A 800 éves jubileum jegyében ünnepelték Pápa Város Napját
2014-06-17 21:49:29 | cikk: HuHa | fotó: Babos Petra |
Huszadik esztendeje ünnepelte június 16-án a város napját az önkormányzat, annak emlékére, hogy 1848-ben ezen a napon tartották az első helyhatósági választásokat. Pápa Város Napja minden évben valamely aktuális évfordulóhoz, a város életének meghatározó hagyományához kapcsolódik, s ezúttal a 800 éves jubileum és a helyi értékek kapták a főszerepet. A Városháza udvarán tartott ünnepi rendezvényre a város óvodásai és a nyugdíjas egyesület tagjai papírvirágokból rakták ki a város címerét, helyi értékeket felvonultató tárlat készült és Pápára érkezett a Magyar Értékek Vándortérképe. A rendezvényen részt vettek a képviselő-testület tagjai, a helyi intézmények, szervezetek vezetői és képviselői, a schwetzingeni delegáció tagjai és számos érdeklődő.
-A Város Napja a mi ünnepünk. A várost ünnepeljük és ezzel magunkat idézzük. Magunkat, persze meg azokat, akik itt születtek, voltak, meghaltak; nézzük az évszázados épületek falait és azt a mozdulatot is látjuk, amivel helyükre kerültek a kövek. És ebben a mozdulatban megcsodálhatjuk a hitet is, hogy itt város volt és város lesz, pusztítsa bár tűzvész, dúlják idegen hadak, tizedelje lakóit, sorvassza álmait barna vagy vörös diktatúra – fogalmazott Áldozó Tamás polgármester köszöntőjében, hangsúlyozva, a város elsősorban hitből épül.
- A város elsősorban is hitből épül. Abból a meggyőződésből, hogy nekünk feladatunk van itt és a feladatunk itt van, ez a mi közösségünk, az a közösség, aminek vannak élő és már elment tagjai, ami egyaránt áll cselekvésekből, tervekből és emlékekből, látomásokból és megbecsülésre átvett örökségből, ami jelent engem, de jelenti dédapámat, meg annak a dédapját is, akinek a nevét, indulatait és gyengeségeit nemhogy a történelemkönyvek, de még a családi emlékezet sem őrizte meg. Mégis köztünk van ő is, mert ez a város az ő hitéből is épült, az ő meggyőződéséből is változott, az ő munkájából is többek lettünk.
A városvezető beszédében arról is szólt, az ünnep alkalmából időkapszulát helyeznek el a Városháza udvarán és szeretnék, hogy 200 év múlva, amikor a város ezer esztendős lesz, az akkor élő pápaiak nyissák fel, vegyék számba a tartalmát, s töltődjenek fel mindabból, ami akkor a kezükbe kerül. Az időkapszula egyszerre utal az elmúlt 800 évre és idézi a következő kétszázat.
- Amikor lezárjuk ezt a kapszulát, erről a hitről üzenjünk kétszáz évre előre, a mi hitünkről; és ha erről üzenünk, értőn fogják hallani és biztosan tudják is, hogy nekünk is voltak kihívásaink, feladataink, nekünk is voltak mozdulataink, amivel kőre követ raktunk, hogy nekünk is voltak hétköznapjaink és ünnepeink, hogy nekünk is volt hírünk a világban. Hogy voltunk mi, 2014-ben élt pápaiak, 800 évvel a hátunk mögött, de azzal a biztos hittel, hogy 200 év múlva az akkor élő pápaiak vitáikkal, sikereikkel, kudarcaikkal és örömeikkel bennünket is idéznek majd.
Az ünnepi köszöntőt követően a városvezető és Unger Tamás alpolgármester megtöltötték az időkapszulát: néhány mai fémpénzt, a képviselő-testület egyik ülésének jegyzőkönyvét, az 1994. szeptember 6-án született képviselő-testületi határozatot - melyben június 16-át Pápa Város Napjává nyilvánították – helyezték el benne. Az időkapszulába került még a Pápa és Vidéke című lap legutóbbi száma, egy országos napilap aznapi kiadása, a jubileumi év műsorfüzete, a schwetzingeni polgármester névjegykártyája, képeslapok a régi és új Fő térről és Áldozó Tamás ünnepi beszédnek nyomtatott változata. Az időkapszulát a Városháza udvarán helyezték el.
Az ünnepi program a Pápa Értékei című kiállítás megnyitójával folytatódott. Az alkalmi tárlatot dr. Nagy L. István ajánlotta a megjelenteknek. A gróf Esterházy Károly múzeum igazgatója beszédében szólt a magyar értékek számbavételéről rendelkező törvényről, mely alulról építkezve állítja sorba mindazokat az értékeket, melyeket ma és a történelem során létrehoztak, legyenek bár kulturális, gazdasági vagy egyéb értékek. Ehhez az idei évben Pápán is megalakult a Városi Értéktár Bizottság, melynek az a feladata, hogy a lakosságtól érkező helyi értékekre vonatkozó javaslatokat megvizsgálja és az arra érdemeseket beemelje a helyi értéktárba. A város napjára létrehozott kiállítás ehhez kívánt gondolatébresztőt nyújtani, hiszen csupán néhányat vonultat fel a város és környékének sokszínű és számos értéke közül – fogalmazott. A tárlaton helyet kaptak a település vásározói múltjára utaló sátrak és tárgyak, a kékfestő hagyományokat idéző textilek és eszközök, az egykori nyomdákra emlékeztető régi kiadványok, Pápa katonatörténetét felidéző egyenruhák és fegyverek, a város iparát jelképező tablók és tárgyak és néhány különlegesség is. Ilyen volt az 1712-es adománylevél és ilyenek voltak azok a fa cölöpök is, melyeket először tártak a nagyközönség elé, s melyek a várost körülvevő palánkból maradtak meg, az 1550-es évekből.
Ugyancsak a helyi értékekre hívta fel a figyelmet a város napja alkalmából Pápára hozott Magyar Értékek Vándortérképe. A térképet a Nemzeti Művelődési Intézet készítette múlt év szeptemberében, a Magyar Értékek Napján azzal a céllal, hogy egy év alatt járja körbe az országot és minden megyében lássák el ujjlenyomatukkal az értékőrzés jegyében megrendezett események résztvevői. Pápa az országban a negyedik település, melynek lakói részt vehettek a ceremónián és bejegyezték nevüket a Magyar Értékek Vándorkódexébe. A vándortérképet Áldozó Tamás nyitotta meg azzal a gondolattal, hogy bízik abban, hamarosan pápai terméket vagy szolgáltatást is hungarikummá minősítenek. Elsőként ő helyezte el ujjlenyomatát a megyéket jelző térképen, majd a jelenlévők követték, átvették az ujjlenyomatukkal ellátott emlékkártyát, megjelölték a térképet és aláírták a vándorkódexet.
A ceremóniát követően a Városháza nagy tanácstermében Somfai Balázs nyugalmazott főlevéltáros tartott előadást Kié ez a 800 év? címmel. Mi a célja, az átgondolt utcanév rendezésnek? Mi lehet az indoka a több évtizede megjelent várostörténeti kötetek újrakiadásának és a történeti feltáró munkáknak? Vajon miért kell működniük a politikán kívüli polgári egyesületeknek, mint a Jókai kör vagy a Művelődéstörténeti Társaság? Miért van szükség városi kitüntetésekre, címekre, oklevélre és testvérvárosi kapcsolatokra? – tette fel a kérdést az előadó és válaszolt is rá:
-Azért kell mindez, hogy megismerjük és megmérettethessük magunkat, hogy ne csupán statisztikai lakói, hanem tudatos ismerői, jó és rossz oldalainak tudói legyünk a város dolgainak. Azért, hogy ne csak elviselői, hanem aktív alakítói lehessünk a város életének. Azért, hogy városi polgárként, európai polgárként jól érezzük magunkat ebben a platánillatú városban. Somfai Balázs hangsúlyozta, legyünk büszkék városunkra, hiszen számos olyan dolog van, amire a pápaiak méltán lehetnek büszkék, s Pápa ugyan nem Pannónia mértani közepe, de mindenképpen Pannónia szíve közepe.
Az ünnepség délelőtti programja könyvbemutatóval zárult, melyen Mátyus Ferenc gulágnaplóját mutatták be. A kötetet Mátyus Alíz adta közre Imakönyvbe írt levelek. Orosz hadifogolynapló 1945-47 címmel, a könyv az ünnepi könyvhétre jelent meg. A személyes élményeken, emlékeken alapuló írás történelmi, politikai vonatkozásairól Kovács Attila Zoltán, a Helikon Kiadó szépirodalmi vezetője beszélt, a napló megszületéséről pedig Mátyus Alíz mesélt a jelenlévőknek.
Pápa Város Napjának záróprogramja a hagyományoknak megfelelően a gróf Esterházy Károly püspökért mondott mise volt. A Nagytemplomban dr. Mail József apát, plébános hirdetett igét, majd megszentelte a püspök - megújult Fő térre visszahelyezett - szobrát és a teret, az ünnepi misén résztvevők pedig mécsest gyújtottak a városépítő tiszteletére.
-A Város Napja a mi ünnepünk. A várost ünnepeljük és ezzel magunkat idézzük. Magunkat, persze meg azokat, akik itt születtek, voltak, meghaltak; nézzük az évszázados épületek falait és azt a mozdulatot is látjuk, amivel helyükre kerültek a kövek. És ebben a mozdulatban megcsodálhatjuk a hitet is, hogy itt város volt és város lesz, pusztítsa bár tűzvész, dúlják idegen hadak, tizedelje lakóit, sorvassza álmait barna vagy vörös diktatúra – fogalmazott Áldozó Tamás polgármester köszöntőjében, hangsúlyozva, a város elsősorban hitből épül.
- A város elsősorban is hitből épül. Abból a meggyőződésből, hogy nekünk feladatunk van itt és a feladatunk itt van, ez a mi közösségünk, az a közösség, aminek vannak élő és már elment tagjai, ami egyaránt áll cselekvésekből, tervekből és emlékekből, látomásokból és megbecsülésre átvett örökségből, ami jelent engem, de jelenti dédapámat, meg annak a dédapját is, akinek a nevét, indulatait és gyengeségeit nemhogy a történelemkönyvek, de még a családi emlékezet sem őrizte meg. Mégis köztünk van ő is, mert ez a város az ő hitéből is épült, az ő meggyőződéséből is változott, az ő munkájából is többek lettünk.
A városvezető beszédében arról is szólt, az ünnep alkalmából időkapszulát helyeznek el a Városháza udvarán és szeretnék, hogy 200 év múlva, amikor a város ezer esztendős lesz, az akkor élő pápaiak nyissák fel, vegyék számba a tartalmát, s töltődjenek fel mindabból, ami akkor a kezükbe kerül. Az időkapszula egyszerre utal az elmúlt 800 évre és idézi a következő kétszázat.
- Amikor lezárjuk ezt a kapszulát, erről a hitről üzenjünk kétszáz évre előre, a mi hitünkről; és ha erről üzenünk, értőn fogják hallani és biztosan tudják is, hogy nekünk is voltak kihívásaink, feladataink, nekünk is voltak mozdulataink, amivel kőre követ raktunk, hogy nekünk is voltak hétköznapjaink és ünnepeink, hogy nekünk is volt hírünk a világban. Hogy voltunk mi, 2014-ben élt pápaiak, 800 évvel a hátunk mögött, de azzal a biztos hittel, hogy 200 év múlva az akkor élő pápaiak vitáikkal, sikereikkel, kudarcaikkal és örömeikkel bennünket is idéznek majd.
Az ünnepi köszöntőt követően a városvezető és Unger Tamás alpolgármester megtöltötték az időkapszulát: néhány mai fémpénzt, a képviselő-testület egyik ülésének jegyzőkönyvét, az 1994. szeptember 6-án született képviselő-testületi határozatot - melyben június 16-át Pápa Város Napjává nyilvánították – helyezték el benne. Az időkapszulába került még a Pápa és Vidéke című lap legutóbbi száma, egy országos napilap aznapi kiadása, a jubileumi év műsorfüzete, a schwetzingeni polgármester névjegykártyája, képeslapok a régi és új Fő térről és Áldozó Tamás ünnepi beszédnek nyomtatott változata. Az időkapszulát a Városháza udvarán helyezték el.
Az ünnepi program a Pápa Értékei című kiállítás megnyitójával folytatódott. Az alkalmi tárlatot dr. Nagy L. István ajánlotta a megjelenteknek. A gróf Esterházy Károly múzeum igazgatója beszédében szólt a magyar értékek számbavételéről rendelkező törvényről, mely alulról építkezve állítja sorba mindazokat az értékeket, melyeket ma és a történelem során létrehoztak, legyenek bár kulturális, gazdasági vagy egyéb értékek. Ehhez az idei évben Pápán is megalakult a Városi Értéktár Bizottság, melynek az a feladata, hogy a lakosságtól érkező helyi értékekre vonatkozó javaslatokat megvizsgálja és az arra érdemeseket beemelje a helyi értéktárba. A város napjára létrehozott kiállítás ehhez kívánt gondolatébresztőt nyújtani, hiszen csupán néhányat vonultat fel a város és környékének sokszínű és számos értéke közül – fogalmazott. A tárlaton helyet kaptak a település vásározói múltjára utaló sátrak és tárgyak, a kékfestő hagyományokat idéző textilek és eszközök, az egykori nyomdákra emlékeztető régi kiadványok, Pápa katonatörténetét felidéző egyenruhák és fegyverek, a város iparát jelképező tablók és tárgyak és néhány különlegesség is. Ilyen volt az 1712-es adománylevél és ilyenek voltak azok a fa cölöpök is, melyeket először tártak a nagyközönség elé, s melyek a várost körülvevő palánkból maradtak meg, az 1550-es évekből.
Ugyancsak a helyi értékekre hívta fel a figyelmet a város napja alkalmából Pápára hozott Magyar Értékek Vándortérképe. A térképet a Nemzeti Művelődési Intézet készítette múlt év szeptemberében, a Magyar Értékek Napján azzal a céllal, hogy egy év alatt járja körbe az országot és minden megyében lássák el ujjlenyomatukkal az értékőrzés jegyében megrendezett események résztvevői. Pápa az országban a negyedik település, melynek lakói részt vehettek a ceremónián és bejegyezték nevüket a Magyar Értékek Vándorkódexébe. A vándortérképet Áldozó Tamás nyitotta meg azzal a gondolattal, hogy bízik abban, hamarosan pápai terméket vagy szolgáltatást is hungarikummá minősítenek. Elsőként ő helyezte el ujjlenyomatát a megyéket jelző térképen, majd a jelenlévők követték, átvették az ujjlenyomatukkal ellátott emlékkártyát, megjelölték a térképet és aláírták a vándorkódexet.
A ceremóniát követően a Városháza nagy tanácstermében Somfai Balázs nyugalmazott főlevéltáros tartott előadást Kié ez a 800 év? címmel. Mi a célja, az átgondolt utcanév rendezésnek? Mi lehet az indoka a több évtizede megjelent várostörténeti kötetek újrakiadásának és a történeti feltáró munkáknak? Vajon miért kell működniük a politikán kívüli polgári egyesületeknek, mint a Jókai kör vagy a Művelődéstörténeti Társaság? Miért van szükség városi kitüntetésekre, címekre, oklevélre és testvérvárosi kapcsolatokra? – tette fel a kérdést az előadó és válaszolt is rá:
-Azért kell mindez, hogy megismerjük és megmérettethessük magunkat, hogy ne csupán statisztikai lakói, hanem tudatos ismerői, jó és rossz oldalainak tudói legyünk a város dolgainak. Azért, hogy ne csak elviselői, hanem aktív alakítói lehessünk a város életének. Azért, hogy városi polgárként, európai polgárként jól érezzük magunkat ebben a platánillatú városban. Somfai Balázs hangsúlyozta, legyünk büszkék városunkra, hiszen számos olyan dolog van, amire a pápaiak méltán lehetnek büszkék, s Pápa ugyan nem Pannónia mértani közepe, de mindenképpen Pannónia szíve közepe.
Az ünnepség délelőtti programja könyvbemutatóval zárult, melyen Mátyus Ferenc gulágnaplóját mutatták be. A kötetet Mátyus Alíz adta közre Imakönyvbe írt levelek. Orosz hadifogolynapló 1945-47 címmel, a könyv az ünnepi könyvhétre jelent meg. A személyes élményeken, emlékeken alapuló írás történelmi, politikai vonatkozásairól Kovács Attila Zoltán, a Helikon Kiadó szépirodalmi vezetője beszélt, a napló megszületéséről pedig Mátyus Alíz mesélt a jelenlévőknek.
Pápa Város Napjának záróprogramja a hagyományoknak megfelelően a gróf Esterházy Károly püspökért mondott mise volt. A Nagytemplomban dr. Mail József apát, plébános hirdetett igét, majd megszentelte a püspök - megújult Fő térre visszahelyezett - szobrát és a teret, az ünnepi misén résztvevők pedig mécsest gyújtottak a városépítő tiszteletére.
Képek:
Áldozó Tamás polgármester Pápa Város Napján elmondott ünnepi beszédének teljes szövege:
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A város első írásos említésének 800. évfordulójára rendezvénysorozattal emlékezünk. Ezek közé a rendezvények közé soroljuk a játékfesztivált, tudományos tanácskozásokat, kiállításokat, de leginkább idetartozik június 16., Pápa Város Napja.
A Város Napja a mi ünnepünk. A Várost ünnepeljük és ezzel magunkat idézzük. Magunkat, persze meg azokat, akik itt születtek, voltak, meghaltak; nézzük az évszázados épületek falait és azt a mozdulatot is látjuk, amivel helyükre kerültek a kövek. És ebben a mozdulatban megcsodálhatjuk a hitet is, hogy itt város volt és város lesz, pusztítsa bár tűzvész, dúlják idegen hadak, tizedelje lakóit, sorvassza álmait barna vagy vörös diktatúra.
Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves pápaiak!
A város elsősorban is hitből épül. Abból a meggyőződésből, hogy nekünk feladatunk van itt és a feladatunk itt van, ez a mi közösségünk, az a közösség, aminek vannak élő és már elment tagjai, ami egyaránt áll cselekvésekből, tervekből és emlékekből, látomásokból és megbecsülésre átvett örökségből, ami jelent engem, de jelenti dédapámat, meg annak a dédapját is, akinek a nevét, indulatait és gyengeségeit nemhogy a történelemkönyvek, de még a családi emlékezet sem őrizte meg. Mégis köztünk van ő is, mert ez a város az ő hitéből is épült, az ő meggyőződéséből is változott, az ő munkájából is többek lettünk.
Tisztelt Ünneplők!
Hamarosan egy időkapszulát helyezünk a földbe, üzenettel megtöltve a jövőnek. Azt szeretnénk, hogy 200 év múlva, amikor a város ezer esztendős lesz, az akkor élő pápaiak nyissák fel, vegyék számba a tartalmát, s töltődjenek fel mindabból, amikor akkor a kezükbe kerül. Ha a kapszulára nézünk, akkor egyszerre gondolunk a mögöttünk hagyott 800 évre és idézzük az előttünk következő kétszázat. Ezer esztendőt fogunk át, és amikor a kapszulába zárandó üzenetet fogalmazzuk, könnyen elveszhetünk, magukkal sodorhatnak az indulatok: beszéljünk a Fő tér felújításáról, a kastély újjáépítéséről, iskolákról, rendezvényekről, gyarapodásról, munkáról és annak hiányáról, tehetséges fiataljainkról, hírünkről a világban? De hisz a város attól az, ami, élő, lüktető közösség, mert a történelem ugyanezeket a feladatokat, kihívásokat, megpróbáltatásokat újra meg újra kirótta erre a közösségre; épültek itt várfalak, templomok, iskolák, voltak ünnepek, voltak tehetséges fiatalok és bölcs öregek, volt remény és megcsalatás; de mindig volt közösség is, amelyik túlélt, amelyik válaszokat talált, amelyik megoldásokat keresett, amelyik erős volt. Erős volt, mert volt hite magában, volt hite a túlélésben, a válaszokban és a megoldásokban. Amikor lezárjuk ezt a kapszulát, erről a hitről üzenjünk kétszáz évre előre, a mi hitünkről; és ha erről üzenünk, értőn fogják hallani és biztosan tudják is, hogy nekünk is voltak kihívásaink, feladataink, nekünk is voltak mozdulataink, amivel kőre követ raktunk, hogy nekünk is voltak hétköznapjaink és ünnepeink, hogy nekünk is volt hírünk a világban. Hogy voltunk mi, 2014-ben élt pápaiak, 800 évvel a hátunk mögött, de azzal a biztos hittel, hogy 200 év múlva az akkor élő pápaiak vitáikkal. sikereikkel, kudarcaikkal és örömeikkel bennünket is idéznek majd.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A város első írásos említésének 800. évfordulójára rendezvénysorozattal emlékezünk. Ezek közé a rendezvények közé soroljuk a játékfesztivált, tudományos tanácskozásokat, kiállításokat, de leginkább idetartozik június 16., Pápa Város Napja.
A Város Napja a mi ünnepünk. A Várost ünnepeljük és ezzel magunkat idézzük. Magunkat, persze meg azokat, akik itt születtek, voltak, meghaltak; nézzük az évszázados épületek falait és azt a mozdulatot is látjuk, amivel helyükre kerültek a kövek. És ebben a mozdulatban megcsodálhatjuk a hitet is, hogy itt város volt és város lesz, pusztítsa bár tűzvész, dúlják idegen hadak, tizedelje lakóit, sorvassza álmait barna vagy vörös diktatúra.
Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves pápaiak!
A város elsősorban is hitből épül. Abból a meggyőződésből, hogy nekünk feladatunk van itt és a feladatunk itt van, ez a mi közösségünk, az a közösség, aminek vannak élő és már elment tagjai, ami egyaránt áll cselekvésekből, tervekből és emlékekből, látomásokból és megbecsülésre átvett örökségből, ami jelent engem, de jelenti dédapámat, meg annak a dédapját is, akinek a nevét, indulatait és gyengeségeit nemhogy a történelemkönyvek, de még a családi emlékezet sem őrizte meg. Mégis köztünk van ő is, mert ez a város az ő hitéből is épült, az ő meggyőződéséből is változott, az ő munkájából is többek lettünk.
Tisztelt Ünneplők!
Hamarosan egy időkapszulát helyezünk a földbe, üzenettel megtöltve a jövőnek. Azt szeretnénk, hogy 200 év múlva, amikor a város ezer esztendős lesz, az akkor élő pápaiak nyissák fel, vegyék számba a tartalmát, s töltődjenek fel mindabból, amikor akkor a kezükbe kerül. Ha a kapszulára nézünk, akkor egyszerre gondolunk a mögöttünk hagyott 800 évre és idézzük az előttünk következő kétszázat. Ezer esztendőt fogunk át, és amikor a kapszulába zárandó üzenetet fogalmazzuk, könnyen elveszhetünk, magukkal sodorhatnak az indulatok: beszéljünk a Fő tér felújításáról, a kastély újjáépítéséről, iskolákról, rendezvényekről, gyarapodásról, munkáról és annak hiányáról, tehetséges fiataljainkról, hírünkről a világban? De hisz a város attól az, ami, élő, lüktető közösség, mert a történelem ugyanezeket a feladatokat, kihívásokat, megpróbáltatásokat újra meg újra kirótta erre a közösségre; épültek itt várfalak, templomok, iskolák, voltak ünnepek, voltak tehetséges fiatalok és bölcs öregek, volt remény és megcsalatás; de mindig volt közösség is, amelyik túlélt, amelyik válaszokat talált, amelyik megoldásokat keresett, amelyik erős volt. Erős volt, mert volt hite magában, volt hite a túlélésben, a válaszokban és a megoldásokban. Amikor lezárjuk ezt a kapszulát, erről a hitről üzenjünk kétszáz évre előre, a mi hitünkről; és ha erről üzenünk, értőn fogják hallani és biztosan tudják is, hogy nekünk is voltak kihívásaink, feladataink, nekünk is voltak mozdulataink, amivel kőre követ raktunk, hogy nekünk is voltak hétköznapjaink és ünnepeink, hogy nekünk is volt hírünk a világban. Hogy voltunk mi, 2014-ben élt pápaiak, 800 évvel a hátunk mögött, de azzal a biztos hittel, hogy 200 év múlva az akkor élő pápaiak vitáikkal. sikereikkel, kudarcaikkal és örömeikkel bennünket is idéznek majd.
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!