Szombattól szombatig
Száz éve halt hősi halált gróf Esterházy Pál (1883–1915)
2015-06-26 13:01:28 | cikk: |
„…a háború az emberiség legsötétebb bűne, a rossz szellem legnagyobb diadala.”
(Esterházy Pálné Andrássy Ilona grófnő)GALÁNTAI BÁRÓ ÉS FRAKNÓI GRÓF ESTERHÁZY PÁL 1883. július 28-án, szombaton este negyed nyolckor született a pápai kastélyban, szüleinek második gyermekeként. Nővére, Mária 1882-ben, húga, Franciska 1890-ben látta meg a napvilágot. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait magántanulóként végezte, érettségi vizsgáját 1901. június 13-án tette le a veszprémi katolikus főgimnáziumban. (Édesapja, Esterházy Móric Veszprém vármegyei főispán ezt már nem érhette meg, mert 1900. május 11-én, életének 44. évében váratlanul elhunyt.) 1901/02-ben tanulmányokat folytatott Oxfordban, a következő évben pedig jogot hallgatott egy szászországi egyetemen. Ő örökölte a pápa-ugodi hitbizomány több tízezer holdját, közepén a pápai kastéllyal, a kegyurasági falvakat, gazdaságokat. Előkelő körökben úgy beszéltek róla, mint kiváló tehetségű, tüneményes fiatalemberről, aki előtt fényes jövő áll, és kiváló partinak számít. Megnyerő egyénisége, daliás, atléta termete, alapvetően jó természete a főúri társaságok kedvelt alakjává avatták. 1905 októbere és 1906 szeptembere között önkéntes hadapródőrmesteri szolgálatát töltötte Debrecenben, a II. Vilmos német császár és porosz királyról nevezett 7. honvéd huszárezrednél. Hadnagyi rangot kapott, a király pedig kamarási címmel tüntette ki. 1907. július 28-án nagykorú lett, vagyis betöltötte 24. életévét, így átvette a hitbizomány vezetését.1908. január-februárban az Egyesült Államokban járt, hogy részt vegyen gróf Széchenyi László és Gladys Vanderbilt New York-i esküvőjén. A hazai sajtó már hazaérkezése előtt arról írt, hogy beleszeretett a menyasszony unokatestvérébe, Dorothy Whitney-be, és már az esküvőt tervezik. Ez a hír azonban „kacsának” bizonyult. Az igazi szerelem azonban még ebben az évben utolérte a grófot.Talán a zempléni rókavadászatok vagy a budapesti bálok egyikén találkozott és ismerkedett meg Andrássy Ilona grófkisasszonnyal, csíkszentkirályi és kraszna-horkai Andrássy Tivadar gróf leányával, de a szerelem hamar fellobbant közöttük. 1908 novemberében eljegyezték egymást, 1909. január 23-án pedig Budapesten megtartották a fényes főúri esküvőt. A mézesheteket a pápai kastély falai között töltötte az ifjú pár. Amikor először Pápára érkeztek, a város közönsége megható fogadtatásban részesítette őket: a vasútállomáson nagy tömeg gyűlte össze, óriási éljenzéssel, lovasbandériummal, virágcsokrokkal, díszkivilágítással fogadták a grófi párt. Mészáros Károly polgármester mint „Pápa város legelső polgárát” köszöntötte Esterházy Pált és „bájos, szépséges nejét” egy reményteljes és verőfényes jövendő kezdetén.A fiatal pár szépen berendezkedett a pápai kastélyban, ahol gyakran fogadtak vendégeket, ahonnan rendszeresen kiruccantak Bécse, Budapestre, az Alpokba zergére vadászni, vagy éppen Olaszországba. Pál grófot nem nagyon kötötték le az anyagi-üzleti ügyek, egy szerencsétlen gabonavásárlási akcióban pedig több tízezer koronát veszített, így adósságai az évek során annyira felhalmozódtak, hogy 1911-ben unokatestvére, Esterházy Móric tanácsára kiköltöztek a pápai kastélyból a pápateszéri kúriába, hogy szerényebb költségvetésből éljenek. Itt tartotta ugyanis Pál gróf szeretett telivérjeit. Az a néhány év, amit fiatal házasként itt töltöttek, a felhőtlen boldogság és a szenvedélyes szerelem időszaka volt. Teszéri visszavonultságukban csak ritkán hallattak magukról. Vasárnaponként – mindig máshol – váratlanul megjelentek a kegyuraság valamelyik templomában, hogy ott szentmisén vegyenek részt. Az egyszerű nép igen jó néven vette tőlük ezt a gesztust.A grófi házaspár boldogságát csak egyvalami árnyékolta be: az elmaradt gyermekáldás. Először Ilona grófnőt vetették alá különböző vizsgálatoknak és kúráknak, fürdőhelyi kezeléseknek, mígnem kiderült, hogy Pál grófnak nem lehet gyermeke. Ez a hír nagy megrázkódtatást jelentett számára, de egymás iránti szerelmükön nem változtatott. Az embernek mégis az az érzése, hogy Pál a saját élete elől menekült a háborúba. Mint a pápa-ugodi hitbizomány urának törvényesen be sem kellett volna vonulnia, de ő azonnal jelentkezett. A 7. számú II. Vilmos német császárról és porosz királyról elnevezett huszárezredbe vonult be tartalékos huszár főhadnagyként 1914. július 30-án. Néhány napig a szerb harctéren teljesített szolgálatot, később pedig ezredével együtt a galíciai hadszíntérre került.1915 júniusáig ordonánc (parancsőr) tisztként a frontvonal mögött szolgált, ám így is gyakran részt vett vakmerő akciókban.
Halála előtt néhány nappal itthon járt az ezredéből Jankovich-Bésán Endre huszárfőhadnagy, gici birtokszomszédja, aki annak a dandárparancsnoknak a parancsőr tisztje volt, amely dandárban Esterházy szolgált. Felkereste Andrássy Gyulát és elmondta, hogy június 19-én a brigadérosa oldalán távcsővel végignézett egy rohamot, amelyet Esterházy Pál vezetett. Elmondta, hogy hihetetlen vakmerőséggel vezette a századát Duratic mellett rohamra és egy ezer méter magas hegyre százada élén egy szál buzogánnyal a kezében elsőnek rontott fel, és ő ugrott be legelőbb az oroszok lövészárkába. Akkor még Esterházy Pálnak semmi baja nem történt, de megjegyezte Jankovich-Bésán, hogy túl kockázatosan, halálmegvetéssel harcolt.Mikor feljebbvalói látták, hogy milyen vakmerő, bekommandírozták a törzshöz. Ekkor kihallgatásra jelentkezett parancsnokánál és azt kérdezte, hogy vajon valami hibát követett-e el, amiért megfosztják a századparancsnokságtól és visszakommandírozzák az ezredtörzshöz? — Ha nem kívánnak megbüntetni — úgymond —, akkor kérem visszahelyezésemet a gyalogsvadron élére. Kérését teljesítették és ő továbbra is részt vett a legelső frontharcban.
Lelkiismerete azt diktálta neki, hogy az első vonalban harcoljon, ezért átkérte magát a tábori ezredhez, ahol egy lövészszázad parancsnokságát bízták rá. Azt vallotta, hogy egy magyar mágnásnak ezekben az időkben ugyanott a helye, ahol a magyar parasztnak, akit nem kérdeznek meg, hogy akarja-e és hol akarja szolgálni a hazáját, akar-e, nem-e gyalogos huszár lenni. (A huszárezredeknél ugyanis szerveztek gyalogos osztagokat, amelyek, mint a bakák, lövészárkokban harcoltak ló nélkül.)
1915. június 26-án, szombaton délután 3 és 4 óra között az oroszokkal vívott ütközetben a galíciai Dziewietniki község temploma közelében géppuskatalálat érte, és azonnal meghalt.Halálának hiteles történetét a szemtanúk elbeszélése alapján Molnár Ferenc haditudósító („A Pál utcai fiúk” szerzője) írta meg „Az Est” című budapesti lapban. Ebből idézünk:Molnár Ferenc
Esterházy Pál halálának hiteles története
(„Az Est” 1915. augusztus 10-i számából)(…)
Június 25-ikén Stryj környékén, Dziewietniki falunál harc volt. A falu mély völgyben fekszik és akkor már a miénk volt. Két lövészeszkadronnak a nyugatra eső erdőből be kellett a községbe vonulnia. Az oroszok a keletre fekvő dombokon álltak és onnan az egész völgyet állandóan erősen lőtték puskából és nehéz ágyúból. Esterházy maga ment csapata élén és gonddal kereste ki a legfedettebb utat, mély árokban, magas rozsvetésben vezette huszárjait, hogy észrevétlenül jusson velük a faluba. Az egyik eszkadron már ott várta őket. A hetesek (Esterházy csapata) a falu szélén, a házak mellett ásták be magukat. Az orosz igen hevesen lőtte őket, de a fedezék elég jó volt. Másnap délután parancsot kaptak a támadásra.
Magas gabonában csúsztak előre a huszárok az orosz felé, folyton meg-megállapodva és fedezéket ásva. Három órakor Esterházy elindult az oroszok felé. Tiszttársai figyelmeztették, hogy óriási termete miatt különösen vigyázzon magára, de ő mégis előre ment a legelső vonalba, ahová eddig csak alig tíz huszár mászott el. Esterházy mellett Horvát Balázs szakasz-vezető feküdt, aki azt mondja, hogy ekkor az oroszok, most sem tudni mily okból, beszüntették a tüzelést. Esterházy azt mondta a huszároknak, hogy: „Nincs is már ellenség a fedezékben” — felemelkedett és távcsővel kezdte nézegetni az orosz állást. Ekkor belelőttek az alsó karjába, feljajdult és állva visszafordult, hogy bekötöztesse magát. Ekkor kapta fordulás közben a meredek dombról lefelé lövöldöző orosztól a második lövést. A golyó a bal lapockáján hatolt be és jobboldalt elöl, az utolsó bordáknál jött ki, rendes telt golyó volt. Az orvos véleménye szerint a szívén futott keresztül. E pillanatban Esterházy, mint később megmérték, 57 lépésnyire volt az ellenségtől, tehát az oroszok világosan láthatták, hogy tiszt. Ezt látva, az elesett emberre sortüzet adtak.
Ezzel persze el volt árulva az orosznak, hogy ily közel jutottak hozzájuk a huszárok és rettenetes lövöldözés indult meg. Négy huszár rohant előre Esterházyt visszahozni, de kettőbe belelőtt az orosz. Ott kellett hagyni. Mikor besötétedett, előrekúsztak érte és levitték a faluba, abba a házba, amelyben napközben a kvártélya volt. Éjjel fél tizenegykor kezdődött meg az általános támadás, amely egy óra felé ért véget. A huszárok elfoglalták az orosz állást és rettenetes bosszút állottak parancsnokukért. Mailáth György amellett volt, hogy Esterházyt ideiglenesen ott. Dziewietniki mellett temessék el, az előtte való napon elesett dr. Marinczer László hadnagy mellé, akit a templom előtt elhaladtában lőtt szívén egy a templomban elbújt orosz. Esterházy inasa azonban hivatkozott gazdájának egyszer nyilvánított akaratára, hogy ha el találna esni szállítsák a hadosztályparancsnokságra és ott lévő barátai intézkedjenek. Így is történt.
***A századparancsnok gróf holttestét egyszerű koporsóban ideiglenesen eltemették. Néhány nappal később kihantolták, és július 2-án Budapestre, majd 5-én hajnalban Pápára szállították. A Nagytemplomban ravatalozták fel, koporsója mellé állítva azt a fakeresztet, ami a harctéren jelölte sírját. A fakereszten egyszerű nefelejcs koszorú volt, melyet gróf Andrássy Géza őrnagy ugyancsak a harctérről küldött, Lembergből. A koszorúk óriási tömege borította el a ravatalt, amelyet az uradalom hajdúi, erdészei és a pápai huszárezred altisztjei őriztek. Hétfőn reggel 9 órakor volt a gyászmise, melyre megtelt a templom utolsó zuga is. A misét Kriszt Jenő esperes-plébános mondta az összes kegyúri templomok papjaiból álló segédlettel. A mise után szétszedték a ravatalt és az összes templomok harangzúgása közben elindult az óriási gyászmenet, melynek élén a helybeli huszárezrednek egy százada lovagolt. Utánuk nemzeti színű zászló alatt vonultak fel a helybeli hadi kórházakban ápolt sebesült katonák. A menetet Füredi Kálmán zenekara gyászindulókkal kísérte a városon végig. A Szélesvíznél Kriszt Jenő esperes-plébános újból megáldotta a hős hamvait, a gyalogos díszszázad pedig sortüzet lőtt. Jóformán Pápa egész közönsége elkísérte a város határáig a koporsót, melyet még aznap a gannai templomban ravataloztak föl.A temetés másnap, kedden délelőtt 10 órakor volt s a kora reggeli órákban már hosszú kocsisor vitte ki a gyászolókat Pápáról Nagygannára. Tíz órakor megkezdődött a gyászmise, melyet Gerstner Ignác esperes-plébános pontifikált. Ennek végeztével a temetésen megjelent debreceni Vilmoshuszárok a virágokkal borított koporsót a templom alatti sírboltba vitték le, ahol elhelyezték a boltíves csarnok szarkofágjai közé. Eléje tették a harctérről elhozott fakeresztet, és ezzel véget ért a szomorú szertartás, s a gyászolók visszautaztak Pápára.Az első világháborúnak – vagy ahogy még ma is sokszor nevezik: a „Nagy Háborúnak” – több mint 10 millió katona, valamint a járványok és éhínségek következtében ugyanennyi polgári áldozata volt. Az áldozatok egyike gróf Esterházy Pál.
A magyar haza egy bátor és önfeláldozó katonát, Pápa városa pedig nemes lelkű jótevőjét veszítette el személyében. Ne hagyjuk, hogy emléke feledésbe menjen!Mezei Zsolt könyvtáros
(DRE Tudományos Gyűjteményei)
(Esterházy Pálné Andrássy Ilona grófnő)GALÁNTAI BÁRÓ ÉS FRAKNÓI GRÓF ESTERHÁZY PÁL 1883. július 28-án, szombaton este negyed nyolckor született a pápai kastélyban, szüleinek második gyermekeként. Nővére, Mária 1882-ben, húga, Franciska 1890-ben látta meg a napvilágot. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait magántanulóként végezte, érettségi vizsgáját 1901. június 13-án tette le a veszprémi katolikus főgimnáziumban. (Édesapja, Esterházy Móric Veszprém vármegyei főispán ezt már nem érhette meg, mert 1900. május 11-én, életének 44. évében váratlanul elhunyt.) 1901/02-ben tanulmányokat folytatott Oxfordban, a következő évben pedig jogot hallgatott egy szászországi egyetemen. Ő örökölte a pápa-ugodi hitbizomány több tízezer holdját, közepén a pápai kastéllyal, a kegyurasági falvakat, gazdaságokat. Előkelő körökben úgy beszéltek róla, mint kiváló tehetségű, tüneményes fiatalemberről, aki előtt fényes jövő áll, és kiváló partinak számít. Megnyerő egyénisége, daliás, atléta termete, alapvetően jó természete a főúri társaságok kedvelt alakjává avatták. 1905 októbere és 1906 szeptembere között önkéntes hadapródőrmesteri szolgálatát töltötte Debrecenben, a II. Vilmos német császár és porosz királyról nevezett 7. honvéd huszárezrednél. Hadnagyi rangot kapott, a király pedig kamarási címmel tüntette ki. 1907. július 28-án nagykorú lett, vagyis betöltötte 24. életévét, így átvette a hitbizomány vezetését.1908. január-februárban az Egyesült Államokban járt, hogy részt vegyen gróf Széchenyi László és Gladys Vanderbilt New York-i esküvőjén. A hazai sajtó már hazaérkezése előtt arról írt, hogy beleszeretett a menyasszony unokatestvérébe, Dorothy Whitney-be, és már az esküvőt tervezik. Ez a hír azonban „kacsának” bizonyult. Az igazi szerelem azonban még ebben az évben utolérte a grófot.Talán a zempléni rókavadászatok vagy a budapesti bálok egyikén találkozott és ismerkedett meg Andrássy Ilona grófkisasszonnyal, csíkszentkirályi és kraszna-horkai Andrássy Tivadar gróf leányával, de a szerelem hamar fellobbant közöttük. 1908 novemberében eljegyezték egymást, 1909. január 23-án pedig Budapesten megtartották a fényes főúri esküvőt. A mézesheteket a pápai kastély falai között töltötte az ifjú pár. Amikor először Pápára érkeztek, a város közönsége megható fogadtatásban részesítette őket: a vasútállomáson nagy tömeg gyűlte össze, óriási éljenzéssel, lovasbandériummal, virágcsokrokkal, díszkivilágítással fogadták a grófi párt. Mészáros Károly polgármester mint „Pápa város legelső polgárát” köszöntötte Esterházy Pált és „bájos, szépséges nejét” egy reményteljes és verőfényes jövendő kezdetén.A fiatal pár szépen berendezkedett a pápai kastélyban, ahol gyakran fogadtak vendégeket, ahonnan rendszeresen kiruccantak Bécse, Budapestre, az Alpokba zergére vadászni, vagy éppen Olaszországba. Pál grófot nem nagyon kötötték le az anyagi-üzleti ügyek, egy szerencsétlen gabonavásárlási akcióban pedig több tízezer koronát veszített, így adósságai az évek során annyira felhalmozódtak, hogy 1911-ben unokatestvére, Esterházy Móric tanácsára kiköltöztek a pápai kastélyból a pápateszéri kúriába, hogy szerényebb költségvetésből éljenek. Itt tartotta ugyanis Pál gróf szeretett telivérjeit. Az a néhány év, amit fiatal házasként itt töltöttek, a felhőtlen boldogság és a szenvedélyes szerelem időszaka volt. Teszéri visszavonultságukban csak ritkán hallattak magukról. Vasárnaponként – mindig máshol – váratlanul megjelentek a kegyuraság valamelyik templomában, hogy ott szentmisén vegyenek részt. Az egyszerű nép igen jó néven vette tőlük ezt a gesztust.A grófi házaspár boldogságát csak egyvalami árnyékolta be: az elmaradt gyermekáldás. Először Ilona grófnőt vetették alá különböző vizsgálatoknak és kúráknak, fürdőhelyi kezeléseknek, mígnem kiderült, hogy Pál grófnak nem lehet gyermeke. Ez a hír nagy megrázkódtatást jelentett számára, de egymás iránti szerelmükön nem változtatott. Az embernek mégis az az érzése, hogy Pál a saját élete elől menekült a háborúba. Mint a pápa-ugodi hitbizomány urának törvényesen be sem kellett volna vonulnia, de ő azonnal jelentkezett. A 7. számú II. Vilmos német császárról és porosz királyról elnevezett huszárezredbe vonult be tartalékos huszár főhadnagyként 1914. július 30-án. Néhány napig a szerb harctéren teljesített szolgálatot, később pedig ezredével együtt a galíciai hadszíntérre került.1915 júniusáig ordonánc (parancsőr) tisztként a frontvonal mögött szolgált, ám így is gyakran részt vett vakmerő akciókban.
Halála előtt néhány nappal itthon járt az ezredéből Jankovich-Bésán Endre huszárfőhadnagy, gici birtokszomszédja, aki annak a dandárparancsnoknak a parancsőr tisztje volt, amely dandárban Esterházy szolgált. Felkereste Andrássy Gyulát és elmondta, hogy június 19-én a brigadérosa oldalán távcsővel végignézett egy rohamot, amelyet Esterházy Pál vezetett. Elmondta, hogy hihetetlen vakmerőséggel vezette a századát Duratic mellett rohamra és egy ezer méter magas hegyre százada élén egy szál buzogánnyal a kezében elsőnek rontott fel, és ő ugrott be legelőbb az oroszok lövészárkába. Akkor még Esterházy Pálnak semmi baja nem történt, de megjegyezte Jankovich-Bésán, hogy túl kockázatosan, halálmegvetéssel harcolt.Mikor feljebbvalói látták, hogy milyen vakmerő, bekommandírozták a törzshöz. Ekkor kihallgatásra jelentkezett parancsnokánál és azt kérdezte, hogy vajon valami hibát követett-e el, amiért megfosztják a századparancsnokságtól és visszakommandírozzák az ezredtörzshöz? — Ha nem kívánnak megbüntetni — úgymond —, akkor kérem visszahelyezésemet a gyalogsvadron élére. Kérését teljesítették és ő továbbra is részt vett a legelső frontharcban.
Lelkiismerete azt diktálta neki, hogy az első vonalban harcoljon, ezért átkérte magát a tábori ezredhez, ahol egy lövészszázad parancsnokságát bízták rá. Azt vallotta, hogy egy magyar mágnásnak ezekben az időkben ugyanott a helye, ahol a magyar parasztnak, akit nem kérdeznek meg, hogy akarja-e és hol akarja szolgálni a hazáját, akar-e, nem-e gyalogos huszár lenni. (A huszárezredeknél ugyanis szerveztek gyalogos osztagokat, amelyek, mint a bakák, lövészárkokban harcoltak ló nélkül.)
1915. június 26-án, szombaton délután 3 és 4 óra között az oroszokkal vívott ütközetben a galíciai Dziewietniki község temploma közelében géppuskatalálat érte, és azonnal meghalt.Halálának hiteles történetét a szemtanúk elbeszélése alapján Molnár Ferenc haditudósító („A Pál utcai fiúk” szerzője) írta meg „Az Est” című budapesti lapban. Ebből idézünk:Molnár Ferenc
Esterházy Pál halálának hiteles története
(„Az Est” 1915. augusztus 10-i számából)(…)
Június 25-ikén Stryj környékén, Dziewietniki falunál harc volt. A falu mély völgyben fekszik és akkor már a miénk volt. Két lövészeszkadronnak a nyugatra eső erdőből be kellett a községbe vonulnia. Az oroszok a keletre fekvő dombokon álltak és onnan az egész völgyet állandóan erősen lőtték puskából és nehéz ágyúból. Esterházy maga ment csapata élén és gonddal kereste ki a legfedettebb utat, mély árokban, magas rozsvetésben vezette huszárjait, hogy észrevétlenül jusson velük a faluba. Az egyik eszkadron már ott várta őket. A hetesek (Esterházy csapata) a falu szélén, a házak mellett ásták be magukat. Az orosz igen hevesen lőtte őket, de a fedezék elég jó volt. Másnap délután parancsot kaptak a támadásra.
Magas gabonában csúsztak előre a huszárok az orosz felé, folyton meg-megállapodva és fedezéket ásva. Három órakor Esterházy elindult az oroszok felé. Tiszttársai figyelmeztették, hogy óriási termete miatt különösen vigyázzon magára, de ő mégis előre ment a legelső vonalba, ahová eddig csak alig tíz huszár mászott el. Esterházy mellett Horvát Balázs szakasz-vezető feküdt, aki azt mondja, hogy ekkor az oroszok, most sem tudni mily okból, beszüntették a tüzelést. Esterházy azt mondta a huszároknak, hogy: „Nincs is már ellenség a fedezékben” — felemelkedett és távcsővel kezdte nézegetni az orosz állást. Ekkor belelőttek az alsó karjába, feljajdult és állva visszafordult, hogy bekötöztesse magát. Ekkor kapta fordulás közben a meredek dombról lefelé lövöldöző orosztól a második lövést. A golyó a bal lapockáján hatolt be és jobboldalt elöl, az utolsó bordáknál jött ki, rendes telt golyó volt. Az orvos véleménye szerint a szívén futott keresztül. E pillanatban Esterházy, mint később megmérték, 57 lépésnyire volt az ellenségtől, tehát az oroszok világosan láthatták, hogy tiszt. Ezt látva, az elesett emberre sortüzet adtak.
Ezzel persze el volt árulva az orosznak, hogy ily közel jutottak hozzájuk a huszárok és rettenetes lövöldözés indult meg. Négy huszár rohant előre Esterházyt visszahozni, de kettőbe belelőtt az orosz. Ott kellett hagyni. Mikor besötétedett, előrekúsztak érte és levitték a faluba, abba a házba, amelyben napközben a kvártélya volt. Éjjel fél tizenegykor kezdődött meg az általános támadás, amely egy óra felé ért véget. A huszárok elfoglalták az orosz állást és rettenetes bosszút állottak parancsnokukért. Mailáth György amellett volt, hogy Esterházyt ideiglenesen ott. Dziewietniki mellett temessék el, az előtte való napon elesett dr. Marinczer László hadnagy mellé, akit a templom előtt elhaladtában lőtt szívén egy a templomban elbújt orosz. Esterházy inasa azonban hivatkozott gazdájának egyszer nyilvánított akaratára, hogy ha el találna esni szállítsák a hadosztályparancsnokságra és ott lévő barátai intézkedjenek. Így is történt.
***A századparancsnok gróf holttestét egyszerű koporsóban ideiglenesen eltemették. Néhány nappal később kihantolták, és július 2-án Budapestre, majd 5-én hajnalban Pápára szállították. A Nagytemplomban ravatalozták fel, koporsója mellé állítva azt a fakeresztet, ami a harctéren jelölte sírját. A fakereszten egyszerű nefelejcs koszorú volt, melyet gróf Andrássy Géza őrnagy ugyancsak a harctérről küldött, Lembergből. A koszorúk óriási tömege borította el a ravatalt, amelyet az uradalom hajdúi, erdészei és a pápai huszárezred altisztjei őriztek. Hétfőn reggel 9 órakor volt a gyászmise, melyre megtelt a templom utolsó zuga is. A misét Kriszt Jenő esperes-plébános mondta az összes kegyúri templomok papjaiból álló segédlettel. A mise után szétszedték a ravatalt és az összes templomok harangzúgása közben elindult az óriási gyászmenet, melynek élén a helybeli huszárezrednek egy százada lovagolt. Utánuk nemzeti színű zászló alatt vonultak fel a helybeli hadi kórházakban ápolt sebesült katonák. A menetet Füredi Kálmán zenekara gyászindulókkal kísérte a városon végig. A Szélesvíznél Kriszt Jenő esperes-plébános újból megáldotta a hős hamvait, a gyalogos díszszázad pedig sortüzet lőtt. Jóformán Pápa egész közönsége elkísérte a város határáig a koporsót, melyet még aznap a gannai templomban ravataloztak föl.A temetés másnap, kedden délelőtt 10 órakor volt s a kora reggeli órákban már hosszú kocsisor vitte ki a gyászolókat Pápáról Nagygannára. Tíz órakor megkezdődött a gyászmise, melyet Gerstner Ignác esperes-plébános pontifikált. Ennek végeztével a temetésen megjelent debreceni Vilmoshuszárok a virágokkal borított koporsót a templom alatti sírboltba vitték le, ahol elhelyezték a boltíves csarnok szarkofágjai közé. Eléje tették a harctérről elhozott fakeresztet, és ezzel véget ért a szomorú szertartás, s a gyászolók visszautaztak Pápára.Az első világháborúnak – vagy ahogy még ma is sokszor nevezik: a „Nagy Háborúnak” – több mint 10 millió katona, valamint a járványok és éhínségek következtében ugyanennyi polgári áldozata volt. Az áldozatok egyike gróf Esterházy Pál.
A magyar haza egy bátor és önfeláldozó katonát, Pápa városa pedig nemes lelkű jótevőjét veszítette el személyében. Ne hagyjuk, hogy emléke feledésbe menjen!Mezei Zsolt könyvtáros
(DRE Tudományos Gyűjteményei)
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!