A veronai buszbaleset áldozataira emlékeztek Pápán
2017-01-23 15:15:29 | cikk: Babos Petra |
Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére a kormány az olaszországi buszbalesetben elhunyt áldozatok emlékére január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánította. A hivatalos adatok szerint a franciaországi sítúráról visszatérő, nagyrészt a budapesti Szinyei Merse Pál diákjait szállító busz péntek éjjel szenvedett balesetet Verona mellett. A szerencsétlenségének 16 halálos áldozata van. A tragikus buszbalesetben életüket vesztett fiatalokra és tanárokra emlékeztek ma országszerte. Pápán a meghatározott középületeken gyászlobogót függesztettek ki, valamint az összes oktatási intézményben megemlékeztek a tragédia áldozatairól. Több iskolában a diákok és a tanárok, de a hivatalokban, munkahelyeken, utazási irodákban is fekete, illetve sötét ruházatot viseltek, valamint sokan fekete szalagot tűztek kabátjukra, kifejezve ezzel szolidaritásukat.
A Tarczy Lajos Általános Iskolában a második óra után gyűltek össze az intézmény tanulói, s tartottak megemlékezést, majd az osztályok diákönkormányzati képviselői gyújtottak mécsest a kopjafánál. Venczel Csaba igazgató arra hívta fel a tanulók figyelmét, hogy nem szabad félniük az előttük álló utazásoktól, legyen az sítábor vagy éppen osztálykirándulás. E tragikus esemény legyen a tanárok és diákok összefogásának megható példája.
A Batthyány Lajos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégiumban az aulában gyűltek össze a diákok és együtt emlékeztek. Gaál Imre a tragikus eseményeket ismertette a diákokkal, majd együttérzését fejezte ki a balesetben érintettekkel, hozzátartozóikkal, valamint a túlélőknek gyors gyógyulást kívánt. Bartosné Illés Zsuzsanna szívhez szóló megemlékezését követően a 22 osztály képviselői egy-egy mécsest gyújtva, egy perces némasággal tisztelegtek a balesetben elhunytak emléke előtt.
- A döbbenet csendjével és megrendülve fogadtuk a hírt…. Azon a végzetes éjjelen 16 magyar embernek már nem vezetett az útja a nappali fényességbe. A kegyetlen és kiszámíthatatlan sors elragadta az életből őket. Tragikusan és végérvényesen megállt az idő számukra. A szülők akkor is aggódnak gyermekükért, ha csak néhány kilométerre utaznak. Az úton lévőket a hozzátartozók mindig hazavárják. Az utazás a régi korokban is veszélyes volt. Janus Pannonius Szent Lászlóhoz könyörgött: „lovas királyunk, utunkban, te nemes lovag, segíts meg.” Az utasok védőszentjének, Szent Kristófnak sikerült a folyó túlsó partjára jutnia. A buszbaleset áldozatai nem térhettek haza Magyarországra, nem toppanhattak be otthonukba. Középiskolás diákok, akik már soha többé nem léphetnek be az iskolájuk kapuján, nem mehetnek be az osztálytermükbe. Franciaországban sportoltak, vidámak voltak, élményekben gazdagodtak. Érzéseiket, tapasztalataikat már nem oszthatják meg családtagjaikkal, osztálytársaikkal, tanáraikkal. Ezek a 9-10. osztályos diákok már soha többé nem fognak dolgozatokra, vizsgákra készülni, nem vehetnek részt szalagavatón, ballagáson. Már nem élhetnek át szerelmet, csalódást, sikert és kudarcot. Nem vállalkozhatnak a titokzatos jövő meghódítására. A diákkoruk, fiatal életük végérvényesen lezárult. Az elhunyt szülők, tanárok nem térhetnek vissza családjukhoz, nem nyújthatnak biztonságot, lelki támogatást számukra. A pedagógus áldozatok nem nevelhetik, oktathatják, oltalmazhatják tanítványaikat, nem folytathatják kollégáikkal közös munkájukat. Az elhunyt felnőttek és gyerekek többé már soha nem indulhatnak újabb utakon, újabb célok felé. Tervük, vágyaik nem teljesülhetnek be már. A megtört lelkű, fájdalom szaggatta szívű családtagok nem tudják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, nem tudják pótolni a pótolhatatlant. Valaha be tudják gyógyítani a begyógyíthatatlan fájdalmat?.. Mi, iskolánk közösségének tagjai együttérezhetünk, emlékezhetünk az áldozatokra, és a magunk lehetőségei szerint segíthetünk a hozzátartozóknak – mondta a tanárnő.
A Tarczy Lajos Általános Iskolában a második óra után gyűltek össze az intézmény tanulói, s tartottak megemlékezést, majd az osztályok diákönkormányzati képviselői gyújtottak mécsest a kopjafánál. Venczel Csaba igazgató arra hívta fel a tanulók figyelmét, hogy nem szabad félniük az előttük álló utazásoktól, legyen az sítábor vagy éppen osztálykirándulás. E tragikus esemény legyen a tanárok és diákok összefogásának megható példája.
A Batthyány Lajos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégiumban az aulában gyűltek össze a diákok és együtt emlékeztek. Gaál Imre a tragikus eseményeket ismertette a diákokkal, majd együttérzését fejezte ki a balesetben érintettekkel, hozzátartozóikkal, valamint a túlélőknek gyors gyógyulást kívánt. Bartosné Illés Zsuzsanna szívhez szóló megemlékezését követően a 22 osztály képviselői egy-egy mécsest gyújtva, egy perces némasággal tisztelegtek a balesetben elhunytak emléke előtt.
- A döbbenet csendjével és megrendülve fogadtuk a hírt…. Azon a végzetes éjjelen 16 magyar embernek már nem vezetett az útja a nappali fényességbe. A kegyetlen és kiszámíthatatlan sors elragadta az életből őket. Tragikusan és végérvényesen megállt az idő számukra. A szülők akkor is aggódnak gyermekükért, ha csak néhány kilométerre utaznak. Az úton lévőket a hozzátartozók mindig hazavárják. Az utazás a régi korokban is veszélyes volt. Janus Pannonius Szent Lászlóhoz könyörgött: „lovas királyunk, utunkban, te nemes lovag, segíts meg.” Az utasok védőszentjének, Szent Kristófnak sikerült a folyó túlsó partjára jutnia. A buszbaleset áldozatai nem térhettek haza Magyarországra, nem toppanhattak be otthonukba. Középiskolás diákok, akik már soha többé nem léphetnek be az iskolájuk kapuján, nem mehetnek be az osztálytermükbe. Franciaországban sportoltak, vidámak voltak, élményekben gazdagodtak. Érzéseiket, tapasztalataikat már nem oszthatják meg családtagjaikkal, osztálytársaikkal, tanáraikkal. Ezek a 9-10. osztályos diákok már soha többé nem fognak dolgozatokra, vizsgákra készülni, nem vehetnek részt szalagavatón, ballagáson. Már nem élhetnek át szerelmet, csalódást, sikert és kudarcot. Nem vállalkozhatnak a titokzatos jövő meghódítására. A diákkoruk, fiatal életük végérvényesen lezárult. Az elhunyt szülők, tanárok nem térhetnek vissza családjukhoz, nem nyújthatnak biztonságot, lelki támogatást számukra. A pedagógus áldozatok nem nevelhetik, oktathatják, oltalmazhatják tanítványaikat, nem folytathatják kollégáikkal közös munkájukat. Az elhunyt felnőttek és gyerekek többé már soha nem indulhatnak újabb utakon, újabb célok felé. Tervük, vágyaik nem teljesülhetnek be már. A megtört lelkű, fájdalom szaggatta szívű családtagok nem tudják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, nem tudják pótolni a pótolhatatlant. Valaha be tudják gyógyítani a begyógyíthatatlan fájdalmat?.. Mi, iskolánk közösségének tagjai együttérezhetünk, emlékezhetünk az áldozatokra, és a magunk lehetőségei szerint segíthetünk a hozzátartozóknak – mondta a tanárnő.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!