Élet a válás után
2010-03-10 22:08:02 | cikk: Tóth Tamara | fotó: Tóth Tamara |
A Kávéházi beszélgetések ötödik évadjának negyedik előadása kezdődött ma este 19 órakor a Pápai Református Egyházközség szervezésében. Az életünk felülnézetben előadássorozat ma az Élet a válás után témát dolgozta fel Dányi Zoltán református lelkipásztor, pasztorál-pszichológus előadásában. A szakember a témát a gyermekek szempontjából mutatta be, hogy lássuk, mit vált ki a válás a gyermekekből és mi felnőttek mit tudunk tenni, hogy megkönnyítsük számukra annak feldolgozását.
Vannak normatív és paranormatív válságok az ember életében. Azonban a legtöbb gondot az érzelmek kimutatásának hiánya és a valós kommunikáció hiánya okozza egy kapcsolatban - emelte ki előadásában Dányi Zoltán. A családterapeuta elmondta, tipikus iskolapéldái vannak annak, hogyan reagálja le a gyermek a válást.
- Általában pszichoszomatikus tünetekkel kezd reagálni. Egy nagyon általános: a szülők veszekednek, mire a gyerek, aki ezt látja, elkezd fulladni, így reagál az elfojtott félelem érzésére. És ezzel eléri célját, öntudatlanul is, hiszen a veszekedés abbamarad, mert mindkét fél a gyerekre figyel. Csakhogy hosszútávon már ez sem megoldás. Mi szülők hajlamosak vagyunk abba a hibába esni, hogy bűntudat helyett szégyent érzünk. Azonban így áteshetünk a ló túloldalára, hiszen ha túl nagy a szégyenérzetünk, nem tudjuk korrekten szabályozni, nevelni, szabályozni gyermekeinket - mondta a lelkipásztor.
Dányi Zoltán egy kutatásra hivatkozva elmondta, nem mindegy hány évesen éli meg a gyermek a válást. A kutatás eredménye szerint a 3-5 éves korosztály fokozott ragaszkodással, represszióval reagál a kialakult helyzetre. Úgynevezett szeparációs szorongás alakul ki bennük és az egyik szülő hiánya egzisztenciális félelmet vált ki a gyerekben, mely például az ágybavizelés visszatérésével is jelentkezhet. A 6-8 éves korosztály átvált az örömelvről a realitás elvére, ez az iskolakezdés időszaka, ahol koncentrációs zavarként, önvádként jelentkezik a trauma. A 9-12 évesekre az irányított intenzív harag illetve identitási és lojalitási konfliktusok jellemzőek. A 13-18 évesekre, a kamaszokra a kiábrándultság, a nyugtalanság, a jövőjével kapcsolatban bizonytalanság érzése jellemző, illetve a dacból bekövetkező identitásváltás.
A szakember előadása végén beszélt egy könyvről is, melyben a gyermekek beszélnek a válásról, ők hogyan látták, miként élték át. Az abban leírtak szerint, és ezt Dányi Zoltán is megerősítette: fontos, hogy megértessék velük, hogy továbbra is szeretik őket. El lehet mondani a szülő részéről, hogy nehéz volt a válás mint döntés meghozatala, de nem találtak jobb megoldást. Tisztázni kell, ki, hol és hogyan fog lakni, az elköltözött szülővel való kapcsolattartás rendezettségéről is beszélni kell. A gyerekeknek fontos lenne a szülők részéről egy érthető magyarázat arra, hogy miért is váltak el valójában. A lelkipásztor szerint van, amit fontos lenne nem a gyereke előtt csinálni, mint például a szülők indulati kitörései. Dányi Zoltán nagyon fontosnak tartja, hogy a válás terhét ne a gyermek cipelje, hiszen a feszültséget a gyerek úgyis érzi.
A válás egy döntés, nem szándékos, senki sem akarja, nem tervezi bele az életébe. Mindenki számára megterhelő veszteséggel jár, de a legnagyobb vesztese a gyermek. Ennek ellenére a felnőttek a válást problémakezelésnek látják, pedig az egy mélyen ambivalens helyzet mindenki számára. Arról szól a döntésünk, hogy van-e elég erőnk küzdeni a kapcsolatunkért, kezelni a feszültségeket, megoldani a problémákat, hajlandóak vagyunk-e tenni azért az adott kapcsolatért, házasságért. Azt azonban nem szabadna szem elől felejtenünk, hogy a család leggyengébb láncszeme a gyermek.
Vannak normatív és paranormatív válságok az ember életében. Azonban a legtöbb gondot az érzelmek kimutatásának hiánya és a valós kommunikáció hiánya okozza egy kapcsolatban - emelte ki előadásában Dányi Zoltán. A családterapeuta elmondta, tipikus iskolapéldái vannak annak, hogyan reagálja le a gyermek a válást.
- Általában pszichoszomatikus tünetekkel kezd reagálni. Egy nagyon általános: a szülők veszekednek, mire a gyerek, aki ezt látja, elkezd fulladni, így reagál az elfojtott félelem érzésére. És ezzel eléri célját, öntudatlanul is, hiszen a veszekedés abbamarad, mert mindkét fél a gyerekre figyel. Csakhogy hosszútávon már ez sem megoldás. Mi szülők hajlamosak vagyunk abba a hibába esni, hogy bűntudat helyett szégyent érzünk. Azonban így áteshetünk a ló túloldalára, hiszen ha túl nagy a szégyenérzetünk, nem tudjuk korrekten szabályozni, nevelni, szabályozni gyermekeinket - mondta a lelkipásztor.
Dányi Zoltán egy kutatásra hivatkozva elmondta, nem mindegy hány évesen éli meg a gyermek a válást. A kutatás eredménye szerint a 3-5 éves korosztály fokozott ragaszkodással, represszióval reagál a kialakult helyzetre. Úgynevezett szeparációs szorongás alakul ki bennük és az egyik szülő hiánya egzisztenciális félelmet vált ki a gyerekben, mely például az ágybavizelés visszatérésével is jelentkezhet. A 6-8 éves korosztály átvált az örömelvről a realitás elvére, ez az iskolakezdés időszaka, ahol koncentrációs zavarként, önvádként jelentkezik a trauma. A 9-12 évesekre az irányított intenzív harag illetve identitási és lojalitási konfliktusok jellemzőek. A 13-18 évesekre, a kamaszokra a kiábrándultság, a nyugtalanság, a jövőjével kapcsolatban bizonytalanság érzése jellemző, illetve a dacból bekövetkező identitásváltás.
A szakember előadása végén beszélt egy könyvről is, melyben a gyermekek beszélnek a válásról, ők hogyan látták, miként élték át. Az abban leírtak szerint, és ezt Dányi Zoltán is megerősítette: fontos, hogy megértessék velük, hogy továbbra is szeretik őket. El lehet mondani a szülő részéről, hogy nehéz volt a válás mint döntés meghozatala, de nem találtak jobb megoldást. Tisztázni kell, ki, hol és hogyan fog lakni, az elköltözött szülővel való kapcsolattartás rendezettségéről is beszélni kell. A gyerekeknek fontos lenne a szülők részéről egy érthető magyarázat arra, hogy miért is váltak el valójában. A lelkipásztor szerint van, amit fontos lenne nem a gyereke előtt csinálni, mint például a szülők indulati kitörései. Dányi Zoltán nagyon fontosnak tartja, hogy a válás terhét ne a gyermek cipelje, hiszen a feszültséget a gyerek úgyis érzi.
A válás egy döntés, nem szándékos, senki sem akarja, nem tervezi bele az életébe. Mindenki számára megterhelő veszteséggel jár, de a legnagyobb vesztese a gyermek. Ennek ellenére a felnőttek a válást problémakezelésnek látják, pedig az egy mélyen ambivalens helyzet mindenki számára. Arról szól a döntésünk, hogy van-e elég erőnk küzdeni a kapcsolatunkért, kezelni a feszültségeket, megoldani a problémákat, hajlandóak vagyunk-e tenni azért az adott kapcsolatért, házasságért. Azt azonban nem szabadna szem elől felejtenünk, hogy a család leggyengébb láncszeme a gyermek.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!