26 éve gyógyítja a pápai gyerekeket - Beszélgetés dr. Lőrincz Matild orvossal
2016-04-21 21:39:08 | cikk: pgya |
Dr. Lőrincz Matild gyermekorvos volt a vendége tegnap délután a Kiliáni beszélgetések rendezvénysorozatnak, a doktornővel Huszár Hajnal szerkesztőnő társalgott a már jól megszokott helyszínen, a Közgáz első emeleti dísztermében. Lőrincz doktornő a szép számban megjelent érdeklődőknek szülőfalujáról – Lövetéről – szóló képeslapokat osztott ki, az asztalra pedig egy székely népviseletbe öltözött babát helyezett, érzékeltetve a közönséggel, hogy büszkeséggel tölti el származása.
Dr. Lőrincz Matild gyermekkori álma valósult meg azzal, hogy orvosként segítheti a gyermekek gyógyulásátDr. Lőrincz Matild tavaly szeptember elején Pro Publico-díjat kapott „a gyermekbetegségek megelőzésében és gyógyításában végzett elhivatott és lelkiismeretes munkája elismeréseként” –, amelyet dr. Áldozó Tamás polgármester adott át a doktornőnek. Az orvosnő 26 éve gyógyítja töretlen odaadással a beteg gyerekeket a városban, több ezer kis páciense köszönheti szakmai hozzáértésének és emberi segítőkészségének a gyors és könnyű gyógyulást.
Huszár Hajnal a beszélgetés elején a gyermekkoráról kérdezte a doktornőt, hiszen közismert, hogy Székelyföldről érkezett a rendszerváltás időszakában Pápára.
- A Hargita lábánál, Lövéte községben születtem. Lövéte egy szűk völgyben, hegyek között elhelyezkedő szép nagy falu. Úgy is nevezték, hogy az ezer gyermekes falu, ugyanis gyermekkoromban több mint ezer tizennégy év alatti élt a településen. Édesapám bányászember, édesanyám háztartásbeli, két fiútestvérem van, a bátyám két évvel idősebb, az öcsém két évvel fiatalabb, tizennégy éves koromban, késői gyermekként született egy kis húgunk is. Római katolikusok vagyunk, a vallás erősen és szépen élt generációkon keresztül a családunkban. Az első osztályt hétévesen kezdtem hivatalosan. De nem hivatalosan már korábban. Sokgyermekes katolikus család lévén a kicsi gyerekeket elküldték a nagyobbakkal iskolába. A nagyszülők is dolgoztak még a mezőgazdaságban, nem voltak idősek. Lövéte egy szép hegyes vidék, csak a burgonya, a zab, az árpa terem meg, és persze ott volt még a kaszáló és az állattartás, mint fő foglalatosság – emlékezett vissza gyerekkorára dr. Lőrincz Matild.
A doktornő szülőfalujáról, Lövétéről hozott képeslapokat a közönségnekArra a kérdésre, hogy mi indította a gyermekorvosi pályára a doktornő elmesélte, hogy a falusi székely gyerekeknek nem a tanulás volt a fő foglalatosság, előbb a munkát kellett elvégezni, mindenkinek be volt osztva, hogy kinek mi a feladata és úgy mellékesen tanulni is. Tizennégy éves volt, mikor megszületett a kishúga. Az édesanyja harminchét éves volt és már nagyon öregnek érezte magát a gyerekszüléshez, így hát próbált neki segíteni. A kicsi lány hasfájós volt, az édesanyjának nem volt teje, tehéntejjel táplálták, a kicsi leányka ezért sokat sírt. Látta, hogy sír, és nem tudott rajta segíteni. Felvette, babusgatta, tette-vette és akkor határozta el magában, hogy gyerekorvos lesz. – Azért fogok élni, hogy ezeken a síró, kicsi embereken tudjak segíteni. Láttam a szenvedő gyermek szemét – mert a gyermek mindig az emberek szemébe néz –, fájdalmasan sírt és én nem tudtam rajta segíteni, ezért elhatároztam, hogy orvos leszek – emlékezett vissza a doktornő, majd elmesélte a székelyudvarhelyi szigorú kollégiumi éveket, a már-már spártai életmódot, amelyet megkövetelt tőlük a korabeli tanügyi rendszer. Részben örült is neki, hiszen a tanulmányainak élhetett, felkészülhetett az egyetemi felvételire. Abban az időben a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi karra tizenkilencen voltak egy helyre. A tanulás mellett sportolt, kézilabdázott, hétvégente meccseket játszott, olyannyira jól, hogy csapatával 1973-ban még a Spartacust is megverték Budapesten. Majd következett a sikeres felvételi vizsga Marosvásárhelyen, a rezidensi vizsga, közben családalapítás, és újabb szakvizsgák, Lőrincz doktornő elmondása szerint megszámlálhatatlan sok vizsgán esett át az élete során.
Dr. Lőrincz Matild hitvallása, hogy a gyerekek mindig a mintát követik, ezért nem mindegy, hogy a szülő milyen példát mutatFérjével, dr. Lőrincz Dániellel az egyetemen ismerkedett meg, az állami szintű román nacionalista politikának köszönhetően több évig külön éltek, mert a férjét több száz kilométerre helyezték ki, ritkán lehetett együtt a család, pedig akkor már két fiúk volt. Éppen ezek a megpróbáltatások, illetve a gyermekei jövőjéért vállalták a Magyarországra való áttelepedést. Lakhelyként Pápát már a térképet nézegetve kiválasztották, számukra fontos volt, hogy a hegyek, a Bakony és a Balaton-felvidék közelsége emlékeztessék a szülőföldjükre, amelyet a diktatúra egyre vészterhesebb elnyomása miatt hagytak el. Viszont sok sorstársukhoz hasonlóan nem kívántak tovább menni – Svédországba, Németországba –, magyaroknak akartak megmaradni, ezért soha nem állt szándékukban idegen országba letelepedni, annak ellenére, hogy csábították őket. A gyermekek is jól tanultak, egyik fia orvos Székesfehérváron, a másik fia külkereskedelmi attasé Tajvanon.
Pápát nagyon megszerették és a mai napig hálásak a befogadásért, az itt született mély barátságokért. Szabadidejében jelenleg kertészkedik és legnagyobb örömére unokázhat - két kisunokája van -, ahogy fogalmazott: végre teljes családi életet élhet. Dr. Lőrincz Matild nyugdíjba vonulása ellenére mai napig aktív életmódot folytat, bölcsődében felvigyázza a kicsinyek egészségét, a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében előadásokat tart fiatal anyukáknak, a Mária Rádióban Gyermekegészség percek címmel iskolai beilleszkedési zavarokról, kövérségről, testvér féltékenységről és hasonló témákban műsora van.
Dr. Lőrincz Matild gyermekkori álma valósult meg azzal, hogy orvosként segítheti a gyermekek gyógyulásátDr. Lőrincz Matild tavaly szeptember elején Pro Publico-díjat kapott „a gyermekbetegségek megelőzésében és gyógyításában végzett elhivatott és lelkiismeretes munkája elismeréseként” –, amelyet dr. Áldozó Tamás polgármester adott át a doktornőnek. Az orvosnő 26 éve gyógyítja töretlen odaadással a beteg gyerekeket a városban, több ezer kis páciense köszönheti szakmai hozzáértésének és emberi segítőkészségének a gyors és könnyű gyógyulást.Huszár Hajnal a beszélgetés elején a gyermekkoráról kérdezte a doktornőt, hiszen közismert, hogy Székelyföldről érkezett a rendszerváltás időszakában Pápára.
- A Hargita lábánál, Lövéte községben születtem. Lövéte egy szűk völgyben, hegyek között elhelyezkedő szép nagy falu. Úgy is nevezték, hogy az ezer gyermekes falu, ugyanis gyermekkoromban több mint ezer tizennégy év alatti élt a településen. Édesapám bányászember, édesanyám háztartásbeli, két fiútestvérem van, a bátyám két évvel idősebb, az öcsém két évvel fiatalabb, tizennégy éves koromban, késői gyermekként született egy kis húgunk is. Római katolikusok vagyunk, a vallás erősen és szépen élt generációkon keresztül a családunkban. Az első osztályt hétévesen kezdtem hivatalosan. De nem hivatalosan már korábban. Sokgyermekes katolikus család lévén a kicsi gyerekeket elküldték a nagyobbakkal iskolába. A nagyszülők is dolgoztak még a mezőgazdaságban, nem voltak idősek. Lövéte egy szép hegyes vidék, csak a burgonya, a zab, az árpa terem meg, és persze ott volt még a kaszáló és az állattartás, mint fő foglalatosság – emlékezett vissza gyerekkorára dr. Lőrincz Matild.
A doktornő szülőfalujáról, Lövétéről hozott képeslapokat a közönségnekArra a kérdésre, hogy mi indította a gyermekorvosi pályára a doktornő elmesélte, hogy a falusi székely gyerekeknek nem a tanulás volt a fő foglalatosság, előbb a munkát kellett elvégezni, mindenkinek be volt osztva, hogy kinek mi a feladata és úgy mellékesen tanulni is. Tizennégy éves volt, mikor megszületett a kishúga. Az édesanyja harminchét éves volt és már nagyon öregnek érezte magát a gyerekszüléshez, így hát próbált neki segíteni. A kicsi lány hasfájós volt, az édesanyjának nem volt teje, tehéntejjel táplálták, a kicsi leányka ezért sokat sírt. Látta, hogy sír, és nem tudott rajta segíteni. Felvette, babusgatta, tette-vette és akkor határozta el magában, hogy gyerekorvos lesz. – Azért fogok élni, hogy ezeken a síró, kicsi embereken tudjak segíteni. Láttam a szenvedő gyermek szemét – mert a gyermek mindig az emberek szemébe néz –, fájdalmasan sírt és én nem tudtam rajta segíteni, ezért elhatároztam, hogy orvos leszek – emlékezett vissza a doktornő, majd elmesélte a székelyudvarhelyi szigorú kollégiumi éveket, a már-már spártai életmódot, amelyet megkövetelt tőlük a korabeli tanügyi rendszer. Részben örült is neki, hiszen a tanulmányainak élhetett, felkészülhetett az egyetemi felvételire. Abban az időben a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi karra tizenkilencen voltak egy helyre. A tanulás mellett sportolt, kézilabdázott, hétvégente meccseket játszott, olyannyira jól, hogy csapatával 1973-ban még a Spartacust is megverték Budapesten. Majd következett a sikeres felvételi vizsga Marosvásárhelyen, a rezidensi vizsga, közben családalapítás, és újabb szakvizsgák, Lőrincz doktornő elmondása szerint megszámlálhatatlan sok vizsgán esett át az élete során.Dr. Lőrincz Matild hitvallása, hogy a gyerekek mindig a mintát követik, ezért nem mindegy, hogy a szülő milyen példát mutatFérjével, dr. Lőrincz Dániellel az egyetemen ismerkedett meg, az állami szintű román nacionalista politikának köszönhetően több évig külön éltek, mert a férjét több száz kilométerre helyezték ki, ritkán lehetett együtt a család, pedig akkor már két fiúk volt. Éppen ezek a megpróbáltatások, illetve a gyermekei jövőjéért vállalták a Magyarországra való áttelepedést. Lakhelyként Pápát már a térképet nézegetve kiválasztották, számukra fontos volt, hogy a hegyek, a Bakony és a Balaton-felvidék közelsége emlékeztessék a szülőföldjükre, amelyet a diktatúra egyre vészterhesebb elnyomása miatt hagytak el. Viszont sok sorstársukhoz hasonlóan nem kívántak tovább menni – Svédországba, Németországba –, magyaroknak akartak megmaradni, ezért soha nem állt szándékukban idegen országba letelepedni, annak ellenére, hogy csábították őket. A gyermekek is jól tanultak, egyik fia orvos Székesfehérváron, a másik fia külkereskedelmi attasé Tajvanon. Pápát nagyon megszerették és a mai napig hálásak a befogadásért, az itt született mély barátságokért. Szabadidejében jelenleg kertészkedik és legnagyobb örömére unokázhat - két kisunokája van -, ahogy fogalmazott: végre teljes családi életet élhet. Dr. Lőrincz Matild nyugdíjba vonulása ellenére mai napig aktív életmódot folytat, bölcsődében felvigyázza a kicsinyek egészségét, a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében előadásokat tart fiatal anyukáknak, a Mária Rádióban Gyermekegészség percek címmel iskolai beilleszkedési zavarokról, kövérségről, testvér féltékenységről és hasonló témákban műsora van.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!