Szakmai alázat és felelősség – beszélgetés Gajdics Ottó újságíróval
2014-03-16 23:32:25 | cikk: HuHa |
Nem véletlenül választotta márciusi összejövetele vendégének Gajdics Ottó ismert rádiós és televíziós újságírót a Pápai Polgári Kör, hiszen március 15-én ünnepeljük a Magyar Sajtó Napját is. A Lánchíd Rádió főszerkesztőjét az összejövetel előtt arról kérdeztük, miként látja a mai magyar sajtó helyzetét.
-Nyomtatott sajtós, televíziós, rádiós újságírás – ön mindháromnak elismert művelője. Melyik a legkedvesebb?
-Nyilvánvaló, hogy mindennek az alapja az írás, és mivel eredendően magyar nyelv és irodalom szakos tanár vagyok és könyvtáros abból indult el az egész, hogy nagyon korán, még csak néhány éve tanítottam egy középiskolában, amikor a helyi sajtó már beszippantott, írtam a cikkeket. Aztán Budapestre kerültem és jött az elektronikus média. Most már nem tudnék és nem is akarok választani közülük. A televízióban is van műsorom, a rádióban is van műsorom, írni is szoktam,most éppen az MNO-ra és nem tudom abbahagyni egyiket sem.
-Március 15-e a Magyar Sajtó Napja is. Hogy látja ön a hazai média helyzetét?
-Ez a kérdés szinte mindenütt felmerül. Van-e sajtószabadság ma Magyarországon, ha nincs miért nincs és mégis miért nincs igaza azoknak, akik ezt állítják.
-Márpedig sok kritika éri a sajtó szabadságát.
-Erős túlzás, hogy ma nem szabad a sajtó. Az történt, hogy mindazok, akik eddig uralták a médiát Magyarországon azok most kénytelenek megosztozni olyanokkal, akiket eddig nem tűrtek meg maguk között. Rólam például azt mondták, hogy tehetség híján gründoltam magamnak egy főszerkesztői széket, hogy beleülhessek, mert közéjük soha nem kerülhettem volna be. Megvallom, soha nem is akartam, de nekik most már el kell viselniük, hogy mi is létezünk és egy kicsit másképp látjuk a világot. Ha megnézzük, hogy el lehet-e titkolni ma Magyarországon bármit, hogy olyan ügyek, melyek a mostani kormányzás körül botrányosnak tekinthetők a másik oldal számára, azok nyilvánosságra hozhatók-e vagy sem, azt kell mondanom, hogy nincs ilyen gond. Ha nem tetszik az ellenzéknek például Paks, akkor millió felülete van arra, hogy ezt a véleményét kifejtse és azt is, hogy miért nem tetszik és győzködhesse a neki hívőket. Tehát én nem érzek ilyen veszélyt. Sokkal inkább a belpolitikai kampány része arról beszélni, hogy persze itt félnek az emberek, mindenkibe belefojtják a szót és már azt sem merik megmondani, hogy fiúk-e vagy lányok. Hülyeség!
-Mit gondol az egyre inkább erősödő bulvárról?
-Ambivalens véleményem van a bulvárról, ugyanis azt is lehet jól csinálni. Nem vagyok bulvárellenes. Az embereket mi érdekelné jobban, mint élet és halál kérdése – ezt Hankiss Elemér mondta egyszer és valóban, ez teljesen természetes. Viszont ezt körültekintően és nem szenzációhajhász módon kell csinálni. Annyi kulimunkát kell elvégezni, hogy olyan információim legyenek, ami másnak nincs, és azokat tárjam a nyilvánosság elé, ne pedig én találjam ki vagy tupírozzam fel, annak érdekében, hogy nálam legyen a legnagyobb a nézettség vagy hallgatottság. A lényeg a szakmai alázat, a tisztesség és a felelősség, ami abból indul ki, hogy hazudni nem szabad és addig tart, hogy megvárom, míg kiderül az igazság és arról beszélek. Ja, hogy én akarok róla a leghamarább beszélni, hát akkor meg annyit kell dolgozni, hogy én tudjam meg leghamarább.
-A Lánchíd Rádió főszerkesztőjeként hogy látja a jövőt?
-Nagyon szép időszak áll mögöttünk. Amikor 2010-ben odakerültem, még egy kis budapesti rádióról beszéltünk, most pedig már gyakorlatilag besugározzuk majdnem az egész Dunántúlt. De ahogy ide megérkeztem rögtön a szememre vetették, hogy csak Győrszemeréig szól, és Pápán már nem. Természetesen, ahogy a hatóság újabb frekvenciákat ír ki, azt meg fogjuk pályázni. Az a célunk, hogy minél több helyen az országban tudjuk szolgálni azokat az embereket, akik ilyen típusú tartalomra tartanak igényt.
-A beszélgetős műsorok előtérbe helyezéséről szólt a közelmúltban.
-Olyanok a vállalásaink a médiahatósággal szemben, hogy a adásaink több mint kétharmadát közszolgálati műsorokból állítjuk össze és a zene-szöveg aránya 30-70 százalék. Tehát 70 százalékban beszélgetnünk kell. Reggel 6-tól délig hír és közszolgáltató magazinjaink vannak, aztán van két óra zenei kívánságműsor, utána rögtön egy interaktív beszélgetés Lecsó címmel, és aztán késő estig olyan műsoraink vannak, amelyekben olyan értékeket próbálunk meg közvetíteni, amelyekben mi magunk szerkesztők is hiszünk.
-Ezt az értékközvetítést tekintik küldetésüknek?
-Csak ez lehet a küldetésünk. Aki zenét akar hallgatni, az megtalálja ehhez a megfelelő csatornákat. Az ilyen beszélgetős rádióknak egyetlen jövője lehet, az pedig az, hogy szilárdan kiáll egy értékrend mellett, és az abban az értékrendben hívőknek olyan tartalmakat ad, ami őket boldogítja, segíti a mindennapokban és szórakoztatja, vagyis részévé vélik az életüknek. A mi hallgatóink egyébként ezt így is tartják, hogy egy nagy család vagyunk.
-Nyomtatott sajtós, televíziós, rádiós újságírás – ön mindháromnak elismert művelője. Melyik a legkedvesebb?
-Nyilvánvaló, hogy mindennek az alapja az írás, és mivel eredendően magyar nyelv és irodalom szakos tanár vagyok és könyvtáros abból indult el az egész, hogy nagyon korán, még csak néhány éve tanítottam egy középiskolában, amikor a helyi sajtó már beszippantott, írtam a cikkeket. Aztán Budapestre kerültem és jött az elektronikus média. Most már nem tudnék és nem is akarok választani közülük. A televízióban is van műsorom, a rádióban is van műsorom, írni is szoktam,most éppen az MNO-ra és nem tudom abbahagyni egyiket sem.
-Március 15-e a Magyar Sajtó Napja is. Hogy látja ön a hazai média helyzetét?
-Ez a kérdés szinte mindenütt felmerül. Van-e sajtószabadság ma Magyarországon, ha nincs miért nincs és mégis miért nincs igaza azoknak, akik ezt állítják.
-Márpedig sok kritika éri a sajtó szabadságát.
-Erős túlzás, hogy ma nem szabad a sajtó. Az történt, hogy mindazok, akik eddig uralták a médiát Magyarországon azok most kénytelenek megosztozni olyanokkal, akiket eddig nem tűrtek meg maguk között. Rólam például azt mondták, hogy tehetség híján gründoltam magamnak egy főszerkesztői széket, hogy beleülhessek, mert közéjük soha nem kerülhettem volna be. Megvallom, soha nem is akartam, de nekik most már el kell viselniük, hogy mi is létezünk és egy kicsit másképp látjuk a világot. Ha megnézzük, hogy el lehet-e titkolni ma Magyarországon bármit, hogy olyan ügyek, melyek a mostani kormányzás körül botrányosnak tekinthetők a másik oldal számára, azok nyilvánosságra hozhatók-e vagy sem, azt kell mondanom, hogy nincs ilyen gond. Ha nem tetszik az ellenzéknek például Paks, akkor millió felülete van arra, hogy ezt a véleményét kifejtse és azt is, hogy miért nem tetszik és győzködhesse a neki hívőket. Tehát én nem érzek ilyen veszélyt. Sokkal inkább a belpolitikai kampány része arról beszélni, hogy persze itt félnek az emberek, mindenkibe belefojtják a szót és már azt sem merik megmondani, hogy fiúk-e vagy lányok. Hülyeség!
-Mit gondol az egyre inkább erősödő bulvárról?
-Ambivalens véleményem van a bulvárról, ugyanis azt is lehet jól csinálni. Nem vagyok bulvárellenes. Az embereket mi érdekelné jobban, mint élet és halál kérdése – ezt Hankiss Elemér mondta egyszer és valóban, ez teljesen természetes. Viszont ezt körültekintően és nem szenzációhajhász módon kell csinálni. Annyi kulimunkát kell elvégezni, hogy olyan információim legyenek, ami másnak nincs, és azokat tárjam a nyilvánosság elé, ne pedig én találjam ki vagy tupírozzam fel, annak érdekében, hogy nálam legyen a legnagyobb a nézettség vagy hallgatottság. A lényeg a szakmai alázat, a tisztesség és a felelősség, ami abból indul ki, hogy hazudni nem szabad és addig tart, hogy megvárom, míg kiderül az igazság és arról beszélek. Ja, hogy én akarok róla a leghamarább beszélni, hát akkor meg annyit kell dolgozni, hogy én tudjam meg leghamarább.
-A Lánchíd Rádió főszerkesztőjeként hogy látja a jövőt?
-Nagyon szép időszak áll mögöttünk. Amikor 2010-ben odakerültem, még egy kis budapesti rádióról beszéltünk, most pedig már gyakorlatilag besugározzuk majdnem az egész Dunántúlt. De ahogy ide megérkeztem rögtön a szememre vetették, hogy csak Győrszemeréig szól, és Pápán már nem. Természetesen, ahogy a hatóság újabb frekvenciákat ír ki, azt meg fogjuk pályázni. Az a célunk, hogy minél több helyen az országban tudjuk szolgálni azokat az embereket, akik ilyen típusú tartalomra tartanak igényt.
-A beszélgetős műsorok előtérbe helyezéséről szólt a közelmúltban.
-Olyanok a vállalásaink a médiahatósággal szemben, hogy a adásaink több mint kétharmadát közszolgálati műsorokból állítjuk össze és a zene-szöveg aránya 30-70 százalék. Tehát 70 százalékban beszélgetnünk kell. Reggel 6-tól délig hír és közszolgáltató magazinjaink vannak, aztán van két óra zenei kívánságműsor, utána rögtön egy interaktív beszélgetés Lecsó címmel, és aztán késő estig olyan műsoraink vannak, amelyekben olyan értékeket próbálunk meg közvetíteni, amelyekben mi magunk szerkesztők is hiszünk.
-Ezt az értékközvetítést tekintik küldetésüknek?
-Csak ez lehet a küldetésünk. Aki zenét akar hallgatni, az megtalálja ehhez a megfelelő csatornákat. Az ilyen beszélgetős rádióknak egyetlen jövője lehet, az pedig az, hogy szilárdan kiáll egy értékrend mellett, és az abban az értékrendben hívőknek olyan tartalmakat ad, ami őket boldogítja, segíti a mindennapokban és szórakoztatja, vagyis részévé vélik az életüknek. A mi hallgatóink egyébként ezt így is tartják, hogy egy nagy család vagyunk.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!