Ezek vagyunk mi: az örök kulcskeresők - A Veszprémi Petőfi Színház játéka a Nyárestéken
2015-08-23 08:31:16 | cikk: pgya |
A Nyár esték a Pápai Esterházy-kastély udvarán programsorozat keretében mutatta be Örkény István Kulcskeresők című előadását tegnap este a Veszprémi Petőfi Színház társulata Kéri Kitty rendezésében.Örkény István írja darabjáról: „Arról írok, hogy ilyenek vagyunk mi, magyarok. Van úgy, hogy alábecsüljük magunkat, és akkor elfog egy kisebbrendűségi érzés, van úgy, hogy túlbecsüljük magunkat, és akkor azt álmodjuk, hogy mindent jobban tudunk mindenki másnál... Egyetlenegy van nekünk : a tehetségeink. Na már most, hogy ezekkel a tehetségekkel mit kezdjünk, hogy ezekkel jól gazdálkodunk-e , vagy elpocsékoljuk-e, erről szól ez a darab. Pontosabban és konkrétan, hogy az lesz-e minálunk pilóta, aki pilótának való, és fölveszik-e a rádióhoz azt, akit az isten is rádióriporternek teremtett. Erről szól a Kulcskeresők.”
- A darab valóban rólunk szól, erről az országról, erről a közösségről, magyarokról, akik küzdünk a mindennapjainkkal, próbálunk túlélni, miközben el-elbukunk, álmodozunk, nagyokat gondolunk magunkról és a lehetőségeinkről. Aztán mindig kijózanít bennünket a valóság, de tovább kell tudnunk lépni a gikszerek, hibák után is, és hinnünk kell abban, hogy mégis van jövőnk. És ekkor jönnek a magyarázatok, hogy tulajdonképen ez így van jól, mert soha nem lehet tudni, hogy mi miért történik. Örkény mindezt nagyon kedvesen, emberien, a mi nyelvünkön fogalmazta meg – nyilatkozta hírportálunknak Oberfrank Pál, a színdarab főszereplője az egyik leghumorosabb és legtanulságosabb Örkény-műről.
Egy hétköznapi helyzetkomikumba ágyazva kaptunk egy sajátosan magyar jellemrajzot és egyben társadalomkritikát is, arról, hogy mi magyarok válsághelyzetben mindig rosszul döntünk. A tragédiákat legtöbbször túléljük, de nem tanulunk az átélt élményekből. A tudatalattink, a vereség után meggyőz minket, hogy tulajdonképpen nem is szenvedtünk kudarcot, hanem egy sikert hajtottunk végre. Nevezhetjük ezt túlélési ösztönnek, vagy önámításnak is. Lehet, hogy ez a fennmaradásunk titka? A kudarcok után felállunk és meggyőzzük magunkat, hogy fel nem ismert hősök vagyunk. Ellenségeink és irigyeink áskálódása következtében nem láthat minket a világ győztesnek. Érvényes ez az egyénre, és olykor-olykor magára a nemzetre is.Egy hétköznapi helyzetben, egy új otthonba költöző család elveszti a ajtókulcsát. Ettől kezdve a bejárati ajtó hol nyílik, hol nem záródik és foglyul ejti a bérház több lakóját, akik képviselik a mindannyiunk által ismert lakótársakat: az idegroncs feleséget, az otthonról elmenekülő gyereket, az állandó várakozásban élő szépasszonyt, a mindent kalapáccsal megszerelni akaró ezermestert, a mások magánéletébe állandóan betolakodó szomszédot. Miért száll le egy pilóta a köztemető főbejárata elé a leszállópálya helyett? Mi a véleményünk az újságírókról és a külföldre menekült Nobel-díjasainkról? Ezekre a kérdésekre próbál Örkény válaszolni a groteszk nyelvén, szórakoztatóan és elgondolkoztatva és mindig aktuálisnak érezhetően.
Egy vidám, ám elgondolkodtató, igazi, egyedi Örkény-humorral teleszőtt darabot láthattak a nézők tegnap este az Esterházy-kastély udvarán felállított szabadtéri színpadon.
A költözködés okozta bonyodalomban az elveszett lakáskulcs a cselekmény fő mozgatója, a kulcskeresés közben életük eddig feltáratlan oldalára is fény derül. Mivel kijutni nem tudnak, a lakás mindannyiuk börtönévé válik. De „a jókedv kérem, az egy természetes állapot” – éppen ezért nem sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy már ne is gondolkodjanak kijutási megoldásokon, hanem a saját világukba zárkózva vidáman rákezdjenek a Most múlik pontosan című dalra... A kulcskeresés kettős értelmű. A szereplők a lakáskulcs mellett a helyzetükből való kiszabadulás kulcsát sem találják. Az ideiglenes börtönében vallomások hangzanak el sorsokról, Örkény egy kőkemény jellemrajzot tár elénk a magyarok hétköznapjairól és rossz döntéseiről. Társadalomkritika, de célja, hogy szórakoztasson is egyben. Ez a helyzetkomikumokkal sikerült is.
Az 1975-ben íródott Kulcskeresők ma időszerűbb, mint valaha. Az elmúlt negyven év alatt csak a színei váltak komorabbá, a hangsúlyok tolódtak el. A hetvenes években az álmodó nép minősítése számított újszerűnek, mára az Örkény kárhoztatta „önhitegetők és világbolondítók” sötét árnyéka nőtt nagyobbra. Örkény még nem tudta, hogy hamarosan a televíziós valóságshow-k és a világháló rabjai leszünk. A darabban, találóan, Katinkán egy SELFIE feliratú póló volt, ami mindent elárul jelenünkről és úgy általában a fiatal generáció újabb „kulcsvesztéséről”.
A tanulságos tragikomédiát vastapssal köszönte meg a pápai közönség.Az előadásban színpadra lépett Oberfrank Pál, Palásthy Bea, Trokán Anna, Kőrösi Csaba, Módri Györgyi, Nagyhegyesi Zoltán, Keresztes Gábor, Szűcs László, Madar K. Zoltán. Díszlettervező: Cziegler Balázs. Rendezte: Kéri Kitty.
- A darab valóban rólunk szól, erről az országról, erről a közösségről, magyarokról, akik küzdünk a mindennapjainkkal, próbálunk túlélni, miközben el-elbukunk, álmodozunk, nagyokat gondolunk magunkról és a lehetőségeinkről. Aztán mindig kijózanít bennünket a valóság, de tovább kell tudnunk lépni a gikszerek, hibák után is, és hinnünk kell abban, hogy mégis van jövőnk. És ekkor jönnek a magyarázatok, hogy tulajdonképen ez így van jól, mert soha nem lehet tudni, hogy mi miért történik. Örkény mindezt nagyon kedvesen, emberien, a mi nyelvünkön fogalmazta meg – nyilatkozta hírportálunknak Oberfrank Pál, a színdarab főszereplője az egyik leghumorosabb és legtanulságosabb Örkény-műről.
Egy hétköznapi helyzetkomikumba ágyazva kaptunk egy sajátosan magyar jellemrajzot és egyben társadalomkritikát is, arról, hogy mi magyarok válsághelyzetben mindig rosszul döntünk. A tragédiákat legtöbbször túléljük, de nem tanulunk az átélt élményekből. A tudatalattink, a vereség után meggyőz minket, hogy tulajdonképpen nem is szenvedtünk kudarcot, hanem egy sikert hajtottunk végre. Nevezhetjük ezt túlélési ösztönnek, vagy önámításnak is. Lehet, hogy ez a fennmaradásunk titka? A kudarcok után felállunk és meggyőzzük magunkat, hogy fel nem ismert hősök vagyunk. Ellenségeink és irigyeink áskálódása következtében nem láthat minket a világ győztesnek. Érvényes ez az egyénre, és olykor-olykor magára a nemzetre is.Egy hétköznapi helyzetben, egy új otthonba költöző család elveszti a ajtókulcsát. Ettől kezdve a bejárati ajtó hol nyílik, hol nem záródik és foglyul ejti a bérház több lakóját, akik képviselik a mindannyiunk által ismert lakótársakat: az idegroncs feleséget, az otthonról elmenekülő gyereket, az állandó várakozásban élő szépasszonyt, a mindent kalapáccsal megszerelni akaró ezermestert, a mások magánéletébe állandóan betolakodó szomszédot. Miért száll le egy pilóta a köztemető főbejárata elé a leszállópálya helyett? Mi a véleményünk az újságírókról és a külföldre menekült Nobel-díjasainkról? Ezekre a kérdésekre próbál Örkény válaszolni a groteszk nyelvén, szórakoztatóan és elgondolkoztatva és mindig aktuálisnak érezhetően.
Egy vidám, ám elgondolkodtató, igazi, egyedi Örkény-humorral teleszőtt darabot láthattak a nézők tegnap este az Esterházy-kastély udvarán felállított szabadtéri színpadon.
A költözködés okozta bonyodalomban az elveszett lakáskulcs a cselekmény fő mozgatója, a kulcskeresés közben életük eddig feltáratlan oldalára is fény derül. Mivel kijutni nem tudnak, a lakás mindannyiuk börtönévé válik. De „a jókedv kérem, az egy természetes állapot” – éppen ezért nem sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy már ne is gondolkodjanak kijutási megoldásokon, hanem a saját világukba zárkózva vidáman rákezdjenek a Most múlik pontosan című dalra... A kulcskeresés kettős értelmű. A szereplők a lakáskulcs mellett a helyzetükből való kiszabadulás kulcsát sem találják. Az ideiglenes börtönében vallomások hangzanak el sorsokról, Örkény egy kőkemény jellemrajzot tár elénk a magyarok hétköznapjairól és rossz döntéseiről. Társadalomkritika, de célja, hogy szórakoztasson is egyben. Ez a helyzetkomikumokkal sikerült is.
Az 1975-ben íródott Kulcskeresők ma időszerűbb, mint valaha. Az elmúlt negyven év alatt csak a színei váltak komorabbá, a hangsúlyok tolódtak el. A hetvenes években az álmodó nép minősítése számított újszerűnek, mára az Örkény kárhoztatta „önhitegetők és világbolondítók” sötét árnyéka nőtt nagyobbra. Örkény még nem tudta, hogy hamarosan a televíziós valóságshow-k és a világháló rabjai leszünk. A darabban, találóan, Katinkán egy SELFIE feliratú póló volt, ami mindent elárul jelenünkről és úgy általában a fiatal generáció újabb „kulcsvesztéséről”.
A tanulságos tragikomédiát vastapssal köszönte meg a pápai közönség.Az előadásban színpadra lépett Oberfrank Pál, Palásthy Bea, Trokán Anna, Kőrösi Csaba, Módri Györgyi, Nagyhegyesi Zoltán, Keresztes Gábor, Szűcs László, Madar K. Zoltán. Díszlettervező: Cziegler Balázs. Rendezte: Kéri Kitty.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!