Akinek mindent jelentenek a gyerekek… - Beszélgetés Berkes Bélánéval, a Fenyveserdő Bölcsőde nyugalmazott vezetőjével
2014-05-05 16:12:57 | cikk: Babos Petra |
A hagyományokhoz hűen az idei évben is a nemzeti ünnepen adták át a városi kitüntetéseket. A képviselő-testület döntése értelmében Pápa Város Díszoklevelét vehette át Berkes Béláné, a Fenyveserdő Bölcsőde nyugalmazott vezetője is. A kitüntetettel ez alkalomból beszélgettünk a bölcsődében.Berkes Béláné Pápán született, majd Mezőlakon és Pápasalamonban végezte általános iskolai tanulmányait. Később a Petőfi Sándor Gimnáziumba került, ahol általános ápoló és asszisztensként végzett, de csecsemő- és kisgyermek gondozói oklevelet is szerzett. Egy rövid ideig dolgozott a Városi Tanácsnál képesítési közegellenőrként, majd hamarosan rátalált a számára legkedvesebb pályára, ami a hivatása is lett. Először a Vörösmarty utcai III. sz. bölcsőde vezetője volt, majd 1974-ben a Jókai utcai II. sz. bölcsődébe került, 1988-ban visszakerült a Vörösmarty utcai intézménybe, aztán pedig 1990 óta a IV.sz. bölcsőde vezetője lett, ahol nyugállományba vonulásáig, 40 évig foglalkozott gyermekekkel nagy szeretetben. A bölcsőde 1995 óta viseli a Fenyveserdő nevet.
Szakmai ismereteit folyamatosan bővítette, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen szociál- és családpedagógusi diplomát szerzett, majd szakvizsgázott, ezt követően pedig a tereptanári képesítést is megszerezte. 22 éven át tartó bölcsődevezetői munkája során megteremtette a rábízott gyermekek neveléséhez, fejlődéséhez szükséges lehető legjobb feltételeket. 1991-ben a Fenyveserdő Bölcsőde vezetőjeként felvállalta a halmozottan sérült gyermekek nappali ellátását, s e nehéz feladatot is a legmagasabb színvonalon látta el kollégáival. Munkáját nagyfokú szociális érzékenység jellemezte: mindig igyekezett segíteni a társadalom perifériájára szorult családok gondjain. Berkes Béláné aktívan részt vállal társadalmi feladatokban és civil szervezetek munkájában is. Több – gyermekjóléthez kapcsolódó – alapítvány kuratóriumában tevékenykedik, külön figyelmet fordít a Vajda Péter lakótelepen élő gyermekekre és fáradhatatlan szervezője, lebonyolítója a Vajda Péter lakótelepi napok rendezvényének. Több éven át volt tagja az önkormányzat egészségügyi és szociális, valamint lakásügyi bizottságának. Közéleti tevékenysége, munkabírása és a hátrányos helyzetű gyermekek ügye melletti elkötelezettsége közismert a pápaiak körében.
- Miért éppen ezt a szakmát választotta?
- Én mindig is nagyon szerettem a gyerekeket. Amikor gyakorlaton voltunk a középiskolás évek alatt, már akkor úgy éreztem, hogy ez lesz a hivatásom, nagyon tetszett ez a munkakör. - Mi kell ahhoz, hogy valaki jó gondozónő legyen?
- Egy jó gondozónőnek nem elég, hogy a gyerekeket szeresse. Nevelni és fejleszteni kell őket, meg kell látni a három év alatt, hogy mik azok a tulajdonságok, amiket erősíteni kell a gyerekben és melyek azok, amelyeket nem. Aki ezt meglátja, az mondhatja magát igazán jó gondozónőnek.- Intézményvezetőként milyen elvek mentén ténykedett?
- Számomra mindig is a gyerekek elvei voltak az elsők. Az irányította a munkámat, hogy a gyerekek ellátása a maximális legyen. Fontos volt számomra, hogy a kicsik minél többet tudjanak a levegőn lenni, ezért az udvart és a teraszt hoztuk rendbe, s tettük széppé, füvesítettünk. 1994-ben bővítettük a teraszt, ami télen-nyáron szolgálta a kicsik kint tartózkodását. A munkatársakkal való együttműködés is kiváló volt, nekem az volt az elvem, hogy inkább társnak tekintsenek, mint felettesüknek. Ha közösen dolgoztunk és gondolkodtunk, sokkal többet tudtunk elérni. Mindenben összefogtunk, segítettük egymás munkáját, ahol csak tudtunk. A lényeg az volt, hogy a gyermekeknek mindenük meglegyen. - Milyen mérföldköveket emelne ki bölcsődevezetői pályafutásából?
- A legelső és legnehezebb az volt, amikor a Vörösmarty utcai intézmény megszűnt, s az ott dolgozókat el kellett helyezni nálunk, illetve egy másik bölcsődében, ami nem volt könnyű feladat. 1991-ben a korai fejlesztést is bevezettük, ami egy teljesen új terület volt, sok továbbképzésen vettünk részt. A legfontosabb azt volt, hogy ne csak gondozzuk a kicsiket, hanem hozzunk ki belőlük mindent, amit az állapotuk megenged a betegségük miatt. Az évek során sok kisgyermeket gondoztunk ebben a csoportban. Kiemelkedik még a HACCP étkezési rendszer is, ami szintén kihívást jelentett nekünk. Az épületet is gyakran szépítettünk, újítottuk. Mindig voltak elképzeléseink. A csoportszobákat, a társalgót, az előkészítő helyiségeket is felújítottuk. - Ön a város legfiatalabb korosztályának fejlődése, nevelése érdekében évtizedeken át végzett magas színvonalú szakmai tevékenységével, a korai fejlesztésben részesülő gyermekek ellátása és a gyermekjólét terén kifejtett hivatásos és önkéntes munkájával kivívta városunk polgárainak tiszteletét és elismerését. Mit tanácsolna a mostani fiataloknak útravalóként?
- A képzést nagyon fontosnak tartom. Tanuljanak, hogy jól tudják végezni a dolgukat. Nekünk jól képzetteknek kell lennünk, mivel egy magasan képzett ember tud csak a mai elvárásoknak megfelelni. A gyermeki lelket ismerni kell, tudni, hogy a saját munkánk mit jelent. - Nyugdíjasként hogyan telnek mindennapjai?
- Van két kisunokám, Ágoston és Petra. Sajnos nincsenek Pápán, így nem tudom őket kellően „elrontani”- mondja nevetve, s egyből hozzáfűzi, amikor csak tehetik, ellátogatnak hozzájuk. - Van az Öreghegyben egy kis telkünk, ahol kertészkedünk a férjemmel. Nagyon szeretek virágokat ültetni, s azokat gondozni a ház körül. Ha tehetem, zenét hallgatok, rejtvényt fejtek és olvasok, remélem, minderre jut majd sok időm - tette hozzá a nyugalmazott bölcsődevezető.
- Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesült. Milyen érzéssel töltötte el az elismerés?
- Nagyon meglepődtem, de örültem. Napokig azon gondolkodtam, hogy megérdemlem-e én ezt, mivel nagyon nagy elismerés ez a várostól. Hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott engem, s úgy érezte, hogy érdemes vagyok erre a kitüntetésre. Megtiszteltetés volt számomra és szívszorító érzés, hogy a nemzeti ünnepen vehettem át ezt az elismerést. Amikor meghallottam, hogy kimondták a nevemet, számomra az örökre felejthetetlen marad. Boldog voltam, s azon izgultam, el ne sírjam magam. Jól esik, hogy az ismerősök és még az ismeretlenek is gratulálnak az utcán, telefonon.
Szakmai ismereteit folyamatosan bővítette, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen szociál- és családpedagógusi diplomát szerzett, majd szakvizsgázott, ezt követően pedig a tereptanári képesítést is megszerezte. 22 éven át tartó bölcsődevezetői munkája során megteremtette a rábízott gyermekek neveléséhez, fejlődéséhez szükséges lehető legjobb feltételeket. 1991-ben a Fenyveserdő Bölcsőde vezetőjeként felvállalta a halmozottan sérült gyermekek nappali ellátását, s e nehéz feladatot is a legmagasabb színvonalon látta el kollégáival. Munkáját nagyfokú szociális érzékenység jellemezte: mindig igyekezett segíteni a társadalom perifériájára szorult családok gondjain. Berkes Béláné aktívan részt vállal társadalmi feladatokban és civil szervezetek munkájában is. Több – gyermekjóléthez kapcsolódó – alapítvány kuratóriumában tevékenykedik, külön figyelmet fordít a Vajda Péter lakótelepen élő gyermekekre és fáradhatatlan szervezője, lebonyolítója a Vajda Péter lakótelepi napok rendezvényének. Több éven át volt tagja az önkormányzat egészségügyi és szociális, valamint lakásügyi bizottságának. Közéleti tevékenysége, munkabírása és a hátrányos helyzetű gyermekek ügye melletti elkötelezettsége közismert a pápaiak körében.
- Miért éppen ezt a szakmát választotta?
- Én mindig is nagyon szerettem a gyerekeket. Amikor gyakorlaton voltunk a középiskolás évek alatt, már akkor úgy éreztem, hogy ez lesz a hivatásom, nagyon tetszett ez a munkakör. - Mi kell ahhoz, hogy valaki jó gondozónő legyen?
- Egy jó gondozónőnek nem elég, hogy a gyerekeket szeresse. Nevelni és fejleszteni kell őket, meg kell látni a három év alatt, hogy mik azok a tulajdonságok, amiket erősíteni kell a gyerekben és melyek azok, amelyeket nem. Aki ezt meglátja, az mondhatja magát igazán jó gondozónőnek.- Intézményvezetőként milyen elvek mentén ténykedett?
- Számomra mindig is a gyerekek elvei voltak az elsők. Az irányította a munkámat, hogy a gyerekek ellátása a maximális legyen. Fontos volt számomra, hogy a kicsik minél többet tudjanak a levegőn lenni, ezért az udvart és a teraszt hoztuk rendbe, s tettük széppé, füvesítettünk. 1994-ben bővítettük a teraszt, ami télen-nyáron szolgálta a kicsik kint tartózkodását. A munkatársakkal való együttműködés is kiváló volt, nekem az volt az elvem, hogy inkább társnak tekintsenek, mint felettesüknek. Ha közösen dolgoztunk és gondolkodtunk, sokkal többet tudtunk elérni. Mindenben összefogtunk, segítettük egymás munkáját, ahol csak tudtunk. A lényeg az volt, hogy a gyermekeknek mindenük meglegyen. - Milyen mérföldköveket emelne ki bölcsődevezetői pályafutásából?
- A legelső és legnehezebb az volt, amikor a Vörösmarty utcai intézmény megszűnt, s az ott dolgozókat el kellett helyezni nálunk, illetve egy másik bölcsődében, ami nem volt könnyű feladat. 1991-ben a korai fejlesztést is bevezettük, ami egy teljesen új terület volt, sok továbbképzésen vettünk részt. A legfontosabb azt volt, hogy ne csak gondozzuk a kicsiket, hanem hozzunk ki belőlük mindent, amit az állapotuk megenged a betegségük miatt. Az évek során sok kisgyermeket gondoztunk ebben a csoportban. Kiemelkedik még a HACCP étkezési rendszer is, ami szintén kihívást jelentett nekünk. Az épületet is gyakran szépítettünk, újítottuk. Mindig voltak elképzeléseink. A csoportszobákat, a társalgót, az előkészítő helyiségeket is felújítottuk. - Ön a város legfiatalabb korosztályának fejlődése, nevelése érdekében évtizedeken át végzett magas színvonalú szakmai tevékenységével, a korai fejlesztésben részesülő gyermekek ellátása és a gyermekjólét terén kifejtett hivatásos és önkéntes munkájával kivívta városunk polgárainak tiszteletét és elismerését. Mit tanácsolna a mostani fiataloknak útravalóként?
- A képzést nagyon fontosnak tartom. Tanuljanak, hogy jól tudják végezni a dolgukat. Nekünk jól képzetteknek kell lennünk, mivel egy magasan képzett ember tud csak a mai elvárásoknak megfelelni. A gyermeki lelket ismerni kell, tudni, hogy a saját munkánk mit jelent. - Nyugdíjasként hogyan telnek mindennapjai?
- Van két kisunokám, Ágoston és Petra. Sajnos nincsenek Pápán, így nem tudom őket kellően „elrontani”- mondja nevetve, s egyből hozzáfűzi, amikor csak tehetik, ellátogatnak hozzájuk. - Van az Öreghegyben egy kis telkünk, ahol kertészkedünk a férjemmel. Nagyon szeretek virágokat ültetni, s azokat gondozni a ház körül. Ha tehetem, zenét hallgatok, rejtvényt fejtek és olvasok, remélem, minderre jut majd sok időm - tette hozzá a nyugalmazott bölcsődevezető.
- Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesült. Milyen érzéssel töltötte el az elismerés?
- Nagyon meglepődtem, de örültem. Napokig azon gondolkodtam, hogy megérdemlem-e én ezt, mivel nagyon nagy elismerés ez a várostól. Hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott engem, s úgy érezte, hogy érdemes vagyok erre a kitüntetésre. Megtiszteltetés volt számomra és szívszorító érzés, hogy a nemzeti ünnepen vehettem át ezt az elismerést. Amikor meghallottam, hogy kimondták a nevemet, számomra az örökre felejthetetlen marad. Boldog voltam, s azon izgultam, el ne sírjam magam. Jól esik, hogy az ismerősök és még az ismeretlenek is gratulálnak az utcán, telefonon.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!