Puskásné Tófeji Valéria fotóalbuma
2018-09-29 13:09:58 | cikk: Babos Petra |
Ismét kinyílott egy fotóalbum a Jókai Mór Városi Könyvtár kezdeményezésében. Ezúttal a városban jól ismert Puskásné Tófeji Valéria képeit tekinthették meg az érdeklődők, akinek pedagógus életpályája mellett és utána is a közéleti, irodalmi tevékenysége jelentős volt.
Húsz verses-és novellakötete jelent meg, művei hetvenkilenc antológiában szerepelnek. Két évig szerkesztette az Érintés című folyóiratot. 1993-tól az Amatőr Írószövetség tagja, 1994-ben főszerkesztője a szervezet központi lapjának, a Kristálynak. 1994-től tizenöt éven át pedig a negyedévente megjelenő Pápai Kristály irodalmi és kulturális folyóiratnak volt főszerkesztője. Kiemelkedő kulturális, értékteremtő-és megőrző munkájáért, közéleti szerepvállalásáért 2003-ban Pro Cultura díszoklevéllel, 2006-ban Pro Publico-díjjal tüntették ki. Továbbá kiérdemelt még számos kitüntető díszoklevelet és érmet. Még ma is aktívan vállal szerepet a közéletben. Tagja a Pápai Jókai Körnek, a Pápai Művelődéstörténeti Társaságnak, valamint a helyi nyugdíjas egyesületnek, melyben több éve vezeti a nyugdíjas irodalmi színpadot.
Az előadó, mint mondta, nagy feladatra vállalkozott, amikor elvállta a fotóalbum összeállítását, de vágyott is titkon a bemutatkozásra. Sok ezer fotó közül kellett kiválasztani azokat, amelyek érdekesek lehetnek mások számára is.
Tófeji Mária Valéria 1937-ben született Tófejen. Érdekes egybeesés, de családnevét bognár édesapja már akkor magán viselte, mielőtt feleségével és elsőszülött lányukkal a Zala megyei községbe települtek. Bátyja és ő már e kis faluban születtek.
-Hárman voltunk testvérek, viszonylag nagy korkülönbséggel, hiszen nővérem 15, bátyám 7 éves volt, amikor én születtem. Ez beszédtéma volt a faluban. Édesanyámat meg is kérdezte egy szomszéd falubeli asszony, hogy ez a kislány hogyan született a nagylány és fiú mellé? Erre anyám azt válaszolta: Őt nem akartuk, csak lett, aztán meghagytuk. Én sírva fakadtam, elszaladtam. Ezt gyermekfejjel nem értettem, csak negyven év után tudtam kiírni magamból - mesélte.
-Élveztem,hogy édesapám mellett lehetek a bognárműhelyben, bátyám nem szerette a szakmát. Mindig boldogan hajtottam az esztergapadot. Anyám szeretett volna pedagógus lenni, de egy falusi lánynak akkoriban ez lehetetlen volt. Elhatározta, hogy valamelyikükből pedagógust nevel. A zalaegerszegi tanítóképző elvégzése után rögtön férjhez mentem Puskás Kálmánhoz, aki Budapesten katonáskodott, viszont én nem kaptam munkát Budapesten. 1955-1956-ban gyakorlóéves tanító voltam Zalatárnokon, egy évig távházasságra kényszerülve éltünk. De nem is bántuk, hiszen minden hét várakozásokkal teli volt, mindig vártuk, hogy viszontlássuk egymást. Négy otthonunk volt, mindig máshol találkoztunk. Én erre szívesen emlékszem vissza - tette hozzá.
Vali néniék ötvenkét évig boldog házasságban éltek, mint mondta, ennek fő titka, a szabadság, amit megengedtek egymásnak, s az a bizalom, ami ebből fakad, az volt a legfontosabb.
-Az esküvőnk idején Tófejen nem volt fényképész, ezért amikor Pápára kerültünk, az esküvőt követő évben a Petőfi utcába, akkor gondoltam, hogy a Kossuth utcán lévő Fényszövbe készítettünk felvételt. Felöltöztünk az esküvői ruhába. A költözések azt eredményezték, hogy a férjem ingéről a mandzsetta gomb hiányzott, ő ettől olyan morcos lett, hogy egy életre megőrződött az a durci arckifejezés, ahogy a fotósnál pózolt. Egyébként ő komoly ember volt, de szerette a viccet, tréfát, szóval nem olyan típusú ember volt, aki durcás lett volna - mesélte mosolyogva.
Vali néni végül elmondta, olyan ember szeretne lenni, akit szeretnek, hiszen pedagógusi pályája során ezt élte át, s azt kívánja, hogy a jövőben is úgy szeressék, mint akkor.
Gondolatait egy idézettel zárta, mi szerint: „Kár lenne jegyezgetni azt, ami bántó vagy nem esett jól. A tüskék szúrnak bennünket, nem szabad megőrizni őket! Csak a szépre szabad emlékezni...” - fűzte hozzá az előadó.
Húsz verses-és novellakötete jelent meg, művei hetvenkilenc antológiában szerepelnek. Két évig szerkesztette az Érintés című folyóiratot. 1993-tól az Amatőr Írószövetség tagja, 1994-ben főszerkesztője a szervezet központi lapjának, a Kristálynak. 1994-től tizenöt éven át pedig a negyedévente megjelenő Pápai Kristály irodalmi és kulturális folyóiratnak volt főszerkesztője. Kiemelkedő kulturális, értékteremtő-és megőrző munkájáért, közéleti szerepvállalásáért 2003-ban Pro Cultura díszoklevéllel, 2006-ban Pro Publico-díjjal tüntették ki. Továbbá kiérdemelt még számos kitüntető díszoklevelet és érmet. Még ma is aktívan vállal szerepet a közéletben. Tagja a Pápai Jókai Körnek, a Pápai Művelődéstörténeti Társaságnak, valamint a helyi nyugdíjas egyesületnek, melyben több éve vezeti a nyugdíjas irodalmi színpadot.
Az előadó, mint mondta, nagy feladatra vállalkozott, amikor elvállta a fotóalbum összeállítását, de vágyott is titkon a bemutatkozásra. Sok ezer fotó közül kellett kiválasztani azokat, amelyek érdekesek lehetnek mások számára is. Tófeji Mária Valéria 1937-ben született Tófejen. Érdekes egybeesés, de családnevét bognár édesapja már akkor magán viselte, mielőtt feleségével és elsőszülött lányukkal a Zala megyei községbe települtek. Bátyja és ő már e kis faluban születtek.
-Hárman voltunk testvérek, viszonylag nagy korkülönbséggel, hiszen nővérem 15, bátyám 7 éves volt, amikor én születtem. Ez beszédtéma volt a faluban. Édesanyámat meg is kérdezte egy szomszéd falubeli asszony, hogy ez a kislány hogyan született a nagylány és fiú mellé? Erre anyám azt válaszolta: Őt nem akartuk, csak lett, aztán meghagytuk. Én sírva fakadtam, elszaladtam. Ezt gyermekfejjel nem értettem, csak negyven év után tudtam kiírni magamból - mesélte.
-Élveztem,hogy édesapám mellett lehetek a bognárműhelyben, bátyám nem szerette a szakmát. Mindig boldogan hajtottam az esztergapadot. Anyám szeretett volna pedagógus lenni, de egy falusi lánynak akkoriban ez lehetetlen volt. Elhatározta, hogy valamelyikükből pedagógust nevel. A zalaegerszegi tanítóképző elvégzése után rögtön férjhez mentem Puskás Kálmánhoz, aki Budapesten katonáskodott, viszont én nem kaptam munkát Budapesten. 1955-1956-ban gyakorlóéves tanító voltam Zalatárnokon, egy évig távházasságra kényszerülve éltünk. De nem is bántuk, hiszen minden hét várakozásokkal teli volt, mindig vártuk, hogy viszontlássuk egymást. Négy otthonunk volt, mindig máshol találkoztunk. Én erre szívesen emlékszem vissza - tette hozzá.
Vali néniék ötvenkét évig boldog házasságban éltek, mint mondta, ennek fő titka, a szabadság, amit megengedtek egymásnak, s az a bizalom, ami ebből fakad, az volt a legfontosabb.
-Az esküvőnk idején Tófejen nem volt fényképész, ezért amikor Pápára kerültünk, az esküvőt követő évben a Petőfi utcába, akkor gondoltam, hogy a Kossuth utcán lévő Fényszövbe készítettünk felvételt. Felöltöztünk az esküvői ruhába. A költözések azt eredményezték, hogy a férjem ingéről a mandzsetta gomb hiányzott, ő ettől olyan morcos lett, hogy egy életre megőrződött az a durci arckifejezés, ahogy a fotósnál pózolt. Egyébként ő komoly ember volt, de szerette a viccet, tréfát, szóval nem olyan típusú ember volt, aki durcás lett volna - mesélte mosolyogva.
Vali néni végül elmondta, olyan ember szeretne lenni, akit szeretnek, hiszen pedagógusi pályája során ezt élte át, s azt kívánja, hogy a jövőben is úgy szeressék, mint akkor.
Gondolatait egy idézettel zárta, mi szerint: „Kár lenne jegyezgetni azt, ami bántó vagy nem esett jól. A tüskék szúrnak bennünket, nem szabad megőrizni őket! Csak a szépre szabad emlékezni...” - fűzte hozzá az előadó.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!