Honszeretet és humanizmus - Beszélgetés Somfai Balázs nyugalmazott főlevéltárossal
2014-02-23 11:47:46 | cikk: mo |
A 20 éves Pro Cultura-díj kitüntetettjei között idén Somfai Balázst is köszönthettük. A Pápai Amatőr Művészeti Mozgalomért Alapítvány és a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ által alapított elismerést a magyar kultúra napi rendezvényen vehette át a nyugalmazott főlevéltáros. Somfai Balázst a kitüntetés fogadtatásáról, pályájának meghatározó mérföldköveiről és a város kulturális életében betöltött aktív szerepéről kérdeztük. - Mindig nagy megtiszteltetés átvenni egy elismerést, de ha ezt az ember lelkes lokálpatriótaként kapja városától, talán még felemelőbb érzés.
- Teljesen váratlan volt számomra, még álmaimban sem számoltam vele. Nagy megtiszteltetés volt és nagyon örültem, hogy egy ilyen nemes társaságnak lehetek tagja. Annak meg mindenképpen örülök, hogy a felnevelő várásom ennyire megbecsült, és ez nem egy úgymond hivatalos elismerés, hanem társadalmi kitüntetés, úgyhogy ennek még jobban örülök. - Az ünnepségen is hallhattuk a méltatásban, hogy Balázs 1951-ben Bakonybélben született, falusi tanító család negyedik gyermekeként. Alsó- és középfokú tanulmányait Pápán végezte. Lokálpatriotizmusát, a város és környéke iránti vonzalmát a család, tanárai és iskolái alapozták meg, s természetesen ez az útravaló végigkísérte egész pályáján.
- Igen, én kaptam annyi útravalót a családomtól, a várostól, az iskoláimtól, hogy visszatekintve egyre jobban becsüljem a múltat. Ha egy szóban kellene kifejezni: a honszeretet mellett humanizmust kaptam. Ha a közt kell szolgálni, a közérdeket, akkor az embernek az a dolga, tenni, tenni, ha kell, összeszorított ajakkal, ha kell, mosolyogva.Somfai Balázs útja a Türr István Gimnáziumból az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre vezetett, ahol 1974-ben szerzett történelem-orosz szakos középiskolai tanári oklevelet, majd később levéltáros diplomát. Első és egyetlen munkahelye: a Veszprém Megyei Levéltár, ahol tudása a levéltári munka minden területén való jártassággal párosult. Módszertani munkabizottságokban való részvétele mellett több ízben végzett hungarika-kutatást Moszkvában, részt vett a 11 nyelvű levéltári szakszótár orosz és magyar kiadásának munkálataiban. Számtalan tanulmányúttal a háta mögött Európa számos országában megfordult, melyek szintén formálták szemléletmódját. - Az első és egyetlen munkahely: a Veszprém Megyei Levéltár. Melyek voltak azok a mérföldkövek, melyek e gazdag pálya elejét meghatározták?
- Kizárólag oda jelentkeztem – akkor még ugye egészen más volt a világ e tekintetben – és fel is vettek. Mindjárt meg is kaptam a feladatokat, részt kellett vállalnom mindenben. Aztán a negyven év biztosított is erre lehetőséget: tehát a rakodómunkától kezdve az elméleti problémákig. De meg is örvendeztetett a sors, hiszen olyan dolgokat tehettem, amelyek rendkívüli elismerésnek számítottak: országos tanfolyamot tartani Budapesten, abból az anyagból, amelyben a mi levéltárunk előrelépett, azért az nem semmi. És 28 évet lehúztam helyettesként, a nyak-szerep összes örömével és bánatával együtt.- Aztán három évet töltött el Pápán, a fióklevéltárban, 2008-2011 között.
- Igyekeztem minden tudásomat kamatoztatni, olyannyira, amennyire az egy ilyen helyet megillet. Hiszen nem sok helyen dívik az országban, hogy megyei levéltárhoz tartozó fióklevéltár van egy-egy településen. Ez nagyszerű dolog és a város dicsőségére válik. Minden tudásomat, gyakorlatomat magammal hoztam, amit az évtizedek alatt felhalmoztam. A város megismerésétől, az iratfelderítéstől kezdve a feltáró munkának a legapróbb részletein át a közönség meghódításáig sok mindennel próbálkoztam. Remélem hatott. Annyiban mindenképpen, hogy a hatóságok és hivatalok gyakran igényelték a segítségemet és több bizottságban vettem részt. - Van olyan levéltári dokumentum, amely különösen értékes vagy valamitől egészen különleges az Ön számára?
- Nehéz erre válaszolni, hiszen amikor ekkora mennyiségű dokumentum, papíranyag, levéltári irat pusztul el a történelem viharaiban, minden fecni értékes lehet. De persze vannak fontos anyagok: például a Mainczek-féle térkép 1733-ból a magyar történelem egyik korai és rendkívül részletes telektérképe. Aztán ilyen a Hufnagel-metszet, amely a 17. század eleji városlátképet ábrázolja. De itt vannak a jegyzőkönyvek, akár a legkorábbi 1761-ből, amely annyi mindent átélt és ezer vész között megmaradt. Ezeket szent ereklyeként őrizgetjük. Somfai Balázs nyugdíjba vonulása után is szívügyének tekinti a honismereti mozgalomban való részvételt; a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület alapító tagja, részt vett a Magyar Levéltárosok Egyesülete és a Pápai Művelődéstörténeti Társaság alapításában, és Huszár János munkáját folytatva vezeti a Várostörténeti Honismereti Kört. - A Honismereti Kör vezetőségi feladatainak átvétele nem volt könnyű döntés. Egyrészt az előd személye miatt: Huszár János bácsi egy etalon Pápán, és nagyon magasra tette a lécet. Másrészt pedig úgy, hogy innen ötven kilométerre lakom, sokáig nem lehet csinálni. Úgyhogy egyik célom az utódlás. De a mai viszonyok között ez nem egyszerű feladat. Fontos lenne a tagság megújítása. Bár múlt szerdán megvolt az első összejövetel, örömmel jelenthetem, rosszul nem állunk. A városi könyvtár fogadott bennünket, köszönet Váminé Molnár Emmának a lelkes és részletes tájékoztatásért. Egy város attól város, hogy van patrióta öntudata is. A világot nem fogjuk megváltani, de valahogy meg kell nyerni a fiatalokat: jöjjenek el, hallgassák végig, tapasztalják meg, okosodjanak és bírálják, ha kell. A jövő záloga a fiatalság. De nem könnyű megnyerni őket.- 2014-ben 800 éves jubileumát ünnepli a város. Ön részt vállalt a jubileum előkészítésében is..
- Azonkívül, hogy a város megtisztel azzal, hogy egy-egy adhoc bizottsági ülésre meghív, valójában az ötlet exponálása volt az én nagy feladatom, hiszen a nyolcszáz éves jubileumról már nagyon régen beszéltünk. Amit tudok, megteszek, de például szívesen szólnék a várostörténeti konferencián, hiszen téma van doszt.- A számos önkéntes tevékenység és feladat mellett jut idő szabadidőre is?
- Amióta nyugdíjas vagyok, nem unatkozom. Ma például a buszon utazva kaptam egy felkérést egy megbeszélésre. A szakmai előrehaladásból semmiképpen nem akarok kimaradni, mindig tanulok. A családdal és a gyermekeimmel is törődnöm kell. Sajnos tavalyelőtt magamra maradtam, de nem szabad elhagynom magam. Van egy másik nagy családom: ez pedig Veszprém Város Vegyeskara. Ők fogadtak be akkor, amikor Veszprémbe kerültem. Hivatkoztam a pápai gimnáziumi énekkari múltamra. Most harminc év után ott folytatom, ahol abbahagytam. És így minden együtt, be is borítja a naptáramat.
- Teljesen váratlan volt számomra, még álmaimban sem számoltam vele. Nagy megtiszteltetés volt és nagyon örültem, hogy egy ilyen nemes társaságnak lehetek tagja. Annak meg mindenképpen örülök, hogy a felnevelő várásom ennyire megbecsült, és ez nem egy úgymond hivatalos elismerés, hanem társadalmi kitüntetés, úgyhogy ennek még jobban örülök. - Az ünnepségen is hallhattuk a méltatásban, hogy Balázs 1951-ben Bakonybélben született, falusi tanító család negyedik gyermekeként. Alsó- és középfokú tanulmányait Pápán végezte. Lokálpatriotizmusát, a város és környéke iránti vonzalmát a család, tanárai és iskolái alapozták meg, s természetesen ez az útravaló végigkísérte egész pályáján.
- Igen, én kaptam annyi útravalót a családomtól, a várostól, az iskoláimtól, hogy visszatekintve egyre jobban becsüljem a múltat. Ha egy szóban kellene kifejezni: a honszeretet mellett humanizmust kaptam. Ha a közt kell szolgálni, a közérdeket, akkor az embernek az a dolga, tenni, tenni, ha kell, összeszorított ajakkal, ha kell, mosolyogva.Somfai Balázs útja a Türr István Gimnáziumból az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre vezetett, ahol 1974-ben szerzett történelem-orosz szakos középiskolai tanári oklevelet, majd később levéltáros diplomát. Első és egyetlen munkahelye: a Veszprém Megyei Levéltár, ahol tudása a levéltári munka minden területén való jártassággal párosult. Módszertani munkabizottságokban való részvétele mellett több ízben végzett hungarika-kutatást Moszkvában, részt vett a 11 nyelvű levéltári szakszótár orosz és magyar kiadásának munkálataiban. Számtalan tanulmányúttal a háta mögött Európa számos országában megfordult, melyek szintén formálták szemléletmódját. - Az első és egyetlen munkahely: a Veszprém Megyei Levéltár. Melyek voltak azok a mérföldkövek, melyek e gazdag pálya elejét meghatározták?
- Kizárólag oda jelentkeztem – akkor még ugye egészen más volt a világ e tekintetben – és fel is vettek. Mindjárt meg is kaptam a feladatokat, részt kellett vállalnom mindenben. Aztán a negyven év biztosított is erre lehetőséget: tehát a rakodómunkától kezdve az elméleti problémákig. De meg is örvendeztetett a sors, hiszen olyan dolgokat tehettem, amelyek rendkívüli elismerésnek számítottak: országos tanfolyamot tartani Budapesten, abból az anyagból, amelyben a mi levéltárunk előrelépett, azért az nem semmi. És 28 évet lehúztam helyettesként, a nyak-szerep összes örömével és bánatával együtt.- Aztán három évet töltött el Pápán, a fióklevéltárban, 2008-2011 között.
- Igyekeztem minden tudásomat kamatoztatni, olyannyira, amennyire az egy ilyen helyet megillet. Hiszen nem sok helyen dívik az országban, hogy megyei levéltárhoz tartozó fióklevéltár van egy-egy településen. Ez nagyszerű dolog és a város dicsőségére válik. Minden tudásomat, gyakorlatomat magammal hoztam, amit az évtizedek alatt felhalmoztam. A város megismerésétől, az iratfelderítéstől kezdve a feltáró munkának a legapróbb részletein át a közönség meghódításáig sok mindennel próbálkoztam. Remélem hatott. Annyiban mindenképpen, hogy a hatóságok és hivatalok gyakran igényelték a segítségemet és több bizottságban vettem részt. - Van olyan levéltári dokumentum, amely különösen értékes vagy valamitől egészen különleges az Ön számára?
- Nehéz erre válaszolni, hiszen amikor ekkora mennyiségű dokumentum, papíranyag, levéltári irat pusztul el a történelem viharaiban, minden fecni értékes lehet. De persze vannak fontos anyagok: például a Mainczek-féle térkép 1733-ból a magyar történelem egyik korai és rendkívül részletes telektérképe. Aztán ilyen a Hufnagel-metszet, amely a 17. század eleji városlátképet ábrázolja. De itt vannak a jegyzőkönyvek, akár a legkorábbi 1761-ből, amely annyi mindent átélt és ezer vész között megmaradt. Ezeket szent ereklyeként őrizgetjük. Somfai Balázs nyugdíjba vonulása után is szívügyének tekinti a honismereti mozgalomban való részvételt; a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület alapító tagja, részt vett a Magyar Levéltárosok Egyesülete és a Pápai Művelődéstörténeti Társaság alapításában, és Huszár János munkáját folytatva vezeti a Várostörténeti Honismereti Kört. - A Honismereti Kör vezetőségi feladatainak átvétele nem volt könnyű döntés. Egyrészt az előd személye miatt: Huszár János bácsi egy etalon Pápán, és nagyon magasra tette a lécet. Másrészt pedig úgy, hogy innen ötven kilométerre lakom, sokáig nem lehet csinálni. Úgyhogy egyik célom az utódlás. De a mai viszonyok között ez nem egyszerű feladat. Fontos lenne a tagság megújítása. Bár múlt szerdán megvolt az első összejövetel, örömmel jelenthetem, rosszul nem állunk. A városi könyvtár fogadott bennünket, köszönet Váminé Molnár Emmának a lelkes és részletes tájékoztatásért. Egy város attól város, hogy van patrióta öntudata is. A világot nem fogjuk megváltani, de valahogy meg kell nyerni a fiatalokat: jöjjenek el, hallgassák végig, tapasztalják meg, okosodjanak és bírálják, ha kell. A jövő záloga a fiatalság. De nem könnyű megnyerni őket.- 2014-ben 800 éves jubileumát ünnepli a város. Ön részt vállalt a jubileum előkészítésében is..
- Azonkívül, hogy a város megtisztel azzal, hogy egy-egy adhoc bizottsági ülésre meghív, valójában az ötlet exponálása volt az én nagy feladatom, hiszen a nyolcszáz éves jubileumról már nagyon régen beszéltünk. Amit tudok, megteszek, de például szívesen szólnék a várostörténeti konferencián, hiszen téma van doszt.- A számos önkéntes tevékenység és feladat mellett jut idő szabadidőre is?
- Amióta nyugdíjas vagyok, nem unatkozom. Ma például a buszon utazva kaptam egy felkérést egy megbeszélésre. A szakmai előrehaladásból semmiképpen nem akarok kimaradni, mindig tanulok. A családdal és a gyermekeimmel is törődnöm kell. Sajnos tavalyelőtt magamra maradtam, de nem szabad elhagynom magam. Van egy másik nagy családom: ez pedig Veszprém Város Vegyeskara. Ők fogadtak be akkor, amikor Veszprémbe kerültem. Hivatkoztam a pápai gimnáziumi énekkari múltamra. Most harminc év után ott folytatom, ahol abbahagytam. És így minden együtt, be is borítja a naptáramat.
Képek:
nincsenek képek
Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!
Megértésüket köszönjük!