A pápai hősökre emlékezett a város

2015-08-17 22:17:09 | cikk: pgya |

Pápa Város Önkormányzata és a Pápai Huszáregyesület által szervezett Pápai Hősök Napja emlékünnepségre gyülekeztek ma délután a szemerkélő esőben a város vezetői, a képviselőtestület tagjai, katonai hagyományőrzői, valamint a helyi pártok és civil szervezetek képviselői a Gróf Lubienski János altábornagy, a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred parancsnokának Korvin utcai emléktáblájánál.

Az emlékünnepségen részt vett dr. Áldozó Tamás polgármester, továbbá a hagyományokhoz híven a MH Pápa Bázisrepülőtér és a Nehéz Légiszállító Ezred képviselői is. A programon a Pápai Huszáregyesület tagjai álltak díszsorfalat.

A résztvevők elhelyezték koszorúikat az emlékművön, majd az emlékező közönség átvonult a Jókai Mór Művelődési Ház (JMSZK) földszinti aulájába, ahol dr. Hermann István önkormányzati képviselő szólt a jelenlévőkhöz. A beszéd előtt Pusztai Boglárka szavalta el Pósa Klára Apám sírjára..., virág helyett című versét.

A képviselő emlékeztette a hallgatóságot a rendszerváltás előtti tilalomra, amely alapján üldözték azokat, akik nemzetünk I. és II. világháborús hőseire mertek nyilvánosan emlékezni. Még az emlékezést is tiltották a kommunisták, merthogy a magyar katona a Szovjetunió ellen védte a hazát, ezért hős sem lehetett, hősi halott sem lehetett. A Szent István úton álló emlékművek történeteit ismertetve az önkormányzati képviselő elmondta, hogy a második világháborúban elesett hősöknek még emlékművet sem lehetett állítani több mint negyven évig, csak 1990 után.

- A második világháborús hősöknek csak késve, a rendszerváltoztatás után állíthatott emlékművet a Pápai Nyugdíjas Egyesület, magánszemélyek és a szabadon választott képviselőtestület támogatásával. Megkésett! Legalább negyven esztendőt! Igen megkésett! Mert a gyermekét gyászoló anyák, apa nélkül felnőtt gyermekek, özvegy feleségek csak befele zokoghattak, nem volt hol kisírni magukat. Nem volt egy bármilyen szerény is, de az ő halottjának, az ő szerettének is emléket állító jel! Nem volt, mert a kommunista hatalom még a megholt hősöktől is félt - idézte fel a közelmúlt diktatúrájának pszichológiáját dr. Hermann István, miközben személyes, családi élményeket osztott meg a jelenlévőkkel azokból a vészterhes időkből.

- A hősöknek jár a hősi emlékmű! Jár az utódok tisztelete! Hiszen a legdrágábbat adták oda érettünk – kései utódokért is – az életüket. Védték a hazát, meggyőződéssel szenvedték a megpróbáltatásokat, katonák voltak és hősök lettek! Talán csatlakoztak ahhoz a magyar nép lelkében, hitvilágában élő sereghez, amely Csaba királyfival az élen nap, mint nap végiglovagol a csillagösvényen. Minket kései utódokat egy sikeresebb, győzelmekben gazdagabb korra emlékeztet! Meggyőződésem, hogy a tisztességes helytállással elesett katona, bármely nemzet tagja is, megérdemli a hős nevet. A halott katona nem lehet, nem szabad, hogy ellenség legyen. Tisztességgel el kell temetni és nyugodjon, bár idegen földben, virágot kell tenni sírjára. Hiszen az embertelenségben is emberek tudtak maradni – fogalmazott dr. Hermann István.
A Szózat eléneklése után az emlékező közösség főhajtással és a koszorúk elhelyezésével adózott a hősök emléke előtt.

A koszorúk elhelyezését követően a JMSZK földszinti aulájába tértek vissza az emlékünnepség résztvevői, a program bajtársi találkozóval folytatódott.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!