Hiány és jelenlét
2019-04-14 15:37:38 | cikk: ha |
Nagyon erős és fontos anyag, hangzott el Zoltai Bea festőművész alkotásaiból álló tárlat megnyitóján a Pannonia Reformata Múzeumban. Zoltai Bea négy évvel ezelőtt festette meg a pápai Zsinagógában tett látogatás során ébredt gondolatait, érzéseit, s most valóra vált az álma, hogy városunkban is bemutathatja alkotásait. Zoltai Beát foglalkoztatta a gondolat, hogy miként tudná képekbe önteni mindazt, amit a holokausztról gondol. Sokat foglalkozott a magyarországi zsinagógákkal, köztük a pápaival, mely egyedülálló módon neoreneszánsz stílusban épült. Aztán ideutazott, s a kívülről jó állapotúnak tűnő épületbe lépett. A hideg, a sötétség, a minden érzékszervvel felfogható üresség szinte mellbevágó volt, mesélte. Azonnal tudta, hogy ezt a csendet és ürességet fogja megfogalmazni festményein. Persze nem volt ez egyszerű a festészet hagyományos, plasztikus eszközeivel megragadni ezt a mai ürességet és azt a valamikori ürességet, amikor az épület még szakrális térként működött és a közösséget várta a vallási alkalmak előtt. Hozzátette, hogy a Pannonia Reformata Múzeumban kiállítási tere tökéletes az ő tárlatának koncepciójához. Az egyik teremben az egykori Zsinagógát, a régi fényében ragyogó, az üres, de várakozó épület látható. A középső terem fájdalmas üressége a jelen helyzetet rögzíti. A harmadik teremben csendéletek láthatók, melyek az ünnepi asztalt ábrázolják, mely mellől épp most állt fel a család. A nagyobb képeket kisebb festmények veszik körül, ezek a töredékek a festőművész emlékei a Zsinagógáról. Vajon kinek mit mondanak ezek a töredékek, melyik hova illik, s a látogató milyen emléktöredékeket visz magával?
A várakozó üresség
A kiállítás megnyitóján Köntös László főjegyző, gyűjteményi igazgató köszöntötte a megjelenteket. - Itt a református Ótemplom, pár száz méterre az ország harmadik legnagyobb zsinagógája, a Fő téren pedig a katolikus Nagytemplom. Pápa tényleg egy sokhagyományú város, s ezek a hagyományok az évszázadok során egymás mellett futottak, erősítették egymást. De történt valami, hisz itt a Zsinagóga, de nincsenek itt azok az emberek, akik egykor megtöltötték, magyar zsidó honfitársaink. Mai civilizációnk egyik legnagyobb kihívása a holokauszt feldolgozása, és nem vagyunk túl vagyunk rajta. Számomra ez a kiállítás a múlttal való szembenézés fontos mozzanata - mondta Köntös László.
A jelen szomorú üressége
- Megtörtént. Ezt a mottót választottuk a holokauszt pápai emlékévéhez - mondta dr. Áldozó Tamás polgármester. - Megtörtént, s azóta is próbáljuk ezt feldolgozni. Mi pápaiak azóta is kerülgetjük ezt az épületet. Ahogy próbáljuk feldolgozni a holokausztot, próbáljuk feldolgozni ezt az épített örökséget is, ami itt maradt nekünk, s próbáljuk elhelyezni városunk szövetében. A Zsinagóga szűk utcákban, házak közé szorult épület, aminek bejárása, magunkba fogadása még hátravan. Én azt hiszem, hogy ez a kiállítás is közelebb fog vinni ahhoz, hogy ez megtörténjen, s ez a kiállítás is inspirálni fog bennünket pápaiakat, döntéshozókat, hogy egyre határorozottabban dolgozzunk azért, hogy ez az épület ne csak azt az arcát mutassa, amit a képeken a középső teremben láthatunk, hanem egy megújított, a régi világot megidéző épület legyen - mondta a polgármester.
Emléktöredékek
Simon Zsolt röviden összefoglalta a pápai Zsinagóga történetét, majd a kiállítást Körösvölgyi Zoltán művészettörténész nyitotta meg, aki a tér, a tapasztalás és az emlékezés összefüggéseiben szólt a tárlatról. - A kiállításon üres tereket látunk, a pápai Zsinagógáét egykor és most. A belső térben a templom beragyogott üres terét, ahova még nem érkeztek meg, a másik oldalon az otthon terét, ahonnan éppen elmentek, ebben a középső teremben pedig a romlás virágaival ékes templomteret, ami üres, ahonnan egyszerre hiányoznak azok, akik megépítették, lakták, s ahol paradox módon éppen a hiányukkal, emlékükkel vannak jelen - mondta a művészettörténész. - Mi történik akkor, ha nem a hely veszik el, hanem a hely veszíti el az azt létrehozó, fenntartó embert, közösséget? Mi történik, ha a hely megmarad? Mit kezdünk vele? Mivel töltjük meg? Bútorraktárnak használjuk vagy hegesztőműhelynek? Vagy üresen hagyjuk az emlékezés néma jeleként? - mondta ki a mindenkiben megfogalmazódó kérdéseket Körösvölgyi Zoltán. Az emlékezet fájdalmas, traumatikus, de építő, identitásképző, tette hozzá, s ez a kiállítás segít az emlékezésben.
A kiállításmegnyitón a református gyülekezet Séllyei István Kórusa szolgált, majd a látogatók Simon Zsolt vezetésével átsétáltak a Zsinagógába is. Zoltai Bea Hiány és jelenlét című tárlata szeptember 30-ig tekinthető meg.Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!