Kié volt a város a 17. században?

Pápa város vallásfelekezeti élete a reformáció kezdeteitől, különös tekintettel a 17. század vallási viszonyainak változására - ez volt a címe dr. Hermann István előadásának. A könyvtárigazgató a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör szeptemberi ülésén beszélt a témáról Polgárdi Sándor esperes felkérésére.

A 17. századi pápai vallási változásokról adott képhez azonban vissza kell nyúlni a 16. századig, mondta dr. Hermann István. A Szapolyai család idején nem volt még reformáció, katolicizmus volt. - Aztán megváltozott a világ, egy Luther Márton nevű szerzetesnek volt néhány észrevétele, és ezt nem vette jó néven az egyház, ami a protestáns felekezetek kialakulásához vezetett. Én egyébként meg vagyok róla győződve, hogy Luther Mártonnak nem volt célja az egyházszakadás, ő csupán néhány reformot szeretett volna - mondta az előadó.

Magyarországon Pápa volt a negyedik város ahova elért a protestantizmus. Pápa város református közösségét, s ennek fényében a város reformációját Tóth Ferenc vizsgálta 1808-ban megjelent egyháztörténetében. Megállapításai a mai napig élnek, miszerint a reformáció az 1520-as évektől kezdve erősödött a városban és 1531 táján a város túlnyomórészt reformált volt. 1528-ban az uradalom a lutheránus Thurzó Elek országbíró kezébe került. Tőle szerezte meg 1535-ben a katolikus enyingi Török Bálint. Egyikük sem foglalkozott a városlakók felekezeti hovatartozásával, ám a kálvinista Török Ferenc annál inkább. 1550 után költözött Pápára és megváltozott a város vallási arculata, üldözték a katolikus egyházat, a zaklatások miatt elköltözött a plébános. Később fia, Török István is a református hit erős támasza volt, mesélte dr. Hermann István.

Török Istvánnak nem voltak utódai, a Nyáry családra szálltak birtokai, a pápai uradalom végül részben Turóc vármegyei birtokokért cserében, illetve hétezer aranyforint fejében Esterházy Miklósé lett, aki 1632-ben elzálogosította a katolikus Csáky László országbírónak. Ő célul tűzte ki a város rekatolizációját, 1631-ben jezsuita papot hozatott a várba és a Hosszú utcában telket vásárolt a pálos rendnek. A pálos rend feladata a katolikus hit terjesztése és megerősítése volt. A városban az 1560-as évek után nem élt plébános, a pálos szerzeteseknek közel nyolcvan év kihagyás után kellett felvállaniuk ezeket a feladatokat. Keresztelési és házasságkötési anyakönyvet is vezettek, melyben protestáns keresztszülők és tanúk is szerepelnek. A katolikus és a protestáns közösség tehát szoros kapcsolatot tartott fenn, derült ki dr. Hermann István kutatásainak köszönhetően.

1648-ban Esterházy László vette át az uradalmat, majd később Esterházy Pál lett a pápai vár főkapitánya. Egy 1659-es feljegyzés szerint a temető kapujának kulcsait kérte a reformátusoktól, akik ezt megtagadták és gúnyos hangot ütöttek meg. A főkapitány ezt lázadásként értelmezte, ám egy külső vizsgálat nem hagyta helyben. Rá egy évre a főkapitány katolikus többséget alakított ki, elfoglalta a templomot és a temetőt. Egy nem pontos törvénynek köszönhetően a katolikusok a reformáció előtti jussaikhoz akartak visszatérni, a protestánsok pedig a szerzett jog alapján gondolták, hogy őket illetik a katolikus ingatlanok. Például a tűzvész után ők építették újjá a templomot és a harangot is ők öntették. Azonban az erőviszonyok megváltoztak és nem tudták érdekeiket érvényesíteni. Így befejeződött az 1630-60-ig tartó rekatolizációs folyamat. A 17. század végére a lakosság többsége katolizált, ezt erősítette a gyülekezet és az iskola adászteveli száműzetése, mondta az előadó.

Aztán később a türelmi rendelet, a szabadabb vallásgyakorlat hozta, hogy enyhültek a felekezeti szembenállások, a 19. században például Pápán az alsóvárosi temető megnyitása után - a katolikusok kezdeményezésére és a protestánsok beleegyezésével - közösen használták a temetőt. Mára pedig már tényleg megszűnt a még pár évtizede is érezhető ellenszenv, ma a távolság a hívők és nem hívők közt létezik, nem a felekezetek közt - mondta végül dr. Hermann István.

Képek: