A pápai zsidóság történetére emlékeztek Pápa Város Napján
2019-06-17 00:17:31 | cikk: HuHa |
Húsz évvel ezelőtt rendezte meg az önkormányzat először a városnapi ünnepet a képviselő-testület döntése alapján, mely szerint június 16. Pápa Város Napja, az 1848-as első szabad helyhatósági választás emlékére. Azóta minden évben meghatározott forgatókönyv szerint emlékezünk a városépítő nagy elődökre, településünk történetének meghatározó eseményeire és városunk neves személyiségeire. Az elmúlt években a városnapi konferencia az aktuális emlékévhez kapcsolódott, annak tematikáját követte, így például 2014-ben Pápáról, a 800 éves városról, 2015-ben gróf Eszterházy Ferencről, 2017-ben a reformáció 500. évfordulójáról, tavaly pedig Jókai Mórról emlékezett meg méltó módon az önkormányzat Pápa Város Napján.
A városnapi konferenciát ezúttal az Esterházy-kastélyban tartották
Az idei évet a képviselő-testület a holokauszt pápai áldozatainak emlékévévé nyilvánította, a pápai zsidó lakosság 75 évvel ezelőtti tragédiájára emlékezve, így a városnapi konferencia témája a pápai zsidóság története volt. Az Esterházy-kastélyban ma délelőtt tartott rendezvényen Áldozó Tamás polgármester köszöntötte a megjelenteket, mint mondta, bár ennek a hétvégének a színes programkavalkádjába sem időben és hangulatban nem könnyű beleilleszteni Pápa Város Napjának programjait, az önkormányzat tartja magát azon vállalásához, hogy ezt a napot minden évben megünnepli.
-2019-et az önkormányzat a holokauszt 75. évfordulója alkalmából holokauszt emlékévvé nyilvánította, ennek programsorozatát közösen a pápaiakkal, pápai közösségekkel állította össze, s ezek között vannak olyan programok, melyeket az önkormányzat kezdeményezésére tartunk meg. Ilyen ez a mai is, hiszen a városnapi konferenciákat az önkormányzat kezdeményezi.
Az önkormányzat tartja azt a vállalását, hogy minden évben megrendezi Pápa Város Napját - mondta a polgármesterA programon három előadás hangzott el, s ezek nem csupán a holokauszthoz kapcsolódtak, hanem a pápai zsidóság több évszázados történetéhez, így az érdeklődők a 20. századi tragédia mellett megismerhették a pápai zsidó közösség létrejöttét, megerősödését és városban betöltött szerepét is.
Jakab Réka, a Veszprém Megyei Levéltár főlevéltárosa, kutatószolgálati csoportvezetője a 18. század közepéig tekintett vissza az időben és a pápai zsidóság első száz évének történetét mutatta be. Mint mondta, a zsidóság betelepedése Magyarországra - főként cseh és morva területekről - a török idők után indult meg, s a 17. század második felében már sok zsidó élt a Dunántúlon. A korábbi társadalmi rend átalakulása után főként a nyersanyag-felvásárlás és kereskedelem terén erősödtek meg, s váltak meghatározóvá. Pápán is - mely uradalmi és piaci központ volt, fejlett kézművesiparral és malomiparral - a nyersanyag-ellátás biztosításában vettek részt a kezdetektől. Az 1700-as évek elején megindult betelepedésük mind a földesúr, mind a zsidók érdekeit szolgáló viszonyon alapult, amely vonzerő és egyben a beilleszkedés módja is volt. 1736-ban 11 zsidó család (73 fő) élt a városban, 1848-ban pedig 2962 főt (609 családot) számlált a pápai zsidó közösség. A zsidóság pápai történetének alakulásában nagy szerepe volt gróf Eszterházy Ferencnek, aki 1748-ban védlevelet (Schutzbrief) adott a betelepülő zsidók számára, mely önálló jogi entitást és elismert közösséget jelentett számukra.
-Ez a kulcsa annak, hogy ilyen nagy lélekszámú zsidó közösség itt létrejöhetett, hiszen, ha a földesúr nem akarta volna, hogy zsidók letelepedjenek a városban, akkor valószínűleg csupán néhány zsidó család élt volna itt a periférián, engedély nélkül. Az Esterházyaknak nagy szerepük van abban, hogy nemcsak jöttek, de itt is maradtak a zsidó családok és egyre nagyobbá vált ez a közösség. Az uradalom rendelkezett minden olyan gazdasági erőforrással, amelynek a működtetésébe bevonva a zsidókat - akár bérlőként, pálinkafőzőként, hamuzsír égetőként, kocsmárosként, boltosként - ő maga is jövedelemre tudott szert tenni. Ugyanakkor a földesúr, mint a közhatalom képviselője ezt a folyamatot kézben tudta tartani - magyarázta. Szólt arról is, az Esterházyak a biztos egzisztenciával rendelkező zsidó családokat fogadták be, akik a szükségszakmákban, szabad kereskedelemben jól megállták a helyüket. Az előadó a zsidó közösség kötelezettségeiről is szólt, többek között a védelmi pénz fizetési és adófizetési kötelezettségről, de beszélt arról is, hogy az egyre növekvő és erősödő közösségnek idővel háza, kórháza, fürdője, temetője lett, 1848-ban pedig a város teljes lakosságának 24 százalékát tették ki a zsidók. A belvárosban, a Petőfi, Eötvös, Szent László utcában és a Fő téren több zsidó család is élt saját ingatlanban, de keresztény tulajdonosok házában bérlőként is sok család élt, s ez az együttélés nyugodt, békés volt.
-A 19. század közepére a zsidó közösség társadalmi összetettségében, rétegzettségében is leképezte a többségi társadalmat, vagyis a gazdag kereskedőtől a legszegényebb házalóig mindenki megtalálható volt itt, de a szakmák tekintetében is nagyon változatos volt ez a közösség. Ennek az a jelentősége, hogy a város szövetébe teljesen belesimultak, de olyan kompakt közösséget tudtak formálni, mely önfenntartó is lehetett volna. Intézményeket működtettek, rendelkezésükre álltak a szükséges anyagi források, jótékonysági egyesületeik voltak.
Jakab Réka előadásában bemutatta a zsidó közösség belső rendjét, személyzetét és a név szerint ismert rabbikról - kiemelve Lőw Lipótot, a zsidó felvilágosodás hazai elindítóját és támogatóját - is szólt.
Jakab Réka a pápai zsidó közösség első száz évének történetéről tartott előadást
A konferencia második előadásában egy személyes visszaemlékezésből ismerhették meg a jelenlévők a pápai zsidók és nem zsidók együttélésének körülményeit. Dr. Hudi József történész, a Pápai Református Gyűjtemények főlevéltárosa, levéltárvezetője Voyta Adolf pápai építőmester életén keresztül mutatta be, miként élt együtt a 19. században a város közössége, milyen kapcsolatok fűzték össze a teljes lakosságot. Mint mondta, Voyta Adolf szoros kapcsolatban állt a pápai zsidósággal és szorosan kapcsolódott Pápához. A morvai építészdinasztia hagyományainak folytatója és megújítója, 1834-ben született Pápán és 1923-ban hunyt el Budapesten. Iskolái elvégzése után 1894-ig Pápán élt és dolgozott tervezőként, kivitelezőként, építőanyag kereskedőként, de részt vett vasútépítésben, bányavasút vállalkozásban és mészégetésben-szállításban is. Nevéhez fűződik a pápai katolikus iskola, a színház, az evangélikus templom és a farkasgyepűi vadászkastély építése is.
Visszaemlékezéseiből nyomon követhető, hogy milyen területeken állt kapcsolatban a helyi zsidósággal. Lakótársként, szomszédként is megismerték a keresztények az itt élő zsidókat, akik elsősorban kereskedéssel, iparral foglalkoztak, de sok értelmiségi is volt köztük. Voyta Adolf, mint kisgyermek - akit szülei elküldenek bevásárolni - is megismerkedhetett velük a boltban, gimnáziumi évei alatt zsidó barátokra tehetett szert. 1853-56 között Bécsben tanult a Monarchia politechnikumában, ezt követően Ausztriában vasútépítőként dolgozott, ahol szintén találkozott nem keresztényekkel. Közel két évig élt Londonban és világlátott emberként tért haza 1860-ban.
-Itt a mindennapi élet mellett, befektetései során, üzlettársként is kapcsolatban volt zsidó kereskedőkkel, tőkésekkel, de két bankalapítás kapcsán részvényesként is együtt dolgozott zsidó polgártársaival - idézte fel, hangsúlyozva, békés együttélés volt a különböző felekezetek között, az összetűzések nem vallási, hanem anyagi, vállalkozói, piaci érdekellentétek miatt keletkezhetett.
Dr. Hudi József kutatásai során megállapította, Voyta Adolfnak alapvetően pozitív véleménye volt a pápai zsidó lakostársairól, amit az is bizonyít, hogy az 1860-as évek elején szóba került, hogy a gazdag Neumann családból választja a szép Lujza kisasszonyt házastársának. Hogy végül nem ez történt, az amiatt volt, hogy Lujza nem végzett magasabb iskolát, csak a háztartási ismeretekhez értett - ahhoz viszont jól -, Voyta pedig műveltebb asszonyra vágyott és Hets Lujzát vette feleségül.
Dr. Hudi József egy személyes életút kapcsán mutatta be a zsidó és nem zsidó pápai lakosok békés együttélését a 19. századbanA pápai zsidó lakosság 20. századi tragédiájáról Simon Zsolt helytörténész, a pápai zsidóság történetének kutatója beszélt. Az áldozatok névjegyzékét tartalmazó készülő kiadványának a Romok és kavicsok munkacímet adta.
-Romok, mert a nagy múltú pápai közösség történelemformáló tettei után mára alig maradt fenn emlék és kavicsok, mert a zsidó szokás szerint a végtisztesség jelképeként ez szimbolizálja az örök lelket - magyarázta. Előadásában felidézte a pápai gettó építésének történetét, hogy 1944. május 24-én kezdték építeni a gettót, az ezzel járó faanyagot és költségeket a zsidó közösségnek kellett állnia. A május 29-ére elkészült gettót 31-én zárták le, kiürítését pedig június 30-án rendelték el. A gettóba betelepített embereket az üzemen kívül helyezett műtrágyagyár csarnokába szállították át, a gyár területén 3537 személyt gyűjtöttek össze, majd július 5-én hajnalban megkezdődött a bevagonírozásuk. Két szerelvénnyel a Budapest-Hatvan-Kassa útvonalon szállították Auschwitzba az áldozatokat, akik július 9-én érkeztek meg oda, s ott a 3000 deportált 80 százaléka krematóriumba került.
-A vérkorszak pápai áldozatainak nevét először 1945-ben állították össze, a nyilvántartás alapját az úgynevezett pápai Zsidó Tanács által 1944 május végén készített gettólista adta. A két szerző -Guttmann Zoltán terménykereskedő és dr. Gottlieb/Györki Imre ügyvéd - által közzétett dokumentumban 2565 pápai személy neve szerepelt.
Ezt a nyilvántartást az évek során más pápai zsidósághoz kötődő emlékkötetek is közzétették, így 1956-ban és 1972-ben, amikor Láng Jehuda-Gyula A pápai zsidóság emlékkönyve című kiadványa már a Pápa környéki áldozatok nevével bővült. Ez a mártírnévsor azóta több kiadványban is megjelent.
-A családtörténeti kutatások során kiderült, hogy az eddig megjelent mártírlistákon szereplő egyes személyek adatai pontatlanok: a listák számos túlélőt tartalmaznak, ugyanakkor többek neve hiányzik és olyan is előfordult, hogy valakit külön leánykori és asszonynevén is feltüntettek a listán. Az új mártírlista ezeknek a hibáknak, félreértéseknek a kijavítására tesz kísérletet levéltári kutatások, iratanyagok alapján - mondta el Simon Zsolt, aki azt is elárulta, 7 éve dolgozik ezen a munkán, rengeteg iratot átnézett ez idő alatt. Hozzátette, a pápai zsidóság iratai a háború alatt elpusztultak, nem sokkal jobb a helyzet a megyei és helyi állami levéltár zsidóságra vonatkozó dokumentumaival sem, hiszen csak néhány irattípus maradt fenn. Az 1945. utáni dokumentumok - elhagyott javak nyilvántartása, adó- és árvaszéki iratok, igazolóbizottsági iratok, ipar- és telekkönyvi nyilvántartások - épségben megmaradtak és a holokauszt kutatásban is használhatók, de fontos dokumentumokat őrzött meg a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára és Kézirattára is.
Simon Zsolt a holokauszt pápai áldozatainak most készülő névjegyzékéről beszélt-A korábbi kiadványokhoz képest 26 túlélő neve került le a listáról, és persze újabb nevek is bekerültek. A családok között megtalálni annak a 40 személynek a nevét, akik 1943. január közepéig a keltei front áldozatai lettek, illetve azokét, akiket 1945. március 16-án a lovassági laktanyában végeztek ki. Az áldozatok között szerepel dr. Kőrös Endre tanár, a pápai református gyülekezet presbitere és Erőd János református lelkész is. Ők - Radnótihoz hasonlóan - nem rendelkeztek zsidó öntudattal, kitértként vallásukat soha nem gyakorolták, ennek ellenére származásuk miatt a világi törvények tragikus áldozatává váltak.
Simon Zsolt kiemelte, az új összeírásról nem lehet azt állítani, hogy teljes, de a korábbiaknál sokkal pontosabb képet ad az áldozatokról, mégis számos névtelen áldozat továbbra sem kapta meg a végtisztességet, arctalanul és névtelenül vesztek el a történelem homályában. A most készülő kiadványban megjelenő mártírlista még teljesebb pontosításához várja a további információkat.
A mécsesgyújtás az Esterházy szobornál hagyományos eleme a városnapi rendezvénynekA konferencia után késő délután folytatódott a városnapi rendezvény. A hagyományoknak megfelelően koszorúzással és mécsesgyújtással emlékeztek gróf Eszterházy Károlyra a Fő téri szobornál, majd a városépítő püspök tiszteletére dr. Mail József apát, plébános celebrált ünnepi misét a Fő utcai Nagyboldogasszony bencés templomban. A szentmisén megemlékezett Szentháromság vasárnapjáról, majd gróf Esterházy Károly munkásságát méltatta. Felidézte, a püspök 1723-ban született Pozsonyban, védőszentje Borromeo Szent Károly, akinek aszkétikus életvitele és munkaszeretete követendő példa lett számára, másik példaképe pedig Szalézi Szent Ferenc volt, alázatos odaadása, szavai és műveltsége miatt.
-Esterházy Károly kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után, hiszen szinte rendkívüli volt mindenben, s ez a rendkívüliség csak pozitívumokban nyilvánult meg az utókor számára - fogalmazott. Hozzátette, mindenben eleget tett főpásztori kötelezettségeinek, az általa építtetett templomok, plébániák, középületek száma akkora, hogy ezt sem előtte, sem utána senki nem tudta túlszárnyalni. Mindent megtanult, amit a 18. század Európájában meg lehetett tanulni, műveltségére és tudására rányomta bélyegét a jezsuita oktatás.
-Nagy hatással volt rá XIV. Benedek pápa, aki térképet és városrendezési tervet készített Rómáról, az ő személye lebegett Esterházy szeme előtt akkor is, amikor Pápát átalakította és átrendezte. Ugyanolyan sugaras utakat tervezett a Fő térre, mint amilyenek Rómában vannak.
Dr. Mail József a városépítő Esterházy Károly püspök munkásságát méltatta az ünnepi szentmisénEsterházy rendkívül elkötelezett volt hazája iránt, egész életműve, minden tette arról tanúskodik, hogy céljai között ott volt a szándék népe felemelésére. Birtokai jövedelmét visszaforgatta a gazdaságba, de sokat fordított művelődésre és tudományos célokra is. Dr. Mail József kiemelte, gróf Esterházy Károly minden tette Isten dicsőségét, egyháza és a haza javát szolgálta.
A városnapi konferenciát ezúttal az Esterházy-kastélyban tartottákAz idei évet a képviselő-testület a holokauszt pápai áldozatainak emlékévévé nyilvánította, a pápai zsidó lakosság 75 évvel ezelőtti tragédiájára emlékezve, így a városnapi konferencia témája a pápai zsidóság története volt. Az Esterházy-kastélyban ma délelőtt tartott rendezvényen Áldozó Tamás polgármester köszöntötte a megjelenteket, mint mondta, bár ennek a hétvégének a színes programkavalkádjába sem időben és hangulatban nem könnyű beleilleszteni Pápa Város Napjának programjait, az önkormányzat tartja magát azon vállalásához, hogy ezt a napot minden évben megünnepli.
-2019-et az önkormányzat a holokauszt 75. évfordulója alkalmából holokauszt emlékévvé nyilvánította, ennek programsorozatát közösen a pápaiakkal, pápai közösségekkel állította össze, s ezek között vannak olyan programok, melyeket az önkormányzat kezdeményezésére tartunk meg. Ilyen ez a mai is, hiszen a városnapi konferenciákat az önkormányzat kezdeményezi.
Az önkormányzat tartja azt a vállalását, hogy minden évben megrendezi Pápa Város Napját - mondta a polgármesterA programon három előadás hangzott el, s ezek nem csupán a holokauszthoz kapcsolódtak, hanem a pápai zsidóság több évszázados történetéhez, így az érdeklődők a 20. századi tragédia mellett megismerhették a pápai zsidó közösség létrejöttét, megerősödését és városban betöltött szerepét is.Jakab Réka, a Veszprém Megyei Levéltár főlevéltárosa, kutatószolgálati csoportvezetője a 18. század közepéig tekintett vissza az időben és a pápai zsidóság első száz évének történetét mutatta be. Mint mondta, a zsidóság betelepedése Magyarországra - főként cseh és morva területekről - a török idők után indult meg, s a 17. század második felében már sok zsidó élt a Dunántúlon. A korábbi társadalmi rend átalakulása után főként a nyersanyag-felvásárlás és kereskedelem terén erősödtek meg, s váltak meghatározóvá. Pápán is - mely uradalmi és piaci központ volt, fejlett kézművesiparral és malomiparral - a nyersanyag-ellátás biztosításában vettek részt a kezdetektől. Az 1700-as évek elején megindult betelepedésük mind a földesúr, mind a zsidók érdekeit szolgáló viszonyon alapult, amely vonzerő és egyben a beilleszkedés módja is volt. 1736-ban 11 zsidó család (73 fő) élt a városban, 1848-ban pedig 2962 főt (609 családot) számlált a pápai zsidó közösség. A zsidóság pápai történetének alakulásában nagy szerepe volt gróf Eszterházy Ferencnek, aki 1748-ban védlevelet (Schutzbrief) adott a betelepülő zsidók számára, mely önálló jogi entitást és elismert közösséget jelentett számukra.
-Ez a kulcsa annak, hogy ilyen nagy lélekszámú zsidó közösség itt létrejöhetett, hiszen, ha a földesúr nem akarta volna, hogy zsidók letelepedjenek a városban, akkor valószínűleg csupán néhány zsidó család élt volna itt a periférián, engedély nélkül. Az Esterházyaknak nagy szerepük van abban, hogy nemcsak jöttek, de itt is maradtak a zsidó családok és egyre nagyobbá vált ez a közösség. Az uradalom rendelkezett minden olyan gazdasági erőforrással, amelynek a működtetésébe bevonva a zsidókat - akár bérlőként, pálinkafőzőként, hamuzsír égetőként, kocsmárosként, boltosként - ő maga is jövedelemre tudott szert tenni. Ugyanakkor a földesúr, mint a közhatalom képviselője ezt a folyamatot kézben tudta tartani - magyarázta. Szólt arról is, az Esterházyak a biztos egzisztenciával rendelkező zsidó családokat fogadták be, akik a szükségszakmákban, szabad kereskedelemben jól megállták a helyüket. Az előadó a zsidó közösség kötelezettségeiről is szólt, többek között a védelmi pénz fizetési és adófizetési kötelezettségről, de beszélt arról is, hogy az egyre növekvő és erősödő közösségnek idővel háza, kórháza, fürdője, temetője lett, 1848-ban pedig a város teljes lakosságának 24 százalékát tették ki a zsidók. A belvárosban, a Petőfi, Eötvös, Szent László utcában és a Fő téren több zsidó család is élt saját ingatlanban, de keresztény tulajdonosok házában bérlőként is sok család élt, s ez az együttélés nyugodt, békés volt.
-A 19. század közepére a zsidó közösség társadalmi összetettségében, rétegzettségében is leképezte a többségi társadalmat, vagyis a gazdag kereskedőtől a legszegényebb házalóig mindenki megtalálható volt itt, de a szakmák tekintetében is nagyon változatos volt ez a közösség. Ennek az a jelentősége, hogy a város szövetébe teljesen belesimultak, de olyan kompakt közösséget tudtak formálni, mely önfenntartó is lehetett volna. Intézményeket működtettek, rendelkezésükre álltak a szükséges anyagi források, jótékonysági egyesületeik voltak.
Jakab Réka előadásában bemutatta a zsidó közösség belső rendjét, személyzetét és a név szerint ismert rabbikról - kiemelve Lőw Lipótot, a zsidó felvilágosodás hazai elindítóját és támogatóját - is szólt.
Jakab Réka a pápai zsidó közösség első száz évének történetéről tartott előadástA konferencia második előadásában egy személyes visszaemlékezésből ismerhették meg a jelenlévők a pápai zsidók és nem zsidók együttélésének körülményeit. Dr. Hudi József történész, a Pápai Református Gyűjtemények főlevéltárosa, levéltárvezetője Voyta Adolf pápai építőmester életén keresztül mutatta be, miként élt együtt a 19. században a város közössége, milyen kapcsolatok fűzték össze a teljes lakosságot. Mint mondta, Voyta Adolf szoros kapcsolatban állt a pápai zsidósággal és szorosan kapcsolódott Pápához. A morvai építészdinasztia hagyományainak folytatója és megújítója, 1834-ben született Pápán és 1923-ban hunyt el Budapesten. Iskolái elvégzése után 1894-ig Pápán élt és dolgozott tervezőként, kivitelezőként, építőanyag kereskedőként, de részt vett vasútépítésben, bányavasút vállalkozásban és mészégetésben-szállításban is. Nevéhez fűződik a pápai katolikus iskola, a színház, az evangélikus templom és a farkasgyepűi vadászkastély építése is.
Visszaemlékezéseiből nyomon követhető, hogy milyen területeken állt kapcsolatban a helyi zsidósággal. Lakótársként, szomszédként is megismerték a keresztények az itt élő zsidókat, akik elsősorban kereskedéssel, iparral foglalkoztak, de sok értelmiségi is volt köztük. Voyta Adolf, mint kisgyermek - akit szülei elküldenek bevásárolni - is megismerkedhetett velük a boltban, gimnáziumi évei alatt zsidó barátokra tehetett szert. 1853-56 között Bécsben tanult a Monarchia politechnikumában, ezt követően Ausztriában vasútépítőként dolgozott, ahol szintén találkozott nem keresztényekkel. Közel két évig élt Londonban és világlátott emberként tért haza 1860-ban.
-Itt a mindennapi élet mellett, befektetései során, üzlettársként is kapcsolatban volt zsidó kereskedőkkel, tőkésekkel, de két bankalapítás kapcsán részvényesként is együtt dolgozott zsidó polgártársaival - idézte fel, hangsúlyozva, békés együttélés volt a különböző felekezetek között, az összetűzések nem vallási, hanem anyagi, vállalkozói, piaci érdekellentétek miatt keletkezhetett.
Dr. Hudi József kutatásai során megállapította, Voyta Adolfnak alapvetően pozitív véleménye volt a pápai zsidó lakostársairól, amit az is bizonyít, hogy az 1860-as évek elején szóba került, hogy a gazdag Neumann családból választja a szép Lujza kisasszonyt házastársának. Hogy végül nem ez történt, az amiatt volt, hogy Lujza nem végzett magasabb iskolát, csak a háztartási ismeretekhez értett - ahhoz viszont jól -, Voyta pedig műveltebb asszonyra vágyott és Hets Lujzát vette feleségül.
Dr. Hudi József egy személyes életút kapcsán mutatta be a zsidó és nem zsidó pápai lakosok békés együttélését a 19. századbanA pápai zsidó lakosság 20. századi tragédiájáról Simon Zsolt helytörténész, a pápai zsidóság történetének kutatója beszélt. Az áldozatok névjegyzékét tartalmazó készülő kiadványának a Romok és kavicsok munkacímet adta.-Romok, mert a nagy múltú pápai közösség történelemformáló tettei után mára alig maradt fenn emlék és kavicsok, mert a zsidó szokás szerint a végtisztesség jelképeként ez szimbolizálja az örök lelket - magyarázta. Előadásában felidézte a pápai gettó építésének történetét, hogy 1944. május 24-én kezdték építeni a gettót, az ezzel járó faanyagot és költségeket a zsidó közösségnek kellett állnia. A május 29-ére elkészült gettót 31-én zárták le, kiürítését pedig június 30-án rendelték el. A gettóba betelepített embereket az üzemen kívül helyezett műtrágyagyár csarnokába szállították át, a gyár területén 3537 személyt gyűjtöttek össze, majd július 5-én hajnalban megkezdődött a bevagonírozásuk. Két szerelvénnyel a Budapest-Hatvan-Kassa útvonalon szállították Auschwitzba az áldozatokat, akik július 9-én érkeztek meg oda, s ott a 3000 deportált 80 százaléka krematóriumba került.
-A vérkorszak pápai áldozatainak nevét először 1945-ben állították össze, a nyilvántartás alapját az úgynevezett pápai Zsidó Tanács által 1944 május végén készített gettólista adta. A két szerző -Guttmann Zoltán terménykereskedő és dr. Gottlieb/Györki Imre ügyvéd - által közzétett dokumentumban 2565 pápai személy neve szerepelt.
Ezt a nyilvántartást az évek során más pápai zsidósághoz kötődő emlékkötetek is közzétették, így 1956-ban és 1972-ben, amikor Láng Jehuda-Gyula A pápai zsidóság emlékkönyve című kiadványa már a Pápa környéki áldozatok nevével bővült. Ez a mártírnévsor azóta több kiadványban is megjelent.
-A családtörténeti kutatások során kiderült, hogy az eddig megjelent mártírlistákon szereplő egyes személyek adatai pontatlanok: a listák számos túlélőt tartalmaznak, ugyanakkor többek neve hiányzik és olyan is előfordult, hogy valakit külön leánykori és asszonynevén is feltüntettek a listán. Az új mártírlista ezeknek a hibáknak, félreértéseknek a kijavítására tesz kísérletet levéltári kutatások, iratanyagok alapján - mondta el Simon Zsolt, aki azt is elárulta, 7 éve dolgozik ezen a munkán, rengeteg iratot átnézett ez idő alatt. Hozzátette, a pápai zsidóság iratai a háború alatt elpusztultak, nem sokkal jobb a helyzet a megyei és helyi állami levéltár zsidóságra vonatkozó dokumentumaival sem, hiszen csak néhány irattípus maradt fenn. Az 1945. utáni dokumentumok - elhagyott javak nyilvántartása, adó- és árvaszéki iratok, igazolóbizottsági iratok, ipar- és telekkönyvi nyilvántartások - épségben megmaradtak és a holokauszt kutatásban is használhatók, de fontos dokumentumokat őrzött meg a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára és Kézirattára is.
Simon Zsolt a holokauszt pápai áldozatainak most készülő névjegyzékéről beszélt-A korábbi kiadványokhoz képest 26 túlélő neve került le a listáról, és persze újabb nevek is bekerültek. A családok között megtalálni annak a 40 személynek a nevét, akik 1943. január közepéig a keltei front áldozatai lettek, illetve azokét, akiket 1945. március 16-án a lovassági laktanyában végeztek ki. Az áldozatok között szerepel dr. Kőrös Endre tanár, a pápai református gyülekezet presbitere és Erőd János református lelkész is. Ők - Radnótihoz hasonlóan - nem rendelkeztek zsidó öntudattal, kitértként vallásukat soha nem gyakorolták, ennek ellenére származásuk miatt a világi törvények tragikus áldozatává váltak.Simon Zsolt kiemelte, az új összeírásról nem lehet azt állítani, hogy teljes, de a korábbiaknál sokkal pontosabb képet ad az áldozatokról, mégis számos névtelen áldozat továbbra sem kapta meg a végtisztességet, arctalanul és névtelenül vesztek el a történelem homályában. A most készülő kiadványban megjelenő mártírlista még teljesebb pontosításához várja a további információkat.
A mécsesgyújtás az Esterházy szobornál hagyományos eleme a városnapi rendezvénynekA konferencia után késő délután folytatódott a városnapi rendezvény. A hagyományoknak megfelelően koszorúzással és mécsesgyújtással emlékeztek gróf Eszterházy Károlyra a Fő téri szobornál, majd a városépítő püspök tiszteletére dr. Mail József apát, plébános celebrált ünnepi misét a Fő utcai Nagyboldogasszony bencés templomban. A szentmisén megemlékezett Szentháromság vasárnapjáról, majd gróf Esterházy Károly munkásságát méltatta. Felidézte, a püspök 1723-ban született Pozsonyban, védőszentje Borromeo Szent Károly, akinek aszkétikus életvitele és munkaszeretete követendő példa lett számára, másik példaképe pedig Szalézi Szent Ferenc volt, alázatos odaadása, szavai és műveltsége miatt.-Esterházy Károly kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után, hiszen szinte rendkívüli volt mindenben, s ez a rendkívüliség csak pozitívumokban nyilvánult meg az utókor számára - fogalmazott. Hozzátette, mindenben eleget tett főpásztori kötelezettségeinek, az általa építtetett templomok, plébániák, középületek száma akkora, hogy ezt sem előtte, sem utána senki nem tudta túlszárnyalni. Mindent megtanult, amit a 18. század Európájában meg lehetett tanulni, műveltségére és tudására rányomta bélyegét a jezsuita oktatás.
-Nagy hatással volt rá XIV. Benedek pápa, aki térképet és városrendezési tervet készített Rómáról, az ő személye lebegett Esterházy szeme előtt akkor is, amikor Pápát átalakította és átrendezte. Ugyanolyan sugaras utakat tervezett a Fő térre, mint amilyenek Rómában vannak.
Dr. Mail József a városépítő Esterházy Károly püspök munkásságát méltatta az ünnepi szentmisénEsterházy rendkívül elkötelezett volt hazája iránt, egész életműve, minden tette arról tanúskodik, hogy céljai között ott volt a szándék népe felemelésére. Birtokai jövedelmét visszaforgatta a gazdaságba, de sokat fordított művelődésre és tudományos célokra is. Dr. Mail József kiemelte, gróf Esterházy Károly minden tette Isten dicsőségét, egyháza és a haza javát szolgálta.Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!