A trianoni békediktátum századik évfordulójára emlékeztek Tapolcafőn
2020-06-04 22:06:09 | cikk: hp |
A Himnusz hangjait követően Apostol Pál református lelkész hirdetett igét a trianoni békediktátum 100. évfordulóján, a Nemzeti Összetartozás Napján, Tapolcafőn, a református templomban. Mint mondta, az idők mélyéről zokog fel a mai ige.
- Annyi keserűség, megalázottság, sárba tiport bánat. Egy nép, egy ország, jajongása kísérti és borzongatja lelkemet. Fájdalmasan buggyan fel a szívemben ez, népünk örök kérdése. Miért? Miért kell úgy élnünk a népek nagy tengerében, mint egy félelmetesnek tűnő elkerülendő akármikor is, akárhányszor meggyalázható sziget? Miért vesz el tőlünk a történelem valamit?
-Meghatározóak vagyunk, ugyanis a környező népek sem lennének azok, akik, ha mi nem vagyunk. Mi bármekkora próbatételt is kaptunk, megmaradtunk hívő népnek. Isten világában vannak olyan pillanatok,ezt hívjuk történelemnek, amit csak átélünk és csak visszanézve éljük meg a lényegét, annak az ítéletét vagy éppen a kegyelmét. Most a negyedik nemzedék kezd eszmélni a száz évvel ezelőtti dolgokra, gyakran azt sem tudja ez a korosztály, hogy miről is van szó. Éppen ezért fontos a mi bizonyságtételünk. Úgy őrizzük népüket, hogy szívünk, gondolataink ne korcsosuljanak el, hanem hitté erősödjenek -emelte ki.
Megyeriné Borsó Éva mondott beszédetMegyeriné Borsó Éva, a Tapolcafői Részönkormányzat tagja emlékező beszédében elmondta, a nemzeti összetartozás napja, a trianoni békediktátum, a magyar történelem egyik legfájdalmasabb eseményéhez fűződik. Nem elsősorban azért, mert ennek értelmében Magyarország elveszítette területének és nemzeti vagyonának mintegy kétharmadát, hanem azért, mert az elcsatolt területeken több mint hárommillió magyar is élt. A magánéleti tragédiát- legyen szó családi viszályról vagy egy balesetről-, minden magyar ember nehezen dolgozza fel. A nemzeti tragédiát egy nemzetnek kell feldolgoznia. Magyarország meghatározott részeit az ott élő etnikumok lélekszáma alapján választották le az anyaországról. Ez az elv azonban nem vette figyelembe, hogy ezeken a területeken milyen nagy számban élnek magyarok is. Számos esetben egységes, zárt tömbben magyarok által lakott településeket is elcsatoltak. Összességében mintegy 3,3 millió magyar rekedt a határokon túl. Magyarország és az elcsatolt területek - Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Őrvidék és a Délvidék- továbbra is ezer szállal kötődnek egymáshoz, és ezeket a szálakat nem lehetett egyik pillanatról a másikra, a határok puszta áthelyezésével átvágni. Sok-sok család került abba a helyzetbe, hogy egyik fele itt, a másik ott élt. A magyarság ellen összefogó erők csak a hegyeinket, vizeinket, erdeinket, bányáinkat, vasútjainkat, gyárainkat és minden harmadik magyar testvérünket orozták el. De nem tiltották, mert nem tilthatták meg, hogy emlékezzünk. Nem írták, mert nem írhatták elő, hogy kitépjük gyökereinket, feladjuk hagyományainkat, elvessük azokat az összetartó erőket, amiktől, Illyéssel szólva: futó homokok, népek, házak Magyarországa összeálltak - hangoztatta Megyeriné Borsó Éva, majd hozzátette, a nemzeti emlékezés a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése, azt a feladatot róják ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek feldolgozását, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvből és kultúrából erőt merítő magyarság a történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.
A megemlékezésen fellépett az énekkar és Kincses László is, aki Kós Károly: Kiáltó szó című írásából idézett és Juhász Gyula: Trianon című versét szavalta el.
Az ünnepély a Szózattal zárult.
- Annyi keserűség, megalázottság, sárba tiport bánat. Egy nép, egy ország, jajongása kísérti és borzongatja lelkemet. Fájdalmasan buggyan fel a szívemben ez, népünk örök kérdése. Miért? Miért kell úgy élnünk a népek nagy tengerében, mint egy félelmetesnek tűnő elkerülendő akármikor is, akárhányszor meggyalázható sziget? Miért vesz el tőlünk a történelem valamit?
-Meghatározóak vagyunk, ugyanis a környező népek sem lennének azok, akik, ha mi nem vagyunk. Mi bármekkora próbatételt is kaptunk, megmaradtunk hívő népnek. Isten világában vannak olyan pillanatok,ezt hívjuk történelemnek, amit csak átélünk és csak visszanézve éljük meg a lényegét, annak az ítéletét vagy éppen a kegyelmét. Most a negyedik nemzedék kezd eszmélni a száz évvel ezelőtti dolgokra, gyakran azt sem tudja ez a korosztály, hogy miről is van szó. Éppen ezért fontos a mi bizonyságtételünk. Úgy őrizzük népüket, hogy szívünk, gondolataink ne korcsosuljanak el, hanem hitté erősödjenek -emelte ki.
Megyeriné Borsó Éva mondott beszédetMegyeriné Borsó Éva, a Tapolcafői Részönkormányzat tagja emlékező beszédében elmondta, a nemzeti összetartozás napja, a trianoni békediktátum, a magyar történelem egyik legfájdalmasabb eseményéhez fűződik. Nem elsősorban azért, mert ennek értelmében Magyarország elveszítette területének és nemzeti vagyonának mintegy kétharmadát, hanem azért, mert az elcsatolt területeken több mint hárommillió magyar is élt. A magánéleti tragédiát- legyen szó családi viszályról vagy egy balesetről-, minden magyar ember nehezen dolgozza fel. A nemzeti tragédiát egy nemzetnek kell feldolgoznia. Magyarország meghatározott részeit az ott élő etnikumok lélekszáma alapján választották le az anyaországról. Ez az elv azonban nem vette figyelembe, hogy ezeken a területeken milyen nagy számban élnek magyarok is. Számos esetben egységes, zárt tömbben magyarok által lakott településeket is elcsatoltak. Összességében mintegy 3,3 millió magyar rekedt a határokon túl. Magyarország és az elcsatolt területek - Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Őrvidék és a Délvidék- továbbra is ezer szállal kötődnek egymáshoz, és ezeket a szálakat nem lehetett egyik pillanatról a másikra, a határok puszta áthelyezésével átvágni. Sok-sok család került abba a helyzetbe, hogy egyik fele itt, a másik ott élt. A magyarság ellen összefogó erők csak a hegyeinket, vizeinket, erdeinket, bányáinkat, vasútjainkat, gyárainkat és minden harmadik magyar testvérünket orozták el. De nem tiltották, mert nem tilthatták meg, hogy emlékezzünk. Nem írták, mert nem írhatták elő, hogy kitépjük gyökereinket, feladjuk hagyományainkat, elvessük azokat az összetartó erőket, amiktől, Illyéssel szólva: futó homokok, népek, házak Magyarországa összeálltak - hangoztatta Megyeriné Borsó Éva, majd hozzátette, a nemzeti emlékezés a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése, azt a feladatot róják ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek feldolgozását, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvből és kultúrából erőt merítő magyarság a történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására. A megemlékezésen fellépett az énekkar és Kincses László is, aki Kós Károly: Kiáltó szó című írásából idézett és Juhász Gyula: Trianon című versét szavalta el.
Az ünnepély a Szózattal zárult.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!