Egy főzőverseny margójára
2019-07-23 16:28:39 | cikk: Kővári Andrea |
Nem szeretem a rózsaszínt. A meleget sem.
Pedig kánikula lesz. De csapatnak márpedig lenni kell! Akkor gyerünk!
Kés, deszka, kanál, fűszerek. Terítő, virág. Virág? Hm.
Pisti jön és elfuvaroz. Fát hasogat, tüzet gyújt, bográcsot állít. Kincs a segítsége.
A padtársak: kolléga és gyermekei, no meg az általa képviselt szövetség tagjai. Szimpik.
Nnna, nézzük mit kaptunk? Hagyma összevágva. Hm. Elég rusztikus, de a bográcsban mindennek nagyobbnak kell lennie. Nézzük a húst. Anyám!, hát ez nem fél kiló, mint otthon.
Már ropog a tűz, lassan belekerül a kondérba a zsír és a hagyma, de csak nem pirul.
Megérkezik Tamás, közli, hogy küldött üzenetet. Mondom, válaszoltam, kérve, hogy hozzon paradicsompürét. :)
Jó, akkor ez kimarad, semmi gond. Tamás szelfit csinál velünk, aztán elmegy, ezer dolga van. Nyilatkozni és beszélgetni kell az emberekkel. Egy kis pozitív szemléletet rájuk sugározni.
Pisti jön, és a hagymára rádobjuk a húst, mert egyedül el sem bírnám. Megkeverni sem tudom, olyan nehéz. Ő vállalja a kevergetést. Mondom, hogy kincs!
Visszamegyek paprikát darabolni, közben Attilától megkapom a hámozott paradicsomokat. Szerintem a paradicsomok is örülnek, hogy nem forró vízben vetkőztettem le őket.
Ismerősök jönnek, mennek. Főzőtársak is a szomszédból és tudakolják, hogy mit főzünk? Beszélgetünk, telik a délelőtt, közben rotyog a hús.
Ránézek az ellátmányra és elszörnyülködöm. Ki találta ki, hogy ide rózsaszín szalvéta kell? Mihez megy ez?
Nem baj, gyerünk tovább, mert még össze kell állítani a fűszereket. Kakukkfű, babérlevél, majoranna, kömény, bors és só. Egy férfimaroknyi sót kaptunk. Finomszemcsés, úgyhogy ez biztosan jódozott só. Abból egy kicsit több kell, mint a parajdiból. Nnna, öntsük már bele, aztán hadd főjön!
Rögtön meg is kóstolom, de Balázs szól, hogy ez most még nagyon sós lesz. Igen, én is úgy találom, de szerintem majd a hús felveszi a nagyját.
Pisti jön, öntsünk bele sört! Vizet, azt Isten őrizz! De sör, az jöhet! Ne már! - mondom, és elbizonytalanodom, mert eredetileg én vörösbort tettem volna bele. Mi lesz, ha mégis sós marad?
Tamás jön, és rögtön le is issza a pólóját. Mérgelődik, kicsit szekálom is, de hát miért hagynám ki?
Közben kevergetünk, beszélgetünk és kóstolgatunk. Olyan baráti beszélgetősen, viccelődősen telik a délelőtt. A gyerekek tündériek, szó nélkül segítenek bármiben. Judit jön és összerakja a szanaszéjjel hagyott fát, mert lám, a szomszédoknál is glédában áll. :)
Megint elhangzik a kérés: öntsünk bele sört! Jó, nem bánom, de csak kicsit! Pisti önt, a maradék sör pedig padtársunknál landol.
Ahogy múlik az idő, már idegenek is jönnek és kérdezgetik, hogy mi készül? Egy idős néni kéri, hogy vegyük le a fedőt, hadd nézzen a bográcsba. Ó, jó illata van! Paradicsompüré van benne? - kérdi. Bakker, mondom én, hogy kell bele! :)
Egyre többet és többen kóstolgatjuk nemcsak a magunk ételét, hanem a mellettünk lévőét is. Úristen, ez még mindig sós! - gondolom magamban.
Öntünk bele bort. Vizet semmiképpen, mert hát akkor nem lesz jó a szaftja!
Tegyünk bele krumplit, mert az felveszi a felesleges sót. Oké, pucoljunk! De Attila már neki is állt. Zutty bele, hadd főjön. Pisti szerint nemcsak hasábba, hanem még félbe is kellett volna vágnom azt a krumplit. Mindegy. Így is sós lesz.
Öntsünk bele sört, hangzik a kérés, immár sokadszor. Öntsünk! Már elengedtem.
Jön Tamás és kóstol. Hol van a borókabogyó? Tegyünk bele! Tegyünk. Három szem biztosan segít. :)
Öntsünk bele még bort. Öntsünk! Ha már mindegy, akkor tegyünk bele chilit is. Tegyél! - mondják a többiek.
Látják, hogy már nem görcsölök rajt. Látják rajtam, hogy ennek a történetnek szerintem vége. Sós lett.
Csak az a rózsaszín szalvéta.... Az nem fér a fejembe!
Tegyünk még bele krumplit. Kikapom a szomszéd zsákjából a legnagyobbat és meghámozom. Szénsavas ásványvízzel lemossuk. Mivel mással? Összevágom hasábba. Pisti szerint még félbe is el kellene vágni. Oké, eldarabolom úgy is, hátha akkor jobb lesz a pörkölt! Míg hozzáadom a húshoz, némán rimánkodom ahhoz a szerencsétlen krumplihoz, hogy szívja fel a sót. Legbelül tudom, hogy nem segít, de hátha. Elsóztam. Ez van.
Tamás jön, ő is borít bele még egy kis bort. Meg egy kis vizet is. Aztán előkerül még egy üveg gomba is. Nem baj! - legyintek magamban, a részvétel a fontos. :)
Szomszédunk szerint pörköltünknek intenzív íze van és egy kis cukor segítene rajta. Megkóstolom még egyszer. Hm. Ha lenne hozzá galuska, pont kiegyenlítődnének az ízek. Pont elég lenne benne a só. Nnna, mindegy.
Tálalunk. Zsűri jön. Virág és porcelán tányér nem számít. Hanem az íz! Az a fontos!
Tamás fülel. Mit mondott a zsűri elnök? Sós.
Dél elmúlt, lehet árulni a portékát. Jönnek is az emberek, ki kisebb, ki nagyobb dobozzal. Merítek és adok hozzá kenyeret is. Juszt is fehér szalvétával!
Az utolsó adag pörkölt is elkél. Pisti elöblíti a bográcsot, pakolunk. Ebben a tegnapi délelőttben mindenki benne volt. Sörösen, borosan, borókabogyósan, gombásan, chilisen, krumplisan és rózsaszín szalvétásan. :) Jó volt együtt lenni!
... és hát mi tagadás, egy élmény volt veletek főzni! ;-)
Pedig kánikula lesz. De csapatnak márpedig lenni kell! Akkor gyerünk!
Kés, deszka, kanál, fűszerek. Terítő, virág. Virág? Hm.
Pisti jön és elfuvaroz. Fát hasogat, tüzet gyújt, bográcsot állít. Kincs a segítsége.
A padtársak: kolléga és gyermekei, no meg az általa képviselt szövetség tagjai. Szimpik.
Nnna, nézzük mit kaptunk? Hagyma összevágva. Hm. Elég rusztikus, de a bográcsban mindennek nagyobbnak kell lennie. Nézzük a húst. Anyám!, hát ez nem fél kiló, mint otthon.
Már ropog a tűz, lassan belekerül a kondérba a zsír és a hagyma, de csak nem pirul.
Megérkezik Tamás, közli, hogy küldött üzenetet. Mondom, válaszoltam, kérve, hogy hozzon paradicsompürét. :)
Jó, akkor ez kimarad, semmi gond. Tamás szelfit csinál velünk, aztán elmegy, ezer dolga van. Nyilatkozni és beszélgetni kell az emberekkel. Egy kis pozitív szemléletet rájuk sugározni.
Pisti jön, és a hagymára rádobjuk a húst, mert egyedül el sem bírnám. Megkeverni sem tudom, olyan nehéz. Ő vállalja a kevergetést. Mondom, hogy kincs!
Visszamegyek paprikát darabolni, közben Attilától megkapom a hámozott paradicsomokat. Szerintem a paradicsomok is örülnek, hogy nem forró vízben vetkőztettem le őket.
Ismerősök jönnek, mennek. Főzőtársak is a szomszédból és tudakolják, hogy mit főzünk? Beszélgetünk, telik a délelőtt, közben rotyog a hús.
Ránézek az ellátmányra és elszörnyülködöm. Ki találta ki, hogy ide rózsaszín szalvéta kell? Mihez megy ez?
Nem baj, gyerünk tovább, mert még össze kell állítani a fűszereket. Kakukkfű, babérlevél, majoranna, kömény, bors és só. Egy férfimaroknyi sót kaptunk. Finomszemcsés, úgyhogy ez biztosan jódozott só. Abból egy kicsit több kell, mint a parajdiból. Nnna, öntsük már bele, aztán hadd főjön!
Rögtön meg is kóstolom, de Balázs szól, hogy ez most még nagyon sós lesz. Igen, én is úgy találom, de szerintem majd a hús felveszi a nagyját.
Pisti jön, öntsünk bele sört! Vizet, azt Isten őrizz! De sör, az jöhet! Ne már! - mondom, és elbizonytalanodom, mert eredetileg én vörösbort tettem volna bele. Mi lesz, ha mégis sós marad?
Tamás jön, és rögtön le is issza a pólóját. Mérgelődik, kicsit szekálom is, de hát miért hagynám ki?
Közben kevergetünk, beszélgetünk és kóstolgatunk. Olyan baráti beszélgetősen, viccelődősen telik a délelőtt. A gyerekek tündériek, szó nélkül segítenek bármiben. Judit jön és összerakja a szanaszéjjel hagyott fát, mert lám, a szomszédoknál is glédában áll. :)
Megint elhangzik a kérés: öntsünk bele sört! Jó, nem bánom, de csak kicsit! Pisti önt, a maradék sör pedig padtársunknál landol.
Ahogy múlik az idő, már idegenek is jönnek és kérdezgetik, hogy mi készül? Egy idős néni kéri, hogy vegyük le a fedőt, hadd nézzen a bográcsba. Ó, jó illata van! Paradicsompüré van benne? - kérdi. Bakker, mondom én, hogy kell bele! :)
Egyre többet és többen kóstolgatjuk nemcsak a magunk ételét, hanem a mellettünk lévőét is. Úristen, ez még mindig sós! - gondolom magamban.
Öntünk bele bort. Vizet semmiképpen, mert hát akkor nem lesz jó a szaftja!
Tegyünk bele krumplit, mert az felveszi a felesleges sót. Oké, pucoljunk! De Attila már neki is állt. Zutty bele, hadd főjön. Pisti szerint nemcsak hasábba, hanem még félbe is kellett volna vágnom azt a krumplit. Mindegy. Így is sós lesz.
Öntsünk bele sört, hangzik a kérés, immár sokadszor. Öntsünk! Már elengedtem.
Jön Tamás és kóstol. Hol van a borókabogyó? Tegyünk bele! Tegyünk. Három szem biztosan segít. :)
Öntsünk bele még bort. Öntsünk! Ha már mindegy, akkor tegyünk bele chilit is. Tegyél! - mondják a többiek.
Látják, hogy már nem görcsölök rajt. Látják rajtam, hogy ennek a történetnek szerintem vége. Sós lett.
Csak az a rózsaszín szalvéta.... Az nem fér a fejembe!
Tegyünk még bele krumplit. Kikapom a szomszéd zsákjából a legnagyobbat és meghámozom. Szénsavas ásványvízzel lemossuk. Mivel mással? Összevágom hasábba. Pisti szerint még félbe is el kellene vágni. Oké, eldarabolom úgy is, hátha akkor jobb lesz a pörkölt! Míg hozzáadom a húshoz, némán rimánkodom ahhoz a szerencsétlen krumplihoz, hogy szívja fel a sót. Legbelül tudom, hogy nem segít, de hátha. Elsóztam. Ez van.
Tamás jön, ő is borít bele még egy kis bort. Meg egy kis vizet is. Aztán előkerül még egy üveg gomba is. Nem baj! - legyintek magamban, a részvétel a fontos. :)
Szomszédunk szerint pörköltünknek intenzív íze van és egy kis cukor segítene rajta. Megkóstolom még egyszer. Hm. Ha lenne hozzá galuska, pont kiegyenlítődnének az ízek. Pont elég lenne benne a só. Nnna, mindegy.
Tálalunk. Zsűri jön. Virág és porcelán tányér nem számít. Hanem az íz! Az a fontos!
Tamás fülel. Mit mondott a zsűri elnök? Sós.
Dél elmúlt, lehet árulni a portékát. Jönnek is az emberek, ki kisebb, ki nagyobb dobozzal. Merítek és adok hozzá kenyeret is. Juszt is fehér szalvétával!
Az utolsó adag pörkölt is elkél. Pisti elöblíti a bográcsot, pakolunk. Ebben a tegnapi délelőttben mindenki benne volt. Sörösen, borosan, borókabogyósan, gombásan, chilisen, krumplisan és rózsaszín szalvétásan. :) Jó volt együtt lenni!
... és hát mi tagadás, egy élmény volt veletek főzni! ;-)
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!