165 mérkőzés a Lombard Pápa mezében - beszélgetés Szűcs Lajossal
2015-06-04 18:32:22 | cikk: Haraszti Gábor | fotó: lombardfcpapa.hu |
2006 februárjában futballnyelven szólva igazi nagyágyút sikerült leigazolnia az élvonalbeli bajnokság folytatására készülő Lombard Pápának. A Ferencvárossal szerződést bontó Szűcs Lajost sikerült ugyanis a klubhoz csábítani, aki két és fél éves szerződést kötött az akkor Gálhidi György vezette bakonyaljaiakkal. A kiváló kapus hamar igazolta klasszisát, rövid időn belül a csapat meghatározó játékosává nőtte ki magát, aki még a kiesés után sem hagyta el a pápaiakat. Három másodosztályú szezon után elévülhetetlen érdemei voltak Szűcsnek a feljutás kivívásában és abban is, hogy hat évadon keresztül – ha nehezen is - de sikerült megragadni az élvonalban. A búcsú az idei szezon végén jött el, a Pécs elleni vereséget követően a játékos bejelentette, szezon végén – kilenc és fél év és 165 Lombard mezben megvívott mérkőzés után – távozik a Perutzból. A kiváló hálóőrrel a kezdetekről, Kovács Lászlóról, a fájdalmas búcsúról és a folytatásról beszélgettünk.
- Nem vagyok egy vándormadár, így Pápára sem úgy tekintettem, mint átmeneti megoldásra – emlékezett vissza a kilenc évvel ezelőtti kezdetre a csapatkapitány. Nagyon kedvesen fogadtak, én pedig igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni. Ennek ellenére nagyon rossz érzés volt 2006-ban a kiesés, ami után igyekeztünk a lehető leghamarabb visszakerülni a legjobbak közé. Sajnos úgy látom, nem nagyon tudott egy nagyjából állandó csapat kialakulni Pápán, mert az volt a tapasztalatom, hogy félévente hét-nyolc játékos ment és ugyanennyi, ha nem több, érkezett. Kis túlzással fél év alatt annyi csapattársam volt, mint előtte az összes korábbi csapatomnál összesen, emiatt az igazi, nagybetűs CSAPAT nem állt össze. - Mely időszakra, mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?
- Véber Györggyel a 2006-os feljutás mindenképp kedves emlék, de minden egyes hazai győzelemre ugyanezt elmondhatom. Számomra nemcsak a pályán átélt élmények kedvesek, hanem a pályán kívüliek is, sokan sokszor megállítottak az utcán, biztattak, rengeteg kedves szót kaptam, és ami a legfontosabb, úgy éreztem, befogadtak a pápai lakosok. - Az elmúlt szűk egy évtizedben rengeteg egyéni díjat nyertél, mennyire fontosak számodra az egyéni elismerések?
- Nagyon fontosak, mert ezek talán visszaigazolásai annak a munkának, amit elvégeztem itt Pápán. Büszke vagyok, hogy a Hivatásos Labdarúgók Szervezetétől hétszer megkaphattam a Zsiborás Gábor díjat, 2010-ben elsőként nekem ítélték oda a Grosics-díjat, melyet személyesen az Aranycsapat legendájától vehettem át. Óriási dolognak tartom, és nem győzök eléggé hálás lenni, hogy március 15-én megkaphattam Pápa Város Díszoklevelét, ez életem egyik legnagyobb elismerése. - Beszéljünk néhány szót a mostani tavaszról, az ankéton azt mondtad, nem szeretnéd meghallani az öltözőben a kiesés szót, és előre tekintesz. Sajnos mégsem a csapat elképzelései szerint folytatódott a szezon, miben látod a kiesés okát?
- Sok fordulópontja volt ennek a bajnokságnak. Én egy kicsit messzebbről indítanám a történetet, hiszen ősszel már Mátyus Jánosnak sem úgy alakultak az igazolásai, ahogy eltervezte. Sajnáltam, hogy váratlanul távozott, haragudni nem tudtam rá, hiszen mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Több, a futballban jártas szakember már a bajnokság kezdete előtt biztos kiesőként könyvelt el minket, ennek ellenére az első öt meccsen szereztünk nyolc pontot, és a hetedik helyen álltunk, erre senki nem számított. Mátyus távozása után Kovács László irányította a csapatot, majd körülbelül két hónap után Lengyel Ferencet nevezték ki a csapat élére, sajnos azt kell mondjam, vele tovább folytatódott a mélyrepülés, igaz ez nem az ő hibája volt. Kész tények elé állították, egy fix keretet örökölt, emellé még az anyagi problémák okozta bizonytalanságot is. - Ha már az anyagiakat említed, ebben az időszakban egyre gyakrabban lehetett hallani a fizetési csúszásokról.
- Nem szeretném ezt nagyon firtatni, legyen elég annyi, hogy decemberben úgy mentünk el karácsonyozni, hogy vártuk a szeptemberi fizetésünket… A téli igazolások is azért nem jöttek össze, mert futballberkekben olyan hírek keringtek a Lombard Pápáról, ami nem épp pozitív.- A Paks ellen elbúcsúztál a pápai közönségtől, és jelen állás szerint úgy tűnik, Kovács László kapusedzővel is megszakad egy hosszú ideje tartó munkakapcsolat. Többször nyilatkoztad, hogy apád helyett apádként tekintesz rá, milyen érzéssel gondolsz az elválásra?
- Túlzás nélkül állíthatom, hogy egy legendával volt szerencsém együtt dolgozni. Így 42 évesen is minden egyes edzés – amikor nem volt morcos rám (nevet) – csodaszámba ment. Természetesen a kapcsolat nem szakad meg, napi szinten beszélünk és a szezonzárás után többször találkoztunk is, bármikor számíthat rám és én is rá, bízom benne, hogy megtalálja a számításait. - Beszéljünk a folytatásról, számos pletyka napvilágot látott veled kapcsolatban, hírbe hoztak a Budaörssel és az MTK-val is, lehet-e már tudni mit hoz számodra a jövő?
- Konkrétum még nincs, mondhatni lógok a levegőben. A labdarúgásban dolgozó ismerőseimmel, menedzserekkel beszélgettem a lehetséges folytatásról, egy biztos, szeretnék még védeni. Néhány hete Budapesten László Csabával a Juventus – Real Madrid Bajnokok Ligája mérkőzést tekintettem meg, az MTK-val ezután boronáltak össze. Nincs aktualitása a kék-fehér alakulathoz való szerződésemnek, még bármi megtörténhet. Egy biztos, édesanyám miatt szeretnék a fővároshoz minél közelebb csapatot találni. - Végezetül üzennél-e valamit a pápai szurkolóknak?
- Higgyék el, nagyon nehéz ez számomra. Nem magyarázkodni akarok, de az nem igaz, hogy a süllyedő hajót hagytam el. Ami korábban megjelent a médiában, hogy életre szóló szerződést kötött velem a tulajdonos jól hangzik, az igazság ezzel szemben az, hogy Bíró Péter és a fia mindig csak egy évre szóló kontraktust kötött velem azzal az indokkal, hogy így szeretnének motiválni. Nincs ezzel baj, csak kifelé mást kommunikáltak, mindezeket azért mondtam el, hogy lássák, nem kell mindig a kommenteket elhinni és a negatív pletykákat készpénznek venni. Csak jó szívvel tudok gondolni a pápaiakra, az életem egynegyed részét itt éltem le, megígérhetem, hogy gyakran visszajövök, hiszen sok barátra tettem szert. Minden kedves pápai lakosnak, szurkolónak, edzőnek, kis labdarúgónak, kapuspalántának és a médiában dolgozó embernek nagyon jó egészséget kívánok, kívánom, hogy minél több örömük legyen a pápai labdarúgásban és köszönöm az elmúlt kilenc és fél évet!
- Nem vagyok egy vándormadár, így Pápára sem úgy tekintettem, mint átmeneti megoldásra – emlékezett vissza a kilenc évvel ezelőtti kezdetre a csapatkapitány. Nagyon kedvesen fogadtak, én pedig igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni. Ennek ellenére nagyon rossz érzés volt 2006-ban a kiesés, ami után igyekeztünk a lehető leghamarabb visszakerülni a legjobbak közé. Sajnos úgy látom, nem nagyon tudott egy nagyjából állandó csapat kialakulni Pápán, mert az volt a tapasztalatom, hogy félévente hét-nyolc játékos ment és ugyanennyi, ha nem több, érkezett. Kis túlzással fél év alatt annyi csapattársam volt, mint előtte az összes korábbi csapatomnál összesen, emiatt az igazi, nagybetűs CSAPAT nem állt össze. - Mely időszakra, mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?
- Véber Györggyel a 2006-os feljutás mindenképp kedves emlék, de minden egyes hazai győzelemre ugyanezt elmondhatom. Számomra nemcsak a pályán átélt élmények kedvesek, hanem a pályán kívüliek is, sokan sokszor megállítottak az utcán, biztattak, rengeteg kedves szót kaptam, és ami a legfontosabb, úgy éreztem, befogadtak a pápai lakosok. - Az elmúlt szűk egy évtizedben rengeteg egyéni díjat nyertél, mennyire fontosak számodra az egyéni elismerések?
- Nagyon fontosak, mert ezek talán visszaigazolásai annak a munkának, amit elvégeztem itt Pápán. Büszke vagyok, hogy a Hivatásos Labdarúgók Szervezetétől hétszer megkaphattam a Zsiborás Gábor díjat, 2010-ben elsőként nekem ítélték oda a Grosics-díjat, melyet személyesen az Aranycsapat legendájától vehettem át. Óriási dolognak tartom, és nem győzök eléggé hálás lenni, hogy március 15-én megkaphattam Pápa Város Díszoklevelét, ez életem egyik legnagyobb elismerése. - Beszéljünk néhány szót a mostani tavaszról, az ankéton azt mondtad, nem szeretnéd meghallani az öltözőben a kiesés szót, és előre tekintesz. Sajnos mégsem a csapat elképzelései szerint folytatódott a szezon, miben látod a kiesés okát?
- Sok fordulópontja volt ennek a bajnokságnak. Én egy kicsit messzebbről indítanám a történetet, hiszen ősszel már Mátyus Jánosnak sem úgy alakultak az igazolásai, ahogy eltervezte. Sajnáltam, hogy váratlanul távozott, haragudni nem tudtam rá, hiszen mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Több, a futballban jártas szakember már a bajnokság kezdete előtt biztos kiesőként könyvelt el minket, ennek ellenére az első öt meccsen szereztünk nyolc pontot, és a hetedik helyen álltunk, erre senki nem számított. Mátyus távozása után Kovács László irányította a csapatot, majd körülbelül két hónap után Lengyel Ferencet nevezték ki a csapat élére, sajnos azt kell mondjam, vele tovább folytatódott a mélyrepülés, igaz ez nem az ő hibája volt. Kész tények elé állították, egy fix keretet örökölt, emellé még az anyagi problémák okozta bizonytalanságot is. - Ha már az anyagiakat említed, ebben az időszakban egyre gyakrabban lehetett hallani a fizetési csúszásokról.
- Nem szeretném ezt nagyon firtatni, legyen elég annyi, hogy decemberben úgy mentünk el karácsonyozni, hogy vártuk a szeptemberi fizetésünket… A téli igazolások is azért nem jöttek össze, mert futballberkekben olyan hírek keringtek a Lombard Pápáról, ami nem épp pozitív.- A Paks ellen elbúcsúztál a pápai közönségtől, és jelen állás szerint úgy tűnik, Kovács László kapusedzővel is megszakad egy hosszú ideje tartó munkakapcsolat. Többször nyilatkoztad, hogy apád helyett apádként tekintesz rá, milyen érzéssel gondolsz az elválásra?
- Túlzás nélkül állíthatom, hogy egy legendával volt szerencsém együtt dolgozni. Így 42 évesen is minden egyes edzés – amikor nem volt morcos rám (nevet) – csodaszámba ment. Természetesen a kapcsolat nem szakad meg, napi szinten beszélünk és a szezonzárás után többször találkoztunk is, bármikor számíthat rám és én is rá, bízom benne, hogy megtalálja a számításait. - Beszéljünk a folytatásról, számos pletyka napvilágot látott veled kapcsolatban, hírbe hoztak a Budaörssel és az MTK-val is, lehet-e már tudni mit hoz számodra a jövő?
- Konkrétum még nincs, mondhatni lógok a levegőben. A labdarúgásban dolgozó ismerőseimmel, menedzserekkel beszélgettem a lehetséges folytatásról, egy biztos, szeretnék még védeni. Néhány hete Budapesten László Csabával a Juventus – Real Madrid Bajnokok Ligája mérkőzést tekintettem meg, az MTK-val ezután boronáltak össze. Nincs aktualitása a kék-fehér alakulathoz való szerződésemnek, még bármi megtörténhet. Egy biztos, édesanyám miatt szeretnék a fővároshoz minél közelebb csapatot találni. - Végezetül üzennél-e valamit a pápai szurkolóknak?
- Higgyék el, nagyon nehéz ez számomra. Nem magyarázkodni akarok, de az nem igaz, hogy a süllyedő hajót hagytam el. Ami korábban megjelent a médiában, hogy életre szóló szerződést kötött velem a tulajdonos jól hangzik, az igazság ezzel szemben az, hogy Bíró Péter és a fia mindig csak egy évre szóló kontraktust kötött velem azzal az indokkal, hogy így szeretnének motiválni. Nincs ezzel baj, csak kifelé mást kommunikáltak, mindezeket azért mondtam el, hogy lássák, nem kell mindig a kommenteket elhinni és a negatív pletykákat készpénznek venni. Csak jó szívvel tudok gondolni a pápaiakra, az életem egynegyed részét itt éltem le, megígérhetem, hogy gyakran visszajövök, hiszen sok barátra tettem szert. Minden kedves pápai lakosnak, szurkolónak, edzőnek, kis labdarúgónak, kapuspalántának és a médiában dolgozó embernek nagyon jó egészséget kívánok, kívánom, hogy minél több örömük legyen a pápai labdarúgásban és köszönöm az elmúlt kilenc és fél évet!
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!