Abban bízom, hogy sikerül kormányt váltani – interjú Gőgös Zoltánnal

2014-04-03 09:30:30 | cikk: HuHa | fotó: Babos Petra |

Öt párt: az MSZP, az Együtt, a Demokratikus koalíció, a Párbeszéd Magyarországért Párt és a Magyar Liberális Párt közös jelöltjeként indul az országgyűlési választásokon Gőgös Zoltán, az MSZP képviselője. A szakpolitikus negyed százada tagja az MSZP-nek, 2002 óta vesz részt a Parlament munkájában, az elmúlt ciklusokban listáról került a képviselői székbe és a mezőgazdasági szakterületen tevékenykedett. A 2006-2010 közötti időszakban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárként dolgozott, ami mélyebb rálátást és nagyobb ismertséget hozott számára. Mint mondta, az utolsó négy évben olyan kevesen voltak az ellenzéki oldalon, hogy rengeteg feladat hárult rá, amit azonban egyáltalán nem bánt.

-A most Kormányváltóknak nevezett politikai formáció meglehetősen zaklatottan állt össze. Miként alakult ki ez az ötös összefogás?

-Ez először egy kettes megegyezés volt, de abban nem sikerült lezárni a közös miniszterelnök személyére vonatkozó vitát, abban maradt a két szervezet, hogy aki a listás eredménye alapján jobban szerepel, az adja a miniszterelnök-jelöltet. Időközben a kormányváltó körbe jöttek olyan szereplők újként vagy régiként, de megerősödve, akiket nem lehetett kihagyni. Az elmúlt időszak változtatásait leginkább a közhangulat változása okozta. Az első megállapodás az MSZP és az Együtt PM között jött létre, akkor még nem mérhető liberális kör volt, egy-másfél százalékra mért Demokratikus Koalíció és úgy tűnt, hogy ezek a szervezetek lefedik azt a tömeget, amely egy kormányváltáshoz kell. December közepén már az látszott, hogy a DK támogatottságban ott tart, mint az Együtt PM, így az eredeti kettős miniszterelnök-jelölti elképzelés megdőlt és úgy lehetett megegyezni, hogy a legerősebb ellenzéki párt, az MSZP adja a miniszterelnök-jelöltet és mindenki egy listán, közös jelöltekkel indul. Egyébként mi az LMP-t is vártuk, hiszen zöld pártként még nagyon belefértek volna ebbe az összefogásba, de ők nem akartak csatlakozni. Lehet, hogy ez ziláltnak tűnt, de a választási rendszer kényszerítette rá ezeket a pártokat az ilyen típusú megegyezésre, mert normális esetben ez a második fordulóra maradt volna. Egyébként már a múlt évben elindult egy egyeztetés, végigtárgyaltuk a teljes gazdasági programot, és bár vannak még kibeszélések néha egy-egy politikai fórumon, ennyi szabadságot meg kell adni az önálló politikai szervezeteknek. Én azt gondolom, a miniszterelnök programja a program, abban kellett megegyezni – ez egyébként ki is jött egy nyolc pontos ajánlat formájában, és ebben nincs vita.

-Az ön személye a képviselő-jelöltségre egyértelmű volt?

-A legelején még volt egy kis bizonytalankodás, hogy esetleg az Együtt-é legyen a jelölt ebben a választókerületben, de később egyértelmű volt a jelölésem. Itt Veszprém megyében egyébként nem volt változás a jelöltekben csupán a legelején, mindenki megértette, hogy most nem az egyéni ambíciókról szól a történet, bár nyilván akinek vissza kellett lépnie, annak ez emberileg nem esett jól.

-Hogy látja Magyarország jelenlegi helyzetét?

-Szerintem ennél mindenki jobbra számított, kétharmados felhatalmazással sok mindent máshogy kellett volna csinálni elsősorban a gazdaságpolitikában, a nemzetközi kapcsolatrendszerben, a befektetőkkel kapcsolatos magatartásban. Azt gondoljuk, hogy az adópolitika sem sikerült, elég szűk körnek lett jobb és viszonylag nagyobb körnek lett rosszabb. Nagyon sok réteg kapott olyan hátrányos megkülönböztetést, ami korábban nem volt, például a nyugdíjasok kérdése nagyon kényes téma volt. Nyilván a kormány ezt a népszerűségvesztést bevállalta egy cél érdekében, ahogy bevállalta azt is, hogy hiába emelt bruttó minimálbért, az sokat nem változtatott a helyzeten. Ami újszerű volt és ebben sok igazsága is volt a Fidesz kormánynak az, hogy a rezsikérdésében próbált belenyúlni a rendszerbe, viszont azt nehezményeztük, hogy a legnagyobb rezsielem, az élelmiszerek ÁFÁ-ja nem csökkent. Pedig a legszegényebb rétegeket ez sújtja leginkább és az is látszik, hogy a rezsicsökkentés a jobb módúaknak adott nagyobb kedvezményt, aki pedig nem gázzal, villannyal fűt, annak pedig egyáltalán nem adott. Ezeket biztosan másképp csináltuk volna. Az állami földügyekben, amivel én foglalkoztam – ugyan nem tipikusan ennek a térségnek a problémája – sok hibás döntés volt, és ez megmérgezte a vidéki létet. Ebben nagyon más a véleményem, mint a kormánypárté, ők ezt egy sikertörténetként adják el, én meg azt gondolom, hogy nem az.

-Mi az a három legfontosabb, illetve az MSZP esetében nyolc pont, ami meghatározza a programjukat?

-Ezekben természetesen vannak összefüggések. Az első mindjárt a valós munkahelyteremtés, ami egyértelműen olyan ügy, ami nélkül nem lehet megúszni a következő időszakot. Bármennyire eladható statisztikailag, hogy mennyi új munkahely lett, ennek jelentős része áprilisig tart a közmunkások foglalkoztatása miatt. Utána valamit ki kell találni, mert statisztikából nem lehet megélni. A fogadóóráimra érkezők kétharmada mindig azzal jön, hogy segítsünk munkát találni nekik. Ha igaz lenne az óriásplakátokon szereplő negyedmilliónyi ember lehetősége, akkor ez nem így lenne. Nagyon veszélyes tendencia az is, hogy ebből a városból is sokan mennek el külföldre, rengetegen keresnek ott boldogulást, és az ő befizetéseik már most nagyon hiányoznak a nyugdíj- és járulékkasszából. Kellenek az új munkahelyek és ez versenyhelyzetet eredményez a munkaadók között is, ugyanakkor az is biztos, hogy a minimálbért feljebb kell emelni, de nem a bruttót, hanem a nettót. Ezért van a vállalásaink között a nettó 100 ezer forint, ami viszonylag könnyen megoldható, de ehhez áldozatot kell kérnünk azoktól, akik nagyon jól jártak ebben a négy évben az egykulcsos adóval. Tehát mindenképpen kell egy szolidaritási adó, hogy ennek a béremelésnek fedezete legyen, mert fedezet nélküli ígéretnek semmi értelme nincs. A másik az élelmiszer ág, ami az én szakmámat is érinti. Én pontosan tudom, mit kínlódik a húsgyár a feketekereskedelemmel. Ha ezen az ágon nem lépünk, bármi is történik ebben a gyárban, nem fogja bírni a versenyt azokkal, akik nem fizetnek se járulékot, se adót. Mert azt is látni kell, hogy nem csak az ÁFA-csalás a probléma, aki feketén forgalmaz, feketén adja a bért, nem fizet járulékokat, adót, ÁFÁ-t és majd ott állnak az emberek 15-20 év múlva és nem lesz sem nyugdíjuk, sem egészségügyi ellátásuk. Ezért kell ezt a szektort megfogni. Voltak próbálkozások a kormány részéről a fordított ÁFA kapcsán, ami ugye nem sikerült és az 5 százalékos ÁFA bevezetését a két termék esetében is kijátszották már. Ezért mondjuk mi azt, hogy nem a teljes élelmiszerkörre, mert arra nincs pénz, de abban a körben, ami alapvetően a magyar ipart hozza versenyhátrányba – tejtermékek, húsfélék többsége – vezessünk be ÁFA-csökkentést, mert ez segít a kiskeresetűeknek, hogy kicsit többet tudjanak költeni, és ha hozzájön egy harmincezer forintos minimálbér emelés, az már érezhető változást hozhat. Azt el kell ismerni, hogy ennek rövidtávon van költségvetési hiány hatása, de a fehéredésből már következő éven visszajön. A másik nagyon fontos téma a gyermekek élelmiszerellátása, ami megint nem lehet egy olyan országban kérdés, ahol húszmillió embernek lehet élelmiszert előállítani. Nem lehet olyan gyerek, akinek van olyan napja, hogy nem kap enni. Az régóta jól meg van szervezve, hogy iskolaidőben legyen mit enniük, de hétvégeken és az iskolaszünet idején sajnos sok helyen előfordul. Ezt mindenképpen meg kell oldani, ennyire szolidárisnak kell lennie egy társadalomnak, és nem is kerül nagy összegbe. A mi elképzelésünk szerint helyismerettel, személyismerettel rendelkező önkormányzatoknak juttatott forrásból lehet biztosítani, mert ezt nem lehet állami szerepvállalással megoldani, és sajnos nem lehet mindig a szülőkre sem bízni. Vannak olyan rétegek, ahol, ha pénzügyi juttatásként kapnák meg a családok, akkor megint nem a gyerek élelmezésére menne, tehát valamiféle természetbeni juttatásként kell odaadni, és ha kell a családot kizárni ebből. A nyugdíjasok ügyét is fontosnak tartjuk, a nyugdíj legyen nyugdíj, mert mi az, hogy a rokkant nem nyugdíjas. Igenis vissza kell adni ezeket a juttatásokat. Van továbbá az idős kisnyugdíjas társadalmi réteg, nekik nagyon nehéz kifizetniük a magas gyógyszerköltséget, ezért számukra huszonnégyezer forint juttatást tervezünk. Ezt már 2002-ben megléptük, akkor tizenkilencezer forintot adtunk minden nyugdíjasnak, most a számítások szerint ekkora terhet nem lehet bevállalni, ezért húztunk egy határt százezer forintnál és hatvanöt évnél. Fontos még a rezsi témája is, amit mi korrektebb módon szeretnénk megoldani, és az állam által a szolgáltatóktól beszedett alappal biztosítani, ami rászorultsági elven tudja osztani a pénzt. Meglátásom szerint a gázár támogatás második fordulója jó módszer volt, akkor igénylés alapján történt a támogatás. Azt is biztosítani kell, hogy a támogatás falura is eljusson, hiszen azt látjuk, hogy a fatüzelés egyre drágább lett és szerintem a tűzifával foglalkozók egy kicsit vérszemet is kaptak. A foglalkoztatás vonatkozásában az agrárprogram keretében vidéken megpróbálunk olyan társadalmi szerződést ajánlani a földből élőknek, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak a környezetükben élő emberekért. Ne nyugodjanak bele, hogy ők néhányan megélnek a saját földjükből, hanem gondolkodjanak azon - és ehhez adjunk ösztönzést -, hogyan tudják kiterjeszteni kapacitásaikat egyéb iparágakra is. Konkrétan, akinek már megvan az infrastruktúrája és helytállt már az agráriumban – van telephelye, banki kapcsolata, munkajogi kapcsolata – az egy tőkevonzó vállalkozás. Egy ilyen vállalkozás könnyebben el tud indítani például kertészeti tevékenységet, amihez munkaerő kell, de nagyon meg kell becsülni és segíteni az állattartókat, mert az is emberigényes tevékenység. Támogatni kell minden olyan kezdeményezést, ami elmegy a meglévő infrastruktúrával, de nem konkrétan a földműveléshez kapcsolódik. A falukat így lehet életben tartani, kell ott is munkahely, különben nem marad ott senki, ezért fontos, hogy legyen országos megegyezés és hagyjuk békén az agrárium szereplőit, hagyjuk őket élni és ne nevezzünk ki barátokat és ellenségeket, hanem számítsunk mindenkire a maga területén. Meglátásunk szerint lehet olyan ösztönző rendszert és irányított közbeszerzéseket kialakítani, amitől ezt komolyan veszik. Azokon a földterületeken pedig, ami másra nem jó, állami erdészeti programokat kell elindítani, hiszen ez rövid- és középtávon nagyon sok embernek adna munkát. Az állami közmunkából lehetne továbblépni. Ne csak az ápolása, tisztán tartása legyen biztosított az erdőknek, hanem a telepítése is.

-Pápán és térségében melyek azok a legfontosabb feladatok, amiket a következő ciklusban meg kívánnak valósítani?

-Nem tudjuk megúszni a közlekedési infrastruktúra fejlesztését, mert olyan rossz állapotú utak vannak a környéken, amik már a munkába járást is nehezítik. Ez vonatkozik a magasabb és alacsonyabb számú utakra is. A társadalmi szerződés ebben a térségben is eredményes lehet, hiszen sok a mezőgazdasági tevékenység, de a turizmus fejlesztése is aktuális lehet itt is, ugyancsak a helyi termékekre alapozva, amik legalább olyan vonzók lehetnek, mint a kastély, a Főtér vagy a fürdő. A turizmusfejlesztésről azonban azt is el kell mondani, hogy nem lehet komoly szálloda nélkül megcsinálni. Ez vonzza magával a magánszállások minőségi és számbeli fejlődését is, de nagy kapacitású, magas színvonalú vendéglátást biztosító szálloda nélkül nem megy. Meg kell tudnunk mutatni a nagyközönségnek ezt a szép várost, ez pedig csak szállodával megy, ahol konferenciákat tartanak, szakmai programokat rendeznek, ahová a magasabb jövedelemmel rendelkezők is szívesen elmennek. Meg kell találni továbbá azt a vállalkozói kört, amelyik hajlandó ennek a térségnek a motorja lenni és további vállalkozásait, alvállalkozásait ebben a térségben kívánja működtetni. Itt van a reptér is, ahol a jogi lehetősége már megvan a civil hasznosításnak, ehhez pedig meg kell keresni azt a befektetői kört, ami fantáziát lát a bázis polgári hasznosításában. Azt látjuk, ahol ilyen repülőtér működik, az nagyon sok egyéb lehetőséget teremt, vagyis ez egy jó kitörési ponttá válhat.

-Milyen eredményre számít az április 6-ai választásokon?

-Azt gondolom, a kormányváltáshoz szükséges erő létszámát tekintve megvan, a kérdés az, elmennek–e szavazni az emberek, és hogy mennyire szavaznak szórtan. A sok párt az ellenzéknek soha nem tesz jót, mert van egy viszonylag egységes kormányzati erő és mellette egy eléggé megosztott egyéb erő a szélsőjobbtól a szélsőbalig bezárólag. Abban semmi kétségem nincs, hogy az ellenzéknek a legerősebb formációja az, aminek én is a jelöltje vagyok. Hogy ez egy klasszikusan jobboldalinak sorolt választókerületben mire lesz elég, azt nem lehet tudni, hiszen a jellege a választókerületnek nem változott attól, hogy újabb településeket csatoltak hozzá, de mindig lehetnek meglepetések. Én azt vallom, a munkát el kell végezni és akkor az embernek tiszta a lelkiismerete, és ha győz, akkor természetesen örül, ha nem, akkor pedig elmondhatja, hogy emberileg és fizikailag is megtett mindent. Az én szakmámat sokféleképpen lehet szolgálni, képviselőként vagy más funkcióban, de egy cégnél aktív tevékenységgel is. Én bármelyiket tudom csinálni a következő időszakban. Az országos eredmény más dolog, én abban bízom, hogy sikerül kormányt váltani.

Képek:

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!