A Nők iskolája a Kékfestő Múzeumban
2015-06-28 20:46:46 | cikk: pgya |
A Szó és Kép Színház Molière a Nők iskolája komédiáját mutatta be a közönségnek szombat este a Kékfestő Múzeum szárítópadlásán a Festőkerti mulatságok című programsorozat keretében. Az előadást az esőre álló időjárási viszonyok miatt helyezték át a múzeum kertjéből a padlástérbe.A „Nők iskolája” tipikus jellemvígjáték, középpontjában egy hímsoviniszta pénzemberrel, a helyi keresztapával (Arnolf: Janus Norbert). Akinek alaptétele: a nő (Ágnes: Balogh Adrienn) legyen egyszerű és tiszta, mint a viaszosvászon, szorgos és hűséges, mint egy pulikutya, hogy esélye se legyen felszarvazni urát. Hősünk ideája ennyi, ennek szellemében mértani pontossággal kiszámolja, hogyan tehet szert egy tökéletes nőre. Bimbózó kislány korában bezárja egy kalitka-palotába, és a maga kedvére és ízlésére neveli, úgy hogy esélye se legyen mással találkozni.
Ámor nyila és az ifjú lovag (Horace: Csukárdi Sándor) közbeszól, a mutatvány kudarcba fullad. A Nők iskolájában az az izgalmas, hogy nincs eldöntve a parti, Arnolphe-nak éppúgy megvannak a sanszai egészen a darab végéig, mint Horace-nak. A mű drámai mozzanata is kidolgozott lett: Ágnes dönthetett, autonóm lénnyé változott, aktív főszereplő. Balogh Adriennre, mint Ágnesre Csukárdi Sándor nem egy beszélő porcelánbaba szerepét osztotta, hanem aki a szemünk láttára olyan okos lesz, mint egy kígyó, és erőszakos, mint egy vércse. Nem hullik Horace karjába – odaadja magát, forró szívvel, de hideg fejjel végig gondolva a jövőjét. Már-már a női rafinéria születésének lehettünk tanúi, hatalmas naivitás pólyába bugyolálva. Csukárdi Sándor, a darab rendezője megpróbálta a lehetetlent, mai köntösbe csomagolva feléleszteni Molière sok száz éves, dramaturgiai csavarokkal operáló tanmeséjét. Csukárdi erősen stilizált környezetbe helyezi csetlő-botló szereplőit – így saját magát is, Horace szerepében. Hőseink mai ruhákban – pénzemberünkön bőrmellény, hatalmas fuksz a nyakában – mozognak. A Janus Norbert által megteremtett figurának van ereje, az idős maffiózó kapja a pofonokat sorra, jól játszotta a karakter összeomlását, ahogy megroppan a sors csapásai alatt. Különböző bonyodalmak és vígjátéki fordulatok – légyottok, kődobálás, levél a cserépben, felismerések – után végül Ágnes maga dönthet a sorsáról... A szoknyapecér Horace bankigazgató édesanyját, Elise-t, és Arnolf baljos énjét Rózsás Hajnal jelenítette meg a színpadon.Az egész darabnak különleges hangulatot adott a Kékfestő Múzeum szárítópadlása, amely szombat este már nem először bizonyította be, hogy új funkciójának, a kamaraelőadások megtartására tökéletesen megfelel.A Szó és Kép Színpad 2011-ben vitte a darabot első alkalommal színpadra, a premier Szigligeten volt, akkor korhű öltözékben, barokk ruhákban játszottak, klasszikus stílusban – válaszolt kérdésünkre az előadást követően Csukárdi Sándor rendező.
- Ezt a darabot elvittük egy színjátszó fesztiválra, ahol a szakmai zsűri hiányolt belőle valamit, de nem tudták megfogalmazni, hogy konkrétan mit hiányoltak. Mi abban láttuk a megoldást, hogy feloldjuk ezt a barokk-kötöttséget és megpróbáljuk a 21. századi figurákat megkeresni az eredeti arcokhoz. Ezzel a verzióval is szerepeltünk színjátszó fesztiválon, ott meg is kaptuk az ezüst minősítést az előadásra – ismertette a darab átformálásának történetét a rendező.
Csukárdi Sándor elmondta, hogy mindenképpen antipatikus szereplőket kívánt megformálni, hogy az egész darab egy nagy kritika legyen a társadalmi beidegződések, előítéletekkel szemben, ezért is volt a narrátor hangja a darab elején és végén, hogy még nagyobb legyen a kontraszt a gyermeki tisztaság és a felnőttkor romlottsága között. A társulat nevében Mező Petyának meg is köszönte Csukárdi Sándor a narrátori közreműködést.
Ámor nyila és az ifjú lovag (Horace: Csukárdi Sándor) közbeszól, a mutatvány kudarcba fullad. A Nők iskolájában az az izgalmas, hogy nincs eldöntve a parti, Arnolphe-nak éppúgy megvannak a sanszai egészen a darab végéig, mint Horace-nak. A mű drámai mozzanata is kidolgozott lett: Ágnes dönthetett, autonóm lénnyé változott, aktív főszereplő. Balogh Adriennre, mint Ágnesre Csukárdi Sándor nem egy beszélő porcelánbaba szerepét osztotta, hanem aki a szemünk láttára olyan okos lesz, mint egy kígyó, és erőszakos, mint egy vércse. Nem hullik Horace karjába – odaadja magát, forró szívvel, de hideg fejjel végig gondolva a jövőjét. Már-már a női rafinéria születésének lehettünk tanúi, hatalmas naivitás pólyába bugyolálva. Csukárdi Sándor, a darab rendezője megpróbálta a lehetetlent, mai köntösbe csomagolva feléleszteni Molière sok száz éves, dramaturgiai csavarokkal operáló tanmeséjét. Csukárdi erősen stilizált környezetbe helyezi csetlő-botló szereplőit – így saját magát is, Horace szerepében. Hőseink mai ruhákban – pénzemberünkön bőrmellény, hatalmas fuksz a nyakában – mozognak. A Janus Norbert által megteremtett figurának van ereje, az idős maffiózó kapja a pofonokat sorra, jól játszotta a karakter összeomlását, ahogy megroppan a sors csapásai alatt. Különböző bonyodalmak és vígjátéki fordulatok – légyottok, kődobálás, levél a cserépben, felismerések – után végül Ágnes maga dönthet a sorsáról... A szoknyapecér Horace bankigazgató édesanyját, Elise-t, és Arnolf baljos énjét Rózsás Hajnal jelenítette meg a színpadon.Az egész darabnak különleges hangulatot adott a Kékfestő Múzeum szárítópadlása, amely szombat este már nem először bizonyította be, hogy új funkciójának, a kamaraelőadások megtartására tökéletesen megfelel.A Szó és Kép Színpad 2011-ben vitte a darabot első alkalommal színpadra, a premier Szigligeten volt, akkor korhű öltözékben, barokk ruhákban játszottak, klasszikus stílusban – válaszolt kérdésünkre az előadást követően Csukárdi Sándor rendező.
- Ezt a darabot elvittük egy színjátszó fesztiválra, ahol a szakmai zsűri hiányolt belőle valamit, de nem tudták megfogalmazni, hogy konkrétan mit hiányoltak. Mi abban láttuk a megoldást, hogy feloldjuk ezt a barokk-kötöttséget és megpróbáljuk a 21. századi figurákat megkeresni az eredeti arcokhoz. Ezzel a verzióval is szerepeltünk színjátszó fesztiválon, ott meg is kaptuk az ezüst minősítést az előadásra – ismertette a darab átformálásának történetét a rendező.
Csukárdi Sándor elmondta, hogy mindenképpen antipatikus szereplőket kívánt megformálni, hogy az egész darab egy nagy kritika legyen a társadalmi beidegződések, előítéletekkel szemben, ezért is volt a narrátor hangja a darab elején és végén, hogy még nagyobb legyen a kontraszt a gyermeki tisztaság és a felnőttkor romlottsága között. A társulat nevében Mező Petyának meg is köszönte Csukárdi Sándor a narrátori közreműködést.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!