Újra a piacon – Beszélgetés a Pápai Hús 1913 Kft. múltjáról, jelenéről és jövőjéről

Pápai Hús 1913 Kft. hazánk egyik jelentős húsipari vállalata, mely 90 éves szakmai múltra tekint vissza. A vállalat az elmúlt években nehéz időszakot élt meg. Túl van felszámolási eljáráson, gazdasági világválságon, sertésinfluenzán, de mára újra visszaszerezte a beszállítók és a fogyasztók bizalmát.
A 2006-ban felszámolási eljárás alá került nagy múltú húsgyárat 2008. decemberében vette meg a Pápai Hús 1913 Kft., amely 16 százaléknyi önerőt tudott biztosítani, a kormány pedig garanciát vállalt a Magyar Fejlesztési Bank által nyújtott hitelösszeg 80 százalékára.
A projektcéget a pápai Agroprodukt Zrt., a Víz- és Csatornamű Zrt., a pápai önkormányzat, valamint a menedzsmentből, a cég dolgozóiból és a beszállító sertéstenyésztőkből alakult társaság hozta létre.
A Pápai Hús 1913 Kft. folyamatosan erősítette a piaci pozícióit, idén 5 új bolt megnyitását tervezi.

A Pápai Hús 1913 Kft. ügyvezető igazgatóját, Politzer Józsefet és Kiss Zoltánné pénzügyi igazgatót az eltelt időszakról, a 2009-es év tapasztalatairól és a vállalat jövőjéről kérdeztük.

- Az eltelt időszakban rögös utat járt végig a pápai húsipari vállalat. Hogyan sikerült talpra állítani a céget?

- Kiss Z-né: A 2009-es év nehezen indult, a vágások és a dolgozók foglalkoztatása megkezdődött. A fő hitelező a Magyar Fejlesztési Bank volt, a hitelek folyósítása azonban február 13-ig elhúzódott, így addig a Kft-nek saját forrásból kellett biztosítani mindent. Ezt követően a felszámolói kifizetések megtörténtek, így lassan kezdett visszatérni a bizalom a húsgyár iránt. Talán azt mondhatjuk, hogy a beszállítók, termelők, alapanyag beszállítók bizalma augusztus környékén tért vissza teljes mértékben. A készletértékesítés terén fontos volt az, hogy január 1-jétől egy multinacionális céghez sem kellett belistáztatni a termékeket a kereskedelmi szerződések átvállalása miatt. A kereskedelmi szállítások folyamatosak voltak, január 2-ától valamennyi multinak beszállítottunk. A válság hatására átrendeződött az egész uniós piac, az értékesítési csatornák csökkenni kezdtek. A második félév után, szeptembertől sikerült a Japán piacot megnyitni, a koreai piacok is kezdtek megindulni, így azért egy kicsit stabilizálódott a dolog. Mindezt összevetve elmondhatjuk, hogy a 2009-es évet – nehézségek árán – szerény eredménnyel, pozitívummal zártuk.  

- Mit mondhatunk el a Pápai Hús 1913 Kft. jelenlegi pozíciójáról hazai illetve világpiaci viszonylatban?

- Politzer J.: Ezt számszerűsíteni ugyan nem lehet, de az biztos, hogy vágóhidunkat elismeri az Egyesült Államok, amely világszínvonalon a legmagasabb szinten minősített piac. De ugyanezt mondhatom el Japánról, Koreáról, Tajvanról, Dubairól és szinte egész Európáról. A belföldi szállításokban – a Hússzövetség kimutatása alapján – a második helyen állunk, bár ezt nem fogjuk megőrizni, mert a Penta csoport valószínűleg megelőz bennünket. De ehhez hozzátenném, hogy mi még nem tudtuk olyan széles körben kiterjeszteni a belföldi kereskedelmünket, mint ők. Ezzel kapcsolatban még tárgyalások folynak.

- Politzer úr, Ön korábban többször fogalmazott úgy, hogy rengeteget tanult – ma már nyugdíjas – elődeitől, s ezt a tudást használta fel a kilábalás rögös útján. Kifejtené, hogy értette ezt?

- Politzer J.: A technológia fejlődött. Az úgynevezett „fűszercsomagos vásárlás” technológiája gyorsabb és kevesebb munkaerőt igényelt, de azt eredményezte, hogy a termékek kezdtek hasonló ízűvé válni. Mi a régi idők technológiáját elkezdtük visszahozni: ellenőrzött fűszerekből, a régi anyagnormákkal kezdtük gyártani a termékeket, ami megállja a helyét, hisz keresettek a készítményeink.

- Ön már nagyon régóta tevékenykedik a vállalatnál. Kérem, foglalja össze, hogyan érte el az ügyvezető igazgatói pozíciót?

- Politzer J.: Nem volt könnyű annak idején hentes tanulónak lenni. Úgy gondolom, kijártam a ranglétrát. Azzal kezdtem, hogy mostam és söpörtem az udvart, aztán jöhettem csak tanulónak. Ezután brigádvezető lettem, aztán csoportvezető, művezető, aztán üzemvezető. És azért az élet nagy részét – több mint negyven évet – azzal töltöttem, hogy ezt a szakmát töviről hegyire megismerjem.

- Mi járt ezzel a pozícióval, főleg a nehéz időkben?

- Politzer J.: A tavalyi évünk arra volt szánva, hogy éjjel-nappal itt legyünk. Egy nap szabadság nélkül minden nap itt lenni és a maximumot nyújtani. Ezt csak egy összehangolt, jó csapatmunkával lehetett elérni. Ezt a menedzsment együtt érte el. Ezt a felelősséget nem lehetett egy személyre hárítani.

- Beszélgessünk a Pápai Hús 1913 Kft. jövőjéről! Néhány fórumon elhangzott, hogy a közeljövőben 5 új üzletet nyitnának Magyarországon.

- Politzer J.: Igen, Pápa 100 km-es körzetében két nagyvárosban, és egy Pápa méretű településen kívánunk új üzletet nyitni, még az első félévben. A tavalyi árbevételünknek kb. 15 százalékát a saját boltok hozták, ez 2 milliárd forint feletti összeget jelent.

- Az új üzletnyitás mekkora beruházást jelent?

- Politzer J.: Egy-egy bolt 40 millió forintba kerül. Fontos számunkra, hogy az üzlet esztétikus és színvonalas legyen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az új boltok ne érjék az általunk megszabott színvonalat.

- Milyen tervek és célok állnak még Önök előtt a vállalat jövőjét illetően?

- Politzer J.: Nem elég, hogy jól csináljuk, nem elég, hogy finom és ízletes termékeket állítsunk elő, de azt gusztusosan kínálni, csomagolni is kell! Legfőképpen erre vonatkoznak a terveink és a fejlesztéseink.

- Kiss Z-né: Így igaz, fontos a belső hatékonyság javítása, ebből adódóan az üzem ésszerű összerendezése. A gépek cseréje, karbantartása az energiaszempontoknak megfelelően elengedhetetlen. A piacnak való megfelelés szintén nagyon fontos, és mindezt alá kell támasztani egy olyan általános marketingnek, amely – az árbevétel szempontjából – a Magyarországon második helyen szereplő húsipari céget folyamatosan a piacon tudja tartani.

- Politzer J.: És a példa adott. Hiszen ahol az országban pápai terméket árulnak, nem egyszer láttuk, hogy hatalmas betűkkel feltüntetik: „PÁPAI”. Úgyhogy nagy vonzereje van. Úgy gondolom, hogy minden olyan problémát, ami minket, a környezetünket – de mondhatnám úgy is, hogy az élelmiszeripart – érinti, azonnal lereagáljuk, intézkedünk és megpróbálunk olyan minőségű termékeket gyártani, melyek miatt nem kell szégyenkeznünk.