A tökön lőtt molnár


2010-03-29 00:43:45  | cikk:  | 


Csak hallottam, de biztos olyan volt, anyám is mondta, mások is; én már csak úgy láttam, hogy a Nátus mögött a napköziben berúgtuk a labdát a leszakadt födémen és amikor utána mentünk, ott úszott a mocsokban; mintha oszlott volna egy tetem, előtte büszke izom meg mozdulat, aztán undor, bűz, bűz, amit nem nyomott el az uzsonnás kosár illata, s hazavittem magammal, s este próbáltam hozzásimítani ahhoz, amit tudtam. A Tapolcáról. A folyóról, amit még ma sem láttam, de hallok róla, a vízről, aminek helyét néztem csak hazafelé, amikor megálltunk a hídon s figyelmeztünk a gazba, a gazban bugyogó fertőre, én még fürödtem benne, mondta apám, s ez a mondat nemzedékeket választ el ma is, vannak előtte született pápaiak, meg aztán jöttek.
A bátyám előtte jött. Vitte a szőnyeget kifeszíteni a sodrásba, aztán biztos nézte sokszor a vizet, amint az hajtotta tova a malmok árnyékát, meg délutánonként a Tókertbe szögeződő belvárosi házak árnyékát, sok kéményt, ahogy azok magukba cipzározták az időt; kémény, víz, árnyék meg egy pápai, bárki, aki magába csomagolta mindezt; s elállt a pillanat, mint a birsalmasajt a spejz polcain fodros papírminta és megkímélt pókháló között.
Szóval volt a molnár, a molnár, aki úgy könnyített magán nap nap után, hogy a felduzzasztott víz pörgette az eredményt, mint mosógép a ruhát; gyengéje csak az volt, hogy naponta tette, tehát kiszámítható volt. Elbújtak hát a másik oldalon, s amíg utazott az árnyék Nyugatra, érkezett a molnár; a naponta ismételt mozdulat rutinjával tolta le a nadrágját, hogy aztán a szokott módon illesse a vizet, amitől utána távol marad tókerti, hogy fürödjön vagy szőnyeget mosson. Kiszámítható volt, hát csuzlival várták, s amint letolta nadrágját, s előmutatta feketélő herezacskóját, a szemközti csalitosból úgy meglőtték, hogy a csattanásra egy pillanatra a Csókánál is felkapták fejük a lovak a zabos tarisznyából.
A molnár ordított, s azzal a lendülettel eltűnt a malomban, háromszintes magas épületben, csak lépéseinek zuhogása hallott egyre feljebb, míg nem kivágódott a padlásablak a kék éghez közel, s onnan kémlelt ki távolba látón az öreg szaros, de aztán tisztelte a zúgót, meg a duzzasztott vizet, amíg csak a komcsik hagyták, hogy megtehesse ezt.

Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!