Díszoklevél közösségépítésért
2010-03-15 16:25:21 | cikk: Babos Petra | fotó: Babos Petra |
Az Ordo Militaris Teutonicus német lovagrend priorjaként aktív részt vállal a városban élő rászoruló és nehéz sorsú emberek, családok körülményeinek javításában.
Jelentős a város közéletében való szerepvállalása, szívesen tesz eleget a felkéréseknek és működik együtt a város életében fontos események méltó megünneplésében. Tevékenységét az egyházmegye is nagyra értékeli, püspöki tanácsos, székesegyházi kanonok és egyházmegyei gazdasági helynök.
A város és a katolikus egyház szolgálatában évtizedeken keresztül végzett tevékenységével kivívta városunk polgárainak elismerését és tiszteletét, ezért a március 15.-i ünnepségen Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesült.
Meséljen arról, hogyan lett pap?
- 1949. augusztus 15. Veszprémben születtem. Ez a dátum, úgy gondolom, egy kicsit „természetfeletti”, hiszen a katolikus egyház ekkor ünnepli Szűz Mária mennybemenetelét. Itt jártam általános iskolába, a Református Iskolában és a felső tagozatot pedig a zsidó iskolában. A szüleim nagyon vallásos emberek voltak, rendszeresen jártunk templomba. A gimnáziumi tanulmányaimat a Lovassyban végeztem. Érettségi után jelentkeztem a teológiára, amit végül Budapesten végeztem el, 1975-ig tanultam ott, amikor pappá szenteltek.
Hogy került Pápára?
- Az egyházban hierarchikus rendszer van, megvannak a különböző „lépcsőfokok”. A püspök jelöli ki, hogy ki hová kerül. Először engem Pestre küldtek vissza, tanulmányi évekre, még a teológiai évek alatt. 1976-tól Siófokra kerültem három évre káplánnak, segédlelkésznek. 1979 februárjában Veszprémbe mentem vissza a püspökséghez, ahol püspöki szertartóként tevékenykedtem, közben pedig a vszprémi Károly-templom igazgatója is voltam. 1985-ben aztán öt évre Tihanyba kerültem. Ez volt az első önálló helyem, ahol már nem beosztott voltam, hanem plébános lehettem. 1990 júniusában érkeztem Pápára , a Kálvária Plébániára, majd 1994-től a Fő téri plébániára. Az elmúlt pár évben a tókerti plébániát is hozzám csatolták. Jelenleg három plébániát látok el két munkatársammal, de a bencés és a ferences templom is hozzám tartozik.
Volt a pályafutása során, aki sokat segítette?
- Igen, nagyon sokan segíttek nekem. Kispap koromban sok szerzetes nővér és pap támogatott mindenféle szempontból. Volt néhány püspök és professzor, akik nagyon kedvesek, segítőkészek voltak hozzám. És hát persze a hívek, akik mindig mellettem álltak és támogattak.
Kapott valaha valamilyen egyházi kitüntetést?
- Igen. 1994-ben püspöki tanácsos lettem, ez a legalsóbb szintű, amit az egyház adhat. Utána székesegyházi kanonok voltam, majd 1996-ban címzetes apátnak neveztek ki.
Van, akire még most is felnéz?
- Úgy érzem, az akkori tanítóim még most is mellettem állnak és segítenek. Mostanra már nekem is került ki néhány tanítványom, én úgy segítem az ő pályafutásukat, mint az én „mestereim” engem annakidején.
Tudna esetleg olyan híres személyeket felsorolni, akikkel pályafutása során találkozhatott?
- Veszprémi éveim alatt nagyon sok olyan pappal találkoztam, akik a világegyház történelmében szerepet játszottak, mint például Gantim bíboros. Az ifjúsági csoportomból, akiket tanítottam akkor, belőlük főorvosok, egyetemi tanárok és pedagógusok lettek. A tihanyi lelkipásztori éveim alatt sok protokolláris személyt ismerhettem meg, találkoztam Giovanni Spadolinivel, az akkori olasz köztársasági elnökkel és még sok neves külföldi személlyel.
Mit jelent az Ön számára a mai kitüntetés? Milyen érzés volt megkapni?
- Nagyon jól esett, örülök, hogy gondoltak rám. Remélem, nemcsak a koromra való tekintet miatt kaptam ezt az elismerést. Továbbra is szeretnék a város életében tevékenykedni, segíteni, amiben tudok.
Képek:
nincsenek képek
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!