Rendőrfőkapitányként példát kell mutatnom
2015-02-18 21:11:49 | cikk: pgya |
Dr. Töreki Sándor r. dandártábornok, Veszprém megye rendőrfőkapitánya volt a vendége a Kiliáni beszélgetéseknek ma délután, akit Huszár Hajnal szerkesztőnő kérdezett pályafutásról, karrierről, magánéletről.
- 25 éve vagyok rendőr, előtte eszembe sem jutott, hogy valaha ezen a pályán kötök ki. Gyerekkoromban nem hoztak izgalomba a játékfegyverek, inkább a mezőgazdaság érdekelt. Mezőgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd Mosonmagyaróváron bejutottam az Agrártudományi Egyetemre, aminek akkoriban hatalmas presztízse volt. Mire végeztem, a '90-es évek elejére, már minden képlékeny lett, agrármérnökökre nem volt szükség, ezért egy újsághirdetés alapján betértem a pápai rendőrkapitányságra és jelentkeztem. Felsőfokú végzettségű fiatalokat kerestek, hadd lám mit akarnak?
Dr. Töreki Sándor elhatározta, hogy rendőr lesz. Elmondása szerint a barátai a fejüket fogták, a szülei nem értették, hogy akkor miért öltek bele annyi pénzt a tanulásba... Eleinte tőle is teljesen idegen volt a fegyelmezett, utasítások alapján működő rendszer, kellett egy év is mire megszokta, hogy mindenért engedélyt kellett kérjen, mindenért jelentkezni kellett. A szófordulatok, a jogi megközelítés, a gondolkodásmód, minden más volt, mint amit a civil életben addig megszokott. Rögtön nyomozóként indult a rendőrségi karriere.
- Nyomozóként nem éppen egyetemet végzett emberekkel kellett szót értenem, hanem olyanokkal, akik rendszeresen megsértik a társadalmi normákat. November közepén kezdtem, az első ügyem természetesen az ünnepi készülődéshez kapcsolódott: karácsonyfatolvajokat fogtak el a rendőrök, őket kellett kihallgatni. Nem tudom ki izgult jobban: ők vagy én? - emlékezett vissza a rendőrfőkapitány az indulásra.
1998-ban már bűnügyi osztályvezető lett Pápán, majd 2001-ben kérték fel a várpalotai rendőrkapitányság vezetésére. A várpalotai időszak alatt sokat tanulhatott vezetés-irányításból, az emberekkel való bánásmódból, sokszor nem a legnépszerűbb intézkedéseket kellett bevezetnie.
- Szabályok nélkül nem lehet irányítani egy fegyveres testületet, korlátokat kellett bevezetni, hogy a dolgok jó irányba menjenek. Ez sok helyi vezetőnek nem tetszett, voltak akik maguktól mondtak fel, voltak, akiknek én mondtam fel. A szabályok a vezetőkre hatványozottan vonatkoznak, különben hogy várjunk helyes magatartást a beosztottaktól – emlékezett vissza a várpalotai évekre a rendőrfőnök, ahol keménykezű parancsnokként ismerték meg a helyi állomány tagjai.
2010 őszétől megyei rendőrfőkapitánynak nevezték ki Dr. Töreki Sándort, amely tisztség fokozott felelősséggel jár abból a szempontból is, hogy ő testesíti meg a rendőrséget az önkormányzatok, az iskolák, a média és a civil társadalom felé. A moderátor azon kérdésére, hogy főkapitányként mit érez sikernek, azt a választ adta, hogy sokkal megfoghatatlanabb lett a siker. Nyomozóként, rendőrkapitányként sikert jelentett egy-egy bűncselekmény felderítése, a tettes elfogása, viszont megyei főkapitányként már konkrét ügyekkel ritkán foglalkozik. Sikerként éli meg a civil társadalom elismerését, a jó közbiztonsági mutatókat, mint például Pápán, ahol stabil, kiszámítható a közbiztonság, ritkák a kirívó bűnesetek. „Főkapitányként úgy érzem, hogy nagyobb a tér, vannak újító ötleteim, amelyeket akár gyakorlatba is ültethetek. Azt viszont elmondhatom: nem biztos, hogy szívesen lennék magam alatt kapitány!” - utalt arra, hogy szigorú elvárasai vannak a városi rendőrkapitányok felé, mert a javuló közbiztonsági mutatók ugyan biztatóak, de bűnözés van, a kollégáknak dolgozni kell, és a közbiztonság egy nagyon törékeny állapot.
A beszélgetés végén a hallgatóság megismerhette a rendőrfőkaptány egy napját, és arról is tudomást szerezhettek a jelenlévők, hogy megyei rendőrfőnökként még nyaralás alatt sem lehet a mundér becsületéről megfeledkezni.
- 25 éve vagyok rendőr, előtte eszembe sem jutott, hogy valaha ezen a pályán kötök ki. Gyerekkoromban nem hoztak izgalomba a játékfegyverek, inkább a mezőgazdaság érdekelt. Mezőgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd Mosonmagyaróváron bejutottam az Agrártudományi Egyetemre, aminek akkoriban hatalmas presztízse volt. Mire végeztem, a '90-es évek elejére, már minden képlékeny lett, agrármérnökökre nem volt szükség, ezért egy újsághirdetés alapján betértem a pápai rendőrkapitányságra és jelentkeztem. Felsőfokú végzettségű fiatalokat kerestek, hadd lám mit akarnak?
Dr. Töreki Sándor elhatározta, hogy rendőr lesz. Elmondása szerint a barátai a fejüket fogták, a szülei nem értették, hogy akkor miért öltek bele annyi pénzt a tanulásba... Eleinte tőle is teljesen idegen volt a fegyelmezett, utasítások alapján működő rendszer, kellett egy év is mire megszokta, hogy mindenért engedélyt kellett kérjen, mindenért jelentkezni kellett. A szófordulatok, a jogi megközelítés, a gondolkodásmód, minden más volt, mint amit a civil életben addig megszokott. Rögtön nyomozóként indult a rendőrségi karriere.
- Nyomozóként nem éppen egyetemet végzett emberekkel kellett szót értenem, hanem olyanokkal, akik rendszeresen megsértik a társadalmi normákat. November közepén kezdtem, az első ügyem természetesen az ünnepi készülődéshez kapcsolódott: karácsonyfatolvajokat fogtak el a rendőrök, őket kellett kihallgatni. Nem tudom ki izgult jobban: ők vagy én? - emlékezett vissza a rendőrfőkapitány az indulásra.
1998-ban már bűnügyi osztályvezető lett Pápán, majd 2001-ben kérték fel a várpalotai rendőrkapitányság vezetésére. A várpalotai időszak alatt sokat tanulhatott vezetés-irányításból, az emberekkel való bánásmódból, sokszor nem a legnépszerűbb intézkedéseket kellett bevezetnie.
- Szabályok nélkül nem lehet irányítani egy fegyveres testületet, korlátokat kellett bevezetni, hogy a dolgok jó irányba menjenek. Ez sok helyi vezetőnek nem tetszett, voltak akik maguktól mondtak fel, voltak, akiknek én mondtam fel. A szabályok a vezetőkre hatványozottan vonatkoznak, különben hogy várjunk helyes magatartást a beosztottaktól – emlékezett vissza a várpalotai évekre a rendőrfőnök, ahol keménykezű parancsnokként ismerték meg a helyi állomány tagjai.
2010 őszétől megyei rendőrfőkapitánynak nevezték ki Dr. Töreki Sándort, amely tisztség fokozott felelősséggel jár abból a szempontból is, hogy ő testesíti meg a rendőrséget az önkormányzatok, az iskolák, a média és a civil társadalom felé. A moderátor azon kérdésére, hogy főkapitányként mit érez sikernek, azt a választ adta, hogy sokkal megfoghatatlanabb lett a siker. Nyomozóként, rendőrkapitányként sikert jelentett egy-egy bűncselekmény felderítése, a tettes elfogása, viszont megyei főkapitányként már konkrét ügyekkel ritkán foglalkozik. Sikerként éli meg a civil társadalom elismerését, a jó közbiztonsági mutatókat, mint például Pápán, ahol stabil, kiszámítható a közbiztonság, ritkák a kirívó bűnesetek. „Főkapitányként úgy érzem, hogy nagyobb a tér, vannak újító ötleteim, amelyeket akár gyakorlatba is ültethetek. Azt viszont elmondhatom: nem biztos, hogy szívesen lennék magam alatt kapitány!” - utalt arra, hogy szigorú elvárasai vannak a városi rendőrkapitányok felé, mert a javuló közbiztonsági mutatók ugyan biztatóak, de bűnözés van, a kollégáknak dolgozni kell, és a közbiztonság egy nagyon törékeny állapot.
A beszélgetés végén a hallgatóság megismerhette a rendőrfőkaptány egy napját, és arról is tudomást szerezhettek a jelenlévők, hogy megyei rendőrfőnökként még nyaralás alatt sem lehet a mundér becsületéről megfeledkezni.
Képek:
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!