Egy reneszánsz ember vívódásai az Esterházy-kastély udvarán

2015-08-20 14:33:45 | cikk: pgya |

Tegnap este a borús idő ellenére megtelt az Esterházy-kastély udvarán felállított ezerfős lelátó, hiszen az érdeklődők egy olyan kultúrtörténeti héroszról, Leonardóról láthattak táncprodukciót, aki a reneszánsz ember archetípusát, az itáliai polihisztor festőt és tudóst jelenti meg minden európai ember számára. Da Vinci határtalan kíváncsisága csak felfedezéseinek jelentőségével volt mérhető, amelyekből sokat nem tudott ugyan megvalósítani, de az utókor számára fennmaradtak, és a későbbi évszázadokban létre is jöttek.

Az ExperiDance tegnap este az Esterházy-kastély udvarán nem a szavak közvetítésével, hanem a tánc különös, sajátos nyelvén idézte meg minden idők legműveltebb és legtitokzatosabb művészembere életét.

Ki is volt ő voltaképpen? Melyik az igazi arca? Milyen kor volt az, amiben élt és dolgozott? Milyen volt a Sforzák, Borgiák, Mediciek uralma, az egykori Milánó és Firenze, vagy a francia király birodalma? A zseni és polihisztor mögött ki volt ez az ember, akit Leonardo da Vincinek neveztek?

Leonardo fiatal korában ezerszer elbukott, de mégis megtalálta önmagát. A darabban két fő figura, az öreg és a fiatal Leonardo küzdelme jelenik meg – nyilatkozta hírportálunknak az előadás kezdete előtt Boda János, az ExperiDance egyik alapítótagja, koreográfusa, tánckar vezetője, aki a darabban az idősebb Leonardót játszotta.

A rengeteg küzdelem végső fordulataként megszületik Leonardo világhírű műve, az Utolsó vacsora, amely egyben a saját magával való szembesülést is megtestesíti. Az előadás során a mester más híres festményei is megelevenedtek a színpadon (Mona Lisa, Sziklás Madonna, Vitruvius-tanulmány). Az emberi sorsküzdelmek mellett megjelentek Leonardo álmai is, például tervezett repülő szerkezeteket is, ezeket drónok játékával vitte színpadra a társulat. A drónos tánc a darab kuriózuma volt, amelyben a modern technológia hatásos színpadképi elemként jelent meg. A társulat egy minden eddiginél extravagánsabb, lélegzetelállító látványossággal lépett a közönség elé.

A produkció erősen építkezett Leonardo festményeire. A mester híres kompozíciói – a Mona Lisától kezdve a Sziklás Madonnáig – kiváló alapot nyújtottak egy erős színpadképhez.
A darab zenéjét Czomba Imre jegyzi: a táncosok mai zenére mozogtak, reneszánsz muzsika nem volt a darabban, és a díszlet, illetve a jelmezek is eredeti, aktualizált módon közelítették meg a reneszánszt, valódi mozgásszínházat teremtve.

Az Én, Leonardo – A fény születése egy géniusz természetrajza, életének fény- és árnyoldalaival együtt. A darab a ma emberéhez is szólt, azt középpontba állítva elevenítette meg a reneszánsz világát.
Az előadás magáért beszélt, a lenyűgöző látványt semmi sem pótolhatja, az Esterházy-kastély történelmi szellemiségű udvara autentikus helyszínnek bizonyult a tegnap esti darabhoz.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!