Nagyszabású csatajelenetet adtak elő a pápai huszárok

Erdélyi Körkép
Bem tábornok honvéd kabátban, lovon, a huszárok kíséretében. Mellette Czetz János ezredes, gróf Teleki Sándor, báró Kemény Farkas. Nézik az elkeseredett harcot a befagyott patak fölött átívelő hídért – orosz gyalogosok hátrálnak a kaszákkal és baltákkal felfegyverkezett székelyek nyomására.
A jobb szárnyon a honvédek megtörik az ellenség zászlóaljának ellenállását, hamarosan segítség érkezik még, a szorosból kivonuló 73. székely zászlóalj. A menekülő oroszokat Kiss Sándor alezredes huszárai üldözik. Bem törzsétől elszakadt Petőfi Sándor. Egy fehér ménen balra, a közeledő segítség felé lovagol. Gróf Bethlen Gergely vezérli őket. Elől a piros sapkás katonák – a híres 11. zászlóalj. Háttérben Nagyszeben, távolabb az erdélyi Kárpátok vonalai.

A nagyszebeni csatát így láthatta Budapest fél évszázaddal később – 1898 márciusában a körképen, melynek bemutatója a magyar szabadságharc 50-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepség fénypontja volt. A vászon 15 méter magas és 120 méter kerületű volt. A Városligeti pavilonban helyezték el. Este elektromos világítás mellett lehetett megtekinteni, ami már önmagában is rendkívüli attrakció volt.

Az ötlet két évvel korábban született meg. A mű elkészítésével Jan Styka lengyel festőművészt bízták meg. A csoporthoz három magyar művész csatlakozott (Margitai Tihamér, Vágó Pál, Spányi Béla), valamint három lengyel és egy német. A Körképet 1897 áprilisától Lembergben festették. Öt hónap elteltével készült el. A kezdetekben „Bem és Petőfi”, „Bem Erdélyben”, „Nagyszebeni csata” néven vált ismertté. A történelembe, mint az „Erdélyi Körkép” vonult be.

A nagyszebeni csata nagyon sikeres volt, az azt megörökítő festmény a kedvező recenzió és a budapesti lakosság érdeklődése ellenére már nem. Hamarosan nézeteltérések keletkeztek a pénzügyi háttérben. A körkép végül 10 évig maradt Magyarországon, néhány városban kiállították, de a fátum nem szűnt meg. A művészet nagy rajongója, Pártos Gyula építészmérnök – ki oly mértékben vetette magát a kép népszerűsítésébe, hogy saját vagyonát is elveszítette – sem tudta megtörni a végzetet.
Ő volt az, aki a XX. század elején, Budapesten, a Népligeti Parkban az „Erdélyi Körkép” állandó kiállítását próbálta megszervezni. A város vezetőivel azonban a szerződés soha nem került aláírásra. 1907 végén a festményt Varsóba szállították. Egy évvel később Varsóban még bizonyosan kiállították. Később, több más körkép sorsában osztozván részletekre, kisebb jelenetekre és motívumokra szedték szét. Idővel szétszóródott. Mennyi maradt belőle a mai időkre?

Mára 32 részét sikerült megtalálni. A Tarnówi Körzeti Múzeum, melynek gyűjteményében 14 rész található, már 20 éve kutat utánuk. A legnagyobb közöttük a 385 x 328cm méretű, mely a szekértábort ábrázolja a lőszerekkel, valamint az előtte álló huszárokkal, honvédekkel, illetve az orosz hadifoglyokkal. Bár az első kép – Erdősi Rafael tábori lelkész által támogatott, sebesült huszárt ábrázoló jelenet – 1977-ben került Tarnówba, a kutatást több mint húsz évvel ezelőtt kezdték el. Ez idáig nem sikerült megtalálni a Bem József és törzskarát ábrázoló részt. Az erre vonatkozó utolsó említés 1928-ból származik. Akkor egy poznani polgár tulajdonában volt.

Forrás: Tarnówi Hírek 2009. – a tarnówi városi újság magyar nyelvű különszáma a Bem-évad alkalmából

Az Erdélyi Körkép október végéig látogatható Várpalotán.