Egy városnak, Pápának kell egy történet – beszélgetés dr. Pölöskei Ferenccel

Az idei március 15-i ünnepségen Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesült dr. Pölöskei Ferenc pápai kötődésű történész, akadémikus. Az idén 80 éves Pölöskei Ferenc jelenleg is a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, korábban pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja volt. Tanulmányait 1941 és 1949 között a pápai Református Kollégium Gimnáziumában végezte. Számos könyvet írt Pápáról, többek között az ő nevéhez fűződik a Tanulmányok Pápa város történetéből című kiadvány néhány írása. A pápai kötődésű történész idén újabb kötettel jelentkezett, melyet a városi ünnepség után könyvbemutatón ismertetett a közönséggel. Az elismert akadémikussal a rendezvény után beszélgettünk kitüntetéséről és a pápai évekről.

Pápa Város Díszoklevele kitüntetéssel ismerte el a városvezetés mindazt, amit Pápáért tett. Mit jelent Önnek ez az elismerés?
- Nagyon meglepett. Az itt töltött nyolc év után, az érettségi után ugyan kapcsolatban voltam Pápával, bár több időszak kimaradt. Igyekeztem részt venni Pápa város kulturális életében. És hát megírtuk többen, együtt a város történetét. Egy városnak, Pápának kell egy történet. Ez nagyon fontos volt. És lehet, hogy több ponton korrekcióra szorul, de azért alapjaiban megállja az idő próbáját.

Ha már a témánál tartunk, az ünnepség után bemutatott, A szabadelvű párt fényei és árnyai (1875-1906) című könyvében is nagyon sok pápai vonatkozást lelhet fel az olvasó.
- Pápa a szabadelvű párt bázisa volt és a városok nagyon nagy szerepet játszottak a kor történetében. Az olvasó Pápa legfelemelőbb korszakát ismerheti meg ebből a könyvből. Ebben az időszakban Magyarország gazdasága is fellendült, és ezzel együtt Pápa is. Gyárak alakultak, pl. a Perutz gyár hosszú évekig munkát adott az itt élőknek. Pápa város fejlődésében jelentős szerepet játszott a dualizmus korszaka.

A pápai Református Kollégium diákja volt egykor. Hogy emlékszik vissza ezekre az időkre és régi iskolájára?
- Az a nyolc év nagyon meghatározó élmény volt. Szerintem az ember legfogékonyabb életszakasza a 12-20 éves korig terjedő időszak. Akkor mindent elolvastam. Ami megjelent, legyen az könyv, szellemi, eszmei, történelmi irányzat, mindent olvastam. Fogékony voltam rá. De nemcsak én, az egész osztály, az egész iskola. A tanáraim pedig egészen nagyszerű, európai hírű pedagógusok voltak.

Csoóri Sándor is ebbe a gimnáziumba járt, akinek szintén egy új könyvét ismerhette meg a közönség a mai bemutatón. Milyen kapcsolat van Önök között?
- Csoórival diáktársak voltunk. Ő ugyanazt az életet élte mint én. Együtt voltunk az önképző körben, és ő is partner volt az új iránti kíváncsiságban. A barátságunk máig töretlen. Szerettem volna, ha ma eljön ide, de sajnos így alakult.  

Milyen többletet adott Önnek Pápa városa, a város szellemisége?
- Pápa nekem a könyveket adta. Azokat a könyveket, amiket kevesen olvastak...nem akarom bántani a régi tanáraimat, mert kitűnőek voltak, de sokszor én adtam nekik a megjelent könyveket. Pl. Veres Péter vagy Illyés Gyula megjelent könyveit én olvastam először. Szerettem, megszereztem, odaadtam nekik, olvasták és tetszett nekik…és hát nem véletlenül én voltam az önképző kör elnöke a gimnáziumban.

Milyen érzés visszajönni Pápára?
- Ez egy különleges érzés volt, főleg ma. Rendkívül mozgalmas volt ez a mai nap. Bevallom, meghatott az ifjúság fellépése. Elkötelezett híve vagyok a néptáncnak, a népköltészetnek és nagyon jól ismerem az erdélyi népművészetet is. Annak örülök, hogy ritkán lehet ilyen színvonalas, sok embert megmozgató népi, művészeti sikereket, eredményeket elérni, mint amilyet ma Pápa mutatott.

Milyennek látja a várost, ahol egykor diákéveit töltötte?
- Teljesen megváltozott. Szép az arculata, gyönyörűen felújították a régi barokk épületeket. Ezt az épületet is, ahol most vagyunk. Régen Nőnevelő Intézet volt. Amikor én láttam, romos volt, és talán le is volt zárva. Most pedig gyönyörű, a Református Teológiai Akadémia működik a falai között, és nyitott a világ számára.

• Felszabadultan, önfeledten a zenéért vagyunk - beszélgetés Fehér Ferenc karnaggyal, Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskarának vezetőjével
• Díszoklevél közösségépítésért
• Méltóságteljes megemlékezés - Színes ünnepi műsor