Az légy, aki vagy
2016-08-13 19:45:44 | cikk: pi-pa | fotó: Pintér Ádám |
Charlie fergeteges hangulatú koncertjével vette kezdetét pénteken este a Nyáresték az Esterházy-kastély udvarán című rendezvénysorozat. A rendkívül népszerű előadó koncertjére szinte teljesen megtelt a kastély udvarán felállított lelátó, s biztosan nem bánta meg, aki úgy döntött, jegyet vált a rendezvényre, hiszen a legnépszerűbb Charlie-számok mellett a művész kedvenc angol nyelvű dalai is felcsendültek. A közönség az első pillanattól együtt énekelt a Liszt Ferenc-díjas énekessel, s három ráadás szám után vastapssal köszönte meg a csodálatos koncertélményt.
Charlie legnépszerűbb dalait is hallhatta a pápai közönség
Charlie a koncert előtt adott interjút hírportálunknak.
-Ami a balett szakmának veszteség, az a zenei világnak nagy nyereség, ha az Ön pályáját nézzük.
-Öreg balettos barátaim, akikkel annak idején egy évfolyamba jártam, szintén ezt szokták mondani. Az én generációm tagjai rendes emberek, kilenc éves korunk óta barátok vagyunk és összetartunk. A zenélést 18 évesen kezdtük, gitárral, trombitával álltunk színpadra és énekelgettünk. A Generállal például Lengyelországban, az NDK-ban és Nyugat-Berlinben csináltunk sok előadást, három huszonötezres stadiont töltöttünk meg egyetlen nap alatt – és akkor azt hittük, már világsztárok vagyunk. Akkoriban azt mondtam, hogy még olyan harminc éves korunkig elugrabugrálunk a színpadon, de utána mi lesz velünk? Hát, jövőre hetven éves leszek… Ez borzasztó nagy dolog. Két éve meghalt a feleségem, nemrég elment a legkedvesebb barátom, Somló Tomi, és elment Laux Józsi is, akiről tudni kell, hogy Omega és LGT soha nem lett volna, ha ő nincs. Szóval, hetven éves leszek, ami nagy dolog. És nem huszonháromszoros magyar futballválogatott vagyok, hanem háromszáznyolcvanezerszeres magyar válogatott fiú vagyok, aki két-három órákat énekel és elénekeltem legalább ötvenötezer dalt a világ számos pontján. Nem csak a harminchét lemezen, hanem angolul elénekeltem azokat a dalokat, amiket a legnagyobb énekesek énekeltek, és amiket nagyon szerettem, igazi zenei csemegéket.
Charlie az elmúlt évtizedekben igazi zenei csemegéket is elénekelhetett
-Külföldi tapasztalatai sok újdonságot hoztak a hazai zenei életbe, hiszen Ön volt az első magyar előadó, aki kongát használt színpadon.
-Ez is igaz, és én voltam az egyedüli, aki igazi zenét játszottam. Volt a „trottyos” rock zene, meg a tábortűz zenék, amiket szépen énekelnek az emberek három szólamban. Az egyetlen fontos dolog a zenei világban, hogy ha a sors megadja neked azt, hogy születsz valamire – mert mindenre születni kell – használd ki. Fontos az egyéniség. Somló Tomi egyéniség volt, Cserháti Zsuzsa egyéniség volt és még néhány embert tudnék említeni. Ma már mindenki énekel, de kevés ember van, akinél átjön az a bizonyos egyéniség. Itt van például Rihanna. Felvesz egymillió dollárt és semmit nem tud. Nika itt, Magyarországon leénekli őt a föld alá. Itt vannak ezek a tehetségkutató műsorok. Pontosan látom, hogy ki az, aki tehetséges, de nem lesz belőle semmi, mert itt, ebben a kis országban mit tud kezdeni?
-Mi lehet a siker titka a zenei életben?
-Zenélni, meg énekelni mindenki tud, de menedzselni és ügyeket intézni, az már nehezebb feladat és én soha nem értettem ezekhez a dolgokhoz. Egyébként most is az van, mint hatvan éve. Ha van egy olyan ember, aki bennfentes, akkor azok a dalok szólnak a rádiókban. Ha azok a dalok nem jók, hát nem jók, de a közönség azt hallgatja, és azt fogja szeretni. Ez régen is így volt. Nem a jókat játszották a rádiók. Aki szegény volt és nem tudta meghívni az újságírót, az hátrányban volt. A szegény tehetséges gyerek, aki tudta, hogy jó, amit csinál, arra várt, hogy majd jönnek és keresik. Hát nem jönnek! Nyugaton sem, és itthon sem.
Nagyon szerencsés embernek érzem magam, hiszen olyan zenészekkel dolgozhatok évtizedek óta, akik csodálatos emberek és kiváló zenészek. A sorsnak köszönhető, hogy így összehozott minket. Nagyon szeretünk együtt dolgozni, és ezért szerencsésnek érzem magam.
-Említette az Önt a közelmúltban ért nagy veszteségeket. Hogyan lehet ilyen fájdalmas események után felállni a színpadra, és tovább folytatni a show-t?
-Igazából boldog vagyok, hogy még vagyok. Hetven éves leszek és még nem voltam kórházban. Szerencsés vagyok. Majd mindenki rájön előbb-utóbb, hogy hiába gyűjtögeti a pénzt, és a vagyont és gondolkodik nagy dolgokban. Amikor jön a betegség, akkor rájön az igazságra. Én ezt átéltem anyámmal, apámmal, a feleségem húgával, feleségem édesanyjával, feleségemmel, Somló Tomival és még egy-két zenész haverommal (és sajnos már azt is tudom, hogy kikhez kell még kimenni a temetőbe). Szóval, ha az emberek kórházba kerülnek, akkor rájönnek, hogy mit kellett volna csinálni az életben.
Hogy hogyan lehet folytatni ilyen veszteségek után? Úgy, hogy imádom, amit csinálok. Ezek a dolgok adnak energiát. Folytatni kell, nem szabad otthon ülni, mert akkor baj van. Imádom, amit csinálok, és tudom, hogy jót csinálok.
Charlie legnépszerűbb dalait is hallhatta a pápai közönségCharlie a koncert előtt adott interjút hírportálunknak.
-Ami a balett szakmának veszteség, az a zenei világnak nagy nyereség, ha az Ön pályáját nézzük.
-Öreg balettos barátaim, akikkel annak idején egy évfolyamba jártam, szintén ezt szokták mondani. Az én generációm tagjai rendes emberek, kilenc éves korunk óta barátok vagyunk és összetartunk. A zenélést 18 évesen kezdtük, gitárral, trombitával álltunk színpadra és énekelgettünk. A Generállal például Lengyelországban, az NDK-ban és Nyugat-Berlinben csináltunk sok előadást, három huszonötezres stadiont töltöttünk meg egyetlen nap alatt – és akkor azt hittük, már világsztárok vagyunk. Akkoriban azt mondtam, hogy még olyan harminc éves korunkig elugrabugrálunk a színpadon, de utána mi lesz velünk? Hát, jövőre hetven éves leszek… Ez borzasztó nagy dolog. Két éve meghalt a feleségem, nemrég elment a legkedvesebb barátom, Somló Tomi, és elment Laux Józsi is, akiről tudni kell, hogy Omega és LGT soha nem lett volna, ha ő nincs. Szóval, hetven éves leszek, ami nagy dolog. És nem huszonháromszoros magyar futballválogatott vagyok, hanem háromszáznyolcvanezerszeres magyar válogatott fiú vagyok, aki két-három órákat énekel és elénekeltem legalább ötvenötezer dalt a világ számos pontján. Nem csak a harminchét lemezen, hanem angolul elénekeltem azokat a dalokat, amiket a legnagyobb énekesek énekeltek, és amiket nagyon szerettem, igazi zenei csemegéket.
Charlie az elmúlt évtizedekben igazi zenei csemegéket is elénekelhetett-Külföldi tapasztalatai sok újdonságot hoztak a hazai zenei életbe, hiszen Ön volt az első magyar előadó, aki kongát használt színpadon.
-Ez is igaz, és én voltam az egyedüli, aki igazi zenét játszottam. Volt a „trottyos” rock zene, meg a tábortűz zenék, amiket szépen énekelnek az emberek három szólamban. Az egyetlen fontos dolog a zenei világban, hogy ha a sors megadja neked azt, hogy születsz valamire – mert mindenre születni kell – használd ki. Fontos az egyéniség. Somló Tomi egyéniség volt, Cserháti Zsuzsa egyéniség volt és még néhány embert tudnék említeni. Ma már mindenki énekel, de kevés ember van, akinél átjön az a bizonyos egyéniség. Itt van például Rihanna. Felvesz egymillió dollárt és semmit nem tud. Nika itt, Magyarországon leénekli őt a föld alá. Itt vannak ezek a tehetségkutató műsorok. Pontosan látom, hogy ki az, aki tehetséges, de nem lesz belőle semmi, mert itt, ebben a kis országban mit tud kezdeni?
-Mi lehet a siker titka a zenei életben?
-Zenélni, meg énekelni mindenki tud, de menedzselni és ügyeket intézni, az már nehezebb feladat és én soha nem értettem ezekhez a dolgokhoz. Egyébként most is az van, mint hatvan éve. Ha van egy olyan ember, aki bennfentes, akkor azok a dalok szólnak a rádiókban. Ha azok a dalok nem jók, hát nem jók, de a közönség azt hallgatja, és azt fogja szeretni. Ez régen is így volt. Nem a jókat játszották a rádiók. Aki szegény volt és nem tudta meghívni az újságírót, az hátrányban volt. A szegény tehetséges gyerek, aki tudta, hogy jó, amit csinál, arra várt, hogy majd jönnek és keresik. Hát nem jönnek! Nyugaton sem, és itthon sem.
Nagyon szerencsés embernek érzem magam, hiszen olyan zenészekkel dolgozhatok évtizedek óta, akik csodálatos emberek és kiváló zenészek. A sorsnak köszönhető, hogy így összehozott minket. Nagyon szeretünk együtt dolgozni, és ezért szerencsésnek érzem magam.
-Említette az Önt a közelmúltban ért nagy veszteségeket. Hogyan lehet ilyen fájdalmas események után felállni a színpadra, és tovább folytatni a show-t?
-Igazából boldog vagyok, hogy még vagyok. Hetven éves leszek és még nem voltam kórházban. Szerencsés vagyok. Majd mindenki rájön előbb-utóbb, hogy hiába gyűjtögeti a pénzt, és a vagyont és gondolkodik nagy dolgokban. Amikor jön a betegség, akkor rájön az igazságra. Én ezt átéltem anyámmal, apámmal, a feleségem húgával, feleségem édesanyjával, feleségemmel, Somló Tomival és még egy-két zenész haverommal (és sajnos már azt is tudom, hogy kikhez kell még kimenni a temetőbe). Szóval, ha az emberek kórházba kerülnek, akkor rájönnek, hogy mit kellett volna csinálni az életben.
Hogy hogyan lehet folytatni ilyen veszteségek után? Úgy, hogy imádom, amit csinálok. Ezek a dolgok adnak energiát. Folytatni kell, nem szabad otthon ülni, mert akkor baj van. Imádom, amit csinálok, és tudom, hogy jót csinálok.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!