Olasz-magyar történet

2016-04-14 22:10:59 | cikk: ha |

Milánó, '90-es évek. Az ötvenéves Annamaria Habermann szülei hagyatékában iratokra bukkan, melyekből megtudja, hogy az apjának Baján volt egy másik családja is, volt egy testvére, és az is kiderül, hogy az apja katolizált zsidó. Leveleket is talál: kiderül, hogy a kisfiút, Tamást az apja magához akarta venni Olaszországban, de ennek mindig volt valami akadálya. Aztán jött 1944 - és a fiút elvitték. Az asszony Magyarországra utazik, hogy megkeresse gyökereit. Ez a Holtak országa című magyar dokumentumfilm rövid tartalma, és ez volt a kiindulásai alapja dr. Előd Nóra drámapedagógus foglalkozásának is, melyet a Weöres Sándor Általános Iskola hetedikeseinek tartott.

Dr. Előd Nórát régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy miként lehetne egy drámapedagógiai foglalkozás keretében együtt gondolkodni a diákokkal a holokausztról úgy, hogy ne legyen túl "csapból is ez folyik", ne legyen szenvedéstörténet, de egy valós alapból kiindulva lehessen fontos kérdéseket felvetni. Amikor látta az igaz történetet feldolgozó filmet, és személyesen is megismerkedett Annamariával, rögtön tudta, hogy megtalálta az identitásvállalással foglalkozó drámaóra vázát.

Dr. Előd Nóra kíváncsi volt a diákok véleményére

A több órás foglalkozás négy részből állt. A diákok először megismerkedtek Máriával, néhány fénykép és információ alapján "megteremtették" a főszereplőt, aztán fény derült a titokra, miszerint Mária édesapja zsidó volt. A történet már ezen a ponton is vet fel kérdéseket, például, hogy miért nem mondta ezt el az apa, s hogy Mária felvállalja-e ezt a családi vonulatot. Az eltűnt testvér az a szál, ami miatt Mária úgy dönt: Magyarországra utazik. Ennek kapcsán is volt egy érdekes játék, a diákoknak kellett érvelni, hogy miért utazzon, vagy miért ne. A szerepbe lépett tanulók az utazás mellett döntöttek. Farkas Johanna elmondta, hogy neki ez volt a foglalkozás egyik legérdekesebb része, ő azt mondta, hogy menjen Mária, hisz csak így kaphat választ kérdéseire.

A Magyarországra érkezés után azt is vizsgálták a játszók, hogy az egykori szemtanúk, ismerősök, barátok miként emlékeznek vissza Tamás eltűnésére, tettek-e valamit azért a faluban, hogy megmentsék a zsidókat, ha igen, akkor mit, ha nem, akkor vajon miért nem. Az órán olyan kérdések is előkerültek, mint például, hogy lehet-e, kell-e felejteni és megbocsátani. A foglalkozás lezárásaként a diákok leírhatták a véleményüket a témáról, az óráról.

Dr. Előd Nóra a magyar drámapedagógia egyik emblematikus alakja, ott volt a kezdeteknél, számos szakmai kiadvány fűződik a nevéhez, drámatanárok generációit tanította. Tegyi Tiborhoz régi barátság fűzte, mint mondta, a szakma az egyik legjobb tanárát, a gyerekszínjátszás úttörőjét veszítette el halálával. Amikor Horváthné Árvai Mária meghívta Pápára, örömmel jött, s mikor megtudta, hogy a diákok Mari és Tibi tanítványai voltak, akkor minden kételye eloszlott. Ugyanis ezt a foglalkozást soha nem tartotta 14 évesnél fiatalabb korosztálynak, de a weöreses hetedikesek meggyőzték: a diákok nagyon éretten gondolkodtak, kérdéseket tettek fel, volt véleményük, nyitott, okos és érzékeny fiatalokat ismert meg Pápán, mondta dr. Előd Nóra, aki az Elfeledett szomszédaink című kiállítás megnyitóján járt legutóbb városunkban.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!