„Vannak csillagok, amelyeknek fénye világít a Földön, mikor Ők már nincsenek a helyükön...”
2010-04-17 10:05:09 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
A Magyar Holokauszt Napját minden évben április 16-án tartják hazánkban és a világ egyéb országaiban egyaránt. Ennek alkalmából mécses gyújtással egybekötött megemlékezést tartott a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület pénteken a pápai László Miklós utcában. Az egybegyűltek az utca névadójára és gyermekére emlékeztek, akiket 1944-ben a nyilasok végeztek ki ártatlanul. A második világháborúban összesen 11 millió ember lett a nácik áldozata pusztán faji, ideológiai okokból. Majdnem 6 millió zsidó – köztük több mint félmillió magyar – és hozzávetőleg félmillió roma vesztette életét.
Gosztola István versmondó tolmácsolásában Juranics Veronika pápai amatőr költőnő holokauszt-verse hangzott el, majd Politzer Sándor, az egyesület elnöke mondott beszédet, azt hangsúlyozta, hogy László Miklós kivételezett sorsú zsidó volt, aki jómódú műszaki kereskedőként köztiszteletben élt a városban, kire nem vonatkoztak a zsidótörvények, s így lakásában maradhatott a gettósítás idején is.
Végül pedig szavait így zárta: „Nem, nem jöhet már vissza, ami volt, az Ember képén az a leprafolt, az Ember szívén az a szörnyű seb, mely tengernél mélyebb, szélesebb.”
Kerecsényi Zoltán a pápai Honvéd Bajtársi Klub titkára rövid beszédében kiemelte, az országgyűlés döntése értelmében 2001-től minden évben ezen a napon emlékezünk a népirtás áldozataira, arra, hogy 1944. április 16-án kezdődött meg a magyar zsidóság gettókba zárása, amikor kezdetét vette a magyarországi holokauszt. Majd a pápai szörnyűségeket dr. Sulyok Dezső hajdani pápai polgármester „Két éjszaka nappal nélkül” című emlékírásának részletével idézte fel.
Az emlékező szavakat követve a megjelentek mécseseket gyújtottak László Miklós és fia emléktáblája előtt.
Gosztola István versmondó tolmácsolásában Juranics Veronika pápai amatőr költőnő holokauszt-verse hangzott el, majd Politzer Sándor, az egyesület elnöke mondott beszédet, azt hangsúlyozta, hogy László Miklós kivételezett sorsú zsidó volt, aki jómódú műszaki kereskedőként köztiszteletben élt a városban, kire nem vonatkoztak a zsidótörvények, s így lakásában maradhatott a gettósítás idején is.
Végül pedig szavait így zárta: „Nem, nem jöhet már vissza, ami volt, az Ember képén az a leprafolt, az Ember szívén az a szörnyű seb, mely tengernél mélyebb, szélesebb.”
Kerecsényi Zoltán a pápai Honvéd Bajtársi Klub titkára rövid beszédében kiemelte, az országgyűlés döntése értelmében 2001-től minden évben ezen a napon emlékezünk a népirtás áldozataira, arra, hogy 1944. április 16-án kezdődött meg a magyar zsidóság gettókba zárása, amikor kezdetét vette a magyarországi holokauszt. Majd a pápai szörnyűségeket dr. Sulyok Dezső hajdani pápai polgármester „Két éjszaka nappal nélkül” című emlékírásának részletével idézte fel.
Az emlékező szavakat követve a megjelentek mécseseket gyújtottak László Miklós és fia emléktáblája előtt.
Képek:
A két világháború közti időben László Miklóst tekintélyes kereskedőként tartották számon Pápán. Szorgalmas, becsületes embernek ismerték, de kevesen tudták róla, hogy az első világháborúban tanúsított hősies magatartásáért arany vitézségi éremmel jutalmazták. Ezt a kitűntetést nagyon kevesen kapták meg a magyar honvédségnél, csak különleges bátorságot, önfeláldozást igénylő haditettekért ítélték oda. László Miklós súlyos rokkantsággal tért haza az első világháborúból, lábsérülése miatt többször operálták. Amikor 1944 nyarán a pápai zsidóságot gettóba zárták, majd elszállították, ő felmentést nyert, mint az első világégés hőse saját lakásában maradhatott. Októberben, a nyilasok hatalomra kerülésekor két pápai rendőrfogalmazó kezdeményezésére 13 éves fiával együtt Komáromba, az internálótáborba küldték. A tábor parancsnoka, egy emberséges katonatiszt nem engedte őket internáltatni, a rendelkezésének megfelelően azzal bocsátotta őket haza Pápára, hogy térjenek vissza lakásukba, ahol bántatlanul élhetnek, senkinek nincs joga őket háborgatni.
Pápára hazatérve rendőrségi fogda várt rájuk, majd egy éjszaka kiszállították őket a határba, a Huszár-rétnek nevezett helyre és mindkettőjüket agyonlőtték egy Frimm Pál nevű kivételezett személlyel együtt. Az elföldelésük a legnagyobb titokban történt. Egy évvel később folyt a határban a háborúból visszamaradt lőszer összegyűjtése és megsemmisítése. Egyik robbantás után a kráterben emberi maradványokra bukkantak. Így került napvilágra a szörnyű bűneset, a három mártírt pedig a zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás: Kerecsényi Zoltán
Pápára hazatérve rendőrségi fogda várt rájuk, majd egy éjszaka kiszállították őket a határba, a Huszár-rétnek nevezett helyre és mindkettőjüket agyonlőtték egy Frimm Pál nevű kivételezett személlyel együtt. Az elföldelésük a legnagyobb titokban történt. Egy évvel később folyt a határban a háborúból visszamaradt lőszer összegyűjtése és megsemmisítése. Egyik robbantás után a kráterben emberi maradványokra bukkantak. Így került napvilágra a szörnyű bűneset, a három mártírt pedig a zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás: Kerecsényi Zoltán
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!