Akinek mindene a zene - Szabó Balázs Bandája Pápán
2015-09-14 21:01:05 | cikk: Babos Petra |
A Pápai Csülök-, Cicege- és Borfesztivál vasárnapi záró nagykoncertje Szabó Balázs Bandája volt, melyre sok rajongó és érdeklődő gyűlt össze az Esterházy-kastélynál lévő nagyszínpad elé. A nagy népszerűségnek örvendő zenekar 2011-ben járt városunkban, szintén a borfesztivál alkalmával. Elmondásuk szerint, akkor is nagyon jól érezték magukat, szívesen játszottak a pápaiaknak. A zenekar tolmácsolásában a folkfunk, a magyar népzene, a rock, a blues és a funk határain mozgó ismert és kevésbé ismert dalok csendültek fel.
A koncert előtt Szabó Balázzsal beszélgettünk.Szabó BalázsHány hangszeren is játszol?
- Sokáig szerettem volna nagyon sok hangszeren játszani, de mostanában a koncertjeimen három hangszernek huzigálom a bajszát: a román kavalét, a hegedűét és a gitárét. Otthon azonban egy egész kis hangszergyűjteményen van, aminek az az oka, hogy kölyökkorom óta érdekelnek a hangszerek és azok kultúrája is. Régebben hegedűkészítő is szerettem volna lenni, de végül inkább a zenélés mellett maradtam. Sok mindenben kipróbáltam már magam, és persze rájöttem időközben, hogy mindegyikhez egy külön élet kellene, s ugye mivel jelenleg a birtokomban egyetlen élet van, így most ezen három hangszeren igyekszem mélyíteni a tudásom. Ha öreg leszek, a szobámból lehet, hogy múzeum lesz, ahová gumicukorért lehet bejönni, körbenézni egy tárlatvezetés keretében - mondta mosolyogva.Hova vezethető vissza a kapcsolatod a népzenével?
- 19 éves voltam, amikor egy táborban voltam a színészbarátaimmal, akiknek áldom a nevét. Napközben forgattunk, majd este egy kocsma udvarán, a jó öreg diófa alatt beszélgettünk, amikor megjöttek a muzsikusok, s elkezdtek játszani. Addig különösebben nem éreztem különbséget a különféle műfajok között. Ahogy meghallottam azokat a dallamokat, egyből megtetszett, s azóta szinte el sem engedjük egymást, azóta barangolok a népzenei erdőben. Izgalmas volt rádöbbennem arra, hogy a népzene a mai napig íródik, s ez egy kaland az életemben. S aztán el is kezdtél bánni vele….
- Hát igen, próbálkozunk kapcsolatot találni egymással. Nagyon sokat lehet tanulni a szövegekből az emberségről, a szerelemről, az életről. Szeretem a frappáns, rövid és tömör megfogalmazásokat, amelyekből a népdal szövegek is dolgoznak. Én is ezt próbálom a mi dalaikba átcsempészni. Mitől függ, hogy versfeldolgozás vagy saját történet?
- Leginkább az íróasztalom hangulatától. A fiók kinyílik, s amit találok benne. Az alkotás egy nagyon különös történet, néha meglátogatja az embert, néha nem. Hiába nyitogatja az ablakot az ember, akkor sem repül be semmi. Ha találok egy olyan szöveget, amit nem tudok elengedni, s mindenképpen énekelhető, akkor lesz belőle történet. A zenekar mindig úgy játszik, ahogy szeretne, ahogy neki jól esik, s a dalok is így íródnak, nem az elvárások mentén, hanem a saját, jó ízlésünk határain belül. Nemcsak népi költőktől vesztek ihletet, jelen van a XXI. század is.
- Így van. A népzene mind a mai napig él, s köztünk van, változik. A versek és alkotóik sem csak az irodalomkönyvekben lelhetőek fel, hanem velünk járnak, beszélgetnek, elvegyülnek, hatással van rájuk a világ és ők is a világra, így ránk is. A dalszövegek akár elmehetnének versszövegnek is. Erről mit gondolsz?
- Hallottam már olyan kósza rémhírekről, hogy irodalomórán előveszik és elemzik a dalainkat. Egyre több magyartanár próbálja a ma élő költők, zenészek szövegeit elemeztetni a diákokkal, ezáltal talán megszerettetni a szövegelemzést. Remélem, a mi szövegeinket is sokan elolvassák majd és és kedvüket lelik a sorok közötti bújkálásban.
Több százan hallgatták a koncertetA koncert végén a rajongók szinte megrohamozták a fiatal zenészt, akivel közös fotót csináltattak, s autogramot is kértek tőle.
A koncert előtt Szabó Balázzsal beszélgettünk.Szabó BalázsHány hangszeren is játszol?
- Sokáig szerettem volna nagyon sok hangszeren játszani, de mostanában a koncertjeimen három hangszernek huzigálom a bajszát: a román kavalét, a hegedűét és a gitárét. Otthon azonban egy egész kis hangszergyűjteményen van, aminek az az oka, hogy kölyökkorom óta érdekelnek a hangszerek és azok kultúrája is. Régebben hegedűkészítő is szerettem volna lenni, de végül inkább a zenélés mellett maradtam. Sok mindenben kipróbáltam már magam, és persze rájöttem időközben, hogy mindegyikhez egy külön élet kellene, s ugye mivel jelenleg a birtokomban egyetlen élet van, így most ezen három hangszeren igyekszem mélyíteni a tudásom. Ha öreg leszek, a szobámból lehet, hogy múzeum lesz, ahová gumicukorért lehet bejönni, körbenézni egy tárlatvezetés keretében - mondta mosolyogva.Hova vezethető vissza a kapcsolatod a népzenével?
- 19 éves voltam, amikor egy táborban voltam a színészbarátaimmal, akiknek áldom a nevét. Napközben forgattunk, majd este egy kocsma udvarán, a jó öreg diófa alatt beszélgettünk, amikor megjöttek a muzsikusok, s elkezdtek játszani. Addig különösebben nem éreztem különbséget a különféle műfajok között. Ahogy meghallottam azokat a dallamokat, egyből megtetszett, s azóta szinte el sem engedjük egymást, azóta barangolok a népzenei erdőben. Izgalmas volt rádöbbennem arra, hogy a népzene a mai napig íródik, s ez egy kaland az életemben. S aztán el is kezdtél bánni vele….
- Hát igen, próbálkozunk kapcsolatot találni egymással. Nagyon sokat lehet tanulni a szövegekből az emberségről, a szerelemről, az életről. Szeretem a frappáns, rövid és tömör megfogalmazásokat, amelyekből a népdal szövegek is dolgoznak. Én is ezt próbálom a mi dalaikba átcsempészni. Mitől függ, hogy versfeldolgozás vagy saját történet?
- Leginkább az íróasztalom hangulatától. A fiók kinyílik, s amit találok benne. Az alkotás egy nagyon különös történet, néha meglátogatja az embert, néha nem. Hiába nyitogatja az ablakot az ember, akkor sem repül be semmi. Ha találok egy olyan szöveget, amit nem tudok elengedni, s mindenképpen énekelhető, akkor lesz belőle történet. A zenekar mindig úgy játszik, ahogy szeretne, ahogy neki jól esik, s a dalok is így íródnak, nem az elvárások mentén, hanem a saját, jó ízlésünk határain belül. Nemcsak népi költőktől vesztek ihletet, jelen van a XXI. század is.
- Így van. A népzene mind a mai napig él, s köztünk van, változik. A versek és alkotóik sem csak az irodalomkönyvekben lelhetőek fel, hanem velünk járnak, beszélgetnek, elvegyülnek, hatással van rájuk a világ és ők is a világra, így ránk is. A dalszövegek akár elmehetnének versszövegnek is. Erről mit gondolsz?
- Hallottam már olyan kósza rémhírekről, hogy irodalomórán előveszik és elemzik a dalainkat. Egyre több magyartanár próbálja a ma élő költők, zenészek szövegeit elemeztetni a diákokkal, ezáltal talán megszerettetni a szövegelemzést. Remélem, a mi szövegeinket is sokan elolvassák majd és és kedvüket lelik a sorok közötti bújkálásban.
Több százan hallgatták a koncertetA koncert végén a rajongók szinte megrohamozták a fiatal zenészt, akivel közös fotót csináltattak, s autogramot is kértek tőle.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!