Megemlékezés a keleti front áldozatairól
2018-01-15 00:10:54 | cikk: pt | fotó: pt |
A doni áttörés 75. évfordulója alkalmából városi megemlékezést tartottak az Esterházy út és a Szent István út sarkánál lévő második világháborús emlékműnél. A főhajtás elején Pusztai Boglárka szavalatot adott elő, Kossuth Gergő énekelt, majd dr. Kovács Zoltán államtitkár, országgyűlési képviselő osztotta meg gondolatait a szép számban egybegyűltekkel.A szónok átfogó képet nyújtott a Don-kanyarban bekövetkezett tragédiáról, annak hátteréről, előzményeiről, miközben eredeti, archív dokumentumokból is idézett. - A második világháborúban a Don-kanyarban történtek a magyar történelem legszomorúbb eseményei közé tartoznak. 1943 januárjában, februárjában a közel 207 ezer katonát számláló Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg próbálta megállítani a jelentős létszám- és haditechnikai fölényben lévő szovjet Vörös Hadsereg csapatainak előretörését. Tette mindezt egy idő után sikertelenül, majd reményvesztetten - kezdte beszédét dr. Kovács Zoltán.
Hozzátette: évtizedeken keresztül hallgatnunk kellett a Don-kanyarban történtekről, nem emlékezhettünk meg a magyar katonák embertelen sorsáról a keleti fronton. - Nem feledkezhetünk meg róluk, sőt, kötelességünk felidézni a történteket, hiszen ez is a történelmünk része. A fronton életüket adó katonáinkat sokáig fasisztáknak tekintették. Ezek a katonák nem fasiszták voltak, hanem a nagyhatalmak által kirobbantott háborúban helytállni akaró, de a nagyobb erő előtt meghajolni kényszerülő emberek - hangsúlyozta az országgyűlési képviselő. Mint mondta, az akkori birodalmi viszonyok, a trianoni sebek, a kommunizmus terjedésének megállítása, valamint a német követelések belekényszerítették hazánkat a háborúba.- Miért is kellett 1942 tavaszán a mintegy 207 ezer fős Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereget a keleti hadszíntérre küldeni? Nem azért, mert a magyar politikai és katonai vezetés halálra szánta volna őket, hanem azért, mert a Trianonban kényszerpályára állított ország vezetése 1942 januárjában már nem talált kiutat a német követelések teljesítése elől. Az 1938 és 1941 közötti területi visszacsatolásokért akkor már csak így lehetett „fizetni”. A német birodalom által gyors sikerek reményében indított Szovjetunió elleni háború nem járt a várt eredménnyel. A gyors győzelem helyett kemény harcok, addig szinte nem ismert német vereségek vezettek a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg hadműveleti területre küldéséhez - fejtegette dr. Kovács Zoltán. Kiemelte, a németek követeléseinek visszautasítása az ország függetlenségét is kockáztathatta volna.A szónok felidézte, a közel 207 ezer magyar honvéd 1942. április 11-én indult meg a keleti frontra. Katonáink fegyvertechnikailag, munícióban, felszerelésben, ruházatban, létszámban, valamint az élelmezés terén is jelentős hátrányban voltak az ellenséggel szemben. A magyar hadsereg feladata a Don vonalának védelme és a sztálingrádi csatát vívó német egységek biztosítása volt. 1942 szeptemberének végére honvédeink legyengülve, és a doni hídfőharcok miatt létszámban is alaposan megfogyatkozva rendezkedtek be védelemre a Don partján. 200 kilométernyi frontot kellett védeniük, amelyen két erős szovjet hídfő is volt. Ilyen létszámú hadsereggel ez még jól felszerelt csapatok esetében is irreális feladat lett volna. Ezzel, a szovjet birodalom ellen indított front reménytelenségével nemcsak a magyar hadvezetés, hanem a kiskatonák is tisztában voltak, mégis harcoltak és hősökké váltak - húzta alá dr. Kovács Zoltán.A szovjetek 1943. január 12-én jelentős páncélos erőkkel megindították a támadást a Don vonalában. A németek nem nyújtottak segítséget, a magyar támogatás elakadt a hóban. A magyar honvédek súlyos veszteségeket szenvedtek, majd visszavonulásra kényszerültek. Január 18-án a bekerített III. hadtest kivételével már nem voltak magyar csapatok a Donnál. A hadtestet a német csapatok visszavonulásának fedezésére és kitörésre utasították. Előbbit közel két hétig biztosították, azután a parancsnok feloszlatta a hadtestet, ezzel nagyjából 7000 honvéd sikeresen kijutott a gyűrűből. Azonban a visszavonulás is rendkívül gyötrelmes volt, az embertelen hidegben katonák ezrei halálra fagytak. A túlélőket áprilisban kezdték hazaszállítani Magyarországra - tudtuk meg az államtitkártól. Hozzáfűzte, a keleti front „számláján” magyar oldalról közel 42 ezer hősi halott és eltűnt, több mint 28 ezer sebesült, továbbá mintegy 26 ezer hadifogoly szerepelt.
- A Don-kanyarban történt tragédiát követően szinte minden magyar családban gyászoltak valakit. Mindannyiunk kötelessége, hogy évről évre megemlékezzünk a keleti front áldozatairól. Azokról a magyar katonákról, akik a nagyhatalmak politikai játszmáinak és a háborúba kényszerített Magyarország érdekeinek áldozatai lettek - fogalmazott dr. Kovács Zoltán.A városi megemlékezésen közreműködött az MH Pápa Bázisrepülőtér és a Pápai Huszáregyesület.
Hozzátette: évtizedeken keresztül hallgatnunk kellett a Don-kanyarban történtekről, nem emlékezhettünk meg a magyar katonák embertelen sorsáról a keleti fronton. - Nem feledkezhetünk meg róluk, sőt, kötelességünk felidézni a történteket, hiszen ez is a történelmünk része. A fronton életüket adó katonáinkat sokáig fasisztáknak tekintették. Ezek a katonák nem fasiszták voltak, hanem a nagyhatalmak által kirobbantott háborúban helytállni akaró, de a nagyobb erő előtt meghajolni kényszerülő emberek - hangsúlyozta az országgyűlési képviselő. Mint mondta, az akkori birodalmi viszonyok, a trianoni sebek, a kommunizmus terjedésének megállítása, valamint a német követelések belekényszerítették hazánkat a háborúba.- Miért is kellett 1942 tavaszán a mintegy 207 ezer fős Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereget a keleti hadszíntérre küldeni? Nem azért, mert a magyar politikai és katonai vezetés halálra szánta volna őket, hanem azért, mert a Trianonban kényszerpályára állított ország vezetése 1942 januárjában már nem talált kiutat a német követelések teljesítése elől. Az 1938 és 1941 közötti területi visszacsatolásokért akkor már csak így lehetett „fizetni”. A német birodalom által gyors sikerek reményében indított Szovjetunió elleni háború nem járt a várt eredménnyel. A gyors győzelem helyett kemény harcok, addig szinte nem ismert német vereségek vezettek a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg hadműveleti területre küldéséhez - fejtegette dr. Kovács Zoltán. Kiemelte, a németek követeléseinek visszautasítása az ország függetlenségét is kockáztathatta volna.A szónok felidézte, a közel 207 ezer magyar honvéd 1942. április 11-én indult meg a keleti frontra. Katonáink fegyvertechnikailag, munícióban, felszerelésben, ruházatban, létszámban, valamint az élelmezés terén is jelentős hátrányban voltak az ellenséggel szemben. A magyar hadsereg feladata a Don vonalának védelme és a sztálingrádi csatát vívó német egységek biztosítása volt. 1942 szeptemberének végére honvédeink legyengülve, és a doni hídfőharcok miatt létszámban is alaposan megfogyatkozva rendezkedtek be védelemre a Don partján. 200 kilométernyi frontot kellett védeniük, amelyen két erős szovjet hídfő is volt. Ilyen létszámú hadsereggel ez még jól felszerelt csapatok esetében is irreális feladat lett volna. Ezzel, a szovjet birodalom ellen indított front reménytelenségével nemcsak a magyar hadvezetés, hanem a kiskatonák is tisztában voltak, mégis harcoltak és hősökké váltak - húzta alá dr. Kovács Zoltán.A szovjetek 1943. január 12-én jelentős páncélos erőkkel megindították a támadást a Don vonalában. A németek nem nyújtottak segítséget, a magyar támogatás elakadt a hóban. A magyar honvédek súlyos veszteségeket szenvedtek, majd visszavonulásra kényszerültek. Január 18-án a bekerített III. hadtest kivételével már nem voltak magyar csapatok a Donnál. A hadtestet a német csapatok visszavonulásának fedezésére és kitörésre utasították. Előbbit közel két hétig biztosították, azután a parancsnok feloszlatta a hadtestet, ezzel nagyjából 7000 honvéd sikeresen kijutott a gyűrűből. Azonban a visszavonulás is rendkívül gyötrelmes volt, az embertelen hidegben katonák ezrei halálra fagytak. A túlélőket áprilisban kezdték hazaszállítani Magyarországra - tudtuk meg az államtitkártól. Hozzáfűzte, a keleti front „számláján” magyar oldalról közel 42 ezer hősi halott és eltűnt, több mint 28 ezer sebesült, továbbá mintegy 26 ezer hadifogoly szerepelt.
- A Don-kanyarban történt tragédiát követően szinte minden magyar családban gyászoltak valakit. Mindannyiunk kötelessége, hogy évről évre megemlékezzünk a keleti front áldozatairól. Azokról a magyar katonákról, akik a nagyhatalmak politikai játszmáinak és a háborúba kényszerített Magyarország érdekeinek áldozatai lettek - fogalmazott dr. Kovács Zoltán.A városi megemlékezésen közreműködött az MH Pápa Bázisrepülőtér és a Pápai Huszáregyesület.
Képek:
Címkék:
megemlékezés
| második világháború
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!