Minden évben egyre többet kell dolgozni, de most már van értelme, van remény - beszélgetés Gajdics Ottó újságíróval

Gajdics Ottó újságíró, a Szabad Föld főszerkesztője osztotta meg közélettel kapcsolatos gondolatait a Pápai Polgári Kör tagságával és az érdeklődőkkel a közösség legutóbbi összejövetelén. Előadásában aktuális hazai és külföldi politikai témákkal is foglalkozott, mint mondta, igyekszik megvilágítani azon ügyek hátterét, melyekben nagyon nehéz eligazodnia az embereknek. A rendezvény előtt életútjáról, munkájáról és persze előadásának részleteiről beszélgettünk az ismert sajtóssal.

-Eddigi pályafutása során minden sajtóműfajban dolgozott, miként alakult újságírói tevékenysége?

-Eredendően magyar nyelv és irodalom szakos tanár vagyok, rengeteget olvastam és mindig kacérkodtam az írással. A rendszerváltozás időszakában gombamód szaporodtak a helyi újságok, televíziók, rádiók és ez beszippantott engem. A fordulópont az volt, amikor először mentem be órát tartani úgy, hogy nem voltam felkészülve, mert egész éjjel a bugaci erdőtűznél forgattunk. Akkor azt mondtam az igazgatónak, bármennyire is fáj a szívem, ezt a kettőt nem lehet együtt csinálni. Aztán sorra nyíltak a lehetőségek az újságoknál, rádióknál, televízióknál, én pedig kihasználtam ezeket.

-A sajtó világában végigjárta a ranglétrát.

-Ez így van, a helyi televízióban voltam lámpatartó, sofőr, aztán riporter és végül műsorvezető, de ugyanígy volt az újságírással is, vidéki tudósítóként elvállaltam a legapróbb, mínuszos hírek megírását, aztán szerkesztő, rovatvezető és főszerkesztő lehettem. Ez nagyon jó volt, a kollégáimmal azért vagyok olyan jóban, mert tudom, hogy mit várhatok tőlük egy-egy feladat kapcsán.

-A 2019-es év két változást is hozott az ön számára, megkapta a Szabad Föld főszerkesztői posztját és egy szakmai elismerésben is részesült.

-A Szabad Föld egy régi-új lap számomra, hiszen én voltam már ennek az élén Fábián Gyula bácsival és Dippold Pállal. Most a lap újra abba a tulajdonosi körbe került, ahol az én barátaim vannak és nem tudtak jobb embert keresni a feladatra, hiszen nincs jobb, mint aki látott már belülről ilyen újságot. Sok régi kolléga is dolgozik még a lapnál, így örömmel mentem vissza. Hazamentem, ezt mondtam az első szerkesztőségi ülésen is. Ennek ellenére rettenetesem fáj a szívem, hogy az újra indult Magyar Nemzetnek nem lehettem a főszerkesztője, de így az egyik szemem sír csak, a másik pedig nevet.

-A Jótollú magyar újságíró díjat hogy fogadta?

-Teljesen jogosnak tartottam a Médianéző Központ felvetését, hogy 30 évvel a rendszerváltás után a nemzeti konzervatív oldalnak miért nincs ilyen díja, látva azt, hogy mit csinál a balliberális oldal a sajátjaival, hányféle kitüntetést oszt nekik. Létrehozták ezt az elismerést és az már csak hab volt a tortán, amikor megkérdezték, hogy elfogadnám-e. Nagyon zavarba jöttem, mert rengeteg barátom van, aki ezt a díjat megérdemelte volna. Aztán végig gondoltam, tulajdonképpen nem én kapom ezt a díjat, hanem azok, akikkel 20-30 éve együtt dolgozunk azon, hogy ez az ország 2010-ben elindulhatott egy olyan irányba, amit mindig is szerettünk volna, és azóta is szolgáljuk azt a politikai közösséget, amelyik jelen pillanatban úgy érzi, hogy jó irányba mennek a dolgok. Ez a csoport kapta ezt a díjat, csak én vettem át.

-Mely ügyeket érzi most a legaktuálisabbnak a hazai közéletben és politikában?

-Nem értik az emberek, mi zajlik körülöttük és megvallom, nem is lehet. Európa a saját vesztébe rohan, vezetői, mint akiknek elment a józan esze úgy rombolják szét mindazt, amit Európának gondoltunk, ami számunkra szent és sérthetetlen. Teljes természetességgel áll ki az ember ezellen a folyamat ellen, de iszonyatos erőkkel kell megküzdeni. Azok, akik nincsenek benne ebben a napi küzdelemben, csak pislognak, hogy mi zajlik körülöttük. Én arra teszek kísérletet, hogy a polgári kör hallgatóságának elmondjam azokat az információkat, amiket én ismerek, és amik egy kis kapaszkodót adhatnak.

-Magyarország számára két nagyon fontos választás határozza meg az idei évet: az európai parlamenti választás és az őszi helyhatósági választás. Hogy látja e két választást?

-Teljesen összefügg a két választás abból a szempontból, hogy világosan szétválik a magyarországi politikai paletta annak a törésvonalnak a mentén, hogy ki bevándorláspárti és ki nem. Azt gondolnánk, hogy egy helyhatósági választás nem országos, vagy világméretű problémákkal foglalkozik, pedig ezúttal igen! Amennyiben sikerül a kormányt, a kormányzó pártokat megerősíteni ezen a két választáson, akkor a magyarországi bevándorláspárti erők oly mértékben alulmaradnak, hogy nem lesz alkalmuk megváltoztatni azt a politikát, ami jelen pillanatban a magyar bevándorláspolitikát jelenti. Ha viszont minél több településen bedőlnek annak a trükknek, amit én csak hegylakós játéknak nevezek - tehát, hogy csak egy maradhat a Fideszes jelölttel szemben -, és meggyengítik a kormánypártokat az egyes településeken, annak az lesz a következménye, hogy ezek vérszemet kapnak. Vérszemet kapnak és kihasználva nemzetközi kapcsolataikat, amivel eddig is elárulták a hazájukat, még súlyosabb károkat fognak okozni az országnak. Hatalmas a tét, hatalmas már május 26-án, amikor arról kell dönteni, hogy a bevándorlásellenes erők felül tudnak-e kerekedni, vagy meghatározó erővé tudnak-e válni az Európai Parlamentben, a Néppártban, az Unió különböző szervezetiben. Ha ez sikerül, sokkal könnyebb lesz ezt a küzdelmet folytatni, ha nem sikerül, akkor sem veszik el minden, de legalább Magyarországon meg kell mutatni, hogy mi ebből a politikából nem engedünk, és azért nem engedünk, mert az emberek többsége mellettünk áll. Ez ki fog hatni az önkormányzati választásokra is, mert megértik az emberek, hogy ott is óriási a tét. Nem szabad engedni, hogy olyan felelőtlen emberek, akiknek teljesen mindegy, hogy elvész a szülőföldjük, hogy 50 év múlva már nem fog senki magyarul beszélni, hogy nem lesz hazájuk és a nemzet szó számukra valami szitokszó - szóval ezekkel szemben nem szabad engedni.

-El tudja képzelni, hogy egy elkötelezett baloldali szavazó odaáll a Jobbik mellé? Itt tart az ellenzék?

-Ez már perverzió, de itt tart az ellenzék. Ahogy Orbán Viktor szokott fogalmazni: a pénzért és a hatalomért semmi nem drága nekik. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, hogy a józanul gondolkodó, nemzeti, ámde baloldali gondolkodású ember odaállhat a Fidesz mellé. Felmérések alapján a magyar társadalom 80 százaléka egyetért a kormány bevándorláspolitikájával. Én arra kérem a baloldali honfitársaimat, ezt jól fontolják meg, tegyék most félre a különböző pártérdekeket, meg a nosztalgiákat és inkább szavazzanak a Fideszre, meglátják, nekik sem lesz az rossz.

-Hogy látja a mai Magyarország és benne a magyar emberek helyzetét?

-Már 1990-ben szerettünk volna sokkal tovább jutni, szerettünk volna sokkal gyorsabb fejlődést, sokkal magasabb béreket, sokkal jobb életszínvonalat, de 2002 és 2010 között át kellett élnünk azt a csúfságot, hogy ugyanazok, vagy azok örökösei, akik 1990-ben egyszer már majdnem ránk borították az egészet, most újra tönkretették. Nagyon nehéz, napról-napra, évről- évre munka kellett ahhoz, hogy helyrehozzuk mindazt, ami ott elromlott. Időarányosan azt tudom mondani, hogy megmozdult valami. Nem elégedett vagyok, nem mondom, hogy itt van a kánaán, hogy nincs több feladat és dőljünk hátra. Azt mondom, minden évben egyre többet és többet kell dolgozni, de most már legalább van értelme, van miért, van remény, látszik, hogy elindult az ország abba az irányba, ami, ha megy, el fog jutni oda, hogy a Magyarország itt Európa közepén az egyik meghatározó, az egyik legjobb és legszebb ország lesz.

Képek: