Holdpötty és gombkígyó


2010-02-08 22:45:47  | cikk:  | 



Amikor a kisszékemen az újságos bódéban a mamám mellett üldögéltem, a fejem fölött történt minden. A beépített polcot láttam, sok-sok sötét mélyű rekeszt, s hallottam közben, hogyan gyűlik  fent az aprópénz, amit majd aztán este rolnikba gyúrtunk. Kicsit vissza kellett hajtani a papír szélét, szigorúan ötven darab érmét beletekerni, végét behajtogatni, aztán két koppanás itt, két koppanás ott, és kész volt a pénzhenger. Izgalmasabb volt azonban ennél is a gombkígyó, cérnára fűzött gombok garmadája; elől egy ütős kabátgombbal, mögötte a varrógép billenő fiókjaiból kihalászott többi gombok rendbe szedve – a billenő fiókok mindig rejtettek valami mást is, konyhában talált ezt-azt, katonát vagy éppen színes fejű, kanadai gombostűt, elveszettnek könyvelt lego-kockát, de még csonkig faragott ceruzát is -, s ha húztam a kabátgombot, tekergett utána a többi száz vagy több; egész ruhatár, ingek, zakók, otthonkák, de az ágyneműgomb nem volt jó, cérnából volt és nem volt rajta fonalat átfűzni lyuk.
A Korvin utcán volt a Bariska-féle gombos bolt, olajos padlójú mesebeli helyiség; a pultot felhajtva lépett az ember a birodalomba, gombok és cérnák közé; a részegítő szagok kígyókat ígértek, gombkígyókat, hogy azokkal rajzoljam meg este – amíg a rolnizás koppintásait hallom az asztalról - a szőnyeg szögletes virágmintáját, az ebédlőszekrény előtt, az ágyneműtartó előtt, meg az éjjeliszekrényeknél, mindig másik kígyóval, hisz ugyanúgy összefűzni őket úgysem lehetett.
Néztem a régi fényképeket, teleragasztott oldalak között olajnyomatok olcsó másolatait, a régi képeken halott pillanatokat;  fekete-fehérben egy arc gyűjtötte a kiváncsi pillantásokat, évtizedről évtizedre újakat és másokat, bár sokszor körbe ért és találkozott az, ami volt és lett; mint amikor egy szín vagy egy illat idézik meg magamat és egy pillanatra eltűnik és így meglesz minden, összefolyik, ami voltam és vagyok; és velem van, akit már elengedtem, saját magam és az enyéim. Velem a gombkígyó, az árnyak a padló alól, és velem a holdpötty is a szemközti falról, ami gesztenyelombon és redőnyrésen átremegve cirógatja a falat. Szemüveg nélkül foltokat láttam, más úgy a világ; láttam azt a két fehérséget még az öreg szerkezet vetemedett facelláin át is, amiről azt a mesét találtam: egy angyal járt arra, s hogy emberré lehessen, a bokorra akasztotta szárnyait.

Képek:

nincsenek képek

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!