A plázák világában épülnek-e új Széchenyi-terek?

A tér fontosságáról dr. Winkler Gábor beszélt. Mint mondta, a tér maga a létező üresség. Ha a Hortobágyon sétálunk, éppen az a hihetetlenül felemelő, hogy nem érzünk teret, csak a világmindenség végtelenségét. A tér úgy válik érezhetővé és úgy tud hatni ránk, hogy ebbe a végtelenül nagy térbe, a létező semmiségbe tárgyakat helyezünk el. Lehetnek ezek természetesek, mint a fák, vagy lehetnek mesterségesek, mint az ember által létrehozott építmények. A terek mindig vonzzák az embereket. A tér azért is fontos, mert körülhatárol minket embereket, otthonossá, átláthatóvá teszi a körülöttünk lévő világot. Ugyanakkor a tér, ha akarja, elutasítja, kizárja az embereket. De a legfontosabb funkciója, hogy a tér találkozási pont, s ebben a pillanatban a holt tárgyak az emberek által élő térré, s a társadalom részévé válnak. A tér ősidők óta létezik. Ehhez kapcsolódóan képeket mutatott a híres építész. Az előadás második felében áttekintést adott az olasz terek jellemző stílusáról, mutatott példát a tér szervező elemeiről, milyen az, amikor egy tér amellett, hogy zártságot ad, megengedi, hogy tovább lássunk általa akár történelmi korokon keresztül is. Végül beszélt a magyarországi terekről, azok értékeiről és problémáiról, s kezelésükről. Az építészmérnök előadása végén kiemelte, ma a plázák világában kérdéses, hogy épülnek-e új Széchenyi terek. Úgy fogalmazott, hogy a pláza a plexi tetőivel, műanyag virágaival, s a kis bevásárló utcáival, s jobb helyeken ehhez még magnóból beadott madárcsicsergéseivel, tökéletes másolata annak, amit ő nagyon szeret, a nyilvános tereknek. Winkler Gábor azt is hozzátette, hiába csillog-villog a pláza, ha Győrben van, inkább sétál egyet a Baross úton.

Az építészet az ország, a település arca. Az embereknél is. Azt mondják, az ember és a kutyája mindig hasonló külsőt formáz.  Nagyon igaz ez ember és a háza viszonylatában is. A ház a produktum, az eredmény, a mérce. A közvélemény az értékmérő. A városépítészet csapamunka. Különféle adottságok, érdemek, szándékok, szokások, hagyományok és munkák, munkalapanyagok színes tárházából kell kifőzni valamit, és ez roppant vonzó dolog. Krumplifőzelék és krumplifőzelék között is óriási lehet a különbség, egy kis fűszerrel és hittel csodát lehet tenni. Talán egyszer jó szakács lesz belőlem- vallja magáról és hivatásáról Mezei László Pápa város főépítésze, ám ez - lássuk be - nem egyszerű szakma. Mindenkinek megfelelni, amellett, hogy haladjunk a kor szellemével és őrizzük meg a lehető legjobban a múltat, hát nem a legkönnyebb munka. De valakinek ezt is meg kell csinálni. Mezei László a pápai városi élet legmeghatározóbb területéről, a Fő tér rekonstrukciójáról beszélt. A városi főépítész úgy véli, a pápaiak teljesen máshogy élik meg a Fő tér fogalmát, mint ahogy más városok lakói általában viszonyulnak a terekhez. Hiszen, mint mondta, az itt lakók a Fő tér alatt a templom és az előtte lévő teret értik. Nagyon szerencsés örökségünk van, hiszen a Fő tér a történelem során nagyon sok változáson, átalakításon ment keresztül, de egy biztos, a város életében mindig meghatározó szerepet töltött be ez a kastély előtti tér. Az egyik legmeghatározóbb eleme mind a mai napig a 18. század végén, az Esterházyak által épített barokk templom. A belváros, vagyis az egykori várfalak által közrefogott terület sűrű utcaszerkezete már a középkorban kialakult. A szűk, kanyargós utcák megtartották eredeti alakjukat, bár a házak többsége újkeletű. A ritkább utcahálózatú külvárosok − valaha a mezőváros majorságai voltak − helyenként máig őrzik falusias jellegüket. A történelmi belváros utcaszerkezetének sajátos vonását képezik a párhuzamos utcákat észak-dél irányban összekötő szűk, másfél-két méter széles gyalogutcák, az úgynevezett közlék. Ezek századokkal ezelőtt kialakultak, némelyiket már Maynzeck Henrik 1730-as években készült várostérképe is feltünteti a mai helyén, illetve írásos adat is van a létezésükre a 18. századból. Mezei László előadásban arra kereste a választ, hogy vajon mi határozta a meg a templom és a kastély viszonyát, miért fordít hátat a barokk templom a kastély épületének? Köztudott, hogy Esterházy Károly 1745-től Rómában, a Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként szerzett teológiai doktorátust. Az ott töltött évek nagy hatással voltak rá, így a ma ismert Fő terünk csak másolata a Piazza la Roma-nak. Vannak eltérések is, erre hívta fel a figyelmet a főépítész. A mi karakteres főterünkre nem jellemző teljes mértékben a klasszikus barokk stílus, a tiszta formák, a szerkesztettség. A templomra finoman irányuló geometria máig érezhető, Mezei László ezt egy képpel támasztotta alá. A képen a templom áll középen, belőle sugárszerűen, csigavonalak vannak kihúzva a pápai utcákra, jól átlátható a láthatatlan centrum, mindig a templom volt a központ. Előadása végén ismertette a hamarosan kezdődő rekonstrukciós terveket, a változásokat és az építészek célját a Fő tér rekonstrukciós terveinek elkészítésével kapcsolatban.

Kapcsolódó cikkek:

• Megkezdődik a belvárosi elkerülő építése
• Tájékoztató a Fő tér parkosításáról
• Célunk az építés tiszteletet tudó folytatása – beszélgetés Mezei Lászlóval a Fő tér rekonstrukciójáról
• Átalakul a Belváros