Pápa 1919-ben - Nagy Szabolcs előadása a levéltárban
2016-01-31 20:09:12 | cikk: pgya |
Pápa 1919-ben címmel tartott előadást Nagy Szabolcs történész, levéltáros péntek délután a pápai levéltár udvari nagytermében. Az előadás hallgatóságát Petrik Iván, pápai levéltáros, mint házigazda köszöntötte, röviden bemutatta Nagy Szabolcsot, akinek fő kutatási területe az első világháborút követő zűrzavaros, vérzivataros időszak. 
A megjelenteket Schrei Balázs, a pápai KÉSZ elnöke köszöntötteArra a kérdésre, hogy miért is különleges évszám 1919 a történelemben, Nagy Szabolcs elmondta, hogy ugyan bő szakirodalom áll rendelkezésre, mivel a második világháborút követően a kommunista diktatúra hősi előzményének tekintett a Tanácsköztársaságra, az országos és helyi történeseinek feldolgozása fontos szerepet játszott a rendszer identitásának megfogalmazásában. A kiadványok döntő többsége ideológiai alapon közelít a témához. A rendszerváltást követően a Tanácsköztársaság időszakát, szereplőit kevesen kutatták, aminek köszönhetően az érdeklődőknek a forrásokhoz kell fordulniuk mai nap is, hogy választ kapjanak a kérdéseikre. A források pedig elsősorban a levéltárakban lelhetők fel, igaz, jó részét a történelem vihara megsemmisítette.
Nagy Szabolcs részletesen, közérthetően ismertette a közönségnek az 1919-es év pápai eseményeitNagy Szabolcs előadását a korabeli Pápa társadalmi, gazdasági helyzetének bemutatásával kezdte. Pápa városának 1919-ben 20 ezer lakosa volt. A korabeli plébániai feljegyzés szerint, a Historia domusban a következő olvasható a pápaiak párthovatartozásáról: „se hús, se hal”, azaz hűvösen tartózkodó, színt nem valló vagy közönyös emberek. Egyébként a polgárság vallásilag katolikus túlsúlyt képviselt, jelentős református és zsidó kisebbséggel. A munkásmozgalom korán megjelent és erős volt. Az előadó szerint egy olyan magyarországi átlagot képviselt, amely alkalmassá tette arra, hogy tudományos következtetéseket lehessen levonni. Pápa nem volt sem túl iparosított, mint abban az időben Diósgyőr, és a mezőgazdaság sem volt olyan erős, mint az alföldi mezővárosokban. Politikailag két fő tábor volt: a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták, akik a város két lapjában, a Pápa és vidékében és a Munkás Újságban folytattak ideológiai polémiákat. Több konfliktus azonban a tettlegességig fajult, ilyenek voltak a „Talpasok” harcai, a textiles sztrájk, illetve a „Fekete március” eseményei. Veszprém megyében több helyen úgynevezett „asszonylázadás” tört ki – Pápán is sok asszony dolgozott a gyárakban –, Várpalotán halálos áldozata is volt. A Tanácsköztársaság rendszere káderhiánnyal küzdött, ezért Pápára is Pestről küldtek le teljhatalmú politikai megbízottat, Piroth Györgyöt. 
A szakmai előadást diavetítés tette színessé, érthetővéA vörös terror áldozatainak számát hatszázra tehetjük, ebből tizenegyen voltak a városhoz köthetők. Hárman a „megnyújtott 133” nap teltével estek áldozatul, ugyanis Pápán nem augusztus 1-ig tartott a Tanácsköztársaság rémuralma. Augusztus 2-án tört ki a Felsővárosiak lázadása, amelyben Tóth József vesztette életét. Augusztus 3-án Homokbödögén Csizmadia Sándor, míg egy nappal később Lovászpatonán Nagy Jenő plébánost lőtték le a vörös terror emberei.Nagy Szabolcs előadásából megtudtuk, hogy az úgynevezett devecseri áldozatok emlékműve azért kapott helyet Pápán a múlt század derekán, merthogy a 23 áldozat többsége pápai volt, akik tevőlegesen részt vettek a devecseri vörösterror kivitelezésében. A 23 áldozatról annyit tudni, hogy azóta sem halotti anyakönyvezték őket, olyan mintha ma is élnének… Nagy Szabolcs furcsának találta ezt, hiszen a kommunista diktatúra egyik szimbolikus hősei voltak. Sőt, a kommunista utódok még az exhumálásukkal sem foglalkozott, viszont grandiózus emlékműveket állított számukra.
Nagy Szabolcs Pápa 1919-ben című monográfiája a közeljövőben lát napvilágot.
A megjelenteket Schrei Balázs, a pápai KÉSZ elnöke köszöntötteArra a kérdésre, hogy miért is különleges évszám 1919 a történelemben, Nagy Szabolcs elmondta, hogy ugyan bő szakirodalom áll rendelkezésre, mivel a második világháborút követően a kommunista diktatúra hősi előzményének tekintett a Tanácsköztársaságra, az országos és helyi történeseinek feldolgozása fontos szerepet játszott a rendszer identitásának megfogalmazásában. A kiadványok döntő többsége ideológiai alapon közelít a témához. A rendszerváltást követően a Tanácsköztársaság időszakát, szereplőit kevesen kutatták, aminek köszönhetően az érdeklődőknek a forrásokhoz kell fordulniuk mai nap is, hogy választ kapjanak a kérdéseikre. A források pedig elsősorban a levéltárakban lelhetők fel, igaz, jó részét a történelem vihara megsemmisítette.Nagy Szabolcs részletesen, közérthetően ismertette a közönségnek az 1919-es év pápai eseményeitNagy Szabolcs előadását a korabeli Pápa társadalmi, gazdasági helyzetének bemutatásával kezdte. Pápa városának 1919-ben 20 ezer lakosa volt. A korabeli plébániai feljegyzés szerint, a Historia domusban a következő olvasható a pápaiak párthovatartozásáról: „se hús, se hal”, azaz hűvösen tartózkodó, színt nem valló vagy közönyös emberek. Egyébként a polgárság vallásilag katolikus túlsúlyt képviselt, jelentős református és zsidó kisebbséggel. A munkásmozgalom korán megjelent és erős volt. Az előadó szerint egy olyan magyarországi átlagot képviselt, amely alkalmassá tette arra, hogy tudományos következtetéseket lehessen levonni. Pápa nem volt sem túl iparosított, mint abban az időben Diósgyőr, és a mezőgazdaság sem volt olyan erős, mint az alföldi mezővárosokban. Politikailag két fő tábor volt: a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták, akik a város két lapjában, a Pápa és vidékében és a Munkás Újságban folytattak ideológiai polémiákat. Több konfliktus azonban a tettlegességig fajult, ilyenek voltak a „Talpasok” harcai, a textiles sztrájk, illetve a „Fekete március” eseményei. Veszprém megyében több helyen úgynevezett „asszonylázadás” tört ki – Pápán is sok asszony dolgozott a gyárakban –, Várpalotán halálos áldozata is volt. A Tanácsköztársaság rendszere káderhiánnyal küzdött, ezért Pápára is Pestről küldtek le teljhatalmú politikai megbízottat, Piroth Györgyöt. A szakmai előadást diavetítés tette színessé, érthetővéA vörös terror áldozatainak számát hatszázra tehetjük, ebből tizenegyen voltak a városhoz köthetők. Hárman a „megnyújtott 133” nap teltével estek áldozatul, ugyanis Pápán nem augusztus 1-ig tartott a Tanácsköztársaság rémuralma. Augusztus 2-án tört ki a Felsővárosiak lázadása, amelyben Tóth József vesztette életét. Augusztus 3-án Homokbödögén Csizmadia Sándor, míg egy nappal később Lovászpatonán Nagy Jenő plébánost lőtték le a vörös terror emberei.Nagy Szabolcs előadásából megtudtuk, hogy az úgynevezett devecseri áldozatok emlékműve azért kapott helyet Pápán a múlt század derekán, merthogy a 23 áldozat többsége pápai volt, akik tevőlegesen részt vettek a devecseri vörösterror kivitelezésében. A 23 áldozatról annyit tudni, hogy azóta sem halotti anyakönyvezték őket, olyan mintha ma is élnének… Nagy Szabolcs furcsának találta ezt, hiszen a kommunista diktatúra egyik szimbolikus hősei voltak. Sőt, a kommunista utódok még az exhumálásukkal sem foglalkozott, viszont grandiózus emlékműveket állított számukra.Nagy Szabolcs Pápa 1919-ben című monográfiája a közeljövőben lát napvilágot.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!