Ez tényleg szerelem – nemcsak a népzene szerelmeseit varázsolta el a Csík zenekar koncertje
2015-06-15 13:58:40 | cikk: ha, HuHa |
Jubileumi alkalomhoz méltó előadót választottak a Pápai Játékfesztivál szervezői a vasárnap esti fináléra. Magyarország legnépszerűbb népzenei együttese, a Csík zenekar adott másfél órás, fergeteges koncertet a nagyszínpadon, melyre megtelt a Fő tér. Fiatalok és idősebbek, népzenét kedvelők és más zenei műfaj iránt rajongók egyaránt eljöttek, hogy megnézzék és együtt énekeljék a magyar népzenei kultúrára épülő muzsikát játszó és más stílusú zenét kiváló érzékkel ötvöző együttes bemutatkozását.A közel három évtizede működő zenekar az elmúlt években a legsikeresebb hazai előadók egyikévé vált, s talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné dalaikat, népszerű feldolgozásaikat. Az együttes a legnagyobb magyar zenészekkel dolgozik együtt, új hangzást adva már ismert daloknak, melyekbe úgy csempészik bele a magyar népi kultúra gyökereit jelentő muzsika hangzásvilágát, hogy azok számára is élményt nyújtson, akik az autentikus magyar népzenét kevésbé kedvelik.
Ezekből a dalokból, s eredeti népi muzsikából állította össze pápai repertoárját Csík János zenésztársaival, s kápráztatta el a többezres közönséget. A koncerten többek között Kispál és a Borz, és Hobo dalok is felcsendültek Csík stílusban, melyeket harmonikusan ötvöztek, gyermekkorból jól ismert népdalokkal vagy magyar nóta műsorokban hallható dallamokkal. A közönség soraiban pedig egyre többen fakadtak dalra, egyre több kéz emelkedett magasba és egyre több láb mozdult tánclépésre. Az igazi zenei élményt nyújtó koncert végén vastapssal hívta vissza a tömeg a zenekart a színpadra, így Csík Jánosék még egy népzenei egyveleggel örvendeztették meg a közönséget, aztán pedig felcsendült Majorosi Marianna gyönyörű hangján a Most múlik pontosan című dal, a finálét pedig a szombat esti Kiscsillag koncertről oly nagyon hiányzó Lovasi András nóta, a Csillag vagy fecske adta.Csík Jánossal, a zenekar alapítójával és vezetőjével a koncert előtt beszélgettünk.-Kell-e a gyermekkori indíttatás a népzenéhez, vagy meg lehet szeretni anélkül is?-Gyermekkoromban ismerkedtem meg a néptánccal és nagyon jó társaságba kerültem. De azon túl, hogy a tánc egy mulatós dolog, nagyon sok mindent megtanított nekünk. Megtanultuk az egész magyar nyelvterület viseletét, azt, hogy milyen néprajzi gazdagsággal bírunk és egyfajta fegyelmet is tanított ez nekünk, hiszen rendnek, szabályoknak kellett lenniük a próbákon, éppúgy mintha sportoltunk volna. Mindez nagyon jó indíttatás, és amikor az ember kicsit nagyobb lesz, már tudja, hogy mihez húz a szíve.-Önök a 80-as években gyűjtöttek is népdalokat, hogy működött ez?
-Hála Istennek nagyon sok elődje volt ennek, Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának – hogy csak a mindenki által ismerteket említsem – nagyon sok köszönhető, hiszen ők bejárták az egész magyar nyelvterületet. Ezeknek a gyűjtéseknek a hangfelvételeit hallgatva, ezekről olvasva, mindig ezekre emlékezve, mi is elindultunk, hiszen van ennek valami izgalma, kalandja és akkor még éltek a falusi zenészek, táncosok, énekesek. Nagy gyűjtéseket mi nem végeztünk, de sok helyre elmentünk megélni az ottani világot és ezek olyan tapasztalatokat adtak, amivel most, sok év után is hitelesen, őszintén tudjuk eljátszani azokat a dallamokat, amiket ott hallottunk. -Vannak olyan irányzatok, melyek szigorúan ragaszkodnak az autentikus vonalhoz és vannak, amik megengedőbbek. Önök hova tartoztak és miként változott aztán ez az irány?-Mi magunk is úgy tanultuk - tisztelve a régi öregeket – hogy a legalázatosabban utánozva tudásukat adjuk tovább a dalokat, és a mai napig is igyekszünk ezt pontosan így csinálni. Való igaz azonban, vannak, akik még szigorúbban veszik a hagyományőrzést. Én inkább hagyományápolást mondok, mert ahogy a világ, úgy a népzene is változik, alakul és ezt mi próbáljuk követni és igyekszünk a mai fiataloknak is átadni valamit abból a fontos szépből, ami a miénk. Amikor lehet, a koncerteken is megemlítem, az utóbbi száz év gyűjtése mutatja, nagyon gazdag népzenei múltunk van, míg a német nyelvterületről 4-5 ezer dallamot tudtak összegyűjteni, addig a magyar nyelvterületen 250 ezer dallam van, amit magunkénak tudhatunk. Ez igazi nagy kincs, és hiszem, fontos, hogy ennek az értéknek legalább egy kicsi részét mindig megemlítsük, emlékeztessünk rá. Az utóbbi tíz évben ezt ötvöztük az alternatív muzsikával, a tradicionális blues zenével, a mai zenék slágergyanús, de jóízű dallamaival. Így aztán már egyre többen vannak azok, akik nem kapcsolják ki a rádiót, ha népzenét hallanak. Elindult egyfajta fontos folyamat, és ha mi ennek a részesei lehetünk, az nagyon jó. Azt hiszem, ha bármilyen más témában is ilyen jól vigyáznánk nemzetünk értékeire, akkor még jobban tudnánk, hogy is kell itt élni.-Mi alapján választják ki a feldolgozásra szánt dalokat?- Heten vagyunk a zenekarban és ez mindegyikünknél másképp van, másképp látjuk, másképp érezzük. Szabó Attila, aki nagyon tájékozott a könnyűzenében jó érzékkel csinálja ezeket a feldolgozásokat. Én magam aszerint választok, hogy mi az, ami kedves, mi az, ami jóízű és lelkileg oly módon sodró erejű, hogy magával tudja ragadni az embereket. A legjobb az egészben az, hogy egészséges arányok vannak, egyik műfaj szabályait, vagy formatani jellemzőit sem borítjuk fel, és olyanfajta igényességgel és minőségre való törekvéssel nyúlunk hozzájuk, ami méltó a népdalok sok generáción keresztül kidolgozott szép szóképeihez, szimbólumaihoz, mondandóihoz. A műfajok megfelelő tiszteletén van a hangsúly.-Eszerint a legfontosabb a nyitottság és az érték?
-Így van, ezt kell, hogy mindenkinek továbbadjuk.
Ezekből a dalokból, s eredeti népi muzsikából állította össze pápai repertoárját Csík János zenésztársaival, s kápráztatta el a többezres közönséget. A koncerten többek között Kispál és a Borz, és Hobo dalok is felcsendültek Csík stílusban, melyeket harmonikusan ötvöztek, gyermekkorból jól ismert népdalokkal vagy magyar nóta műsorokban hallható dallamokkal. A közönség soraiban pedig egyre többen fakadtak dalra, egyre több kéz emelkedett magasba és egyre több láb mozdult tánclépésre. Az igazi zenei élményt nyújtó koncert végén vastapssal hívta vissza a tömeg a zenekart a színpadra, így Csík Jánosék még egy népzenei egyveleggel örvendeztették meg a közönséget, aztán pedig felcsendült Majorosi Marianna gyönyörű hangján a Most múlik pontosan című dal, a finálét pedig a szombat esti Kiscsillag koncertről oly nagyon hiányzó Lovasi András nóta, a Csillag vagy fecske adta.Csík Jánossal, a zenekar alapítójával és vezetőjével a koncert előtt beszélgettünk.-Kell-e a gyermekkori indíttatás a népzenéhez, vagy meg lehet szeretni anélkül is?-Gyermekkoromban ismerkedtem meg a néptánccal és nagyon jó társaságba kerültem. De azon túl, hogy a tánc egy mulatós dolog, nagyon sok mindent megtanított nekünk. Megtanultuk az egész magyar nyelvterület viseletét, azt, hogy milyen néprajzi gazdagsággal bírunk és egyfajta fegyelmet is tanított ez nekünk, hiszen rendnek, szabályoknak kellett lenniük a próbákon, éppúgy mintha sportoltunk volna. Mindez nagyon jó indíttatás, és amikor az ember kicsit nagyobb lesz, már tudja, hogy mihez húz a szíve.-Önök a 80-as években gyűjtöttek is népdalokat, hogy működött ez?
-Hála Istennek nagyon sok elődje volt ennek, Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának – hogy csak a mindenki által ismerteket említsem – nagyon sok köszönhető, hiszen ők bejárták az egész magyar nyelvterületet. Ezeknek a gyűjtéseknek a hangfelvételeit hallgatva, ezekről olvasva, mindig ezekre emlékezve, mi is elindultunk, hiszen van ennek valami izgalma, kalandja és akkor még éltek a falusi zenészek, táncosok, énekesek. Nagy gyűjtéseket mi nem végeztünk, de sok helyre elmentünk megélni az ottani világot és ezek olyan tapasztalatokat adtak, amivel most, sok év után is hitelesen, őszintén tudjuk eljátszani azokat a dallamokat, amiket ott hallottunk. -Vannak olyan irányzatok, melyek szigorúan ragaszkodnak az autentikus vonalhoz és vannak, amik megengedőbbek. Önök hova tartoztak és miként változott aztán ez az irány?-Mi magunk is úgy tanultuk - tisztelve a régi öregeket – hogy a legalázatosabban utánozva tudásukat adjuk tovább a dalokat, és a mai napig is igyekszünk ezt pontosan így csinálni. Való igaz azonban, vannak, akik még szigorúbban veszik a hagyományőrzést. Én inkább hagyományápolást mondok, mert ahogy a világ, úgy a népzene is változik, alakul és ezt mi próbáljuk követni és igyekszünk a mai fiataloknak is átadni valamit abból a fontos szépből, ami a miénk. Amikor lehet, a koncerteken is megemlítem, az utóbbi száz év gyűjtése mutatja, nagyon gazdag népzenei múltunk van, míg a német nyelvterületről 4-5 ezer dallamot tudtak összegyűjteni, addig a magyar nyelvterületen 250 ezer dallam van, amit magunkénak tudhatunk. Ez igazi nagy kincs, és hiszem, fontos, hogy ennek az értéknek legalább egy kicsi részét mindig megemlítsük, emlékeztessünk rá. Az utóbbi tíz évben ezt ötvöztük az alternatív muzsikával, a tradicionális blues zenével, a mai zenék slágergyanús, de jóízű dallamaival. Így aztán már egyre többen vannak azok, akik nem kapcsolják ki a rádiót, ha népzenét hallanak. Elindult egyfajta fontos folyamat, és ha mi ennek a részesei lehetünk, az nagyon jó. Azt hiszem, ha bármilyen más témában is ilyen jól vigyáznánk nemzetünk értékeire, akkor még jobban tudnánk, hogy is kell itt élni.-Mi alapján választják ki a feldolgozásra szánt dalokat?- Heten vagyunk a zenekarban és ez mindegyikünknél másképp van, másképp látjuk, másképp érezzük. Szabó Attila, aki nagyon tájékozott a könnyűzenében jó érzékkel csinálja ezeket a feldolgozásokat. Én magam aszerint választok, hogy mi az, ami kedves, mi az, ami jóízű és lelkileg oly módon sodró erejű, hogy magával tudja ragadni az embereket. A legjobb az egészben az, hogy egészséges arányok vannak, egyik műfaj szabályait, vagy formatani jellemzőit sem borítjuk fel, és olyanfajta igényességgel és minőségre való törekvéssel nyúlunk hozzájuk, ami méltó a népdalok sok generáción keresztül kidolgozott szép szóképeihez, szimbólumaihoz, mondandóihoz. A műfajok megfelelő tiszteletén van a hangsúly.-Eszerint a legfontosabb a nyitottság és az érték?
-Így van, ezt kell, hogy mindenkinek továbbadjuk.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!