A kultúra létezésünk szövete – ünnepi műsor a Magyar Kultúra Napja alkalmából


2017-01-22 15:34:15  | cikk: HuHa  | 


A kultúra létezésünk szövete – ünnepi műsor a Magyar Kultúra Napja alkalmából főképe
Heitler László emlékkiállításának megnyitóját követően a színházteremben folytatódott a városi ünnepség a Magyar Kultúra Napja előestéjén. A műsor a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, emlékeztetve arra, hogy e jeles nap nemzeti dalunk megszületésének időpontjához kapcsolódik, hiszen a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le Hymnus című költeményét.

A rendezvényen Szabadkai Verita, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ igazgatója mondott ünnepi beszédet, aki a kultúra fogalmának megragadásához Németh László író gondolatait hívta segítségül. „A kultúra nem ismerethalmaz, amelyet zsákolnak, tengelyen vagy hajón átszállítanak a szomszéd országba. A kultúra egy nagy néptest életében kialakult szellemi és erkölcsi szokásjog: ízlés, etikett, gondolkozásmód, amelyben éppolyan otthonosan kell éreznünk magunkat, mint a bőrünkben. A műveltség nem ünneplő ruha, melyet hordani kell. A műveltség a helytállás eszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.” E gondolatmenetből kiindulva az igazgató kifejtette, a kultúra egyre ordítóbb sorskérdés: egy nemzet azonosságtudatának meghatározója.

Szabadkai Verita, a JMSZK igazgatója mondott ünnepi köszöntőt

-Egész életünket szabályozó elv, amely egy meghatározott embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója. Szellemi összetartozás-tudat, amely határokon is átnyúlva a nemzeti egység megvalósulásának legfőbb eszköze – fogalmazott, kérdést intézve a jelenlévőkhöz:
-De vajon mai világunkban – ahol az instant tömegkultúra elmetompító, olcsó termékei gátlástalanul törnek előre, ahol a fogyasztói társadalom szinte észrevétlenül, de annál alattomosabban szorítja ki a minőséget az élet számos területéről – mi adhat tartást, kapaszkodót, eligazító bizonyosságot, ha nem a kultúra?
Hozzátette, a kultúra teremti meg az otthonosságot, fokozza a biztonságérzetet, mely az emberiség örök vágya, s melyhez személyes akarattal, erőfeszítéssel, műveltséggel lehet eljutni. S ebben nem kritérium az iskolai végzettség, sokkal inkább a teljesség iránti igény, az önalakítás vágya akár egész életen át.

Szabadkai Verita ünnepi köszöntője végén arról szólt, hogy a kultúrában, közösségi művelődésben élők és dolgozók Nagy László gondolataival messzemenően azonosulnak. A közművelődést személyiség-, közösség- és társadalomfejlesztő erőnek tekintik, munkájuk során az összefogást, az értékek együtthatásának elősegítését, az értékteremtést tartják szem előtt, melynek rendező elve a minőség.
-Az értékelvű közművelődést zászlajára tűző intézményünkben olyan világ, olyan társadalmi közeg kialakításán fáradozunk, melyben a tömegkultúra termékei mellett, vagy éppen ellenében, örök értékeket tudunk felmutatni, ahol a közösségi művelődés és értékközvetítés teljes eszköztárával a minőség irányába mozdulunk el. Ezen szeretnénk a jövőben is dolgozni. Együtt önökkel.

Kultúrakedvelők töltötték meg a színháztermet tegnap este

Az ünnepi műsor hagyományos elemeként a tegnap esti rendezvényen adták át a Pro Cultura Díszoklevelet, melyet a Pápai Amatőr Művészeti Mozgalomért Alapítvány és a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ alapított 1995-ben, hogy elismerjék azon személyek és közösségek tevékenységét, melyek a város kulturális életében több éven át jelentős szerepet töltöttek be, kiváló eredményeket értek el, munkájukkal hozzájárultak Pápa város hírnevének öregbítéséhez. Az idei évben az alapítvány kuratóriuma posztumusz díszoklevelet adományozott Kálmán Frigyes ének-zene szakos pedagógus-karnagynak, az Erkel Kórus karmesterének. A díjat Szabadkai Verita, a JMSZK igazgatója és Bódi László, az alapítvány kuratóriumának elnöke adta át Hercz Péternek, a kitüntetett unokatestvérének és Heizer Zoltánnénak, az Erkel Ferenc Ének-zenei Általános Iskola igazgatójának.

Kálmán Frigyes, 2015-ben elhunyt karnagy Pro Cultura Díszoklevelét azz Erkel-iskolában őrzik majd

Kálmán Frigyes Pápán született és kezdte tanulmányait, a tanítóképző elvégzése után előbb napközis nevelő majd osztályfőnök lett az Ének-zenei Általános Iskolában. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen folytatta, ének-zene tagozatos oklevele mellé Budapesten felsőfokú karnagyi képesítést szerzett. 1980-tól több kórust is vezetett, 1985-ben pedig felmerült a gondolata egy tanári kórus létrehozásának, melynek második karnagyaként tevékenykedett. Rendkívüli elhivatottsággal, körültekintéssel, tehetséggel végezte munkáját, igényesen választotta ki az előadandó kórusműveket a magyar és egyetemes zenei irodalomból. Munkáját türelmesen, kedvesen végezte a zene bűvöletében, annak alázatos szolgájaként. Kórusa 303 alkalommal lépett a közönség elé itthon és külföldön. Az együttest Pápa Város Díszoklevelével tüntették ki 1996. március 15-én. Kálmán Frigyes volt Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskarának alapítója, szakmai tanácsadója, a basszus szólam vezetője. Az elmúlt 30 évben remek hangversenyek sorozata fémjelezte tevékenységét. A karnagy 2015 nyarán türelemmel viselt, súlyos betegség után hunyt el, életének 61. évében. A kitüntetéssel a kuratórium e tragikusan korán lezárult életpályát kívánta elismerni. Kálmán Frigyes hosszú éveken át fáradhatatlanul tevékenykedett a város kulturális értékeinek megőrzése, ápolása terén – hangzott el a méltatásban.

A Pro Cultura Díszoklevelet Kálmán Frigyes családjának felajánlása nyomán az Erkel Ferenc Ének-zenei Általános Iskola őrzi meg. Heizer Zoltánné, az iskola vezetője kollégái és diákjai nevében megköszönte a család nemes felajánlását, úgy fogalmazott, méltó helyen fogják őrizni egykori kollégájuk díszoklevelét.
-Bitos vagyok benne, Frici most is érzi, hogy halála után is mekkora tisztelet és szeretet övezi. A gyerekek Frici bácsija nevében is köszönöm – mondta meghatódva az igazgató asszony.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett városi ünnepség Lukács Sándor Kossuth-díjas színművész, kiváló művész önálló estjével folytatódott Az elűzött álom címmel. A művész egy Petőfi alkotással kezdte műsorát, majd saját verseiből osztott meg egy csokorra valót a közönséggel, felidézve életének apró, de meghatározó élményeit. Különleges atmoszférát teremtő verseihez keletkezésük történetét is elmesélte, s ezek legalább annyira érzékletes történetté alakultak előadásában, mint maguk a versek.

Lukács Sándor Kossuth-díjas színművész saját költészetének különleges világába vezette be a közönséget

Műsora előtt megtudtuk tőle, a versírás már 9 éves kora óta meghatározza életét. Első versét 1956-ban, a forradalom idején írta Zászló címmel és nagyon sokáig meg is őrizte gyermekkori alkotását, mely aztán az évek során valahol elkallódott. Az íráshoz középiskolás évei során még közelebb került, a versek gyűltek, de már diplomás színész volt, amikor kapcsolatba került Kálnoky Lászlóval, Lator Lászlóval és a Magvető Kiadóval, akik segítségével első verse megjelent az Élet és Irodalomban. Mindez 1985-ben történt, hamarosan pedig első kötete is meglátta a napvilágot, amit hét további követett eddig.
-A színészetből élek, azt gyakorlom szinte naponta, az írás még sincs alárendelt viszonyban az életemben, és legalább olyan fontosnak tartom az írást, a verseket, mint a gyakorló színészetet –mesélte.
A művész a jeles nap kapcsán kiemelte, mivel az év minden napján a kultúrában dolgozik, számára nem csak január 22-dike a Magyar Kultúra Napja.
-Az lenne jó, ha a Magyar Kultúra Napjának erejét kiterjesztenénk egész évre. Igen is, minden nap szóljon a kultúráról is mindenki számára! – fogalmazott a Kossuth-díjas művész.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!