Beszámoló a 22. Kőrösi Csoma Sándor Kárpát-medencei földrajzversenyről
2016-04-18 07:50:05 | cikk: Takács Petra
10.A |
A szekszárdi Garay János Gimnázium a 2015-2016-os évben is meghirdette – immár 22. alkalommal- a határokon átnyúló tanulmányi versenyét, amelyen tavaly 8. helyezést értem el. Az idei megmérettetésen a kiírás szerint a téma a három balti állam: Észtország, Lettország és Litvánia volt. Ugyan földrajzversenyként hirdették, de a feladatok az ország legfontosabb természetföldrajzi összefüggéseire, kultúrtörténeti értékeire, társadalomföldrajzára, turizmusára, illetve az országgal kapcsolatos általános műveltségre koncentráltak.
Amikor tanárnőm , Kriszti néni idén ismét benevezett a versenyre, először kissé megrettentem, mert azt gondoltam, hogy ezekről az államokról a köztudatban nagyon kevés információ van. A decemberi iskolai fordulót többhónapos felkészülés előzte meg, mely során főleg az internet és útikönyvek segítségével kigyűjtögettem a legfőbb adatokat, érdekességeket, elmélyedtem a térség földrajzában, de még gasztronómiájában is. Az elődöntőt sikerrel vettem, és kilencedikként jutottam tovább a 25 legjobb tanuló közé. A továbbjutás után egy hónap állt rendelkezésre, hogy a már kigyűjtött információkat az eszembe véssem, és kidolgozzak nyolc virtuális túravezetést a három ország megadott területein. Még soha nem jártam ezen országokban, de most már vágyom rá!
A március eleji verseny napján a Szekszárdra vezető úton zakatoltak bennem a városok nevei, a fogalmak. Nagyon izgultam, szerettem volna a tavalyi helyezésemen javítani. Délelőtt a középdöntőben szellemi totó, képfelismerés, rapid feladatok, fogalom meghatározások voltak. 11 óra körül összesítették a pontokat, és nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy ötödikként jutottam a legjobb 8 közé. Ugyanakkor újabb szorongás fogott el, hogy azt a túravezetést húzzam majd, ami a legközelebb állt a szívemhez. Délután a döntőben a gyorsasági feladatok,a tip-mix, a képfelismerés után jött a számomra legnehezebb feladat, a túravezetés. Sajnos előttem kihúzták azt a témát, amit szerettem volna. Remegő hangon kezdtem el az általam nem annyira kedvelt témát, mikrofonnal a kezemben, közönség előtt. Na ez aztán a kihívás!
Ezt követően még topográfiai és képfelismerős feladatok voltak. Az utolsóig az első-második helyen voltam, majd aki a 4. volt, az a legvégén 1 ponttal megelőzött. Nagyon elkeseredtem, hiszen egy ponttal lecsúszni a dobogóról nem épp felemelő érzés! Negyedik lettem. Az eredményhirdetésre már elfogadtam, és a hazafelé vezető úton már jókedvűen bontogattam a jutalomként kapott csomagom, amelyben pár értékes ajándék is volt. Ezekért is érdemes küzdeni, de jövőre megpróbálom az első helyezettnek járó külföldi utazást is megszerezni!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani felkészítő tanáromnak, Somogyiné Kalmár Krisztinának és édesanyámnak a sok segítségért és támogatásért!
Amikor tanárnőm , Kriszti néni idén ismét benevezett a versenyre, először kissé megrettentem, mert azt gondoltam, hogy ezekről az államokról a köztudatban nagyon kevés információ van. A decemberi iskolai fordulót többhónapos felkészülés előzte meg, mely során főleg az internet és útikönyvek segítségével kigyűjtögettem a legfőbb adatokat, érdekességeket, elmélyedtem a térség földrajzában, de még gasztronómiájában is. Az elődöntőt sikerrel vettem, és kilencedikként jutottam tovább a 25 legjobb tanuló közé. A továbbjutás után egy hónap állt rendelkezésre, hogy a már kigyűjtött információkat az eszembe véssem, és kidolgozzak nyolc virtuális túravezetést a három ország megadott területein. Még soha nem jártam ezen országokban, de most már vágyom rá!
A március eleji verseny napján a Szekszárdra vezető úton zakatoltak bennem a városok nevei, a fogalmak. Nagyon izgultam, szerettem volna a tavalyi helyezésemen javítani. Délelőtt a középdöntőben szellemi totó, képfelismerés, rapid feladatok, fogalom meghatározások voltak. 11 óra körül összesítették a pontokat, és nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy ötödikként jutottam a legjobb 8 közé. Ugyanakkor újabb szorongás fogott el, hogy azt a túravezetést húzzam majd, ami a legközelebb állt a szívemhez. Délután a döntőben a gyorsasági feladatok,a tip-mix, a képfelismerés után jött a számomra legnehezebb feladat, a túravezetés. Sajnos előttem kihúzták azt a témát, amit szerettem volna. Remegő hangon kezdtem el az általam nem annyira kedvelt témát, mikrofonnal a kezemben, közönség előtt. Na ez aztán a kihívás!
Ezt követően még topográfiai és képfelismerős feladatok voltak. Az utolsóig az első-második helyen voltam, majd aki a 4. volt, az a legvégén 1 ponttal megelőzött. Nagyon elkeseredtem, hiszen egy ponttal lecsúszni a dobogóról nem épp felemelő érzés! Negyedik lettem. Az eredményhirdetésre már elfogadtam, és a hazafelé vezető úton már jókedvűen bontogattam a jutalomként kapott csomagom, amelyben pár értékes ajándék is volt. Ezekért is érdemes küzdeni, de jövőre megpróbálom az első helyezettnek járó külföldi utazást is megszerezni!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani felkészítő tanáromnak, Somogyiné Kalmár Krisztinának és édesanyámnak a sok segítségért és támogatásért!
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!