"Egész ágak elhalhatnak, lehullhatnak a zsidóság fájáról, a fa azonban él" - mártír istentisztelet a zsinagógában
2017-07-16 23:13:40 | cikk: ha |
A holokauszt pápai áldozatai előtt tisztelgő megemlékezést tartott ma a zsinagóga falai között a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület. A megjelenteket Schmidt Orsolya elnök köszöntötte, majd átadta a szót Tótha Joel Péter főrabbinak, a Tábori Rabbinátus vezetőjének a mártír istentisztelet megtartására. - Szívszorító ez az óra, megrendítő ez a nap, amikor felidézzük a magyar zsidóság nagy többségének elpusztítását. Magyarországon 1441 olyan város és falu van, melyekben hét évtizede nincsen már zsidó közösség. Nincsenek ott honfitársaink, akik évszázadok óta jóban-rosszban együtt éltek a magyarsággal a Kárpát-medencében - mondta a főrabbi, aki kitért a pápai zsidók múltjára is.
- Pápán nagyon korán letelepedtek a zsidók, 1744-ben már tizenhat család élt itt. 1845-ben elhangzik az első magyar nyelvű zsinagógai szónoklat a városban - Lőw Lipót rabbi szolgálata alatt számos más újítás indult meg a hitéletben, de a közösség az ortodox irányt követte 1944-ig. Pápa híres volt nagy tudású és tekintélyű rabbijairól. A hitközség 1929-ben ötezer lelket számlált. 1944. június 1-jén a helyi zsidóságnak az Eötvös-Rákóczi-Nagy László-Bástya utca által határolt területen létrehozott gettóba kellett költöznie. A zsinagógában berendezett vallatóhelyen kegyetlen módszerekkel és kínzásokkal faggaták értékeikről a zsidókat. A pápai gettót 1944. június 30-án ürítették ki, lakóit végighajtották a városon a műtrágyagyárig. A jelentések szerint a gettó kiürítése július 3-ra befejeződött. A 2565 fős pápai transzportot a Budapest-Hatvan-Kassa útvonalon szállították Auschwitz-Birkenauba. A zsinagógát kifosztották, raktárnak és lóistállónak használták. A deportálást háromszázan élték túl. A visszatérők - néhány kivételtől eltekintve - 1956-ban elhagyták az országot - idézte fel a múltat Tótha Joel Péter főrabbi.
- A mi városunk már csak olyan, hogy lépten-nyomon felbukkan egy emlékjel, egy-egy a sok közül. Történelemről mesél nekünk, végvári harcokról, kuruc felmenőkről, reformátorokról és szerzetesekről, Esterházyakról, urakról és polgárokról, katolikusokról, protestánsokról és zsidókról. Gazdagok vagyunk a múltunkban, de ha veszteségeinket számba vesszük, akkor szegényebbek a jelenben. A mi városunk soha nem szenvedett akkora veszteséget, mint a holokauszt idején. Minden nyolcadik-kilencedik pápai polgárnak megaláztatás, elhurcoltatás lett a sorsa. A mi városunknak egy történelme van, a mi városunk vesztesége a sok mártírhalál is - kezdte beszédét dr. Áldozó Tamás polgármester. A városnak feladata az emlékezés, a zsidó múlt kutatása, a kidőlő sírkövek megjavítása, a történetek összegyűjtése és továbbadása, tette hozzá, majd így folytatta: - A mi városunknak kötelességei is vannak: helyet adni a zsidó kultúrának, s esélyt a fiataloknak, hogy előítéletek helyett közvetlenül tapasztalják meg azt, ami ma is a miénk lehetne. Esélyt adni a fiataloknak arra, hogy zsidó barátokhoz utazzanak, vagy vendégül lássák őket Pápán. Eilattal kötött megállapodásunk minderre lehetőséget jelent a jövőben - mondta városunk polgármestere.
Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke az elmúlt egy év programjait idézte fel, melyek mindig szép számú érdeklődőt vonzottak. A vidám Purim, a fényes Hanuka éppúgy, mint a héber nyelvről szóló előadás és a zsidó temetőkben tett séták is jó alkalmat nyújtottak arra, hogy az érdeklődők többet tudjanak meg a múltról, a hagyományokról. - Talán nehéz elhinni a mai világban, de mi azt tapasztaltuk, hogy érdeklődés, nyitottság, kíváncsiság és a megismerés iránti igény kísérte programjainkat - mondta Schmidt Orsolya. - Jó volt szembesülni azzal, hogy korosztálytól, felekezettől, lakóhelytől függetlenül sokan tartanak velünk és csatlakoznak is egyesületünkhöz. Nagy öröm ez számunkra és köszönjük, hisz talán nehezebb egy olyan városban ápolni vagy feléleszteni a hagyományokat, ahol szinte pár lélek volt, aki a múlt borzalmait átélve mégis ittmaradt és újraépítette életét.
Schmidt Orsolya egy személyes élménnyel zárta gondolatait. Elmesélte, hogy 2011 telén jutott el Aschwitz-Birkenauba. Ahogy belépett az egyik barakkba, látta, hogy egy csoport zsidó diák hallgatja tanáruk szavait, majd a szavakat közös éneklés váltotta fel. - Ekkor járt át a tudat, hogy a múlt kegyetlen törekvései ellenére, a megaláztatás, a kínok és a felfoghattalan tettek dacára a zsidóság él, lélegzik, jelen van. Ahogy Herzl Tivadar, a zsidó állam megálmodója írta: "Egész ágak elhalhatnak, lehullhatnak a zsidóság fájáról, a fa azonban él."A megemlékezésen közreműködött versmondással Babos Tibor, zenével Gabnai Attila, Mógor Tibor és Varga Ernő. Az alkalom zárásaként a Veszprémer Klezmer Band muzsikált.
- Pápán nagyon korán letelepedtek a zsidók, 1744-ben már tizenhat család élt itt. 1845-ben elhangzik az első magyar nyelvű zsinagógai szónoklat a városban - Lőw Lipót rabbi szolgálata alatt számos más újítás indult meg a hitéletben, de a közösség az ortodox irányt követte 1944-ig. Pápa híres volt nagy tudású és tekintélyű rabbijairól. A hitközség 1929-ben ötezer lelket számlált. 1944. június 1-jén a helyi zsidóságnak az Eötvös-Rákóczi-Nagy László-Bástya utca által határolt területen létrehozott gettóba kellett költöznie. A zsinagógában berendezett vallatóhelyen kegyetlen módszerekkel és kínzásokkal faggaták értékeikről a zsidókat. A pápai gettót 1944. június 30-án ürítették ki, lakóit végighajtották a városon a műtrágyagyárig. A jelentések szerint a gettó kiürítése július 3-ra befejeződött. A 2565 fős pápai transzportot a Budapest-Hatvan-Kassa útvonalon szállították Auschwitz-Birkenauba. A zsinagógát kifosztották, raktárnak és lóistállónak használták. A deportálást háromszázan élték túl. A visszatérők - néhány kivételtől eltekintve - 1956-ban elhagyták az országot - idézte fel a múltat Tótha Joel Péter főrabbi.
- A mi városunk már csak olyan, hogy lépten-nyomon felbukkan egy emlékjel, egy-egy a sok közül. Történelemről mesél nekünk, végvári harcokról, kuruc felmenőkről, reformátorokról és szerzetesekről, Esterházyakról, urakról és polgárokról, katolikusokról, protestánsokról és zsidókról. Gazdagok vagyunk a múltunkban, de ha veszteségeinket számba vesszük, akkor szegényebbek a jelenben. A mi városunk soha nem szenvedett akkora veszteséget, mint a holokauszt idején. Minden nyolcadik-kilencedik pápai polgárnak megaláztatás, elhurcoltatás lett a sorsa. A mi városunknak egy történelme van, a mi városunk vesztesége a sok mártírhalál is - kezdte beszédét dr. Áldozó Tamás polgármester. A városnak feladata az emlékezés, a zsidó múlt kutatása, a kidőlő sírkövek megjavítása, a történetek összegyűjtése és továbbadása, tette hozzá, majd így folytatta: - A mi városunknak kötelességei is vannak: helyet adni a zsidó kultúrának, s esélyt a fiataloknak, hogy előítéletek helyett közvetlenül tapasztalják meg azt, ami ma is a miénk lehetne. Esélyt adni a fiataloknak arra, hogy zsidó barátokhoz utazzanak, vagy vendégül lássák őket Pápán. Eilattal kötött megállapodásunk minderre lehetőséget jelent a jövőben - mondta városunk polgármestere.
Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke az elmúlt egy év programjait idézte fel, melyek mindig szép számú érdeklődőt vonzottak. A vidám Purim, a fényes Hanuka éppúgy, mint a héber nyelvről szóló előadás és a zsidó temetőkben tett séták is jó alkalmat nyújtottak arra, hogy az érdeklődők többet tudjanak meg a múltról, a hagyományokról. - Talán nehéz elhinni a mai világban, de mi azt tapasztaltuk, hogy érdeklődés, nyitottság, kíváncsiság és a megismerés iránti igény kísérte programjainkat - mondta Schmidt Orsolya. - Jó volt szembesülni azzal, hogy korosztálytól, felekezettől, lakóhelytől függetlenül sokan tartanak velünk és csatlakoznak is egyesületünkhöz. Nagy öröm ez számunkra és köszönjük, hisz talán nehezebb egy olyan városban ápolni vagy feléleszteni a hagyományokat, ahol szinte pár lélek volt, aki a múlt borzalmait átélve mégis ittmaradt és újraépítette életét.
Schmidt Orsolya egy személyes élménnyel zárta gondolatait. Elmesélte, hogy 2011 telén jutott el Aschwitz-Birkenauba. Ahogy belépett az egyik barakkba, látta, hogy egy csoport zsidó diák hallgatja tanáruk szavait, majd a szavakat közös éneklés váltotta fel. - Ekkor járt át a tudat, hogy a múlt kegyetlen törekvései ellenére, a megaláztatás, a kínok és a felfoghattalan tettek dacára a zsidóság él, lélegzik, jelen van. Ahogy Herzl Tivadar, a zsidó állam megálmodója írta: "Egész ágak elhalhatnak, lehullhatnak a zsidóság fájáról, a fa azonban él."A megemlékezésen közreműködött versmondással Babos Tibor, zenével Gabnai Attila, Mógor Tibor és Varga Ernő. Az alkalom zárásaként a Veszprémer Klezmer Band muzsikált.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!