Bérlőből polgár - A pápai zsidó közösség első száz éve
2015-02-28 17:47:49 | cikk: pgya |
Könyvbemutatóra várták csütörtök délután a Pápai Levéltár székhelyére az érdeklődőket, dr. Jakab Réka doktori disszertációjával ismerkedhetett meg a helytörténetet kedvelő közönség. A szerző a pápai zsidóság első 100 évét dolgozta fel, a betelepüléstől 1848-ig. A Bérlőből polgár – Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete, 1748-1848 című kötetet dr. Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltár vezetője ajánlotta a megjelentek figyelmébe.
A cím kifejezi a pápai zsidó társadalom első századának lényeges fejlődési fokozatát, az eleinte bérlőből valódi polgár válik. A kötet alapos és részletes strukturális elemzése a mezővárosban formálódó zsidó közösségnek, amely három emberöltőnyi idő forrásanyagát dolgozza fel. Dr. Hudi József véleménye szerint ennyire mélyen a hazai zsidóság 1848 előtti történetét még senki nem tanulmányozta, a könyvben fellelhető húsz oldal szakirodalom bőséges, városi, megyei, országos, sőt nemzetközi, osztrák és német források is megtalálhatóak.
1670 után az osztrák örökös tartományokból kiutasítják a zsidóságot, ezt követően kezdődik meg a Dunántúlra való költözésük. Az országos zsidó összeírások adatai szerint a XVIII. század első felében folyamatosan nőtt a Pápán megtelepedő zsidó lakosok száma. Az 1745-ben mintegy száz főre becsülhető közösség a város életében már érzékelhető tényezőként jelent meg, amelynek jogi helyzetét szükséges volt szerződésben is rögzíteni.
A könyv első részében a szerző felvázolja a zsidóság társadalmi és gazdasági hátterét és lehetőségeit a korabeli magyar viszonyok között. Részletes elemzését adja a Pápa mezővárosban megtelepedő zsidók jogállásának, gazdasági és társadalmi körülményeinek, a kialakuló közösség (mely ekkor még nem csak vallási státuszt jelent) intézményi és pénzügyi rendszerének. Szól a földesúrral kötött szerződésről, az elöljárók és rabbik választásáról, a zsinagóga, iskola és egyesületek kialakulásáról és működéséről. A helyi zsidóságnak a városi kereskedelemben és iparban betöltött szerepéről. Mindehhez igen alaposan tanulmányozta és elemezte a fellehető levéltára forrásokat.
1748. május 10-én Esterházy Ferenc földesúr és a pápai zsidók megállapodtak az általuk fizetendő cenzus fejében biztosított jogokról és a létrejövő hitközség működésének alapelveiről. Az ún. Schutzbrief (azaz földesúri védlevél) értelmében a letelepedett és a közösség kötelékébe befogadott zsidók a földesúr kizárólagos joghatósága alá kerültek, aki a védelmi pénz, a Schutzgeld fejében biztosította jogaikat. A kibocsátott védlevél megfogalmazta, hogy a közösségnek „legyen egy a zsidó közösség által egyhangúan megválasztott és a mi helyi tisztviselőnk által megerősített bírájuk, aki az egész közösségnek parancsol, azon fölül egy imaházuk és temetőjük legyen, ezen fölül egy rabbit, egy kántor(tanító)t, egy községi szolgát tarthatnak, ezen kívül bort mérhetnek, ügyeiket maguk között intézhetik kivéve, ha peres ügy áll fenn köztük. Ilyen esetekben a mi helyi tisztviselőnk által intézzék el, és anélkül, hogy őt bárki akadályozná, mindig cselekedhet és megváltoztathatja az ügyet, mégpedig olyan formán, hogy ők a katonák beszállásolásától és a városi fennhatóság alól mentesülnek, továbbá senkitől, csakis tőlünk és a mi alkalmazottainktól függnek, és bár a mi védett alattvalóink ezt a védelmet élvezik, mindazonáltal ugyanők becsületesen viselkedjenek és semmilyen okot ne adjanak panaszra.”
Emellett a földesúr engedélyt adott a kóser bormérésre, mészárszéktartásra és az ún. szombatkorlát felállítására, amellyel a szombat zavartalan megülése érdekében lezárták az általuk lakott városrészeket, viszont nem illették meg őket a pápai polgárok jogai, nem viselhettek hivatalt, nem élvezhettek vámmentességet, mestereik többnyire nem lehettek céhtagok.
A védlevél által biztosított széles körű jogosítványok elősegítették a hitközség számbeli és anyagi gyarapodását. Ennek köszönhetően a rendi korszak végére Pápán alakult ki a Dunántúl legnagyobb lélekszámú zsidó közössége, amely a városi népességben is egyre nagyobb arányt képviselt (1848-ban 618 család – 2961 fő).
A reformkor végére számát és tehetősségét tekintve is megerősödő pápai zsidó közösség 1846-ra Magyarország egyik legnagyobb zsinagógáját építette fel. A reformkori Magyarországon erősödő nemzeti öntudat a tehetősebb, polgáriasultabb pápai zsidóságra is hatással volt, akiknek a nemzethez való asszimilációs törekvései a rabbiválasztásban is megmutatkozott, amikor 1846 szeptemberében a köztudottan hazafias érzelmű Löw Lipótot választották rabbijukká.
Külön fejezetben tárgyalja a könyv Löw Lipót rabbivá választását 1846-ban.
A könyv második része is egy forrásanyag, Pápa város 1848 évi zsidóösszeírásának elemzésére épül. Az elemzést olvasva komoly, átfogó képet kaphatunk az 1848-ban Pápán élő és tevékenykedő zsidóság társadalmi és gazdasági viszonyairól.
- Egy patriarchális társadalom kutatásában a nők ritkán jelennek meg, a zsidó nők sorsa ebből a korszakból nem ismerhető meg, kivéve ha özvegy maradt, és átvette a bolt vezetését. A pápai zsidóság sikeres gazdasági integrációját mutatja, hogy peremhelyzetből vezető helyzetbe kerülnek, a város elitjébe is bekerülnek. 48 %-uk kereskedő, 37 %-uk kézműves-kisiparos, a maradék értelmiségi, mivel a tanulásra, taníttatásra nagy hangsúlyt fektettek. Volt időszak mikor illegálisan tartottak fenn iskolákat. A közösség kulturális erejét mutatja, hogy a könyvkötők is korán megjelentek hitközségeikben. Egy innovatív közösség volt. 1744-ben már kávéárusról tudunk. Voltak, akik borotváltatták magukat, amit az ortodoxok nem néztek jó szemmel. Kialakultak a hagyományos zsidó foglalkozások, mint a pipások, gyertyaöntés, rongykereskedés, pálinkakereskedő stb. – árult el érdekességeket a laikus érdeklődőknek dr. Hudi József a könyv tartalmából.
A kötet végén található egy térkép a zsidó háztulajdonokról, valamint egy CD-Rom, rajta az összeírás eredeti fotói és annak táblázatos átirata mai betűkkel, az olvasás megkönnyítésére. Ezt minden zsidóságtörténettel, hely- és családtörténettel foglalkozó kutató haszonnal forgathatja. Végül 15 oldalon a könyv angol nyelvű kivonata is olvasható, amelyről Dr. Hudi József a bemutató végén meg is jegyezte – félig viccesen, félig komolyan –, hogy aki azt elolvassa, az már olyan, mintha a könyvet olvasta volna el, annyira tömören összefoglalja a lényeget.
A kötetet a helyszínen megvásárolható volt, a könyvbemutató dedikálással, beszélgetéssel ért véget.
A cím kifejezi a pápai zsidó társadalom első századának lényeges fejlődési fokozatát, az eleinte bérlőből valódi polgár válik. A kötet alapos és részletes strukturális elemzése a mezővárosban formálódó zsidó közösségnek, amely három emberöltőnyi idő forrásanyagát dolgozza fel. Dr. Hudi József véleménye szerint ennyire mélyen a hazai zsidóság 1848 előtti történetét még senki nem tanulmányozta, a könyvben fellelhető húsz oldal szakirodalom bőséges, városi, megyei, országos, sőt nemzetközi, osztrák és német források is megtalálhatóak.
1670 után az osztrák örökös tartományokból kiutasítják a zsidóságot, ezt követően kezdődik meg a Dunántúlra való költözésük. Az országos zsidó összeírások adatai szerint a XVIII. század első felében folyamatosan nőtt a Pápán megtelepedő zsidó lakosok száma. Az 1745-ben mintegy száz főre becsülhető közösség a város életében már érzékelhető tényezőként jelent meg, amelynek jogi helyzetét szükséges volt szerződésben is rögzíteni.
A könyv első részében a szerző felvázolja a zsidóság társadalmi és gazdasági hátterét és lehetőségeit a korabeli magyar viszonyok között. Részletes elemzését adja a Pápa mezővárosban megtelepedő zsidók jogállásának, gazdasági és társadalmi körülményeinek, a kialakuló közösség (mely ekkor még nem csak vallási státuszt jelent) intézményi és pénzügyi rendszerének. Szól a földesúrral kötött szerződésről, az elöljárók és rabbik választásáról, a zsinagóga, iskola és egyesületek kialakulásáról és működéséről. A helyi zsidóságnak a városi kereskedelemben és iparban betöltött szerepéről. Mindehhez igen alaposan tanulmányozta és elemezte a fellehető levéltára forrásokat.
1748. május 10-én Esterházy Ferenc földesúr és a pápai zsidók megállapodtak az általuk fizetendő cenzus fejében biztosított jogokról és a létrejövő hitközség működésének alapelveiről. Az ún. Schutzbrief (azaz földesúri védlevél) értelmében a letelepedett és a közösség kötelékébe befogadott zsidók a földesúr kizárólagos joghatósága alá kerültek, aki a védelmi pénz, a Schutzgeld fejében biztosította jogaikat. A kibocsátott védlevél megfogalmazta, hogy a közösségnek „legyen egy a zsidó közösség által egyhangúan megválasztott és a mi helyi tisztviselőnk által megerősített bírájuk, aki az egész közösségnek parancsol, azon fölül egy imaházuk és temetőjük legyen, ezen fölül egy rabbit, egy kántor(tanító)t, egy községi szolgát tarthatnak, ezen kívül bort mérhetnek, ügyeiket maguk között intézhetik kivéve, ha peres ügy áll fenn köztük. Ilyen esetekben a mi helyi tisztviselőnk által intézzék el, és anélkül, hogy őt bárki akadályozná, mindig cselekedhet és megváltoztathatja az ügyet, mégpedig olyan formán, hogy ők a katonák beszállásolásától és a városi fennhatóság alól mentesülnek, továbbá senkitől, csakis tőlünk és a mi alkalmazottainktól függnek, és bár a mi védett alattvalóink ezt a védelmet élvezik, mindazonáltal ugyanők becsületesen viselkedjenek és semmilyen okot ne adjanak panaszra.”
Emellett a földesúr engedélyt adott a kóser bormérésre, mészárszéktartásra és az ún. szombatkorlát felállítására, amellyel a szombat zavartalan megülése érdekében lezárták az általuk lakott városrészeket, viszont nem illették meg őket a pápai polgárok jogai, nem viselhettek hivatalt, nem élvezhettek vámmentességet, mestereik többnyire nem lehettek céhtagok.
A védlevél által biztosított széles körű jogosítványok elősegítették a hitközség számbeli és anyagi gyarapodását. Ennek köszönhetően a rendi korszak végére Pápán alakult ki a Dunántúl legnagyobb lélekszámú zsidó közössége, amely a városi népességben is egyre nagyobb arányt képviselt (1848-ban 618 család – 2961 fő).
A reformkor végére számát és tehetősségét tekintve is megerősödő pápai zsidó közösség 1846-ra Magyarország egyik legnagyobb zsinagógáját építette fel. A reformkori Magyarországon erősödő nemzeti öntudat a tehetősebb, polgáriasultabb pápai zsidóságra is hatással volt, akiknek a nemzethez való asszimilációs törekvései a rabbiválasztásban is megmutatkozott, amikor 1846 szeptemberében a köztudottan hazafias érzelmű Löw Lipótot választották rabbijukká.
Külön fejezetben tárgyalja a könyv Löw Lipót rabbivá választását 1846-ban.
A könyv második része is egy forrásanyag, Pápa város 1848 évi zsidóösszeírásának elemzésére épül. Az elemzést olvasva komoly, átfogó képet kaphatunk az 1848-ban Pápán élő és tevékenykedő zsidóság társadalmi és gazdasági viszonyairól.
- Egy patriarchális társadalom kutatásában a nők ritkán jelennek meg, a zsidó nők sorsa ebből a korszakból nem ismerhető meg, kivéve ha özvegy maradt, és átvette a bolt vezetését. A pápai zsidóság sikeres gazdasági integrációját mutatja, hogy peremhelyzetből vezető helyzetbe kerülnek, a város elitjébe is bekerülnek. 48 %-uk kereskedő, 37 %-uk kézműves-kisiparos, a maradék értelmiségi, mivel a tanulásra, taníttatásra nagy hangsúlyt fektettek. Volt időszak mikor illegálisan tartottak fenn iskolákat. A közösség kulturális erejét mutatja, hogy a könyvkötők is korán megjelentek hitközségeikben. Egy innovatív közösség volt. 1744-ben már kávéárusról tudunk. Voltak, akik borotváltatták magukat, amit az ortodoxok nem néztek jó szemmel. Kialakultak a hagyományos zsidó foglalkozások, mint a pipások, gyertyaöntés, rongykereskedés, pálinkakereskedő stb. – árult el érdekességeket a laikus érdeklődőknek dr. Hudi József a könyv tartalmából.
A kötet végén található egy térkép a zsidó háztulajdonokról, valamint egy CD-Rom, rajta az összeírás eredeti fotói és annak táblázatos átirata mai betűkkel, az olvasás megkönnyítésére. Ezt minden zsidóságtörténettel, hely- és családtörténettel foglalkozó kutató haszonnal forgathatja. Végül 15 oldalon a könyv angol nyelvű kivonata is olvasható, amelyről Dr. Hudi József a bemutató végén meg is jegyezte – félig viccesen, félig komolyan –, hogy aki azt elolvassa, az már olyan, mintha a könyvet olvasta volna el, annyira tömören összefoglalja a lényeget.
A kötetet a helyszínen megvásárolható volt, a könyvbemutató dedikálással, beszélgetéssel ért véget.
Képek:
Címkék:
Dr. Jakab Réka
| Dr. Hudi József
| Bérlőből polgár – Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete
| 1748-1848
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!