"...aki egyszer pápai diák volt, örökké az marad..." - Lőrincze Lajosra emlékeztek
2015-11-26 22:50:52 | cikk: ha |
100 éve, 1915-ben született Lőrincze Lajos. Szülőfalujában, Szentgálon végezte el az elemi iskolát, majd a Pápai Református Kollégiumban érettségizett, ahova aztán 1943-45 között visszatért tanítani is. Az emberközpontú nyelvművelést tartotta fontosnak az uniformizáló szabályozás helyett, ezért dolgozott évtizedeken át, a nyelvjáráskutatóból nyelvművelő lett, egy ország számára " Lőrincze tanár úr". 
A művészeti tagozat növendékeinek Lőrincze-portréiA centenárium kapcsán a pápai alma mater kiállítással tiszteleg Lőrincze Lajos emléke előtt, mely téli szünetig tekinthető meg a díszteremben. A tárlatot Veress Zsuzsanna, a gimnázium magyartanára nyitotta meg, aki biztatta a diákokat, hogy nyugodtan vegyék kézbe a kiállított könyveket, lapozzanak bele a nyelvművelésről szóló kötetekbe, de az életrajzokba is. A tárlókban az oklevelek, pápai témájú levelek mellett ott van Lőrincze Lajos nyolcadik osztályos bizonyítványa is. Aki szeretné leleplezni az egykori refis diákot, hiába fárad, a nyelvész kitűnő tanuló volt. A falakon pedig a kollégium képzőművészetis diákjainak Lőrincze-portréi láthatók, kiváló munka egytől-egyig. Veress Zsuzsanna a tőle megszokott élvezetes stílusban szólt az egykori pápai diákról, akit időnként az óráin is megemleget, legutóbb például akkor, amikor egy tanuló megkérdezte, hogy " a tanárnő kiossza-e a dolgozatokat?", ekkor Veress Zsuzsa kijavította a diákot, hogy az helyesen kiosztja, egyébként pedig aki így beszél, "aztat a Lőrincze tanár úr csókoltassa".
Móricz Márta Mikolt egy rövid részletet olvasott fel pályamunkájából
Móricz Márta Mikoltot viszont valóban csókoltatná Lőrincze Lajos. A végzős diák ugyanis kiváló pályamunkát írt egy pályázatra, "Diákélet a Pápai Református Kollégiumban Lőrincze Lajos korában és ma" címmel. Első helyezett lett. Mikolt utánaolvasott az 1930-as évek refis világának, összehasonlította a mai kor szokásaival. A sok eltérés ellenére írásának végkicsengése az, hogy az iskola szellemisége nem változott: "A tanári kar és a diákság kicserélődött, de az iskolában továbbra is emberségre nevelnek minket ebben az embertelen világban. Arra tanítanak, hogy szenvedélyesen szeressük Istent, hazát és a tudományokat. Egy életre elkísér bennünket iskolánk öröksége, éppen úgy, ahogy Lőrincze Lajos esetében is történt, hiszen "aki egyszer pápai diák volt, örökké az marad" (Lőrincze Lajos)" - írta Móricz Márta Mikolt, aki az ünnepi alkalmon felolvasott egy részletet nyertes pályamunkájából.
Íme, a bizonyíték: nem csak felnőttként, de diákként is tevékeny és szorgalmas volt Lőrincze LajosA rendezvényen ott volt Lőrincze Péter, Lőrincze Lajos fia is. Mint mondta örömmel nézte a fiatalokat, akik érdeklődéssel vették kézbe édesapja könyveit, figyelmesen hallgatták az előadást, amikor arról volt szó, hogy milyen útravalóval hagyta el a kollégiumot. Lőrincze Lajos ugyanis mindig elmesélte, hogy az Önképzőkör egyik alkalma ébresztette fel benne a nyelvészet iránti érdeklődést.A jubileum alkalmat adott arra is, hogy a pápai református intézmény emléktáblával tisztelegjen az egykori diák és tanár előtt, melyet dr. Áldozó Tamás polgármester és Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke közösen lepleztek le. Dr. Áldozó Tamás hangsúlyozta, hogy Lőrincze Lajos mindig pápai kollégistaként említette magát, államosítás után is kiállt a református intézmény eszméi mellett, méltó nevet őriz tehát a tábla. Steinbach József püspök pedig hálatelt szívvel sorolta fel azon időtálló értékeket, melyek ma is képviselhetők: a hit, a magyarság, a hazaszeretet, s mint mondta, ezeket Lőrincze Lajos is vallotta, és nemcsak magas színvonalú szakmai munkájával, de emberségével képviselte is.
Az emléktábla a gimnázium földszinti előterében kapott helyet
Az emléktáblát a Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Református Kollégiuma és Pápa Város Önkormányzata közösen állította.
A művészeti tagozat növendékeinek Lőrincze-portréiA centenárium kapcsán a pápai alma mater kiállítással tiszteleg Lőrincze Lajos emléke előtt, mely téli szünetig tekinthető meg a díszteremben. A tárlatot Veress Zsuzsanna, a gimnázium magyartanára nyitotta meg, aki biztatta a diákokat, hogy nyugodtan vegyék kézbe a kiállított könyveket, lapozzanak bele a nyelvművelésről szóló kötetekbe, de az életrajzokba is. A tárlókban az oklevelek, pápai témájú levelek mellett ott van Lőrincze Lajos nyolcadik osztályos bizonyítványa is. Aki szeretné leleplezni az egykori refis diákot, hiába fárad, a nyelvész kitűnő tanuló volt. A falakon pedig a kollégium képzőművészetis diákjainak Lőrincze-portréi láthatók, kiváló munka egytől-egyig. Veress Zsuzsanna a tőle megszokott élvezetes stílusban szólt az egykori pápai diákról, akit időnként az óráin is megemleget, legutóbb például akkor, amikor egy tanuló megkérdezte, hogy " a tanárnő kiossza-e a dolgozatokat?", ekkor Veress Zsuzsa kijavította a diákot, hogy az helyesen kiosztja, egyébként pedig aki így beszél, "aztat a Lőrincze tanár úr csókoltassa".Móricz Márta Mikolt egy rövid részletet olvasott fel pályamunkájábólMóricz Márta Mikoltot viszont valóban csókoltatná Lőrincze Lajos. A végzős diák ugyanis kiváló pályamunkát írt egy pályázatra, "Diákélet a Pápai Református Kollégiumban Lőrincze Lajos korában és ma" címmel. Első helyezett lett. Mikolt utánaolvasott az 1930-as évek refis világának, összehasonlította a mai kor szokásaival. A sok eltérés ellenére írásának végkicsengése az, hogy az iskola szellemisége nem változott: "A tanári kar és a diákság kicserélődött, de az iskolában továbbra is emberségre nevelnek minket ebben az embertelen világban. Arra tanítanak, hogy szenvedélyesen szeressük Istent, hazát és a tudományokat. Egy életre elkísér bennünket iskolánk öröksége, éppen úgy, ahogy Lőrincze Lajos esetében is történt, hiszen "aki egyszer pápai diák volt, örökké az marad" (Lőrincze Lajos)" - írta Móricz Márta Mikolt, aki az ünnepi alkalmon felolvasott egy részletet nyertes pályamunkájából.
Íme, a bizonyíték: nem csak felnőttként, de diákként is tevékeny és szorgalmas volt Lőrincze LajosA rendezvényen ott volt Lőrincze Péter, Lőrincze Lajos fia is. Mint mondta örömmel nézte a fiatalokat, akik érdeklődéssel vették kézbe édesapja könyveit, figyelmesen hallgatták az előadást, amikor arról volt szó, hogy milyen útravalóval hagyta el a kollégiumot. Lőrincze Lajos ugyanis mindig elmesélte, hogy az Önképzőkör egyik alkalma ébresztette fel benne a nyelvészet iránti érdeklődést.A jubileum alkalmat adott arra is, hogy a pápai református intézmény emléktáblával tisztelegjen az egykori diák és tanár előtt, melyet dr. Áldozó Tamás polgármester és Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke közösen lepleztek le. Dr. Áldozó Tamás hangsúlyozta, hogy Lőrincze Lajos mindig pápai kollégistaként említette magát, államosítás után is kiállt a református intézmény eszméi mellett, méltó nevet őriz tehát a tábla. Steinbach József püspök pedig hálatelt szívvel sorolta fel azon időtálló értékeket, melyek ma is képviselhetők: a hit, a magyarság, a hazaszeretet, s mint mondta, ezeket Lőrincze Lajos is vallotta, és nemcsak magas színvonalú szakmai munkájával, de emberségével képviselte is.Az emléktábla a gimnázium földszinti előterében kapott helyetAz emléktáblát a Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Református Kollégiuma és Pápa Város Önkormányzata közösen állította.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!