A jelképes gettókapunál emlékeztek
2019-05-29 19:07:27 | cikk: HuHa |
Megemlékezésre várta a pápaiakat az önkormányzat és a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület ma délután, a napokban felépített jelképes gettókapu elé, a Kossuth utca - Rákóczi utca torkolatához. 1944-ben május 29-ére készült el a belvárosban az a kerítés és kapu, ami mögé a zsidó lakosságot betelepítették, a MEGTÖRTÉNT elnevezésű emlékév programsorozatának részeként erre a tragikus időszakra emlékezett a város.
A jelképesen megjelenített kerítés előtt Polgárdi Sándor evangélikus esperes olvasott fel egy bibliai részletet és mondott példabeszédet, majd a pápai gettó történetét ismerhették meg a megjelentek Simon Zsolt történeti kutatásaiból (cikkünk végén olvasható). A kerítés előtt (egykor itt volt a gettó főkapuja) Áldozó Tamás polgármester emlékezett és kért emlékezésre minden megjelentet. Felidézte, az önkormányzat ezt az évet a holokauszt pápai áldozatainak emlékévévé nyilvánította, ennek keretében a tiszteletadásnak, emlékezésnek számos formáját fogalmazták meg, a programsorozat részeként sok hagyományos elemet terveztek - kiállítást, könyvbemutatót, rendezvényeket -, de vannak szokatlan elemei is az egész éves programnak. Ez utóbbiak közé tartozik a Kossuth utcán megidézett gettókerítés is.-Talán egy kicsit provokatív is, hiszen az a célja, hogy kérdéseket vessen fel. Az erre járók, akik nem tájékozottak az emlékév eseményeiben, vagy a történelemben, kérdezzék meg: mi ez itt? Hogyan került ez ide? Miért ilyen ronda? Egyáltalán miről van itt szó? Ha ezeket a kérdéseket felteszik, ideje van annak is, hogy azokra a válaszokat mindenki megkapja.
A polgármester felidézte, a 18. század közepén elkezdődött egy másfajta élet, amikor az első zsidó családok megtelepedtek a városban. Az együttélés évszázadai alatt a zsidó családok megsokasodtak, pápaiak lettek, a többi pápaival együtt lakták be a várost, ha házasságban nem is, de lakhelyben keveredtek, együtt dolgoztak, együtt örültek, együtt ünnepeltek, ha kellett sokszor együtt harcoltak, adták vérüket a városért és a hazáért 1848-ban, vagy az első világháború idején. Aztán ennek az időnek vége lett és újra az elkülönülés lett az osztályrészük, újra egy nem csak szimbolikus, hanem valóságos kerítés másik oldalán találták magukat. 75 éve pont ekkor ez az ajtó bezárult - idézte a múltat a polgármester, majd a ma emberéhez szólt.
-Éljék meg az előttünk álló heteket, úgy, ahogy máskor is szokták. Azt fogják látni, hogy milyen gyorsan telnek a hetek. Mindjárt itt a nyár, itt vannak a rendezvényeink, családi ünnepeink, a nyári szünet a fiataloknak, s nemsokára itt van június vége. Azoknak, akiket ide bezártak május 29-én, azoknak ennyi volt hátra az életből. Annyi, amit mi pillanatok alatt meg fogunk élni, amin pillanatokon belül túl leszünk, hiszen június végén megjött a parancs, július elején a gettót kiürítették, a vagonok elindultak és a deportáltak túlnyomó többsége meghalt, meggyilkolták őket Auschwitzban, vagy másik koncentrációs táborban. Ahogy az emlékév szlogenje mondja, MEGTÖRTÉNT. Emlékezzünk a mártírokra!A megépített jelképes kerítés és kapu az egykori pápai gettó fennállásának végéig marad a Kossuth utca - Rákóczi utca torkolatánál, emlékeztetve mindenkit városunk történelmének e tragikus időszakára.
A jelképesen megjelenített kerítés előtt Polgárdi Sándor evangélikus esperes olvasott fel egy bibliai részletet és mondott példabeszédet, majd a pápai gettó történetét ismerhették meg a megjelentek Simon Zsolt történeti kutatásaiból (cikkünk végén olvasható). A kerítés előtt (egykor itt volt a gettó főkapuja) Áldozó Tamás polgármester emlékezett és kért emlékezésre minden megjelentet. Felidézte, az önkormányzat ezt az évet a holokauszt pápai áldozatainak emlékévévé nyilvánította, ennek keretében a tiszteletadásnak, emlékezésnek számos formáját fogalmazták meg, a programsorozat részeként sok hagyományos elemet terveztek - kiállítást, könyvbemutatót, rendezvényeket -, de vannak szokatlan elemei is az egész éves programnak. Ez utóbbiak közé tartozik a Kossuth utcán megidézett gettókerítés is.-Talán egy kicsit provokatív is, hiszen az a célja, hogy kérdéseket vessen fel. Az erre járók, akik nem tájékozottak az emlékév eseményeiben, vagy a történelemben, kérdezzék meg: mi ez itt? Hogyan került ez ide? Miért ilyen ronda? Egyáltalán miről van itt szó? Ha ezeket a kérdéseket felteszik, ideje van annak is, hogy azokra a válaszokat mindenki megkapja.
A polgármester felidézte, a 18. század közepén elkezdődött egy másfajta élet, amikor az első zsidó családok megtelepedtek a városban. Az együttélés évszázadai alatt a zsidó családok megsokasodtak, pápaiak lettek, a többi pápaival együtt lakták be a várost, ha házasságban nem is, de lakhelyben keveredtek, együtt dolgoztak, együtt örültek, együtt ünnepeltek, ha kellett sokszor együtt harcoltak, adták vérüket a városért és a hazáért 1848-ban, vagy az első világháború idején. Aztán ennek az időnek vége lett és újra az elkülönülés lett az osztályrészük, újra egy nem csak szimbolikus, hanem valóságos kerítés másik oldalán találták magukat. 75 éve pont ekkor ez az ajtó bezárult - idézte a múltat a polgármester, majd a ma emberéhez szólt.
-Éljék meg az előttünk álló heteket, úgy, ahogy máskor is szokták. Azt fogják látni, hogy milyen gyorsan telnek a hetek. Mindjárt itt a nyár, itt vannak a rendezvényeink, családi ünnepeink, a nyári szünet a fiataloknak, s nemsokára itt van június vége. Azoknak, akiket ide bezártak május 29-én, azoknak ennyi volt hátra az életből. Annyi, amit mi pillanatok alatt meg fogunk élni, amin pillanatokon belül túl leszünk, hiszen június végén megjött a parancs, július elején a gettót kiürítették, a vagonok elindultak és a deportáltak túlnyomó többsége meghalt, meggyilkolták őket Auschwitzban, vagy másik koncentrációs táborban. Ahogy az emlékév szlogenje mondja, MEGTÖRTÉNT. Emlékezzünk a mártírokra!A megépített jelképes kerítés és kapu az egykori pápai gettó fennállásának végéig marad a Kossuth utca - Rákóczi utca torkolatánál, emlékeztetve mindenkit városunk történelmének e tragikus időszakára.
Képek:
A pápai nagy múltú zsidó közösség tagjai az 1930-as évekig zavartalanul élték életüket. Örültek a születésnek, esküvőket szerveztek, temettek, anyagilag és létszámban egyaránt gyarapodtak. Tartották a kapcsolatot a szomszéddal, a barátokkal, teljesen mindegy volt számukra, hogy ki melyik felekezethez tartozott. Kereskedőik és iparosaik szolgálták az itt élőket, szorgos munkájukkal hozzájárultak a város arculatának kialakításához.
1938-tól aztán az itt élők életében minden megváltozott. Az életbe lépő zsidótörvények fokozatosan szorították ki a zsidó lakosságot a társadalmi életből. A rendeletek sora előtt értetlenül álltak az elbocsájtott tanárok és városi képviselők, kamarából kizárt ügyvédek, segédeiktől megfosztott iparosok és kereskedők.
Az 1944. március 19-ei német megszállás után szinte naponta jelentek meg zsidóellenes intézkedések. Az érintettektől italmérési engedélyeket vettek el; a kávésok, vendéglősök, kocsmárosok, dohányárusítok jogát megszüntették. A bazárárusok, a piacon kereskedők nem árusíthattak a vásárokon. Az egyesületek, egyletek, birtokosok, helyi cégek földjeit, ingóságait állami tulajdonba vették. A rendeletek hatására a jórészt zsidókézen lévő üzemek, cégek részlegesen, vagy véglegesen beszüntették működésüket.
Ahogy a zsidóság elvesztette a gazdaságban betöltött szerepét, a politikai életben is háttérbe szorult. A veszélyesnek ítélt személyek internálását Baky László belügyi államtitkár 1944. március 31-én rendelte el. A rendőrség április elejétől több prominens zsidó személyt gyűjtött be: köztük volt Wittmann Ignácz és Steiner József téglagyárosok, Friebert Lajos, a Bacon-gyár igazgatója, Leibnik Ármin textilgyáros, Kohn Mihály Jenő cementárugyáros vagy Rosinger Lajos, a Frontharcos Főcsoport volt igazgatósági tagja. Egyeseket a nagykanizsai kisegítő toloncházba vagy a budapesti Mosonyi utcai gyűjtőbe, másokat a sárvári toloncházba szállították.
A legfontosabb kormányrendelet 1944. április 5-én lépett érvénybe, mely minden 6 évnél idősebb zsidó személyt sárgacsillag viselésére kötelezett. A Dávid?csillag viselése a társadalomból való kitaszítást jelképezte. Akkor még senki nem gondolta, hogy a törvény életbe lépése után két hónappal, július 5-én tömött vagonok indulnak Auschwitzba.
A pápai gettót 1944. május 24-én kezdték építeni. A hatóság részéről gettóparancsnoknak dr. Lotz Pál rendőrfogalmazót nevezték ki. A munkálatokra 48 óra határidőt szabtak meg, ám a gettó csak 5 nap alatt készült el. A Kossuth utcánál a Rákóczi-, Eötvös és Petőfi utcákat, a Szent László utcát a Közlénél, a Korvin utcát a Kuruc utcai torkolatánál, a Bástya utcát a Kistéri és a Városmajor előtti két végénél, az Irhás utcát Bástya utcai bejáratánál, a Vajda és Salétrom utcákat Korona utcai kijáratuknál a zsidók által megépített, két méter magas fapalánkkal vették körül. A gettó határán lévő házakban a kapualjakat és bejárati ajtókat, ablakokat is be kellett deszkázni.
A gettónak két bejárata volt. A Rákóczi és Kossuth utca torkolatánál ? az utca tengelyének közepén ? a kettényitható főkapun keresztül zajlott a teherforgalom. Itt történt a tömeges be- és kiléptetés is. A Kis téren csak a személyforgalomra volt lehetőség.
A gettót 1944. május 31-én zárták le, és 1944. július 2-ig állt fenn. A lezárás előtt kb. 150 keresztény családot költöztettek ki a területről, nekik a gettóba költözők lakásait utalták ki.
A hivatalos ügyek intézésére és a költöztetésre 8 nap állt rendelkezésre. Az átköltözés költségeit a zsidók viselték, de a magukkal vihető vagyontárgyak nem estek korlátozás alá.
A gettóba minden 6 éven aluli zsidónak született gyermeknek, továbbá a 6 éven felüli sárgacsillag viselésére kötelezett személynek be kellett vonulni. Kivételt egy ideig a külön engedéllyel rendelkezők képeztek, ők a mentességet élvezők vagy az egyes foglalkozási ágak gyakorlói voltak.
A megaláztatás elől menekülve ekkor lett öngyilkos a református vallású dr. Körös Endre nyugalmazott igazgató és felesége, Zalay Paula, Koréin György izraelita egyetemi joghallgató, dr. Glück Sándor nőgyógyász és felesége, Heumann Rózsa.
A kényszerlakhelyül kijelölt területre koncentráltan gyűjtötték össze a zsidó felekezetű vagy származású embereket. A fogvatartottakról pontos nyilvántartás nem készült. A rendőrségi közlemény szerint ez idő alatt kb. 2500 pápai és 500?600 vidéki zsidó volt elhelyezve. A gettó szabályait más városokból vett minták alapján egy értekezleten állították össze. A meghozott intézkedéseket a gettópalánkra ragasztották ki, a hirdetményeket sürgősséggel egy ?kisbíró? is kidobolta. A gettólakók kifogásolható higiénés állapotok között éltek. A kis alapterületű lakásokban szobánként 3?4 családot zsúfoltak össze.
A gettó kiürítését 1944. június 30-án hajnali 5 órára rendelték el, a parancs július 3-án este 8-ig volt érvényben. A gettó lakóit ötös sorokban az üzemen kívül helyezett műtrágyagyár csarnokába terelték.
A műtrágyagyárba zárt zsidók bevagonírozását 1944. július 5?én szerda hajnalban kezdték meg. Az áldozatokat két szerelvénnyel a Budapest?Hatvan?Kassa útvonalon szállították el, július 9-én értek Auschwitzba. Az osztályozást követően a 3000 deportált 80 százalékát azonnal a gázkamrákba küldték.
A gettó az SS gazdasági hivatalának utasítására még hónapokig zárva maradt, a feloldását 1944. november elején rendelték el.
(Simon Zsolt)
1938-tól aztán az itt élők életében minden megváltozott. Az életbe lépő zsidótörvények fokozatosan szorították ki a zsidó lakosságot a társadalmi életből. A rendeletek sora előtt értetlenül álltak az elbocsájtott tanárok és városi képviselők, kamarából kizárt ügyvédek, segédeiktől megfosztott iparosok és kereskedők.
Az 1944. március 19-ei német megszállás után szinte naponta jelentek meg zsidóellenes intézkedések. Az érintettektől italmérési engedélyeket vettek el; a kávésok, vendéglősök, kocsmárosok, dohányárusítok jogát megszüntették. A bazárárusok, a piacon kereskedők nem árusíthattak a vásárokon. Az egyesületek, egyletek, birtokosok, helyi cégek földjeit, ingóságait állami tulajdonba vették. A rendeletek hatására a jórészt zsidókézen lévő üzemek, cégek részlegesen, vagy véglegesen beszüntették működésüket.
Ahogy a zsidóság elvesztette a gazdaságban betöltött szerepét, a politikai életben is háttérbe szorult. A veszélyesnek ítélt személyek internálását Baky László belügyi államtitkár 1944. március 31-én rendelte el. A rendőrség április elejétől több prominens zsidó személyt gyűjtött be: köztük volt Wittmann Ignácz és Steiner József téglagyárosok, Friebert Lajos, a Bacon-gyár igazgatója, Leibnik Ármin textilgyáros, Kohn Mihály Jenő cementárugyáros vagy Rosinger Lajos, a Frontharcos Főcsoport volt igazgatósági tagja. Egyeseket a nagykanizsai kisegítő toloncházba vagy a budapesti Mosonyi utcai gyűjtőbe, másokat a sárvári toloncházba szállították.
A legfontosabb kormányrendelet 1944. április 5-én lépett érvénybe, mely minden 6 évnél idősebb zsidó személyt sárgacsillag viselésére kötelezett. A Dávid?csillag viselése a társadalomból való kitaszítást jelképezte. Akkor még senki nem gondolta, hogy a törvény életbe lépése után két hónappal, július 5-én tömött vagonok indulnak Auschwitzba.
A pápai gettót 1944. május 24-én kezdték építeni. A hatóság részéről gettóparancsnoknak dr. Lotz Pál rendőrfogalmazót nevezték ki. A munkálatokra 48 óra határidőt szabtak meg, ám a gettó csak 5 nap alatt készült el. A Kossuth utcánál a Rákóczi-, Eötvös és Petőfi utcákat, a Szent László utcát a Közlénél, a Korvin utcát a Kuruc utcai torkolatánál, a Bástya utcát a Kistéri és a Városmajor előtti két végénél, az Irhás utcát Bástya utcai bejáratánál, a Vajda és Salétrom utcákat Korona utcai kijáratuknál a zsidók által megépített, két méter magas fapalánkkal vették körül. A gettó határán lévő házakban a kapualjakat és bejárati ajtókat, ablakokat is be kellett deszkázni.
A gettónak két bejárata volt. A Rákóczi és Kossuth utca torkolatánál ? az utca tengelyének közepén ? a kettényitható főkapun keresztül zajlott a teherforgalom. Itt történt a tömeges be- és kiléptetés is. A Kis téren csak a személyforgalomra volt lehetőség.
A gettót 1944. május 31-én zárták le, és 1944. július 2-ig állt fenn. A lezárás előtt kb. 150 keresztény családot költöztettek ki a területről, nekik a gettóba költözők lakásait utalták ki.
A hivatalos ügyek intézésére és a költöztetésre 8 nap állt rendelkezésre. Az átköltözés költségeit a zsidók viselték, de a magukkal vihető vagyontárgyak nem estek korlátozás alá.
A gettóba minden 6 éven aluli zsidónak született gyermeknek, továbbá a 6 éven felüli sárgacsillag viselésére kötelezett személynek be kellett vonulni. Kivételt egy ideig a külön engedéllyel rendelkezők képeztek, ők a mentességet élvezők vagy az egyes foglalkozási ágak gyakorlói voltak.
A megaláztatás elől menekülve ekkor lett öngyilkos a református vallású dr. Körös Endre nyugalmazott igazgató és felesége, Zalay Paula, Koréin György izraelita egyetemi joghallgató, dr. Glück Sándor nőgyógyász és felesége, Heumann Rózsa.
A kényszerlakhelyül kijelölt területre koncentráltan gyűjtötték össze a zsidó felekezetű vagy származású embereket. A fogvatartottakról pontos nyilvántartás nem készült. A rendőrségi közlemény szerint ez idő alatt kb. 2500 pápai és 500?600 vidéki zsidó volt elhelyezve. A gettó szabályait más városokból vett minták alapján egy értekezleten állították össze. A meghozott intézkedéseket a gettópalánkra ragasztották ki, a hirdetményeket sürgősséggel egy ?kisbíró? is kidobolta. A gettólakók kifogásolható higiénés állapotok között éltek. A kis alapterületű lakásokban szobánként 3?4 családot zsúfoltak össze.
A gettó kiürítését 1944. június 30-án hajnali 5 órára rendelték el, a parancs július 3-án este 8-ig volt érvényben. A gettó lakóit ötös sorokban az üzemen kívül helyezett műtrágyagyár csarnokába terelték.
A műtrágyagyárba zárt zsidók bevagonírozását 1944. július 5?én szerda hajnalban kezdték meg. Az áldozatokat két szerelvénnyel a Budapest?Hatvan?Kassa útvonalon szállították el, július 9-én értek Auschwitzba. Az osztályozást követően a 3000 deportált 80 százalékát azonnal a gázkamrákba küldték.
A gettó az SS gazdasági hivatalának utasítására még hónapokig zárva maradt, a feloldását 1944. november elején rendelték el.
(Simon Zsolt)
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!