Gangler László: Békében jó lenni katonának
2015-12-16 21:53:18 | cikk: pgya |
Gangler László ezredes, az MH Pápa Bázisrepülőtér parancsnoka volt az idei esztendő utolsó Kiliáni beszélgetések című rendezvény meghívott vendége. Huszár Hajnal szerkesztőnő kérdéseire az ezredes szívélyesen válaszolt, a beszélgetésből kiderült, hogy a szigorú parancsnok egy érző szívű apát, családfőt rejteget. A hallgatóságnak sikerült ismét közelebbről megismernie egy olyan embert a városból, aki nem egy mindennapi hivatásra kötelezte el magát.Gangler László elmondta, hogy katonacsaládból származik, édesapja, nagyapja is katona volt. Ifjúként, mikor a pályaválasztás szóba került, nem is gondolta, hogy katonai pályára lép, mindig is a technika és a közlekedés érdekelte. Érdeklődési köre előbb a kerékpár, majd a kismotor, az autók, majd végül a repülőgépek felé irányult. A repülőmodellezéstől pedig már nem estek távol a vadászgépek.- Elég hosszú idő telt el azóta, hogy 1988-ban a katonai pályát választottam, sok területen dolgoztam, repülésirányítóként kezdtem itt, Pápán. Majd tizenegy év teltével két évet Pesten voltam a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen – ma Közszolgálati Egyetem –, 2001-ben jöttem vissza Pápára, parancsnokhelyettes lettem, majd 2012-ben neveztek ki parancsnoknak – vázolta fel karrierjét Gangler László, amelyet ő csak egy normális életútként jellemzett.A parancsnok elmondta, hogy a katonaság nem nyolc órás műszak, hanem 24 órás szolgálat, hiszen a Bázisrepülőtér feladatába beletartozik többek között a bajba került polgári és katonai gépek kisegítése, a jól felszerelt tűzoltóegységük többször segít a városhoz közeli nagyobb tűzesetek helyszínén, de a vörösiszap-katasztrófához elsőként vonultak fel. 
Gangler László a pápai repülőtérnek szép jövőt jósolt, 2022-ig folynak majd a fejlesztésekArra a kérdésre, hogy katonaként nem fél-e attól, hogy akár az életét is kockára téve feláldozhatja magát, Gangler László elmondta, hogy a katonai kiképzés olyan, hogy az automatizmusokra épül. Drámai helyzetben a katona nem gondolkodik, hanem elsősorban cselekszik, és a vészhelyzet elmúltával éli újra a történéseket. Egyszerűen nincs idő kockázatelemzésre, különben az az életébe kerülhet. De, ahogy fogalmazott, békében jó lenni katonának, vagyis a jelen helyzetre a kiképzés és a békefenntartói feladatok a jellemzőek. Külföldi misszióban viszont volt szerencséje megtapasztalni a vészhelyzetet is, afganisztáni missziója során, amely egy fél évig tartott. Afganisztán után pedig egy olasz NATO-bázison teljesített szolgálatot, négy és fél évig, ahol először a nyelvi nehézségekkel küzdött meg családjával együtt, viszont ott légtérgazdálkodással foglalkozott, sokat tanult, tapasztalt. - Afganisztán nem egy kényelmes és nem biztonságos ország ma sem. A feleségem nem is örült neki. Az ázsiai országban egy magyar kontingens parancsnokhelyettese voltam. Feladatunk kórházak, iskolák, varrodák, utak, hidak építése, biztosítása volt, egy körülbelül Dunántúl nagyságú területen. A helyieknek az építkezésekkel munkát adtak, a közbiztonságot felügyelték a helyi erőkkel közreműködve. Afganisztánban töltötte 2007 karácsonyát, amely egy szomorú eseményhez is kapcsolódott:
A közönség érdeklődéssel hallgatta az ezredes élettörténetét- Egy szörnyű öngyilkos merénylet történt a táborhoz közel, amelyben a nyolcvan áldozat között több mint negyven gyermek is meghalt. A kontingens úgy döntött, hogy karácsonyra jótékonykodni fog, meghívtuk a merényletben megsérült gyermekeket a táborba, előzőleg pénzt és különböző ruházati és játékadományokat gyűjtöttünk. A játékokat a helyi piacon szereztük be, sok szép kézműves terméket, bőrből, fémből, kőből. Több mint hatvan gyermek jött el, nem számítottunk rá, hogy ilyen sokan eljönnek, megebédeltek nálunk, majd kifelé menet megkértük őket, hogy válasszon magának mindenki magának egy ajándékot. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik nyolc év körüli gyermek egy két számmal nagyobb kabát és egy kősakk között próbál dönteni, hol ezért kapott, majd letette, hol a másikért. A tolmácsot megkértem, hogy kérdezze meg tőle, miért ez a bizonytalanság. Kiderült, hogy nagyon szeretné magának kőből faragott sakkot, de van egy két évvel idősebb bátyja, akinek szüksége lenne a kabátra és ő inkább a kabátot vinné el magával... Természetesen mindkét ajándékot megkapta – mesélte el a megható történetet az ezredes.
Ezzel a történettel ért véget a beszélgetés, a parancsnok áldott, békés ünnepeket kívánva köszönte meg a közönségnek a részvételt.
Gangler László a pápai repülőtérnek szép jövőt jósolt, 2022-ig folynak majd a fejlesztésekArra a kérdésre, hogy katonaként nem fél-e attól, hogy akár az életét is kockára téve feláldozhatja magát, Gangler László elmondta, hogy a katonai kiképzés olyan, hogy az automatizmusokra épül. Drámai helyzetben a katona nem gondolkodik, hanem elsősorban cselekszik, és a vészhelyzet elmúltával éli újra a történéseket. Egyszerűen nincs idő kockázatelemzésre, különben az az életébe kerülhet. De, ahogy fogalmazott, békében jó lenni katonának, vagyis a jelen helyzetre a kiképzés és a békefenntartói feladatok a jellemzőek. Külföldi misszióban viszont volt szerencséje megtapasztalni a vészhelyzetet is, afganisztáni missziója során, amely egy fél évig tartott. Afganisztán után pedig egy olasz NATO-bázison teljesített szolgálatot, négy és fél évig, ahol először a nyelvi nehézségekkel küzdött meg családjával együtt, viszont ott légtérgazdálkodással foglalkozott, sokat tanult, tapasztalt. - Afganisztán nem egy kényelmes és nem biztonságos ország ma sem. A feleségem nem is örült neki. Az ázsiai országban egy magyar kontingens parancsnokhelyettese voltam. Feladatunk kórházak, iskolák, varrodák, utak, hidak építése, biztosítása volt, egy körülbelül Dunántúl nagyságú területen. A helyieknek az építkezésekkel munkát adtak, a közbiztonságot felügyelték a helyi erőkkel közreműködve. Afganisztánban töltötte 2007 karácsonyát, amely egy szomorú eseményhez is kapcsolódott:
A közönség érdeklődéssel hallgatta az ezredes élettörténetét- Egy szörnyű öngyilkos merénylet történt a táborhoz közel, amelyben a nyolcvan áldozat között több mint negyven gyermek is meghalt. A kontingens úgy döntött, hogy karácsonyra jótékonykodni fog, meghívtuk a merényletben megsérült gyermekeket a táborba, előzőleg pénzt és különböző ruházati és játékadományokat gyűjtöttünk. A játékokat a helyi piacon szereztük be, sok szép kézműves terméket, bőrből, fémből, kőből. Több mint hatvan gyermek jött el, nem számítottunk rá, hogy ilyen sokan eljönnek, megebédeltek nálunk, majd kifelé menet megkértük őket, hogy válasszon magának mindenki magának egy ajándékot. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik nyolc év körüli gyermek egy két számmal nagyobb kabát és egy kősakk között próbál dönteni, hol ezért kapott, majd letette, hol a másikért. A tolmácsot megkértem, hogy kérdezze meg tőle, miért ez a bizonytalanság. Kiderült, hogy nagyon szeretné magának kőből faragott sakkot, de van egy két évvel idősebb bátyja, akinek szüksége lenne a kabátra és ő inkább a kabátot vinné el magával... Természetesen mindkét ajándékot megkapta – mesélte el a megható történetet az ezredes.Ezzel a történettel ért véget a beszélgetés, a parancsnok áldott, békés ünnepeket kívánva köszönte meg a közönségnek a részvételt.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!