelmet sem támadásban, sem védelemben. Egy korabeli jelentés szavaival élve... helytállásukkal naponta szembeköpték a halált... - mondta a huszár hagyományőrző, aki végül hozzátette, a magyar hősökre emlékezni nagyon fontos, és különösen illő a mai világban. A felnövekvő nemzedékeknek érteni és érezni kell, hogy elődeiknek mit jelentett a haza, és annak szeretete, az elkötelezettség, a hűség, a rend, a fegyelem, a dicsőség és a talpig vitézség!
A megemlékezésen Mondd, hol van a sok virág című dal szövegét Pusztai Boglárka előadásában hallhatták.
Az ünnepség végén az emlékező közösség elhelyezte a koszorúkat a világháborús emlékműveknél, majd a megemlékezés a Szózat hangjaival zárult.
A megemlékezésen Horváth Ferenc hagyományőrző huszár őrmester mondott emlékbeszédet. Mint mondta, a hősi halottak előtti rendszeres tisztelgés, az első világháború alatt megfogalmazódott, hiszen annak kezdetén már százezrek veszítették el a fiaikat. 1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy tett javaslatot egy olyan törvény elfogadására, amelynek célja az volt, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Az 1924. évi 14. törvénycikk pedig a nemzeti ünnepek közé sorolta a megemlékezést, május utolsó vasárnapját nyilvánítva a Hősök Emlékünnepévé.
A megemlékezésen Horváth Ferenc hagyományőrőz huszár őrmester mondott beszédet-Mi, pápaiak a Hősök Emlékünnepét az 1914. augusztus 17-ei Gorodoki lovasroham emlékére és évfordulóján rendezzük. Magyarország geopolitikai helyzeténél fogva nem maradhatott ki a 20. század első felének két nagy világháborújából, melyek hazánk számára kiemelkedően magas emberveszteséggel jártak. Az I. világháború csataterein mintegy 660 ezer katona hősi halált halt, mintegy 760 ezer ember megsebesült, vagy esett hadifogságba - emelte ki, majd felidézte a Magyar királyi 7. Honvéd Huszárezred történetét. A Gorodoknál elszenvedett vereség után a lovashadosztály maradékából szervezett dandárnyi különítmény folytatta a harcokat. A 7- es honvédhuszárok harcoltak egészen a háború befejezéséig a Dnyeszter és a Kárpátok térségében, és ott voltak Premisl és Lemberg újbóli visszavételénél.
Horváth Ferenc hangsúlyozta, nekünk megjelenésünkkel, életvitelünkkel és erkölcsi tartásunkkal, külön kötelességünk a meghalt magyar huszárok drága vérének, kemény öklének és szótlan magyar hűségének emlékét örökre megőrizni.
-Az 1939. szeptemberétől Pápán állomásozó 1. honvéd ejtőernyős század, később vitéz Bertalan Árpádról elnevezett 1. honvéd ejtőernyős zászlóalj, majd ezred katonái, az ejtőernyős félelmet és hadifogságot nem ismer jelszó alatt nevelkedtek és élték a mindennapjaikat. Első harci bevetésük 1941. április 11-én a Magyar Délvidék visszafoglalására indított hadműveletek során volt, ami tragédiával végződött. A vezérgép lezuhant és elégett. Itt halt hősi halált katonáival vitéz Bertalan Árpád. Ezután az ejtőernyősök 1944-ig csak egyes harcosként vettek részt tapasztalat szerzés céljából frontszolgálaton. Aztán augusztusban nekik is elkezdődött. A visszaemlékezésekben olvashatjuk, az oroszok mindent elkövettek, hogy a gyűrű bezáruljon Budapest körül. A novemberi hidegben, esőben napokig leváltás nélkül a lövészárkokban, folyamatos ellenséges aknavető és minden létező ágyú és kézifegyver tüzében harcoló szinte idegek nélküli, rendkívül bátor emberek, a pápai ejtőernyősök, állták a sarat. Decemberben Kéthelynél, majd a Garamnál, 1945 tavaszán pedig a Balaton felvidéken. Nem ismertek félelmet sem támadásban, sem védelemben. Egy korabeli jelentés szavaival élve... helytállásukkal naponta szembeköpték a halált... - mondta a huszár hagyományőrző, aki végül hozzátette, a magyar hősökre emlékezni nagyon fontos, és különösen illő a mai világban. A felnövekvő nemzedékeknek érteni és érezni kell, hogy elődeiknek mit jelentett a haza, és annak szeretete, az elkötelezettség, a hűség, a rend, a fegyelem, a dicsőség és a talpig vitézség!
A megemlékezésen Mondd, hol van a sok virág című dal szövegét Pusztai Boglárka előadásában hallhatták.
Az ünnepség végén az emlékező közösség elhelyezte a koszorúkat a világháborús emlékműveknél, majd a megemlékezés a Szózat hangjaival zárult.Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!